21.nap: León - távozás (2011) és érkezés (2010)
2011 TÁVOZÁS: 2011-09-30, péntek, 13:20
Ülök a leóni reptéren. Délelőtt még megittam az utolsó kávémat a Katedrálisnál és gyönyörködtem a lassan októberi nyárban, és valami hétvégi fesztiválra készülődő városi nyüzsgésben. 11 körül szép lassan megérkeztek az első caminós vándorok, akik birtokba vették a Katedrális körüli kávézókat és padokat. Örömmel üdvözöltem néhány ismerőst. Pascal sajnos még 3 órányira volt, így esélytelen, hogy az indulásunkig ideérjen. Telefonon búcsúztam el tőle. Jó fej, jó találkozások és beszélgetések voltak közöttünk. Ildinek is megírtam búcsú sms-em.
Furcsa hangulatban vagyok. Egyrészt nagyon izgatott és nagyon várom az otthoniak viszontlátását. Elképzelem a legkisebb jószagú lányom meglepetését, ahogy majd hajnalban átszökik az ágyunkba és engem ott talál a megszokott helyen... Dani is azt kérte, Lilit küldjem majd felébreszteni őt ;-).
Másrészt van bennem szomorúság, hogy elhagyom a Caminót. De elmondhatom, hogy két ütemben ugyan, de megcsináltam a Camino Francia útját Saint Jean és Santiago között!!!
2010 ÉRKEZÉS
Az innentől kezdődő leírás időben 1 évvel korábbi. Ez a hangulatán is érezhető, de földrajzi értelemben meg mégiscsak későbbi. A napok sorszámozását így León után folytatom, ahová a második utam 20. napján érkeztem meg. Leónban érdemes 1 napra megállni és feltöltődni, így ez a rész ismét a 21., a teljes ott töltött napommal kezdődik.
21.nap, 2010-09-17: León, kora este
Ülök a Plaza Mayor egyre nyüzsgőbb tere felett az NH Hotel-ben. Cava-t iszom és útinaplót írok. Remek kis 4 csillagos szálloda. Nagyon jó feeling! Az ilyen kisvárosi történelmi spanyol hangulat eddig ismeretlen volt számomra, most Kubára emlékeztet. Logikusan fordítva, Kuba emlékeztet erre. Mégis csak ez az eredeti.
Tegnap éjfélre értem ide, az esti kivilágított terecske lenyűgözött a szobám ablakából. Sétára is indultam. Az óváros tele van bárokkal, kocsmákkal, éttermekkel és rengeteg fiatallal. Jók a csajok ;-). Jellemzően nem beszélnek csak spanyolul, így sokat nem tudtam meg egyik borról sem, amit kóstoltam. Egész jók voltak, 1-2 euro egy pohár mindenhol.
Ma reggel 11-kor keltem, a tegnapi egész napos Madriddal kombinált utazás lefárasztott. Jobb rápihenni az első napi 45km-re. Aztán körbejártam a várost.
León egy Krisztus előtti 1. században alapított állandó római légiós tábor helyén jött létre. Neve is a légió szóból származik. Alapításának célja az volt, hogy biztosítsa a környező aranybányák termelésének zavartalan Rómába való szállítását. A Római Birodalom bukása után a város sokáig még ellenállt a próbálkozó barbárok támadásainak, míg végül 586-ban a vizigót (nyugati-gót) Leovigild foglalta el. A vizigótok megőrizték a város erődítmény rendszerét és innen védték országukat a későbbi muszlim hódításoktól. Ez csak átmenetileg volt sikeres, a város a 8. században mór fennhatóság alá került. Ez időben nem minden keresztény menekült el, sokan vállalták a muszlim fennhatóság alatti életet, őket hívják Mozaraboknak.
856-ban végül a várost sikerrel foglalta vissza I. Ordono keresztény király. III. León és I. Garcia királyok alatt a város a Leóni Királyság fővárosa, és egyben az egész Ibériai-félsziget legfontosabb városa volt. 910-től kezdve egészen a 12. századig a királyság kora egyik legerősebbje állama volt, határai a mai francia Rhone völgyéig terjedtek. V. Alfonz idejében, 1017-ben, a város erős kiváltságokat kapott, és az akkor már létező zarándok útvonal egyik legfontosabb gazdasági erejévé fejlődött.
A független Leoni Királyság végül 1230-ban csatlakozott a Kasztíliai koronához, és egy rövidebb (1296-1301) függetlenség után 1833-ig Kasztília, majd a Spanyol Királyság része volt.
A város érdekes történelmi eseménye VII. Alfonz uralkodása, aki 1188-ban létrehozta az első demokratikus parlamentet Európában. Ez a város önkormányzatiságának alapját jelentette a következő századokban a spanyol korona alatt is.
Az óváros középkori sikátorai elragadóak. Reggelivel egybekötött ebédem az egyik kis tapas párban ért. Chorizo, sonka és sajt válogatást, majd helyi jellegzetes specialitást, a forró, vékonyra sütött krumplira szinte ráolvadt hajszálvékony iberico sonkát ettem. Az elmaradhatatlan helyi fehér borral. Hedonista zarándok vagyok, akárhogy is nézem ;-). Mindegy, az egyedüllét és a szótlanság elegendő hátteret ad a belső gondolkodásnak. Szokatlan, hiszen sosem utaztam még egyedül.
Elsőként a közeli León-i Santa Maria Székesegyházat (María de León Cathedral) vettem célba. Lenyűgöző gótikus remekmű. Építésekor a legnagyobb akart lenni a Világon, a maga korában az is lett. A helyiek gyakran csak a "Fény Háza"-ként nevezik. A helyén egy 2. századi római fürdő állt, és 800 évvel később II. Ordono király palotát emelt itt. A kora gótika egyik legszebb mesterművének számító katedrális építése a 13. században kezdődött és a 16. században fejeződött be. A fény házába összesen 1800m2 festett ólomüveget építettek be, amely közül sok a 13-15 századból származik. A Világon egyedülállónak számít.
Belső tereitől, és talán utazásaim legnagyobb számú és legdíszesebb gótikus ablakaitól elakadt a lélegzetem is. Lenyűgözve csodáltam. És furcsa hatással volt rám. Rám, aki nem vagyok megkeresztelve, nem vagyok vallásos, és nem vagyok az egyház, mint szervezet barátja sem... És mégis le kellett üljek magamba szívni a hangulatot. Imádkozni nem tudok, így meditálni kezdtem. Furcsa, de erős érzés volt.
Ezután a Plaza de Santa Maria del Camino felé vettem az irányt, ahol a kis középkori Santa Maria templom mögött találhatjuk a zarándok szállást, az ún. Albergue-t. Itt átvettem a Pelegrinok (zarándokok) útlevelét, ami regisztrálja részvételem, és ebbe gyűjthetem az útvonal pecsétjeit. Mindenki nagyon kedves volt velem, és nagy barátsággal engedtek útra. Meghatódtam...
Kicsivel később lementem a Bernesga folyó partjára, amelyet remek adottságai ellenére a város nem használ ki. Parkok veszik ugyan körül, de egyrészt gondozásuk néhány játszóteret leszámítva kétes, másrészt szabadidő eltöltését szolgáló infrastruktúra (éttermek, kávézók, stb.) nincsenek. Néhány futó, hajléktalan és pihenő zarándokokon kívül kihalt volt.
A parton végig sétáltam egészen a San Marcos-ig. A helyén már a 12. században egy kolostor állt, amely helyett VI. Alfonz Király építtetett újat a 16. században.
A spanyol reneszánsz egyik legjelentősebb emléke ma az azonos nevű luxus szállónak ad otthont.
Innen a szállodám felé útba ejtettem a San Isidoro Bazilikát. Egy római kori Merkúr templom helyére épült.
A 10. század elején egy bencés kolostort és templomot alapítottak itt a Leoni királyok Szent Jánosnak szentelve. Amikor al-Manszúr Ibn Abi Aamir (spanyol nevén Al-Manzor, 938-1002) muszlim uralkodó elfoglalta a várost, a templomot lerombolták. V. Alfonz Leoni király alapított itt újra templomot a 11. században. 1063-ban átkeresztelték Szent Izidor, az arab támadások előtti leghíresebb Sevilla-i teológos és érsek nevére.
A Sevillát elfoglaló Abou Amr Abbad al-Motadid muszlim uralkodó szerződésben járult hozzá, hogy Izidor ereklyéi és hamvai Leonba kerülhessenek.
A templom szépségét részben a zarándok útvonalnak köszönheti, mert híres búcsújáró hely lett, ahová sok adomány, művészek és szobrászok munkái érkeztek. Sancha Királynő később királyi temetkezési hellyé választotta, ezért is hívják Királyi Pantheonnak. 11 király, királynő és számos nemes nyugszik itt.
Az épület román, gótikus, és reneszánsz jegyeket is hordoz, de iszlám hatás is érvényesül benne. Nemrég újították fel EU támogatással a korai románkori királyi kápolnáját, amely akkor készült, amikor a város a Vizigótok fővárosa volt. Ékkövei az oszlopfőkön és a boltíveken látható 12. századi freskók. Kappadókiai útjaimon sok hasonlót és monumentálisabbat is láttam, de így is nagyon szép, ajánlom mindenkinek. Kis múzeumában kora középkori kegytárgyakat, drágaköves serlegeket, nemes fém tárgyakat láthatunk. Könyvtárában 300 ritka korai mű látható, köztük 7. századi egyházi feljegyzések, vizigót törvénykönyv, és egy 960-ból származó Mozarab Biblia.
Este 7-re értem vissza a szállásra, ahol elkezdtem megírni ezt a napot. (No most, ahogy itt jártam az írásban, egyszer csak lement a nap és kivilágították a teret. Van még 10 percem, hogy a "kékpercekben" fotózzak. 1 órával később: remek képek lettek :-).)
Este már nem volt kedvem a városban mászkálni. Pakolok és megyek aludni! Holnap 45km vár rám.
|
Fotógaléria: León
|
