Az Én Caminóm, az Én Taom
(2010. szeptember és 2011. szeptember)
Mottó: Az Út maga és nem a Cél!
"Az ember útja, mértéke a Föld,
a Földnek útja, mértéke az Ég,
az Égnek egy a mértéke: az Út,
de az Útnak mértéke a Való."
(Lao-ce: TAO TE KING (Fordította: Hatvany Bertalan (Újváry Griff, Verlag, München, 1977)
"Ha bölcs hall az útról,
megragadja és megőrzi;
ha tudós hall az útról,
megtartja, majd elveszíti;
ha okos hall az útról,
nem győz nevetni;
és nem erről az útról esik szó,
ha tán megérti."
(Lao-ce: TAO TE KING - Az Út és Erény könyve. Fordította: Weöres Sándor)
Bevezető
Szerencsés vagyok - bár amikor az első út mellett döntöttem nem így éreztem - hogy életem úgy alakult, hogy egymást követő 2 év (2010, 2011) szeptemberében róhattam az El Caminot, pontosabban a Francia Utat.
Első utazásomat az élet sűrűje tette lehetővé, akkor Leon és Santiago között gyalogoltam közel 2 hétig. Majd 1 évre rá 3 hét alatt, Saint Jean Pied de Portból Leonig mentem. A tiszta menetidőm a teljes távon 29 nap volt. Ez gyorsabb, mint az átlag, ami 33-35 nap között ingadozik. Igaz nem egyben tettem meg, de 2 hét után az ember már úgy érzi, hogy a világból is ki tudna gyalogolni.
Többen kérdezték, hogy nem fordítva kellett volna-e? Válaszom nem. Hiszen első alkalommal még volt jelentősége, hogy a vélt Célig jussak. Lelkem akkori állapotában vártam valamit a Céltól, de aztán rájöttem, hogy maga az Út a cél. Erről szól az első leírásom.
Van előnye annak, hogy két időben, két élethelyzetben jártam az Utat. Arra a kérdésre, hogy milyen a Camino, több megtapasztalt választ is tudok adni. Mert egyébként mindenkinek más, de vannak hasonló élethelyzetek. Azt hiszem korosztály és/vagy élethelyzet függően. Aki egyedül megy, annak többnyire belső utazássá is válik, akár akarja, akár nem. Van, aki menekül ez elől, és minden nap, minden este, csapódik valakihez. Mint a belga Pascal barátom, igaz 2 hét után őt is utolérte az egyedüllét szükségessége.
2010-ben számomra teljesen új, de feltétlenül szükséges élmény volt az egyedüllét, így a Leon és Santiago közötti út során - két beszélgetést leszámítva - nem álltam szóba senkivel. Igazán egyedül voltam először a fizikai fájdalommal, majd a lelkemmel és múltammal, míg a végén fel nem ismertem a jelen megélésének közhelyszerű igazságát. 2011-ben az első 2 hétben ugyan egyedül voltam, de mivel rutinosabban választottam cipőt, így a sírós-fájdalmas fizikai trauma kimaradt. Nem állítom, hogy nem volt néha küzdés, de nem volt sokkhatás. Az egyedüllét sem volt új, sőt kifejezetten vágytam rá. Ennek ellenére - és a fizikai nehézségek elmaradása miatt - már a 2. napon beindult a magányos agymenés, ami elől nem volt menekvés, és napokig teljesen megőrjített. Az egyik legrosszabb dolog, amikor az ember a saját elméje fogja. Már értem a buddhista mondást, miszerint "az elme a legjobb szolga és a legrosszabb úr".
Szerencsére hamar, úgy az első hét végére, megtaláltam jó pár választ a kérdéseimre és ezzel együtt lelkibékém is visszatért. Csendesebb lett az elmém és meg is változott a Camino. Nyitottá váltam mindenre, amit az út és a jelen hozott. Az előző évhez képest a legnagyobb különbség, hogy barátokra, útitársakra leltem, akikkel sok időt és beszélgetést töltöttem el, elsősorban az esték során. Dani fiam 3. hétre való megérkezése újabb tapasztalatot hozott. Egészen más az út összes kalandját, élményét, vagy éppen nehézségét megosztani valakivel. Ez összekovácsol és lényegesen könnyebb, mint egyedül. Viszont megfoszt a befelé utazástól, de nekem akkor már nem volt szükségem rá.
Most is azt érzem, szívesen visszamennék! Mondjuk az északi útra, de szerelemből, családdal, vagy barátságból...
A két leírás jól tükrözi akutális lelkiállapotom. Az első "nehezebb" és filozófikusabb, míg a második könnyedebb olvasmány. De mindkettő sok információt tartalmaz - praktikus tanácsokon túl - történelemről, legendákról, emberekről, helyekről és borokról. Ajánlom minden útkeresőnek, utazónak, vagy kalandornak!
Buen Camino!
Milyen a Camino?
Gyötrelmes, de felemelő. Felemel, és mélybe taszít. Fájdalmas, és boldog. Magányos, és mégis ismeretségekkel teli. Megaláz és magasztal. Elfáraszt és iszonyú erőt ad. Sírsz a bánattól, de sírva kacagsz is a boldogságtól. Félsz, és dühöngsz. Elmélkedés, gondolkodás, belső utazás, de közben valóság. Emberek, tájak, színek, városok, történelem, művészet. Nélkülöző, de mégis ízekkel, illatokkal, és nekem borokkal teli. Kezdetben Santiago a cél, majd jön a kérdés, hogy mi van utána? Majd a felismerés, hogy nem a cél, hanem maga az ÚT. És az ÚT mindennapi boldogsága, amelyet csak tudatosan vehetsz észre. A cél bűvöletében aligha. Mert akkor az ÚT gyötrelemmé, a cél távolivá válik.
A Camino nem maga az ÚT, csak a Te UTAD egy része. Csak egy fontos szakasz, ami Santiago után is folytatódik. Azt mondják, a Camino az ÉLET metaforája... És ha itt jártál, szerencsés vagy, hogy a Camino az életed része lett.
A Caminomról a kocsma falakon lévő jó öreg mondás jut eszembe: "Állítsátok meg a Földet, ki akarok szállni!"
Akárhogyan is nézem kiszálltam erre az 5 hétre. A magamfajta 5 gyerekes családapa, ha meg akar felelni otthon, anya-apaként pelenkázva, a munkahelyen, a barátoknak, akkor a célok bűvöletében egy valami nem adatik meg: a mindennapok örömének képessége, önmaga és a szabad akarat! A Camino megadja a szabad akaratot. És taníthat téged a lényegre: hogy maga az ÚT a CÉL!
Végül, akárhogyan is ragozhatnám, de nem tudok jobbat írni, mint amit Cohelo már leírt a Zarándoklatban:
"Petrus mindennap azt hangsúlyozza, hogy ez az út mindenkié, az átlagembereké, és ez csalódással tölt el. Én azt gondoltam, hogy erőfeszítéseim azok közé a kiválasztottak közé emelnek majd, akik az univerzum nagy szimbólumait próbálják értelmezni. Titkon azt reméltem, az úton végre megtudom, hogy igazak a történetek a tibeti bölcsek titkos kormányairól, a bájitalokról, amelyek képesek szerelmet ébreszteni ott, ahol nyoma sincs a vonzalomnak, és a szertartásokról, amelyek a semmiből elővarázsolják a Paradicsom kapuit.
De Petrus ennek éppen az ellenkezőjét állítja: nincsenek kiválasztottak. Mindenki kiválasztott, aki ahelyett, hogy azt kérdezné, "mit keresek én itt", úgy dönt, hogy azzal foglalkozik, ami lelkesedéssel tölti el, bármi legyen is az. Minden igazán lelkesen végzett munkában benne van a Paradicsom kapuja, a megváltó szeretet, a döntés, amely elvezet Istenhez. Ez a lelkesedés köt össze minket a Szendétekkel - nem pedig az ezer meg ezer klasszikus szöveg olvasása. A hit, hogy az élet egy csoda, amely lehetővé teszi hogy a csodák megtörténjenek - nem pedig az úgynevezett "titkos szertartások" vagy a "beavató jellegű rendek".
Végtére is az teszi az embert igazán emberré, ha elhatározza, hogy beteljesíti a sorsát - nem pedig a lét misztériuma köré szőtt elméletek."
"Változtatni akartam az életemen? Azt hiszem, nem, de utam során lassacskán mégiscsak változom. Meg akartam ismerni a misztériumokat? Azt hiszem, igen, de az út éppen arra tanít, hogy nincsenek misztériumok, hogy - miként Jézus Krisztus mondta - nincs semmi rejtve, ami ne lenne feltárva. Vagyis minden éppen ellenkezőleg alakul, mint ahogy vártam."
A Francia út Google maps-en:
Főbb tartalom:
1. Szent Jakab nyomában: A Camino és a Tao
2. Baszkföld története
3. Útleírás Saint-Jean-Pied-de-Port és Leon között
4. Útleírás Leon és Santiago között
5. Praktikus információk
2010-2011-2020
Kárpáti Péter
Források:
- Wikipedia
- Theo Vennemann; Europa Vasconica - Europa Semitica, Berlin 2003
- Rajnavölgyi Géza: Roland-ének - Ófrancia históriás ének egy oxfordi kéziratból (Eötvös József Könyvkiadó, 1996 )
- http://www.mult-kor.hu/20040312_baszkfold_tortenelme
- http://elcamino.utazas.hu
- http://www.caminosantiago.com
- http://vmek.niif.hu/00100/00187/00187.htm (Liber Sancti Jacobi vagy Codex Calixtinus - Szent Jakab apostol V. könyve - Szent Calixtus pápa eszmefuttatása)
- http://peregrinossantiago.es
- http://camino-story.com
- http://www.lebrelblanco.com/ (La Historia Medieval del Reyno de Navarra)
- www.turismo.navarra.es
- http://www.pilgrimpathways.com
- Jose Maríya Anguita Jaén: The Way Of Saint James - The Pilgrim's Practical Guide (Editorial Everest, S.A.)
|
Fotógaléria: Saint Jean Pied de Port - León
|
|
Fotógaléria: León - Santiago de Compostela
|
