2011.09.12, 3.nap: S. Jean Pied de Port - Roncesvalles (kb. 26km, 9 óra)
"Még a baszkok területén Szent Jakab útja áthalad egy nagyon, magas hegyen, amit Port de Cizének neveznek, azért, mivel ez Hispánia kapuja, vagy mert ezen a hegyen keresztül szállítják az árukat egyik országból a másikba. Nyolc mérföldes emelkedő után nyolc mérföldes lejtő következik, olyan magasnak hat, hogy úgy tűnik, az égig ér. A rá felkapaszkodó úgy véli, hogy kezével megérintheti az eget. Csúcsáról látni lehet a britániai és a nyugati tengert [100], csakúgy, mint három ország, Kasztília, Aragónia és Franciaország földjeit. Ennek a hegynek a tetején van egy Nagy Károly Keresztjének nevezett hely [101], mert régmúlt időkben itt nyitott utat fejszékkel, csákányokkal, kapákkal és más szerszámokkal, amikor seregei élén Hispánia felé vonult. És mert itt jelképesen magasba emelte az Úr keresztjét és térdre ereszkedve Galicia irányába Istent és Szent Jakabot dicsőítette. Ezen okból a zarándokoknak szokása, hogy letérdelnek és Santiago hazája felé fordulva imádkoznak és mindegyikük odaállít egy-egy keresztet, az Úr jelét, amikből ott ezrével lehet találni. Ezért van az, hogy ezt tartják az Út első helyének, ahol Szent Jakabhoz imádkoznak." (Liber Sancti Jacobi)
21:44, Hotel Roncesvalles
A szobámban ülök egy érdekes vacsorán túl. Nem egyszerű itt enni, mert a hely méretéhez képest sokan vagyunk. A két lehetséges étterem mindegyike dugig volt, és majd egy órába került, míg kiszolgáltak. Közben mellém telepedett egy idősebb holland úr. Jót beszélgettünk. Még abba is beavatott, hogy mennyire zavarja, hogy a gyerekvállalás nagyon kitolódott, mert a 31 éves lányának, és 29 éves fiának eszébe sem jut unokát gyártani. Addig is mulatja az időt, most pl. Malagából biciklizik haza Hollandiába. Őrült egy ürge, lesz ez neki 5-6 hét. De megtette már a Szicília Hollandia távot is. És még ő kérdezi, hogy miért gyalogolok ennyit ;-)?
Bár a kérdés jó! Ma délután 3 óra körül - amikor az utolsó száz méter szintkülönbséget gyűrtem a Lepoeder hágó felé - magam is elgondolkodtam miért nem Balin, vagy Törökországban töltöm ezt a 3 hetet. Persze tudom a választ. A semmittevés csak az agyamat járatja, ahelyett, hogy kikapcsolnék. Pedig ez ma is kihívás volt. A tavalyi első naphoz képest azonban ég és föld a különbség. Megúsztam vér és vízhólyagok nélkül, és már az első kilométereknél ismerős volt az érzés, ahogy trecking botjaim kopognak az úton. Egyfajta meditáció ez. Jól bírtam az utat, tulajdonképpen az első 18km meg sem kottyant. 9-kor indultam és ütemesen haladtam. Kb. 10 km után, 11 órakor már az Orisson fogadójában vettem egy szendvicset, ittam egy kávét. Ezt aztán du. 1 körül a Chatetau Pignon szikla Mária szobránál ettem meg. Aztán egy rövid megálló Roland kútjánál, ami az egyetlen vízvételi hely Orrison és Roncesvalles között.
Az utat először kakukkfű illatfelhő, majd tehéntrágya szag kísérte. Ahogy egyre feljebb kaptattam a teheneket birka, majd egy fura szőrős lófajta váltotta fel. A növények közül először zanót, majd páfrányok, aztán erica félék és végül fű következett. A Pireneusok egyébként gyönyörű!
Délután 2 körül, a francia oldalon, kb. 1200m magasságban egy furcsa szerzetbe botlottam. Messziről hirdette, hogy ő az utolsó francia bélyegző hely a Caminon. Egy lakókocsiból árult üdítőt, csokit és töménytelen mennyiségű főtt tojást. Kell a fehérje a vándornak ;-). A napi zarándokok származásáról a kocsi oldalán statisztikát vezet, és legalább 5 nyelven beszél. Én egy osztrák családdal értem oda, velük folyékonyan németül beszélt, de néhány szót magyarul is tudott. Aznap én voltam az első, és feltehetően az utolsó magyar, de elmondta, hogy múlt héten voltak hárman is. Vicces, hogy ma Korreából is többen voltak, mintegy öten.
Végül 4 körül landoltam a Lepoeder hágónál, ahol fél órát heverésztem a gyönyörű panorámát csodálva. Este 6-kor már a szállóban voltam. Ez az utolsó 4km mindent felülmúlt. 500 métert csökkentünk 1 óra alatt, ami igen térdgyilkos mutatvány. Szerencsére hamar előjött a tavalyi tudás, amikor is nem fogom vissza a tempót térdből, hanem botjaimra támaszkodva szinte alig helyezek terhelést az ízületre. Ez viszont őrült rohanást eredményez a terepen. Meg is előztem minden lefelé botorkáló vándort.
Az, hogy fizikailag jól bírtam előbbre hozta a lélekcsatákat. Volt időm gondolkodni az otthon hagyni kívánt helyzeteken. Volt időm órákig dühöngeni, majd szomorkodni, ami nagyon elfárasztott. Kénytelen voltam magam emlékeztetni a tavalyi "tudásra", hogy az Út nem a cél, és a most fontosabb, a múlton való rágódás és a jövőtől való félelem helyett. A fáradtság aztán megoldotta, nem maradt erőm pörögni. Voltak eufórikus pillanatok: amikor a csodás panoráma felett köröző sasok rikoltása töltötte be a teret, úgy éreztem semmi nem számít! Lenyűgöző élmény volt!
Mint ahogyan fantasztikus érzés, hogy olyan úton járok, amelyen a történelem korai idejében is számtalan náció vándorolt. A Lepoeder-hágó után, ahogy Navarrába átléptem, egy spanyol nyelvű emléktáblát találtam az egyik sziklához erősítve. Kb. arról szólt, hogy ez a hely a kelták, a római légiók, a frankok, a baszk és spanyol hadak, de a mór hódítók imáit is hallotta? Van ebben valami furcsa erő!
A Baszkföldről írt bevezetőmben már említettem, hogy a "Roland-ének" frank lovagja itt halt meg a közeli Valcarlos festői völgyében, a baszkok bosszújában 778-ban, miután Nagy Károly serege az iszlám elleni sikertelen hadjárat után feldúlta Pamplonát.
"Emellett a hegy mellett, északi irányban, fekszik a Valcarlos nevű völgy, ahol maga Nagy Károly táborozott csapataival mikor harcosai elvesztek Roncesvallesnél. Rajta keresztül is sok zarándok tart Santiagóba, ha nem akarnak felkapaszkodni a hegyre. A továbbiakban már a lejtős oldalon áll a zarándokszállás és az a templom, ahol az a szikla található, amit a hatalmas hős, Roland három fentről lefele irányzott kardcsapással szétvágott. Aztán Roncevalles következik, a nagy csata színhelye, ahol Marsirus király, Roland és Olivér elestek további negyvenezer keresztény és szaracén harcossal egyetemben." (Liber Sancti Jacobi)
Miután a Lepoder hágó után én közvetlenül az erdőben, Roncesvalles felé mentem, és nem Ibaneta felé, így ez az emlékhely nekem kimaradt.
Mai végállomásom Roncesvalles (baszkul: Orreaga, aragóniaiul: Ronzesbals, franciául: Roncevaux) pici falu Navarrában, 900m magasan, a Roland-kapunak nevezett 1057m magas hágótól délre található, az Urrobi patak mellett, 8km-re Franciaországtól. Lakosainak száma mindössze 120 fő. Ennek ellenére híres Ágoston-rendi apátsággal, és műkincsekben gazdag gótikus, Szűz Mária apátsági templommal rendelkezik. Híres búcsújáró hely is.
A középkor óta ez a falu az első érdemi pihenőhely a Pireneusokon átkelő zarándokok számára. Ennek okán Larrosa Sancho, Pamplona püspöke már 1127-ben létrehozott egy kis apátságot, és kórházat, ahol a zarándokokat gyógyították és látták el. Ahogy a zarándoklat történelmi jelentősége nőtt, úgy gazdagodott az apátság is, amely a 14. századra érte el fénykorát. Ekkor 60 szerzetes élt itt, és még a Koronának is tudtak kölcsönt adni. A feljegyzések szerint a 17. században már 25-30 ezer éhes zarándoknak nyújtottak étkezést, de számuk a szent években elérte az évi 200.000 főt is, ami megegyezik napjaink rekordjaival. Egy 12. századi vers, így dicséri a kolostor vendégszeretetét:
"Az ajtó nyitva áll mindenki előtt, legyen az beteg, vagy erős,
keresztény, vagy pogány,
zsidó, eretnek, naplopó, csavargó,
röviden a jó és a rossz, a szent és az egyszerű lélek." (saját fordítás angol változatból)
Kolostor melletti templomot 1400 körül, egy tűzvész után átépítették. Ez ma a legkorábbi spanyol gótikus építészeti emlék. A 14. századi kápolnában VII. (vagy Erős) Sancho navarrai király van eltemetve, aki 1212-ban a Navas de Tolosaban az egyesült kasztiliai, aragon és navarrai hadakkal aratott győzelmet az Ibn-Abd-Allah marokkói szultán vezette mórok felett. (Pontosabban, az Almohádok (arabul al-muvahhidún, azaz "(Isten) egységét megerősítők") egy berber eredetű, középkori muszlim uralkodódinasztia felett, amely a mai Marokkót és az Ibériai-félszigetet ellenőrizte 1147-1269 között.)
Távolabb, a falakon kívül áll egy kis román stílusú remetelak, és egy négyszögletes kripta, amely a legenda szerint azt a helyet jelzi, ahol Roland lovag meghalt. A helyet a zarándokok évszázadok óta azért látogatják meg, hogy leróják kegyeletüket a hős előtt.
|
Fotógaléria: S. Jean Pied de Port - Roncesvalles
|
