Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Bortúra a Peljesac-félszigeten
Bortúra Korculán
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Dalmát Bortúra - A Plavac Mali és a Posip nyomában


2011. július
Készítette: Kárpáti Péter

Bevezető

Borkollégiumban nevelkedett csapatunk a Korcula szigetén lévő Priscapac apartman (http://www.priscapac.com) szervezési segítségével Peljesac-félsziget, és Korcula borainak megismerésére indult.

Útvonalunk Budapestről reggel 7 órás indulással, a 2011. júniusában elkészült A1-es autópálya Vrgorac-ig tartó szakaszán keresztül vezetett, ami jelentősen felgyorsította a Split utáni távolság megtételét. Innen Ploce kikötőjébe - egy kb. 40 km-es út után - 13.45-re értünk. A komp 15.15-kor indult a Peljesac-on lévő Trpanj városába. Az út. kb. 1 óra. Innen egy rövid, de szerpentines távot kell elég dinamikusan megtenni, hogy a kikötéstől számított 30 perc múlva, az Orebicből Korculára induló 16.45-ös kompot megcsípjük. Dinamikus közlekedéssel végül mindent elértünk és 18 órakor már a szállodában voltunk.



Szállásunk Korcula sziget déli oldalán, Blato közelében található egy fantasztikus öbölben, ?saját? félszigettel. A 2 csillagosnak mondott apartmanok megütik a 3 csillagos szintet, a fekvés és panoráma 5 csillagos, a személyzet, az étterem és grill terasz kifogástalan. A búvár bázis remek lehetőség profinak és kezdőnek egyaránt. Egyetlen hiányosság számunkra a légkondi hiánya, amit végül kereszthuzat és ventillátor segítségével próbáltunk éjszaka kezelni.

Dalmácia borairól

Évtizedes tapasztalataim alapján Horvátország tengerparti borainak idegenforgalmi jelentősége messze megelőzi borászatainak és borainak minőségét. Az a tény, hogy az túrizmus felszívja a kisszámú iható tételt, - tisztelet a kivételnek - nem tette létfontosságúvá a korszerű technológiák alkalmazását és a minőségi fejlesztést, a terméskorlátozást meg különösen nem. 4 évvel ezelőtti peljesaci ismerkedésem során is azt rögzítettem, hogy igen nagy nemzeti öntudattal értékelik és árazzák fel boraikat.

Mostani utunk során több kellemes meglepetés is ért bennünket, de elmondhatjuk, hogy a dalmát borászatok inkább az útkeresés fázisában vannak, amit viszont mind a kormányzat, mind az idegenforgalmi adottságok jótékonyan támogatnak.

Kóstolt szőlő fajták

Kóstolásunk során meglepő, hogy több autochton fehér fajtával találkoztunk, mint vörössel.

Ismert, hogy a régióban már a bronzkorszakban is folyt szőlőtermesztés, de komolyabb borászati kultúra az antik görög korból, az ie. V. századból származik. Vis, Hvar és Korčula szigetek bizonyítottan a legősibb bortermelő helyek az Adriai medencében. A Római Birodalom időszakában az itt talált keleti eredetű szőlő fajták aztán tovább terjedtek a Földközi-tenger medencéjében. Több feltételezés hozott összefüggésbe mai nyugat-európai fajtákat dalmát szőlőkkel. Pl. olvastam a Vugava és a Viognier közötti összefüggésről, de tényszerű a Zinfandel és Plavac Mali rokonsága is.

Plavac Mali
Az első számú dalmát, autochton kékszőlő fajta.

Sokáig tartotta magát a tévhit, hogy a Kaliforniában rendkívül népszerű "ős-amerikai fajta" a Zinfandel azonos a Plavaccal. Többek között az "amerikás" Miljenko (Mike) Grgich (vagyis horvát nevén Mijenko Grgić) kaliforniai borász által finanszírozott kutatások azonban ezt tisztázták.
Grgić urat horvát disszidensként vetette a sors Amerikába, azon belül is Kaliforniába. Borászként akkor keltett nagy érdeklődést, amikor 1976-ban, egy elhíresült párizsi borversenyen az 1973-as Chateau Montelena Chardonnay-vel megverte a burgundinak kikiáltott fajta élmezőnyét. Ez a siker tette lehetővé, hogy Napa Valley-ben megalapíthassa a Grgich Hills Estate nevű borászatát, amely 30 éve élvonalbeli biodinamikus termelő. Fő fajtái a klasszikus Merlot-on, Cabernet Sauvignon-on, Chardonnay-n és Sauvignon Blanc-on túl a Zinfandel. A fajta az 1820-as években bizonyítottan a Habsburg-ház szőlőnemesítéséből került Amerikába, ahol gyorsan terjedt és végül Kaliforniában érte el minősége és népszerűsége csúcsát. Erős, koncentrált és telt, de emellett nagyon jól iható, intenzívszínű borokat ad, kifejezett fajtaaromával, amely a diszkrét virágillattól erőteljes gyümölcsösségig terjedhet. És ezzel el is érkeztünk a legfontosabb horvát kapocsig.

Vagyis még csak majdnem. Ugyanis 1967-ben Goheen Austin professzor (University of California Davis) Olaszországban megismerte a Primitivo nevű fajtát, amely kóstolás során a Zinfandelre emlékeztette. A hasonlóság elméletté nőtte magát, majd Meredith Carole professzor DNS vizsgálati módszerrel bebizonyította genetikai azonosságukat. Véget is érhetne az "amerikai fajta" származásának rombolása, ha kutatások ki nem derítik, hogy Olaszországban sincs történelmi gyökere e fajtának. Ide is csak vitték. No de ki és honnan?

Körülbelül húsz éve a kutatások az Adria-medence felé fordultak és ősi horvát fajtákat vettek célba. Meredith professzor többek között Mijenko Grgić segítségével, valamint a Zágrábi Mezőgazdasági Egyetem munkatársaival bejárta Dalmáciát és különböző helyeken számtalan fajtát és több mint 150 Plavac mali mintát gyűjtött össze. Az eredmények azt a meglepő eredményt hozták, hogy a Zinfandel a Plavac malinak egyik szülője. A kutatást tovább folytatva nemsokára felfedezték, hogy a Plavac mali másik szülője a Dobričić nevű ősi fajta, Solta szigetről. Egyre valószínűbb volt, hogy a Zinfandel eredtét a közép-dalmáciai régióban kell keresni. Számtalan további mintagyűjtés és elemzés végül meghozta az eredményt. Genetikai kutatások egyértelműen kimutatták, hogy az Amerikában legnépszerűbb fajta nem más, mint egy elfeledett ősi horvát szőlő, a Crljenko kastelanski.

Az egykori Jugoszlávia első eredet védett területei is a Plavac Malihoz kötődnek. A Peljesac-félszigeten, Potomje falu közelében található két meghatározott termő terület és bor neve Dingac (1961 óta eredet védet), illetve Postup (1967 óta eredet védet). Mindkét bor 100% Plavac Mali-ból készül.

Kóstolt borainak a karaktere még nem kiforrott, viszont jellemzően magas tannin és savtartalom mellet, túlérésben maradék cukorra, és így nagyon magas, 15-17% alkoholra is képes. Ilyenkor illatában lekváros, likőrős, kissé oxidált karakter jelenik meg. Íz és illatvilágára jellemző a szeder, fekete cseresznye, szilva és fűszerek (bors, szegfűszeg). Palackos érlelés esetén gyakran animális, füstölt sonkás karakterrel. Terméskorlátozás mellett, és a túlérés elkerülésével néhány termelő kifejezetten nemzetközi színvonalú, határozottan komplex, ásványos, elegáns és hosszú, jó egyensúlyú borokat készített.

Posip
Korábban olvastam, hogy akár a Furmint rokona is lehet, amelyet korábbi kóstolási emlékeim alapján nem is tudtam volna kizárni. Ezt írtam 2007-ben: "Mézes, méhviaszos, minerális jellegű, többször magas alkohollal. Amiket kóstoltam volt bennük valami nyersesség, és talán hibás hordó használatból származó cseresség is. Hiányzott az elegancia, az összhang, de egyébként izgalmas karakterű fehér bor, néha furmintos beütéssel." A furminttal való rokonságot nyilván az szolgáltatta, hogy a furmint egyik délszláv szinonim neve a Posipon.

Ivan Pejić, és Nikola Mirosević (Zágrábi Agrártudományi Egyetem) 2000-ben publikált elemzése génvizsgálatokkal egyértelműen bizonyította, hogy a Posip két Korcula szigetén őshonos fehér fajta, a hermafrodita Zlatarica blatska és a nőivarú Bratkovina spontán kereszteződésével jött létre. Borászok elmesélték, hogy kb. 150 éve termesztik önálló fajtaként, amikor egy helyi termelő felfedezte és szelektálta a spontán hibridet. A szülők közül a Bratkovina ezen klímán is kiváló sav megőrző képességéről ismert, ami kiegészítheti a Zlatarica cukorgyűjtésre való hajlamát.

Tipikus termőterülete Korcula szigetén Cara és Smokvica települések környékén található magas síkság, de növekvő népszerűsége okán a környező szigeteken, és a Peljesac-félszigeten is telepítik.

A Posipot Horvátország legígéretesebb fehér fajtájának tartják, amely megfelelő hozamkorlátozás, és magas minőségű technológia mellett nemzetközi minőséget produkálhat savszerkezete, egyensúlya, komplexitása és mineralitásra való képessége okán. Ez azonban egy-két termelőtől eltekintve még várat magára. Íz és illatvilágában gyümölcsök (pl. őszibarack, körte), mézes, viaszos jegyek fedezhetőek fel.

Rukatac
Dalmáciában elterjedt neve az ismertebb Marastina nevű fajtának. Azonos a Cres szigetén a filoxéra után szinte tejesen kipusztult Krizol nevű fajtával. (Rokon nevek még a đurđevina, kačebelić, horog-Debica, kukorica, marestina, marinkula).

Jó cukorgyűjtő képessége mellett sav készlete is jelentős, így a klimatikus viszonyokat jól tűrő fehér fajta. Eredetét tekintve DNS vizsgálatok alapján a Malvasia del Chiantival mutat rokoni kapcsolatot.

Általában zöldes-sárga, aranyszínű, közép-, illetve átlagon felüli alkohol mellett viszonylag jó savkészlettel. Jellemzően 1-2 éves korában fogyasztják.

Grk Bijeli (Prc Bijeli)
Nevének jelentése görög. Görög eredetű tartott, Korcula sziget Lumbarda nevű települése közelében termesztett fehér szőlőfajta. Kizárólag nőivarú, így a beporzás érdekében 10-20%-ban más fajtákkal is együtt ültetik. Leginkább Plavac Malival, de Rukataccal is.
Bora száraz, relatív magas savtartalom, kissé aromás, gyantás-mézes karakter jellemzi.

Fotógaléria: Korcula-Peljesac teljes