A SANGIOVESE MAGASISKOLÁJA
Mi fán terem a Brunello, a Vino Nobile di Montepulciano és a Chianti?
Ha Toszkána, akkor Sangiovese (ejtsd: szandzsovéze). Olyan ez a fajta az olaszoknak, mint a spanyoloknak a Tempranillo, vagy nekünk a Kékfrankos. És nekik sikerült ezt a helyi fajtát világklasszissá tenni, pedig számtalan példa igazolja, ott sem magától terem a 400 eurós Brunello. A fajtából a kifejezetten ihatatlan tömegboroktól kezdődően, a könnyű, gyümölcsös borokon át, az évtizedekig érlelhető és érlelendő, brutális testű és koncentráltságú nagyágyúkig sokféle bor készül.
(A kép forrása: Banfi Foundation and "Sanguis Jovis, High Educational School Of Sangiovese".
A nem bizonyított legenda szerint a fajta igen ősi, származása az etruszk időkig nyúlhat vissza, amikor is nevének jelentése "Zeusz vére" volt.
Az etruszkokat leigázó, majd magába olvasztó rómaiak, már "Sanguis Jovis" (vagy Iovis), (olaszul: "Sangue di Giove"), azaz "Jupiter vére" néven hívták.
Első fennmaradt írásos emléke az 1590-as évekből származik, amikor Giovan Vettorio Soderini (1526 Firenze - 1596. március 3. Volterra) olasz agronómus először írt a Sangiogheto nevű toszkán szőlőről, mint amiből "igen jó bor készülhet, ha meg tudják akadályozni, hogy megecetesedjen".
A FAJTA EREDETE
A 2000-es évek első felének genetikai kutatásai alapján erősen feltételezhető, hogy a Sangiovese egyik szülője az ősi toszkán fajta a Ciliegiolo. Ez így utólag nem is nagy meglepetés, hiszen számtalan szinonim neve utal a kapcsolatra. Hívják Brunellone-nak, Sangiovese Polveroso-nak, de az Albana Nera és a Riminese Nero is ezt a fajtát takarja.
Sokkal érdekesebb a kicsivel később megtalált másik szülő a Calabrese di Montenuovo. Ezt teljesen véletlenül fedezték fel a Monte Nouvo hegyen, a Nápolyhoz közeli Averno tó partján. A birtok tulajdonosa Calabriából érkezett, innen kapta a szőlő is a nevét. Amikor aztán 2007-ben "berobbant" a genetikai információ, hogy ez a fajta lehet a Sangiovese másik elfelejtett szülője, az további érdekes elmélkedésekre adott okot. No de honnan származik ez a Toszkánában máshol nem fellelhető szülő? További vizsgálatok azt mutatták, hogy ez a Montenuovo genetikai rokonságot mutat a dél-olasz Calabriában igen elterjedt Maglioco Caninoval, így erősen feltételezhető, hogy nem csak nevében calabriai.
Összefoglalva: a fenti kutatások azt valószínűsítik, hogy a Sangiovese részben ősi toszkán, részben viszont calabriai eredetű. És az is biztos, hogy a régmúltban alakulhatott ki egyfajta spontán kereszteződésként. Ezt támasztja alá ún. poliklonális volta, azaz rengeteg klónja és neve ismert dél-Olaszország szerte. Montalcinoban Brunellonak, Montepulciano környékén Prugnolo Gentilének (és a belőle készült bort, Vino Nobile-nek), Scansanoban pedig Morellinonak szólítják. De többek között DNS vizsgálatokkal igazoltan ezekkel a fajtákkal is azonos: Corinto Nero (Lipari szigetek), Nerello (nem a Nerello Mascalese, Szicília), Nerello Campotu (Calabria), Niella v. Nielluccio (Korzika), Primaticcio (Toszkána), Puttanella (Calabria), Sangiovese Grosso (Toszkána), S. Piccolo (Toszkána), Tabernello és Toustain (Algéria), Tuccanese (Puglia), Vigna del Conte (Calabria) stb. Az is genetikai tény, hogy dél-Olaszország szerte számtalan egyéb szőlőfajta létezik, amely rokonságot, vagy akár szülő-gyerek kapcsolatot mutat a Sangiovésevel (pl. Morellino del Casentino, Foglia Tonda, Gaglioppo, Nerello Mascalese, stb.) ami szintén régi jelenlétére utal a térségben.
Kevesen tudják, hogy a Banfi borászat az 1980-as években a Milánói Egyetemmel együttműködésben komoly kutatásokat folytatott a Sangiovese-klónokkal. Csak a birtokon és a város közelében 650 klónt azonosítottak. Ebből 180-at szelektáltak ki és telepítettek el kísérleti jelleggel. Majd a végén 15 fajtát hivatalosan is regisztráltak. Maga a Banfi Borászat ebből háromra koncentrál: a Janus 50, Janus 10 és BP 30 klónokra.
(Egyik kedvenc Sangiovese borom a Mazzei Borászat Mix 36 nevű tétele, amely 36 különböző klónkísérlet házasítása.)
Ampelográfiai szempontok alapján két nagy csoportot szoktak elkülöníteni. A Sangiovese Grosso csoportba tartoznak a szuperior minőséget adó klónok, mint a pl. a Brunello, a Prugnolo Gentile, Sangiovese di Lamole (a Chiantibeli Greve falu környékéről). A másik csoport pedig a Sangiovese Piccolo, amelybe egyértelműen az alacsonyabb minőséget adó fajták tartoznak.
Egy 1990-es adat szerint a fajta nemes klónjait 1100 hektáron, míg "földönfutó" változatait pedig kb. 86000 hektáron termesztik. Érdekes tény, hogy amikor az 1990-es években a Chianti Consorzio a legjobb Sangiovese borokat adó ültetvényeket vizsgálta kiderült, hogy a 2 leggyakoribb klón (az ún. R24 és T19) nem is toszkán, hanem Emilia-Romagna tartományból származik.
Olaszországon kívül igen gyakori Korzikán, ahol több mint 1300 hektáron terem Nielluccio néven. Feltehetően a genovai uralom alatt telepíthették ide. Argentínában jelentős területei vannak, kb. 2300 hektáron. A 20. század fordulóján Kaliforniába is telepítették, de 2010-ben már csak 789 hektáron termett. Ausztráliai ültetvényei meghaladják az 500 hektárt. Előfordul még Új-Zélandon, Dél-Afrikában, Chilében, Máltán, Törökországban és Izraelben is. Jancis Robinson megemlíti az észak - görög Trákia ültetvényeit is, ahol volt szerencsém többször kóstolni a Maronia régió Kikones borászatának 100% Sangiovese tételét, amely vak kóstolóban még a Brunellók között is megállta a helyét.
Toszkánában október közepe táján érik, de korábban ott sem volt mindenhol és minden évben biztos a beérése. Nem véletlenül emelkedtek ki a sorból azok a borvidékek, mint például a már említett dél-toszkán Montalcino és Montepulciano. A klímaváltozás azonban ezt is átrajzolja, a 20 évvel ezelőtti sztár dűlők ma már néha túl melegnek bizonyulnak.
Teljes érettségben a Sangiovese rengeteg szín- és aromaanyagot raktároz, így a hosszú héjon erjesztést követően évekig érlelhetőek, vagy is inkább kötelezően hordóban érlelendőek. A Brunellokat eredetileg is legalább 4 évig ászkolták nagy szlavón tölgyfahordókban. Majd ezt követően akár évtizedekig palackban, amiről Hugh Johnson szakíró "A Világ boratlaszában" így ír: "Az ízekben és extrakttartalomban dúskáló, hatásos végeredmény hősöket kívánt, de legalábbis hősies milliomosokat." Valóban, a legolcsóbb Brunello is kb. 30-40 eurónál kezdődik, de a nagy évjáratok 10 éves borai több száz euróba kerülnek. Cserébe legendás eltarthatóságot kapunk és nem is rossz befektetés.
Nem véletlenül született meg a Rosso di Montalcino DOC kategória 1984-ben. Sokan tévesen alacsonyabb minőségről beszélnek, holott itt tudatosan eltérő technológiáról és persze gazdaságosságról van szó. A nagyobb, 90 mázsa/ha terméshozam, az eltérő borkészítési eljárás, a rövidebb héjon áztatás után a kötelező érlelést 1 évre csökkentve, a brutális test és tannin helyett, erőteljes gyümölcsösséget és fiatalabban iható borokat kapunk. No és megfizethető tételeket, hiszen már 10-20 euró körül nagyon jó Rosso-kat találhatunk. Ezeket a borokat erőteljesen gyümölcsös aromák (feketecseresznye, szilva, piros bogyós gyümölcsök) jellemzik, határozott, de lágyabb tannin tartalommal és jó savszerkezettel. Érdekes módon a rosszabb Brunello-s évjáratokból - amikor nem, vagy kevesebb csúcsbor készül - és ezáltal a legjobb területek alapanyaga is a Rossoba kerül, kiemelkedő borok születnek, amelyek akár 10 év múlva is élvezhetőek. Sőt már-már Brunellos komplexitásra is képesek.
A Sangiovese szupersztárjai, mint pl. a Brunello, vagy a Vino Nobile di Montepulciano a hosszú hordós, majd palackérlelést követően rendkívül komplex karaktert érnek el. A fajta rögeszmései szerint, míg egy jó Cabernet-ben, vagy Merlot-ban legfeljebb 4-5 illat- és ízkomponens azonosítható, addig egy Brunelloban akár 20-25, amelyben a dohányra, nedves bőrre, politúrra, avarra emlékeztető jegyeken túl, érett gyümölcsös aromák, csipkebogyó, szilva, szilvalekvár, szeder, vagy éppen kávés, likőrős jegyek is megjelenhetnek. Mindezek mellett erőteljes szerkezet, határozott sav és tanninkészlet jellemzi és teszi őket fiatalon szinte ihatatlanná. De ilyenkor nem is kerülnek forgalomba, a Brunello esetében mindig csak a szüretet követő legalább 5 éves, a Vino Nobile esetében pedig 3 éves korukban.
Toszkána természetesen több, mint ez a három borvidék, de most csak felvillantani van lehetőségem a régió térképét:
(forrás: www.quentinsadler.com)
A következő oldalakon a legfontosabb Sangiovesere építő apellációkról írok, mint a
Brunello di Montalcino,
Vino Nobile di Montepulciano és a
Chianti.
Ha itthon szeretnénk jó toszkán borokhoz jutni, akkor ajánlom a Vinissimo webshop-ot, ahol egy barátunk válogatja nagy műgonddal ezeket a borokat. Ráadásul annak idején ő alapította az Enoteca Montalcino borboltot, nála szerintem egy magyar sem ismeri jobban a toszkán termelőket.
Felhasznált irodalom:
- Wikipedia
- Borászatok web oldalai
- https://www.consorziobrunellodimontalcino.it/en/home/home
- J. Robinson, J. Harding and J. Vouillamoz: "Wine Grapes - A complete guide to 1,368 vine varieties, including their origins and flavours"
- https://winenews.it/en/castello-banfi-still-grows-in-montalcino-173-2-hectares-of-brunello-vines_381399/
- https://www.joannasimon.com/post/a-story-of-redemption-castello-banfi-in-montalcino
- http://winewitandwisdomswe.com/wp-content/uploads/2016/08/Vino-Nobile-di-Montepulciano-Tuscanys-Hidden-Gem.pdf
- https://www.wine-business-international.com/wine/general/vino-nobile-gap
- https://www.consorziovinonobile.it/index.php?lang=ENG
- http://www.eastagri.org/docs/group/275/Montalcino2013.pdf
- https://winefolly.com/deep-dive/chianti-wine-tuscany/
- Sangiovese at FPS by Susan Nelson-Kluk, FPS Grape Program Manager and JaRue "Jim" Manning, Professor Emeritus, Department of Microbiology, UC Davis (http://iv.ucdavis.edu/files/24463.pdf)
- https://www.winemag.com/2019/04/01/technology-and-innovation-pave-the-way-at-castello-banfi/
Ha kérdésed lenne örömmel segítek mailben az info(kukac)miri.hu címen.
Készült: 2010-2021
|
Fotógaléria: Toszkán bortúra
|
