Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Kóstolási jegyzetek
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


A Sangiovese magasiskolája: Mi fán terem a Brunello?



Ha Toszkána, akkor Sangiovese (ejtds: szandzsovéze). Olyan ez a fajta az olaszoknak, mint a spanyoloknak a Tempranillo, vagy nekünk a Kékfrankos. És nekik sikerült ezt a helyi fajtát világklasszissá tenni, pedig számtalan példa igazolja, ott sem magától terem a 400 eurós Brunello. A fajtából a kifejezetten ihatatlan tömegboroktól kezdődően, a könnyű, gyümölcsös borokon át, az évtizedekig érlelhető és érlelendő, brutális testű és koncentráltságú nagyágyúkig sokféle bor készül. Ahogyan egy Kékfrankos esetében is elvárhatnánk.

A fajta igen ősi, származása egészen biztosan az etruszk időkig nyúlik vissza. Nevének eredete is isteni: Sangue di Giove, azaz Zeusz vére. Az etruszkokat leigázó, majd magába olvasztó rómaiak, már Jupiter vérének hívták és igen csak kedvelhették, mert klónjai szerte Olaszországban elerjedtek. Egy 1990-es adat szerint nemes klónjait 1100 hektáron, míg földönfutó változatát pedig 86000 hektáron termesztik. Talán ennek köszönhetően kevés többnevű fajtát ismerhetünk. Montalcinoban Brunellonak, Montepulciano környékén Prugnolo Gentilének (és a belőle készült bort, Vino Nobile-nek), Scansanoban pedig Morellinonak szólítják.

Otthonában október közepe táján érik, de ott sem mindenhol biztos minden évben az érés. Nem véletlenül emelkednek ki a sorból azok a borvidékek, ahol szinte 100%-osan beérik. Ilyen például a már említett dél-toszkán Montalcino és Montepulciano. Teljes érettségben a Sangiovese rengeteg szín- és aromaanyagot raktároz, így a hosszú héjon erjesztést követően évekig érlelhetőek hordóban. A Brunellokat eredetileg legalább 4 évig ászkolták nagy szlavón tölgyfahordókban. Majd ezt követően akár évtizedekig palackban, amiről Hugh Johnson szakíró „A Világ boratlaszában” így ír: „Az ízekben és extrakttartalomban dúskáló, hatásos végeredmény hősöket kívánt, de legalábbis hősies milliomosokat.” Valóban, a legolcsóbb Brunello is 20-30 eurónál kezdődik, de nagy évjáratok 10 éves borai több száz euróba kerülnek. Cserébe legendás eltarthatóságot kapunk, és nem is rossz befektetés.
Szerencsére az utóbbi években megszületett az új kategória a „Rosso”. Sokan tévesen alacsonyabb minőségről beszélnek, holott tudatosan alkalmazott technológiáról és gazdaságosságról van szó. Nagyobb 90 mázsa/ha terméshozam mellett, a kötelező érlelést 1 évre csökkentve, a brutális testet a megőrzött gyümölcs ellensúlyozza és teszi fiatalabban ihatóvá. No és megfizethetővé, hiszen rosso kategóriában már 10-25 euró körül nagyon jókat találhatunk. A fajtát rosso változatban erősen gyümölcsös illatok, feketecseresznye, szilva, piros bogyós gyümölcsök jellemzik, határozott, de lágyabb tannin tartalommal.

A Sangiovese szupersztárjai, mint pl. a Brunello, vagy a Vino Nobile di Montepulciano a hosszú hordós, majd palackérlelést követően rendkívül komplex karaktert érnek el. A fajta rögeszmései szerint, míg egy jó Cabernet-ben, vagy Merlot-ban legfeljebb 4-5 illat- és ízkomponens azonosítható, addig egy Brunelloban akár 20-25, amelyben a dohányra, nedves bőrre, politúrar, avarra emlékeztető animalitáson túl, érett gyümölcsös jegyek, csipkebogyó, szilva, szilvalekvár, szeder, vagy éppen kávés, likőrős jegyek is megjelenhetnek. Mindezek mellett robosztus szerkezet, határozott sav és tanninkészlet jellemzi és teszi fiatalon szinte ihatatlanná.

A Brunello Story
A történet 150 éve kezdődött, amikor bizonyos Clemente Santi, Greppo nevű Montalcino-i birtokára új, a korábbi tömegtermőhöz képest új klónját telepítette a Sangiovese fajtának. 1860-as évekből származó feljegyzés szerint ekkoriban jelent meg a fajta helyi neveként a Brunello elnevezés. Santi úr felesége Biondi volt, így lett az utódok családneve Biondi-Santi. Gyermekről unokára szállt a tudás, hogy mitől lesz más, jobb, hosszabb életű ezen fajta bora, míg 1888-ban az unoka Ferrucio Biondi-Santi hivatalosan is Brunellonak keresztelte borát. Logikusan gondolkodva nem lehetett túl rossz bor, ha fiának sikerült az 1960-as évekre elfogadtatni a környék termelőivel: ha a családi tudás Montalcino eredetvédelmi alapjává emelkedik, az jó borokat és felemelkedést fog hozni a vidékre. Ehhez nem ártott a tény, hogy amikor 1999-ben megszavazták az évszázad 12 legszebb borát, az egyetlen olasz egy 1955-ös Biondi-Santi Brunello volt. A siker eredményeként 1967-ben jött létre a Brunello termelőket egyesítő és szabályaikat ellenőrző szervezet a Consorzio del Vino Brunello di Montalcino.

Brunello nevet ma az a bor használhat, amely az 1980 óta jogilag is eredet védett (DOCG = Denominazione di Origine Controllata e Garantita) Montalcino-i ültetvényről származik és többek között teljesíti az alábbi feltételeket:
- 100%-ban a „Brunello”-nak nevezett helyi Sangiovese klónból készül.
- Maximális terméshozam 80 mázsa /hektár. Lé kinyerés maximum 68%.
- Kötelező hordós érlelés legalább 2 év, palackos érlelés legalább 4 hónap, de csak a szüretet követő 6. év januárjában hozható forgalomba. (Tehát 2009-ben a 2004-esek kerültek fogalomba.)
- Minimum alkohol szint 12,5%, minimum sav 5g/l, minimum extrakt 24g/l.

Riserva esetén a palackos érlelés minimum 6 hónap és egy évvel később kerülhet csak fogalomba. S bár a szabályok nem írják elő, de a terméshozam számos termelőnél ezen kategóriánál nem haladja meg a 30 mázsát hektáronként.

Szabályok és stílusok
A szabályok persze gyakran adnak vitára okot, mint legutóbb 2008-ban, amikor a hagyomány és a befektetői érdek csapott össze. Egy mástól hallott mondás szerint: Igaz, hogy a Brunello-t a Biondi-Santi család „találta fel”, de a Castello Banfi „csinálta meg”. Lefordítva ez annyit tesz, hogy a Brunello alapvető amerikai piacát a nagy tőkeerejű, nagy volumenben termelő, és gyakran külföldi tőkével működő giga borászatok építették fel, és ezáltal a hátukon viszik az igen magas árú kézműves borokat készítő, kis borászatokat is.

A piac pedig nagy úr, és aki kóstolt már Brunellot az pontosan tudja, hogy nem az a tipikus nyáresti fröccs bor. Uram bocsá’ eszembe nem jutna egyedül meginni egy üveget. A néhány 10 ezer palackot készítő borászatok számára éppen elég a Világ csekélyszámú fizetőképes rögeszmése, hogy tételeik elfogyjanak. De a százezres palackszámmal dolgozók számára kifizetődő, ha boraik ihatóak is, és gyorsan elfogynak. Ebből a szempontból a - kétségtelenül igényesebb rétegekből kikerülő - amerikai fogyasztók ízlése némileg eltér a „klasszikus” szikár, és fiatalon nehezen érthető sav és tannin bombáktól.
Az USA piacán népszerű termelők nem csoda, hogy már jó ideje részben, vagy akár egészben új kisfa hordóban (is) érlelik tételeiket, amitől azok karaktere jobban belesimul a nemzetközi trendbe, még ha nem is kifejezetten behízelgő. (Jelen sorok írója kóstolási tapasztalati alapján elmondhatja, hogy az új-világi stílust idéző barrique hordós tételek fiatalabban édesebb, vaníliás, tósztos, túlérett gyümölcsös karaktert is felvonultatnak, amelyek azonban 10 év távlatából már nem dominálnak erőteljesen. Kvázi győz a terroir és a komplexitás.)

A fentiek okán - rossznyelvek szerint – már korábban is akadtak olyan tételek, amelyekbe belecsempésződhetett egy kis érthetőséget és kedvességet adó merlot, syrah, vagy cabernet. Ebből aztán - amikor a nagytermelők komoly propagandát fejtettek ki a Brunello szabályzat módosításáért - botrány is kerekedett. A szabályok felhígítása nem csak a nem engedélyezett fajták használatát érintette, de állítólag a terméshozamokat, sőt termőterületeket és technológiát is érintett. A lehetséges „hamisítások” okán még az amerikai embargó réme is felmerült, amire válaszként kormányzati ellenőrző bizottság alakult. Egyes pincéknél tételeket foglaltak le, vagy kötelezték a Brunello név használatnak megszűntetését. A félreértések elkerülés végett ezek a borok nem rosszak, sőt! Egyszerűen az eredetvédelmi előírások alapján nem használhatják a felárat biztosító márkanevet. A végső megoldást végül a Brunello Consorzio 2008. október 27-ai közgyűlése hozta, amely elsöprő többséggel elutasította az előírások megváltoztatását. Például a Sangiovesén kívüli más szőlőfajták használatát 662 nem, 30 igen szavazattal utasították el.

Biztonságban tudható tehát a Brunello eredetvédelme, egy rendkívül erős - és a magyar borászok számára példaértékű - érdekszövetségnek köszönhetően.