Útleírások

Balkáni kalandozások
Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino: A Francia út
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Brunello di Montalcino
Brunello pincék és kóstolások
Vino Nobile di Montepulciano
Chianti
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


A BRUNELLO STORY


A "Brunello" egyik első írásos említése Montalcinoból származik a 14. század elejéről.
Montalcino 42 km-re található Sienától. A hegytetőn épült városka történelme az etruszk időikig nyúlik vissza. Korabeli dokumentumok szerint 814-ben már állt itt egy templom, amelyet a közeli Sant'Antimo Apátság szerzetesei építettek. A 12. századra a település népessége hirtelen megnőtt, amikor a közeli Roselle városból elmenekülő emberek itt telepedtek le.
(Korábbi nevén Rusellae, az i.e. 7.-6. században már létező város volt, az Etruszk Konföderáció tagja, amely az itt feltárt kerámia leletek alapján kiterjedt kereskedelmet folytatott Görögországgal és a dél-olaszországi görög gyarmatokkal. A Rómaiak i.e. 294-ben foglalták el. Majd i.sz. 490-ben itt alapították meg az új nevén Rosellei egyházmegyét. Sokáig virágzott, míg 935-ben Szaracén kalózok rombolták le. Az időközben terjedő malária miatt sem építették újjá, lakói folyamatosan elhagyták. Többek között Montalcinoba költöztek.)

A Montalcino név pontos eredetét homály fedi. Egyes vélemények szerint a római istennő után származhat a "Mons Lucinus"-ból, a "Lucina-hegy" latin nevéből. Megint mások szerint pedig a latin "Mons Ilcinus"-hoz, olaszul "Lecci-hegy"-hez köthető. "Lecci" a "magyaltölgy" (Quercus ilex) olasz neve, ami a környék erdeire utalhat. A város címerében szereplő 3 tölgyfa ez utóbbit valószínűsíti.
A középkori évszázadok során ismert volt bőrgyártásáról, különösen a kiváló minőségű cipőkről és egyéb bőrárukról. A régi Via Francigenán, a Franciaország és Róma közötti fő kereskedelmi és zarándok úton feküdt, így sokáig virágzott.

A Siena és Firenze közötti konfliktusok során, hol az egyik, hol a másik oldalára állt. Mielőtt Cosimo de'Medici 1559-ben - 4 éves ellenállás után - elfoglalta, az utolsó független toszkán városállamnak számított. Firenze fennhatósága 1861-ig fennmaradt, amikor is a Toszkánai Nagyhercegség beolvadt az egyesült Olasz Királyságba.
1831-ben Cosimo Ridolfi márki - akit később II. Lipót nagyherceg Toszkána miniszterelnökévé nevezett ki - egy 1865-ös montalcinói mezőgazdasági vásáron megállapította, hogy a rendezvény díjnyertes bora egy "válogatott vörösbor, amely Brunello néven ismert."

Az 1800-as évek közepén egy bizonyos Clemente Santi, Greppo nevű Montalcino-i birtokára új - a korábbi tömegtermőhöz képest - jobb bort adó Sangiovese klónt telepített. Az 1860-as évekből származó feljegyzés szerint a fajtát már ekkoriban is Brunello-nak hívták. Santi úr felesége Biondi volt, így lett az utódok családneve Biondi-Santi.(Forrás: http://www.biondisanti.com/Ita/prestigio.php)
Gyermekről unokára szállt a tudás, hogy mitől lesz más, jobb, hosszabb életű ezen klón bora, míg 1888-ban az unoka, Ferrucio Biondi-Santi hivatalosan is Brunellonak keresztelte lepalackozott tételét.
Fiának az 1960-as évekre sikerült elfogadtatni a környék termelőivel: ha a családi tudás Montalcino eredetvédelmi alapjává emelkedik, az jó borokat és felemelkedést hoz a vidéknek. Amikor később, 1999-ben megszavazták az évszázad 12 legszebb borát az egész világon, az egyetlen olasz egy 1955-ös Biondi-Santi Brunello volt.

EREDETVÉDELEM ÉS SZABÁLYOZÁS

1967-ben jött létre a Brunello termelőket egyesítő és szabályaikat ellenőrző szervezet a Consorzio del Vino Brunello di Montalcino.
A Brunello nevet ma az a bor használhatja, amely az 1980 óta jogilag is eredet védett (DOCG = Denominazione di Origine Controllata e Garantita) Montalcino-i ültetvényről származik és többek között teljesíti az alábbi feltételeket:
- 100%-ban a Brunello-nak nevezett helyi Sangiovese klónból készül.
- A maximális terméshozam 80 mázsa /hektár. A lé kinyerés maximum 68%.
- A kötelező hordós érlelés legalább 2 év, a palackos érlelés legalább 4 hónap, de csak a szüretet követő 6. év januárjában hozható forgalomba. (Tehát 2021-ben a 2016-os borok kerülnek fogalomba.)
- A minimum alkohol szint 12,5%, minimum sav 5g/l, minimum extrakt 24g/l.
- Riserva borok esetén a palackos érlelés minimum 6 hónap és egy évvel később kerülhet csak fogalomba. S bár a szabályok nem írják elő, de a terméshozam számos termelőnél ezen kategóriánál nem haladja meg a 30 mázsát hektáronként.

Montalcinoban összesen 24 ezer hektár termőföld van, amelyből 3500 hektáron terem szőlő. Ebből:
- Brunello di Montalcino DOCG: 2,100 Ha
- Rosso di Montalcino Wine DOC: 510 Ha
- Moscadello di Montalcino Wine DOC: 50 Ha
- Sant'Antimo DOC: 480 Ha
- egyéb bor: 360 Ha

(forrás: https://www.banfi.it/)

Az átlag éves termelés palackszámban így néz ki:
- Brunello di Montalcino DOCG: 8.500.000 ü
- Rosso di Montalcino DOC 4.000.000 ü
- Moscadello di Montalcino DOC 80.000 ü
- Sant'Antimo DOC 400.000 ü

Jelenleg (2020) kb. 200 termelő osztozik a területen. Van, akinek 170 hektárja van és van, akinek alig egy. Az első helyért a két legnagyobb, a Castello Banfi és az egyik legrégibb toszkán borászat, a Marchesi Frescobaldi tulajdonában lévő Castel Giocondo birtok vetélkedik. Banfi egy 2019-es felvásárlással 173,2 hektárra növelte területét, míg Frescobaldi a Tenuta Luce 13 hektárjával együtt összesen 179 Brunello besorolású ültetvényt birtokol.
Az árak sok mindent elárulnak. 2016-ban egy hektárnyi Brunello ültetvény 350 ezer euró körül ingadozott. Ez 2017-ben 500 ezer euróra emelkedett, de a COVID előtt 850-900 ezer eurós árról is lehetett hallani. 1966-óta ez több mint 4400%-os növekedés... (Hogy a növekedés szemléletesebb legyen, ez olyan, mintha nagyapám 1987-ben eladott tokaji háza és kis szőlője, ma fél milliárd forintot érne...)

BRUNELLO VITÁK ÉS STÍLUSOK

Az előírások persze gyakran adnak vitára okot, mint legutóbb 2008-ban, amikor a hagyomány és a befektetői érdekek csaptak össze. Egy mástól hallott mondás szerint: "Igaz, hogy a Brunello-t a Biondi-Santi család találta fel, de a Castello Banfi csinálta meg". Lefordítva ez annyit tesz, hogy a Brunello legfontosabbnak számító amerikai piacát a nagy tőkeerejű, nagy volumenben termelő és gyakran külföldi tulajdonú borászatok építették fel. De ezáltal a "hátukon viszik" az igen magas árú, tradicionális és kézműves borokat készítő, kis borászatokat is.

A 2010-es évek közepén a borok 65%-át exportálták az alábbi országokba:
- USA 25%
- Németország 7,5%
- Svájc 5,5%
- Kanada 5%
- Anglia 2,5%
- Japán 2%
- egyéb (60 ország) 17,5%
Frissebb adatot nem találtam, de a hírek alapján Kína részaránya fokozatosan nő, míg az USA aránya stabil.

A piac pedig nagy úr és aki kóstolt már Brunellot az pontosan tudja, hogy nem az a tipikus nyáresti fröccs bor. Uram bocsá' eszembe sem jutna egyedül meginni egy üveget. A néhány ezer, vagy néhány tízezer palackot készítő borászatok számára éppen elég a világ csekélyszámú fizetőképes rögeszmése, hogy tételeik elfogyjanak. De a százezres-milliós palackszámmal dolgozók számára kifizetődő, ha boraik ihatóak és gyorsan el is fogynak. Ebből a szempontból az amerikai fogyasztók átlagos ízlése némileg eltér a "klasszikus", szikár és fiatalon nehezen érthető, savban gazdagabb tételektől.

Az USA piacán népszerű termelők nem csoda, hogy már jó ideje részben, vagy akár egészben új kis fahordóban (is) érlelik tételeiket. Ettől azok karaktere jobban belesimul az új-világi trendbe, még ha nem is mindig kifejezetten behízelgőek. (Tapasztalataim szerint ezek a borok, főleg a barrique hordós tételek fiatalabban édesebb, vaníliás, tósztos, túlérett gyümölcsös, gyakran lekváros karaktert is felvonultatnak, amelyek azonban 10 év távlatából már nem feltétlenül dominálnak erőteljesen. Kvázi győz a terroir és a komplexitás, főleg, ha nem rontják el a túl sok fával. De a túlérettebb karakter gyakran megmarad. Én magam jobban kedvelem a hagyományos, nagyhordós borokat, amelyek legjobbjai elegánsabbak, komplexebbek és savban gazdagabbak, túlérett-lekváros és túlzó fás jegyek nélkül.)

A fentiek okán - a rossznyelvek szerint már korábban is - akadtak olyan tételek, amelyekbe belecsempésződhetett egy kis érthetőséget és kedvességet adó Merlot, Syrah, vagy Cabernet. Ebből aztán - amikor a nagytermelők komoly propagandát fejtettek ki a Brunello szabályzat módosításáért - botrány is kerekedett. A szabályok felhígítása nem csak a nem engedélyezett fajták használatát, hanem a terméshozamokat, sőt termőterületeket és technológiát is érintette. A lehetséges hamisítások okán még az amerikai embargó réme is felmerült, amire válaszként kormányzati ellenőrző bizottság alakult. Egyes pincéknél tételeket foglaltak le, vagy kötelezték a Brunello név használatnak megszűntetését. A félreértések elkerülés végett ezek a borok nem rosszak, sőt! Egyszerűen csak az eredetvédelmi előírások alapján nem használhatnák a felárat biztosító márkanevet. A végső megoldást végül a Brunello Consorzio 2008. október 27-ai közgyűlése hozta, amely elsöprő többséggel elutasította az előírások megváltoztatását. Például a Sangiovese-n kívüli más szőlőfajták használatát 662 nem, 30 igen szavazattal nem engedélyezték. Biztonságban tudható tehát a Brunello eredetvédelme, egy rendkívül erős - és a magyar borászok számára példaértékű - érdekszövetségnek köszönhetően.

Fotógaléria: Toszkán bortúra