Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Bortúra a Peljesac-félszigeten
Bortúra Korculán
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Bortúra a Peljesac-félszigeten


1. Matusko pincészet (Potomje)

1997-ben alapított borászat, amelyet egy jó kiállású, hosszú hajú motoros ?rocker? borász vezet, aki korábban a szövetkezet vezető agronómusa volt. Ránézésre is jól megy az üzlet, köszönhetően a frekventált idegenforgalmi fekvésnek, és a falu híres eredetvédett borának a Dingac-nak. A pince és a kóstoló tér is rendezett, esztétikus, és tiszta.

Kóstoltunk egy fehér Posipot, ami korrekt, egész jó savú tételnek bizonyult.
A borászat alap Plavac Malija egy tiszta, gyümölcsös tétel, a túlérés elkerülésével mértéktartó alkohollal. Jó irány.
A Postup az olcsóbb, és ihatóbb kategória az eredetvédett Plavacok sorában. Gyümölcsös, visszafogott, felsejlő eleganciával.
A Dingac-ok hozzák a nagy test, sok tannin, sok sav, magas alkohol karaktert, mindegyik szárított-lekváros gyümölcsökkel, likőrős, kakaós-kávés illatvilággal. Ütősek, robosztusak, amelyben megjelenik a komplexitás, de távol áll az elegánstól. A barrique reserva tételek nagyon fiatalnak tűntek 5-6 évesen is. A töppedt, késői szüretből származó 16 feletti alkohollal és némi maradék cukorral szüretelt tételek különleges ugyan, de távol áll az ízlésvilágunktól.

2. Milicic pincészet

Az első nagy meglepetés. Szimpatikus úriember, aki éppen a borászat fejlesztésével és étterem építkezéssel bajlódik. Kezdeti bizalmatlanságunkat hamar eloszlatja a tartályos kóstolás.

Egy teljesen korrekt, de bennünket kevéssé izgató Chardonnay után a 2010-es Posip és Rukatac izgat fel. Mindkettő remek arányokkal, savval, frissességgel bír és ásványos jegyeket is felmutat.

A vörös borok közül a még hordóból kóstolt Tempranillo kísérlet meggyőz bennünket róla, hogy azon túl, hogy a fajta jól érzi magát a klímán, jó kezekben van. Hibátlan! Közben - ahogy összemelegszünk a borásszal - úgy kerülünk képbe a terméskorlátozással, a magas alkohol és a túl sok fa elkerülésével kapcsolatos igen csak szimpatikus elvekkel. A hordóminták meggyőznek bennünket, így már várjuk a palackos kóstolót.

Az első döbbenetünk a 2007-es Plavac Mali selection, amiből teljesen hiányzik a túlérett, likőrős jegy. Gyümölcsös, elegáns, tiszta, fűszerekkel. Kóstolva remek egyensúly és arányok jellemzik. Hosszú és elegáns. Ízvilágában Gábor felfedezi a kedvelt - fajtára jellemzőnek talált - ?tengeri hínáros? ízt, ami valóban egyfajta tengerre, halra-kaviárra emlékeztető sósság. Lelkesek vagyunk. Pedig csak ezután jön a két évjáratú Dingac (2007 és 2005). Mindkettő szofisztikált, komplex, nemzetközi kvalitású bor. A gyümölcsös, valamint a terroir és ásványos jegyeken túl nincs benne sem túlérettség, sem a picit oxidált likőrösség. Erős 4 csillagos borok ezek.

Távozóban titkon kapunk ajándékba egy palackot a legendás 1994-es Dingac tételből, amelyet este szolgálnak fel nekünk a Priscapac éttermében. A hanyatlásnak semmi jele, érett, komplex, rendkívüli eleganciával. Zseniális volt!

3. Milos pincészet (Ston)

Frano Milos úrról első benyomásunk, hogy hasonlít Pók Tamásra :). Kiderül abban is, hogy kérlelhetetlenül tudományos benyomást kelt.

Előzetesen olvastuk, hogy Ő az első számú horvát nemzetközi sztár, aki a Stagnum nevű borával a legmagasabb árat éri el a horvát piacon. Ez 300-350 kuna (10-13 ezer forint) induló árat jelent. Van bora, ami regionális érmet kapott a Decantertől, míg más tételek Amerikában több 89-92 pontos értékelést szereztek.
Jelenleg 15Ha-on dolgozik, 5Ha-t az elmúlt években telepített. A Prapratno medence és Ponikve falu között, extrém kitettségben és fekvésben, amihez hasonlót itthon a villányi Ördögárok, a mádi Öreg-Király dűlő, vagy ez egri Nagyeged telepítése során láthattunk.
A hozamkorlátozás, a biogazdálkodás alapvető. A borok jelentős része nagy szlovén tölgyfahordóban érik. A pince és a kóstoló terem is stílusos és igényes.

A kóstolt borok közül az első egy rozé volt 100% Plavac maliból. A borász hangsúlyozta, hogy ez nem egy megszokott rozé, ezen a talajon, ezen a klímán, ez a fajta ilyen rozét ad. Ezt értjük, de a 14% feletti alkohollal, és határozott maradék cukorral rendelkező tétel meghaladta tűrés küszöbünk. Engem a Rhone-völgyében sok helyen grenache-ból készülő édes rozé borokra emlékeztetett.
A borászat alap Plavac Mali tétele az eddigieket is meghaladó szokatlan koncentrációt hozott. Bár 2006-os évjáratból származik, mégis nagyon fiatal benyomást keltett. Nagyon koncentrált, nagyon sok tannin, sok sav jellemzi. A gyümölcsöt elfedi egy bakelites, vegyszeres karakter. Nagyon izgalmas, bár nem kedves.
A Stagnumok is 100% Plavacból készülnek. A legnagyobb terméskorlátozás, a legjobb kitettség, öreg tőkék, nagy szlovén hordós érlelés adja karakterük alapját. A 2005-ös évjárat az osztrák Peter Moser-től 92 pontos értékelést kapott. És hogy milyen egy ilyen Stagnum? Hétköznapi értelemben ihatatlan. Elmélyedve próbáltunk némi kedvességet, és eleganciát felfedezni ezekben a csúcsborokban (2005-2002 között 3 évjáratot kóstoltunk). De csak kérlelhetetlen brutalitást, koncentrációt, óriási tannin és savkészletet, szinte perverz ásványosságot találtunk.
Ahogy ott bólogattunk felötlött bennünk, hogy mi az a fajta, ami hasonló élményt nyújt, ha fiatalon isszuk? Hát persze, hogy a piemonti nebbiolo-ból készült Barolo és Barberesco borok. Ezek az első 10 évben általában ihatatlanok, később meg a Világ legnagyobb borai lesznek. A kóstolt Stagnumok karaktere alapján nem lennénk meglepve, ha ezek a borok 10-15 éves korukban lennének értékelhetőek. Kiderült, hogy kapható még egy 1994-es Plavac, nem is irreális áron (350kuna). Azt külön megspendíroztuk és együtt megkóstoltuk. Így legyen ötösünk a lottón :). Ez még nem a nagy bor, csak az alap vörös, de ilyen korában is meggyőző stabilitás, öregedés helyett inkább csak a palackérés, komplexitás mutatkozott benne. Egyensúlya teljesen rendben volt, és karakterétől sem állt messze a Barolo hasonlat.
Kóstoltunk egy késő szüretből származó édes tételt is, de ezzel a stlílussal nehezen barátkozunk azóta is.

Hazafelé menet még meglátogattuk a Dingac terület egy új telepítését, ahol lenyűgözve álltunk a tengerparti panoráma és az irdatlanul köves talajban éledező tőkék között.

Fotógaléria: Peljesac bortúra