Útleírások

Balkáni kalandozások
Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország: Barcelonai séták
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino: A Francia út
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Bortúra a Peljesac-félszigeten
Bortúra Korculán
Bortúra Hvar szigetén - 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Bortúra a Peljesac-félszigeten


1. Matusko pincészet (Potomje)


1997-ben alapított borászat, amelyet egy jó kiállású, hosszú hajú "motoros rocker" borász vezet, aki korábban a szövetkezet vezető agronómusa volt. Ránézésre is jól megy az üzlet, köszönhetően a frekventált idegenforgalmi fekvésnek, és a falu híres eredetvédett borának a Dingac-nak. A pince és a kóstoló tér is rendezett, esztétikus, és tiszta.

Kóstoltunk egy fehér Posipot, ami korrekt, egész jó savú tételnek bizonyult.
A borászat alap Plavac Malija egy tiszta, gyümölcsös tétel, a túlérés elkerülésével mértéktartó alkohollal. Jó irány.
A Postup az olcsóbb, és ihatóbb kategória az eredetvédett Plavacok sorában. Gyümölcsös, visszafogott, felsejlő eleganciával.
A Dingac-ok hozzák a nagy test, sok tannin, sok sav, magas alkohol karaktert, mindegyik szárított-lekváros gyümölcsökkel, likőrős, kakaós-kávés illatvilággal. Ütősek, robosztusak, amelyben megjelenik a komplexitás, de távol áll az elegánstól. A barrique reserva tételek nagyon fiatalnak tűntek 5-6 évesen is. A töppedt, késői szüretből származó 16 feletti alkohollal és némi maradék cukorral szüretelt tételek különleges ugyan, de távol áll az ízlésvilágunktól.

2. Milicic pincészet (Potomje)

2011-ben az első nagy meglepetésünk ez a borászat volt. Szimpatikus úriember, aki éppen a borászat fejlesztésével és étterem építkezéssel bajlódik. Kezdeti bizalmatlanságunkat hamar eloszlatja a tartályos kóstolás.

Egy teljesen korrekt, de bennünket kevéssé izgató Chardonnay után a 2010-es Posip és Rukatac izgat fel. Mindkettő remek arányokkal, savval, frissességgel bír és ásványos jegyeket is felmutat.

A vörös borok közül a még hordóból kóstolt Tempranillo kísérlet meggyőz bennünket róla, hogy azon túl, hogy a fajta jól érzi magát a klímán, jó kezekben van. Hibátlan! Közben - ahogy összemelegszünk a borásszal - úgy kerülünk képbe a terméskorlátozással, a magas alkohol és a túl sok fa elkerülésével kapcsolatos igen csak szimpatikus elvekkel. A hordóminták meggyőznek bennünket, így már várjuk a palackos kóstolót.

Az első döbbenetünk a 2007-es Plavac Mali selection, amiből teljesen hiányzik a túlérett, likőrős jegy. Gyümölcsös, elegáns, tiszta, fűszerekkel. Kóstolva remek egyensúly és arányok jellemzik. Hosszú és elegáns. Ízvilágában Gábor felfedezi a kedvelt - fajtára jellemzőnek talált - "tengeri hínáros" ízt, ami valóban egyfajta tengerre, halra-kaviárra emlékeztető sósság. Lelkesek vagyunk. Pedig csak ezután jön a két évjáratú Dingac (2007 és 2005). Mindkettő szofisztikált, komplex, nemzetközi kvalitású bor. A gyümölcsös, valamint a terroir és ásványos jegyeken túl nincs benne sem túlérettség, sem a picit oxidált likőrösség. Erős 4 csillagos borok ezek.

Távozóban titkon kapunk ajándékba egy palackot a legendás 1994-es Dingac tételből, amelyet este szolgálnak fel nekünk a Priscapac éttermében. A hanyatlásnak semmi jele, érett, komplex, rendkívüli eleganciával. Zseniális volt!

2018-as tapasztalatok:

Milicic úr 2011 óta véget nem érő fejlesztésben van. Azóta már elkészült és működik a borászat mellett lévő étterem, remek helyi és tengeri ételekkel. A hatalmas öntött vas edényben, parázson sütött mediterrán zöldséges polip ragú felejthetetlen volt!
Épül egy szállodai rész is, illetve a borbár 2018 nyáron már kinyit. A fejlesztések közben egy természetes barlangot találtak, ahol a pezsgők fognak pihenni.

2011, 2013-oz képest itt is a francia hordóhasználat előtérbe kerülését tapasztaltam.

1. Chardonnay 2016: nagyon ásványos, de sajnos nagyon kevés savval. Lecsengésben szinte keserű a hordótól. Egységsugarú kalifornai "fa szörny" jellegű bor.

2. Rukatac 2017: Az évjáratnak köszönhetően kicsit lustább, mint vártam. De szép virágos-gyümölcsös, az ételhez kifejezetten jó.

3. Pezsgő 2016: (Rukatac - Chardonnay): Élesztős, határozottan édeskés, picit maradékcukros, de ételhez jó.

4. Posip 2016: Csak acélban érett bor. Illata üde fehér húsú gyümölcsös, virágos. Kóstolva furmintos ízkarakter, határozottan ásványos, meszes karakterrel. Jó szerkezetű és jól iható bor, jó áron.

5. Posip 2015: gazdag, körtés, meleg-érett illat. Ásványos, szép, de pici édes érzet, magas alkohol. Komplex, de több sav kellene.

6. Plavac Mali 2015: Szép gyümölcsösséget felmutató bor, üde, jó szerkezettel.

7. Malbec 2010: Meleg gyümölcsös karakterű bor, jó savvakkal. Könnyen iható, nem bánt a tannin.

8. Dingac 2013: Nagyon komplex bor, benne minden, amit a fajtában szeretek: szardínia, só, gyümölcs hegyek, és jó savszerkezet. Még sok a tannin, fiatal, de nagy bor!

9. Postup 2005: (Ne feledjük ez is 100% Plavac Mali, akár csak a Dingac!) Világosabb téglás színű bor, kávés illattal. Jó a sav, de több test kellene. Meszes, komplex íz. Lecsengésben tapadó tanninnal.

10. Dingac 2007: Végtelenül komplex, sós-ásványos és eleganciát felmutató bor. Remek savszerkezet, tökéletesen érett és integrálódott tanninok. Zseniális tétel, egyértelműen 5 csillag!! (És nincs túl hordózva...)

3. Milos pincészet (Ston)

Frano Milos úrról első benyomásunk 2011-ben, hogy hasonlít Pók Tamásra :). Kiderült abban is, hogy kérlelhetetlenül tudományos benyomást kelt.

Előzetesen olvastuk, hogy Ő az első számú horvát nemzetközi sztár, aki a Stagnum nevű borával a legmagasabb árat éri el a horvát piacon. Ez 300-350 kuna (10-13 ezer forint) induló árat jelent. Van bora, ami regionális érmet kapott a Decantertől, míg más tételek Amerikában több 89-92 pontos értékelést szereztek.
Jelenleg 15Ha-on dolgozik, 5Ha-t az elmúlt években telepített. A Prapratno medence és Ponikve falu között, extrém kitettségben és fekvésben, amihez hasonlót itthon a villányi Ördögárok, a mádi Öreg-Király dűlő, vagy ez egri Nagyeged telepítése során láthattunk.
A hozamkorlátozás, a biogazdálkodás alapvető. A borok jelentős része nagy szlovén tölgyfahordóban érik. A pince és a kóstoló terem is stílusos és igényes.

A kóstolt borok közül az első egy rozé volt 100% Plavac maliból. A borász hangsúlyozta, hogy ez nem egy megszokott rozé, ezen a talajon, ezen a klímán, ez a fajta ilyen rozét ad. Ezt értjük, de a 14% feletti alkohollal, és határozott maradék cukorral rendelkező tétel meghaladta tűrés küszöbünk. Engem a Rhone-völgyében sok helyen grenache-ból készülő édes rozé borokra emlékeztetett.
A borászat alap Plavac Mali tétele az eddigieket is meghaladó szokatlan koncentrációt hozott. Bár 2006-os évjáratból származik, mégis nagyon fiatal benyomást keltett. Nagyon koncentrált, nagyon sok tannin, sok sav jellemzi. A gyümölcsöt elfedi egy bakelites, vegyszeres karakter. Nagyon izgalmas, bár nem kedves.
A Stagnumok is 100% Plavacból készülnek. A legnagyobb terméskorlátozás, a legjobb kitettség, öreg tőkék, nagy szlovén hordós érlelés adja karakterük alapját. A 2005-ös évjárat az osztrák Peter Moser-től 92 pontos értékelést kapott. És hogy milyen egy ilyen Stagnum? Hétköznapi értelemben ihatatlan. Elmélyedve próbáltunk némi kedvességet, és eleganciát felfedezni ezekben a csúcsborokban (2005-2002 között 3 évjáratot kóstoltunk). De csak kérlelhetetlen brutalitást, koncentrációt, óriási tannin és savkészletet, szinte perverz ásványosságot találtunk.

Ahogy ott bólogattunk felötlött bennünk, hogy mi az a fajta, ami hasonló élményt nyújt, ha fiatalon isszuk? Hát persze, hogy a piemonti nebbiolo-ból készült Barolo és Barberesco borok. Ezek az első 10 évben általában ihatatlanok, később meg a Világ legnagyobb borai lesznek. A kóstolt Stagnumok karaktere alapján nem lennénk meglepve, ha ezek a borok 10-15 éves korukban lennének értékelhetőek. Kiderült, hogy kapható még egy 1994-es Plavac, nem is irreális áron (350kuna). Azt külön megspendíroztuk és együtt megkóstoltuk. Így legyen ötösünk a lottón :). Ez még nem a nagy bor, csak az alap vörös, de ilyen korában is meggyőző stabilitás, öregedés helyett inkább csak a palackérés, komplexitás mutatkozott benne. Egyensúlya teljesen rendben volt, és karakterétől sem állt messze a Barolo hasonlat.
Kóstoltunk egy késő szüretből származó édes tételt is, de ezzel a stlílussal nehezen barátkozunk azóta is.

Kiridzija borászat (Potomje):


2013-ban jártam először itt és emlékszem nagyon lelkes voltam az itt készülő boroktól, és kicsit úgy éreztem magam, mint anno Fekete Béla bácsinál Somlón.

Ami 2018-ban feltűnt, hogy túl sok az új kis hordó, ami nem minden bornak tesz jót.
Az sem teljesen világos, hogy a munkát folytatni kívánó utód nélkül mi lesz a borászat sorsa, hiszen a tulajdonos borász már nyugdíjas korú. Valami olyasmit említett, hogy előbb-utóbb el szeretné adni.

1. Plavac Mali 2016: szép gyümölcsös, jó savszerkezetű és arányú bor.

2. Tajano 2016: (Plavac Mali alapú házasítás, Cabernet Sauvignon és némi Marselan): Ez utóbbi francia keresztezésű fajta az 1960-as évekből Cabernet Sauvignon and Grenache szülötte. Illatában pici illó, erős túlerettség. Kóstolva is nagyon vastag, brutális tanninszerkezettel.

3. Dingac 2016: Nagyon fiatal, klasszikus ásványos-sós-hínáros illat és ízjegyek. Jó savszerkezet, sok tannin. Komplex bor, de még idő kell neki.

4. Tajano 2017: hordó minta: jó szerkezet, sok gyümölcs, de ezt jó inni.

5. Dingac 2017: hordó minta: nagyon sok a hordó, a bor szerkezete nem tart lépést vele. Kíváncsian várom, hogy képes-e integrálódni.

6. Dingac 1996: tégla vörös színű bor. Íz és illatjegyei rendkívül komplexek, pl. sok hecsedli, érett-idős karakterű bor meglepő állapotban. Nagyon jó savai vannak, izgalmas!

7. Dingac 2015: Seguin Moreau hordóban érett 16 hónapog. Édes-hordó fűszeres illat, benne túlérett gyümölcsös jegyekkel. Kóstolva robosztus, édes piros gyümölcsökkel, érett-édes, de nagyon vastag tanninszerkezettel. Test es alkohol fele billen, sok egy kicsit.

Grgic borászat (Trstenik):


Szintén 2013-ban jártam itt először. A tulajdonos a Plavac Mali strorynál már említett híres kaliforniai sztár borász: Mijenko Grgić. A Peljesac - félszigeti borászatot 1996-ban alapította. A 2016-os tűzvész után a teljes birtok újjáépítésre került, a látogatóközpont akár Kaliforniában is lehetne. Nem csak az építészet, hanem a fekvése és a panoráma is lenyűgöző! Az előkertben a Mádi Kör támogatásából ültetett olajfákon kis emléktábla is olvasható.

2018 kora nyarán csak két boruk volt:

1. Posip 2017: A borász elmeséli, hogy 2017 nem normális év volt, a túl nagy meleg miatt már augusztus közepén szüreteltek. Körtés, virágos illat, de engem zavart a fajélesztős jelleg. Gazdag bor, sok érett gyümölccsel. A magas alkohol (14) ellenére jó inni, de több sav biztosan jót tenne neki.

2. Plavac 2015: Nagyon fűszeres, édes illat, mély, túlérett fekete bogyós gyümölcsökkel. Olyan amerikai Zinfandel szerű. Édes-érett tannin, telt-robosztus, és nagyon fiatal bor.


Hazafelé menet minden túrán meglátogattuk a Dingac terület egy új telepítését, ahol lenyűgözve álltunk a tengerparti panoráma és az irdatlanul köves talajban éledező tőkék között. Érdekességképen ugyan annak az ültetvénynek bemutatom a 2011, 2013 és 2018 években készült fotóját.





2011










2013











2018






Fotógaléria: Peljesac bortúra