Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Szent Jakab nyomában
2010-09-16, Madrid
2010-09-17, Léon
2010-09-18, Hospital de Orbigo
2010-09-19, Astorga
2010-09-20, Rabanal del Camino
2010-09-21, Ponferrada
2010-09-22, Villafranca del Bierzo
2010-09-23, Bierzo, Menciak nyomában
2010-09-24, O Cebreiro
2010-09-25, Triacastela, Vilavella
2010-09-26, Sarria
2010-09-27, Portomarin
2010-09-28, Leboreiro
2010-09-29, Arzúa
2010-09-30, Lavacolla
2010-10-01, Santiago de Compostela
Praktikus információk
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


2010-09-25, Délután 5 óra, Vilavella, Casa Pacio


Fél 10-es indulással délután 4-kor már Triacastelaban voltam. Pedig a 21km-ből az első 15 fel-le, az utolsó 6km pedig megint bokatörős, kavicsos, térdnyúzós 500méter szint le. Mostani megállóm egy kis lovas panzió, de 2,8km-re le kellett térnem hozzá a Caminoról, mert nem találtak máshol szállást. Hogy aztán úgy gondolták-e, hogy nekem nem lenne jó más, vagy éppen mind foglalt volt, azt nem tudom, mert láttam néhány tűrhető fogadót Triacastelában is.

A nap most először nem fizikai fájdalommal, hanem a lelkemmel volt terhes. Már O Cebreiroból kifelé menet megálltam egy emlék keresztnél, amiről kiderült, hogy egy német utazónak állították. Hogy mi történhetett azt nem tudom, de magam előtt láttam az emlékező szerelmest, aki elvesztette vagy a Caminon, vagy csak a Caminot korábban megtevő párját. És a szeretet olyan erős érzés volt bennem, hogy elbőgtem magam… De sírt a természet is, minden felhőbe és szitáló ködbe burkolódzott. Csöpögtek a fák, a páfrány erdők, a látótávolság 10-20 méter körül lehetett. Hideg, metsző szél fújt. Eszembe jutott egy barátom, aki azt írta, hogy ne várjak sokat a Caminótól, fogjam fel egy jó kirándulásként… Már akkor is írtam, erős túlzás a kirándulás hasonlat. Most aztán igazán távol álltam a jó kis kirándulástól.
A lelkem, a gondolataim fájdalmaktól voltak terhesek. Sírtam! Majd lett belőlük önvád, harag és düh. És ez így forgott órákig. Akkora teher volt, hogy lassabban mentem az első 3 órában, mint terveztem, és kb. 2 órával voltam elmaradva.

Végül valahol Fonfria környékén álltam meg, délután 2 körül egy csokis fánkra, egy kávéra és egy colára. Gondoltam majd este eszem valami finom levest és valami könnyű vacsorát abban a 15. századi udvarházban…

Ekkora már kisütött a nap, otthonról is kaptam bíztató sms-t, jobb kedvem volt. Az út egyébként hegyes-völgyes, akár szép is lehetne, de nem szebb, mint az eddigiek. A köd-eső-felhő a fényképezéstől is a kedvem vette. A falvak leromlottak, mindenütt tehén szar, és szemét. Ennek ellenére Mercedesek, terepjárók, drága traktorok mindenütt. Olyan, mintha mindenki csak a saját portájával foglalkozna, a közterület senkié. Filloval falu végén, egy ház udvarán 1 euro becsületkassza pénzért málna és ribizli volt kirakva tálcákban. Nagyon jól nézett ki, vettem egyet, bízva abban, hogy a legyek inkább a tehénszar iránt érdeklődnek :). Mikor elfogyott, a zsebembe gyűrtem a műanyag tálcát. Ekkor körülnézve észrevettem, hogy másoknak is itt fogyott el. Csak ők itt el is dobták. Több száz műanyag dobozka hevert az úton, akár hónapok óta, de senki nem takarította össze.

Végül a térdnyúzós 6km ellenére korán beértem Triacastelába, amely teljeséggel érdektelen település. A névadó 3 kastélynak nyoma sincs. Az egy utcás faluban több kétes, és néhány jobb állapotú vendégház, több étterem és bár található. És ennyi. Elvileg spanyol utazásszervezőm szerint a transzfer az árban van, és a Bar Peregrino-ból kellet volna szállásadómnak telefonálni, hogy jöjjön értem a 3 km-re lévő faluból. Gondoltam mire elmagyarázom, és ideér, addig fel is gyalogolok. Ez egy rövid nap volt, csak 21km, még bírom :) – gondoltam. Kb. fél óra alatt értem el a kis falut, amelynek az elején, egy völgyben található a 15. századi udvarház. Körülötte gyönyörű legelők és fenséges lovak! Nagyon szép kis ménes.

Sajnos van egy kis pofára esés is. Én voltam az egyetlen foglaló vendég, mert szezonon kívül vagyunk. Itt már hűvös van, bár még látszanak a medence használatának a nyomai. A hölgy kézzel lábbal közli, hogy reggeli 4 euró, ha kérek, de vacsora nincs. A konyha zárva. Mondtam akkor a faluban, de kiderül ott sincs étterem. Triacastelába kellene visszamenni. Még mindig rugalmas vagyok, kérdeztem akkor bevinne-e? Nem, de készséggel hív taxit. (Ülhettem volna a bárban, ha nem jövök fel gyalog, míg ezt telefonon lekommunikáljuk annyi szent…). Végül kiderül, hogy taxi sincs, mert fuvarban van. Max egy óra múlva. Ahhoz, hogy bent ragadjak a városban és sötétben gyalogoljak vissza, semmi kedvem. Így végül kérek egy üveg bort és vizet. A vízre mondja az öreglány, hogy iható a csapból. De egy üveg borral végül előkeveredik. Van még egy mangóm Leonból, müzli szeletem és egy üveg borom. Éhen nem halok. (Bár jól esne valami rendes, kaja, mert azért alapból nem nagy gasztroművészek ezek itt errefelé. Felrémlik Gyuri unokatesóm kacsamelle, ruccolával és rozmaringos burgonyával… Sms-ben meg is ígéri, hogy nem menekülök, ha hazaérek :) Megjegyzem elvárható lenne, hogy a spiné összekapja magát, és süt egy tojást, vagy hoz egy kis kenyeret sajttal, sonkával. De eszébe sem jut :(.

Fáradtan a két pohár bor is a fejembe szállt, de nem baj. Ha még iszom két pohárral lehet, hogy mégis tusolok. Mert meleg víz sincs… Ja, és holnap reggel sem hiszem, hogy visszavisznek a Caminoig, így a holnapi 21-hez adjuk hozzá nyugodtan ezt a 3km-ert.
Ez az első hely, amit nem szeretek. De azért vicces helyzet :).

2010-09-26, reggel fél 8, Vilavella, Casa Pacio szobám


Korán keltem, kint még sötét van. A szomszéd szobában még horkol a zajos spanyol csapat egy tagja. El van itt tolódva minden, hiszen későn sötétedik, de igazából 9 körül van világos. Hideg van, teljes ruhakollekcióban ülök és várom a reggelit. Tegnap estére a megcsörrenő telefonok után szép lassan megtelt a ház olyan vándorokkal, akik nem kaptak szobát a városban. Tudnám, akkor miért nincs bár, vagy étterem?

Tricastelatól két felé visz a Camino. Az egyik (szerintem a régebbi) út a híres Samos-i gótikus kolostor felé, a másik pedig San Xil felé visz a hegyeken át. Spanyol szervezőm ezt az utat ajánlja, mert sokkal festőibb. Ha érdekel Samos - tanácsolta, akkor majd a mai végcélomtól, Sarriatól jöjjek vissza taxival. Útikönyvem képei alapján engem érdekel a kolostor, és nem akarok újabb fel-le kb. 700 méter szintkülönbséget mára. Így úgy döntöttem, hogy a hegyeket megkerülöm Samos felé.
Fotógaléria: O Cebreiro-ból Triacastelába