2011.09.24., 15.nap: Burgos - Hontanas (32km, 8 óra + 2 óra megálló)
Reggel Dani fiammal együtt megnéztük a katedrálist.
A Burgosi Katedrális
A katedrális a spanyol gótikus építészet remekműve, 1984 óta az UNESCO Világörökség része, Spanyolország egyik legimpozánsabb és a harmadik legnagyobbja, a sevillai és toledói katedrálisok után.
Bár túlnyomórészt gótikus, de az épület több más művészi stílust is ötvöz, hiszen a munkálatok 1221. és 1795. között, hosszabb-rövidebb kihagyásokkal, folyamatosan zajlottak. Építését 1221-ben III. (Szent) Ferdinánd király és az energikus püspök Don Mauricio indították el, akik nem csak személyesen felügyelték az építés szinte minden részletét, hanem fáradhatatlanul dolgoztak az anyagi források megteremtésén és az adományok gyűjtésén is. A munkálatokat nem lassította a püspök 1238-as halála sem. A templomhajót 1243-ra befedték, majd a főoltárt 1260-ban fel is szentelték. Ezután, kisebb-nagyobb megszakításokkal, a munka tovább folytatódott a következő 300 évben.
A templom főhajója 84 méter hosszú és 59 méter széles, robusztus oszlopok tartják. A székesegyház fő ajtaja, a Nyugati kapu, a Puerta de Santa María Real, vagy Puerta del Perdón néven ismert. Három magassági szintje közül a földszinten az ajtók állnak. Közvetlenül a központi ajtó csúcsánál találhatjuk a székesegyház egyik legrejtélyesebb alakját, ami egy mosolygós szamárról mintázott vízköpő. Egyes tudósok szerint ez a bölcsesség ikonográfiai ábrázolása. (A szamár sok kultúrában számít a bölcsesség metaforájának és szent állat például az egyiptomi és a görög kultúrában. A kereszténységben is fontos szerepet tölt be. Gondoljunk arra, amikor kis szamár csikó kísérte Jézust a születésekor, vagy az Egyiptomba tartó út során stb.)
A kapu felett egy gyönyörű és hatalmas rózsaablakot láthatunk, amelynek közepén egy hatágú csillag látható, két egyenlő oldalú háromszöggel kiépítve. Ezt értelmezhetjük Dávid csillagként, Salamon pecsétjeként vagy egy hexagram szimbólumként is. Ez egy univerzális jelkép, amely számos kultúrában fellelhető. Legyen szó mágikus talizmánról, amely megvéd a démonok és gonosz szellemek hatásától; a bölcsesség szimbólumáról, vagy az alkímia és a szabadkőművesség szimbólumáról is. A kapu feletti harmadik szinten nyolc szobrot láthatunk, amelyek nagy vitát váltottak ki azok között a szakértők között, akik megpróbálták beazonosítani az ábrázolásokat. A mai napig nem tudjuk egyértelműen, hogy néhányuk kit ábrázolhat. A hármas kapuzat felett két egyforma, egyenként 84 méter magas ikertorony emelkedik, amelyek a 15. században készültek.
A főkapun belépve, a bejárat felett a belső részben, az első, bal oldali ablak felett a Papamoscas szobrocska, egy groteszk kis figura látható a 16. századból. Érdekessége, hogy minden harangozáskor nyitogatja a száját, emiatt is hívja a köznyelv "légykapó"-nak.
A Déli kapu (Puerta del Sarmental), a keresztház homlokzatán nyíló kijárat francia mesterek munkája a 13. századból. Az itt látható gyönyörű szoborcsoport az apostolokat és evangélistákat ábrázolja.
Ugyancsak az apostolok szobrait láthatjuk a kereszthajó északi homlokzatán nyíló Apostolok kapuján (Puerta de la Coronería o de los Apóstoles).
A Prémes kapu (Puerta de la Pellejería) Francisco de Colonia által készített kis kapu a 15. századból, amelynek timpanonján Juan Rodríguez de Fonseca püspök, Szent Péter és Szent Pál figurája látható.
Figyelemre méltó az a sok vízköpő is, amelyek között boszorkányok, démonok és más gonosz szellemek elrettentése szolgáló motívum is akad. Az északi torony vízköpői között találhatunk egy rejtélyes ember alakot, amelynek köpenye a vállán van, és a fejét egy fríz sapkás emblémával takarja. Sokan ezt szabadkőműves és alkimista szimbólumnak, a titkos ügyekbe való beavatás legfőbb jelképének tartják. Felmerül, hogy a templom építőinek egy része alkimista ismeretekkel rendelkezett.
A templom belsejében is találunk érdekességeket, pl. a Constable-kápolnában látható egy Mária Magdalénát ábrázoló festmény, amely kísértetiesen emlékeztet Leonardo Da Vinci Mona Lisa-jára. Ennek oka prózai, ugyanis készítője Giovanni Pietro Rizzoli, Leonardo Da Vinci kedvenc tanítványa volt.
A főhajó kereszthajóval találkozó négyzet alakú metszésében található a négypilléres, nyolcszögletű ún. Mudéjar (mór stílusú) boltozatos kupola (Crucero y cimborrio) amelyet eredetileg Juan de Colonia készített, de ez 1539-ben statikai hiba miatt összeomlott. A ma látható változatot Felipe Vigarny kezdte el építeni, amelyet Juan de Vallejo mester fejezett be a reneszánsz és a gótika elemit is felhasználva. A kupola alatt, a kórus és a főszentély között találjuk a korábban már említett El Cid lovag (Rodrigo Díaz de Vivar) és felesége Jimenal sírját, akit 1921-ben a Castrillo Del Val településen lévő San Pedro de Cardena ciszterci kolostorból temettek itt újra.
A templom oldalhajóiban 19 kápolna nyílik, melyek közül hármat különösen érdekesnek tartanak. Ezek a Főkapitány, Szent Tekla és Szent Katalin kápolnája.
Több más érdekes építészeti elem közül kiemelkedik az ún. Aranylépcső (Escalera Dorada), az Apostolok kapujától a kereszthajóba vezető lépcső, amelyet Fonseca püspök megbízása alapján Diego de Siloé készített az olasz reneszánsz stílusában 1519-1526 között. Érdekessége, hogy később ez a lépcső szolgáltatta a mintát a Párizsi Operaház lépcsőinek tervezésekor.
Mielőtt 1984-ben a Világörökség részéve nyilvánították volna, hosszú tisztítási és helyreállítási munkálatokkal távolították el az évszázados szennyeződést a falakról, amely így ragyogó világos színekben pompázik. Szerencsére ez nem egyszeri munka volt, 2020 augusztusban olvastam, hogy a falak mélytisztítására és állagmegóvásra 93 ezer euró összeget kaptak, amely munkálatok 2021-re fejeződnek be.
A Katedrális után 9.30-kor indultunk tovább.
Először Villalvia, majd egy ősi, kereszténység előtti falu Tarjados következett. Itt megnézhetjük a 13. századi La Asuncion plébániatemplomot, mielőtt tovább haladnánk Rabe de las Calzadas-ba. A bájos kis faluban tízóraiztunk, mégis csak egy mindig éhes kamasszal vagyok :-). A falu 13. századi a Santa Marina plébániatemplomának kapuja figyelmet érdemel.
Innen felmásztunk a Cuesta Matamulos hegyláncra, amely kopár, napégette, de van benne valami kemény szépség. A holdbéli fennsíkot időnként völgyek szaggatják, mint pl. Rio Hormezuelas - völgye, ahol 20km után délután 2-3 között ebédeltünk.
Tovább haladva Hornillos del Campo faluba jutottunk, amely a délutáni forróságban teljes kihalt volt. Gyorsan körbejártuk a háromhajós gyönyörű kis templomot, de az egykori bencés apátság és a San Lazaro Kórház maradványait nem találtuk. Igaz a mai nap hosszúnak ígérkezik és el kellett érnünk szállásunkat is, így sokat nem időztünk.
Innen újabb napsütötte kapaszkodó következett egy kietlen fennsíkra. Azon gondolkodtam a szeptemberi hőségben, hogy aki itt nyáron gyalogol, az őrült. Lassan azt is megértettem, hogy miért választották sokan, hogy Burgoszból busszal elmennek Leonig és kihagyják ezt a szakaszt. De mégis úgy gondolom, hogy ez is az út részére!
És van abban valami megfoghatatlan szépség, ahogy a fennsík holdbéli tájait váratlanul szabja ketté egy-egy völgy.
Mint pl. az Ayo de San Bol, ami sivatagi oázisként tűnik elő a tájból. Annyira megkapó, hogy úgy döntöttük megnézzük. Legnagyobb meglepetésünkre egy kis ligetben forrás, forrás táplálta kis medence és egy barátságos Albergue tűnik elő, ahol réglátott Pascal barátom sörözik éppen egy izraeli sráccal. Nagy örömünkre és a fiam bemutatása után közel 2 órára itt ragadunk. Közben megérkezik Ildi is, együtt folyik a sörözés és beszélgetés. Dani fiam egy bot farigcsálása közben alaposan elvágja az ujját, szerencsére van nálam fertőtlenítő és kötözőszer is, így utólag mondhatom, ezt probléma nélkül megúsztuk. Pascal elismerően hümmög, mondja, hogy mindenre fel vagyok készülve. Még elmeséli lerészegedős storyiját Logronoban, ahol végül a helyi rendőrőrsön kötött ki :-).
Nagy bánatunkra, fél 7 után tovább kell indulnunk. Mi meglévő szállás foglalásunk okán nem maradhattunk itt. Kb. 1 óra múlva és egy újabb fennsíkra való felkapaszkodás után, az eddigiekhez hasonló váratlansággal tűnik elénk mai végcélunk: Hontanas.
A mindössze 70 lakosú középkori kis városka a közeli San Anton kolostor romjairól és a Nuestra Senora de la Concepción plébániatemplomról híres. Mi az 1 csillagos Fuentestrella Hostal-ban lakunk a templommal szemben. A szállás korrekt, a vacsora semmi leges, de rendben volt. A településen mintegy 10 perces sétát lehet tenni, így este 9 után megfekszünk.
|
Fotógaléria: Burgos - Hontanas
|
