Útleírások

Balkáni kalandozások
Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino: A Francia út
Szent Jakab nyomában
Baszkföld története
Kis Camino statisztika
1.-2. nap: Budapest - Madrid -Saint Jean Pied de Port
3.nap: S. Jean Pied de Port - Roncesvalles
4.nap: Roncesvalles - Zubiri
5.nap: Zubiri - Pamplona/Iruna
6.nap: Pamplona/Iruna - Puente la Reina/Gares
7.nap: Puente la Reina/Gares - Estella/Lizarra
8.nap: Estella/Lizarra - Torres del Río
9.nap: Torres del Río - Logrono
10.nap: Logrono - Nájera
11.nap: Nájera - Rioja bortúra - San Millan de la Cogolla
12.nap: Nájera - Viloria de Rioja
13.nap: Viloria de Rioja - Villafranca Montes de Oca
14.nap: Villafranca Montes de Oca - Burgos
15.nap: Burgos - Hontanas
16.nap: Hontanas - Fromista
17.nap: Frómista - Carrion de los Condes
18.nap: Carrión de los Condes - Sahagún
19.nap: Sahagún - Mansilla de las Mulas
20.nap: Mansilla de las Mulas - León
21.nap: León - távozás és érkezés
22.nap: León - Hospital de Orbigo
23.nap: Hospital de Orbigo - Astorga
24.nap: Astorga - Rabanal del Camino
25.nap: Rabanal del Camino - Ponferrada
26.nap: Ponferrada - Villafranca del Bierzo
27.nap: Bierzo - A Menciák nyomában
28.nap: Villafranca del Bierzo - O Cebreiro
29.nap: O Cebreiro - Triacastela, Vilavella
30.nap: Vilavella, Tricastela - Sarria
31.nap: Sarria - Portomarin
32.nap: Portomarin - Leboreiro
33.nap: Leboreiro - Arzúa
34.nap: Arzúa - Lavacolla
35.nap: Lavacolla - Santiago de Compostela
Praktikus információk
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


2011.09.27., 18.nap: Carrión de los Condes - Sahagún (38km, 10 óra)


Viszonylag korán keltünk, hogy 8-kor már úton legyünk a tegnapi tapasztalatok után. Persze kiderült, hogy csak 8.30-tól van reggeli. Eszement spanyolok...
Így 9.15 körül tudtunk indulni, kihasználva a még kellemes időt. Az első 4km egy árnyas fasorban haladt, így viszonylag jó tempóban mentünk. Elértük a római Via Aquitana utat, ahol további 12km-várt ránk. Ez az út, amely már 2 ezer éve összeköti Bordeaux-t Astorgával.
A fák lassan elfogytak, a nap egyre magasabban és egyre forróbban ontotta ránk sugarait. Szép lassan visszatért a tegnapi nap monotonitása. Minden egyes dombocska mögött szinte kétségbeesetten reménykedtünk, hogy egy település vár ránk. Nagyon kemény úgy gyalogolni, hogy szinte semmilyen cél nem látszik az egyhangú "sivatagban". Így is egész jó tempóban mentünk, így fél 1 körül váratlanul tűntek elénk háztető gyanús képződmények. Furcsa volt, hogy a fennsík látóhatárából először csak a háztetők kandikáltak ki. De tényleg megérkeztünk Calzadilla de la Cueza-ba, amelyet egy védettebb völgybe építettek.

Itt miután megittunk hirtelen 1 liter limonádét, Dani egy sültkolbásszal kezelte magát, majd fél óra pihenés után rohantunk tovább. A faluban egy önkéntes Camino mentő gyógyította a vándorokat, és volt rá igény. Elfertőződött bakancsfeltörések, fájó ízületek és kisebb hőguták jelezték, kemény menet ez...

Újabb 10km, és kb. 2,5 óra napsütés következett. A térkép alapján - abban a reményben, hogy fák között haladhatunk - Ledigos falu felé, a "Senda del Bosgue" utat választottuk, de a felesleges 2km többlet és az emelkedőn túl, semmilyen árnyékot nem kaptunk. A mai kb. 26 km megtétele után, fél 4 körül értük el a Terradillos de los Templarios falucskát, amely nevéből is látszik a Templomos lovagok fennhatósága alá tartozott. Itt egy egész jól felszerelt és ápolt kertben lévő albergue éttermében Dani egy újabb szendvicset tolt be, én meg a sörrel próbáltam erőt gyűjteni. Irigykedve néztük az ismerősöket, akik ma itt befejezték, ránk azonban további 12km várt.
A helyhez egyébként egy legenda is fűződik. A 12. században Terradillos közelében volt egy (ma már nem létező) zarándokszállás, amely San Juan nevét viselte és amelyet a Templomos Lovagok védtek. A birtokukban volt egy arany tojást tojó liba. A falu papja - nem tudom hogyan jutott hozzá - de minden évben egy arany tojást vitt Santiago-ba. A Compostela-i városi tanács azonban egy idő után nem elégedett meg egyetlen tojással, ők az egész állatot akarták. A legenda szerint az utolsó templomosok - annak érdekében, hogy az állat ne kerülhessen idegen kezekbe - a környéken, a Torbosillo-dombon eltemették az állatot.
A legenda alapját az szolgáltathatta, hogy a közemberek nem nagyon tudták megfejteni a Templomosok gazdagságának a titkát, így valamiféle természetfeletti jelenséget kerestek. Hasonló legenda él az Úton pl. Viana-ban, ahol egy arany tojást tojó tyúkot temettek. Voltak más elméletek is, amelyek az alkímia művészetének mestereivé és ezáltal óriási mennyiségű arany előállítójává tették a lovagokat.

Így a 3. héten, bár a combhúzódásom rendbe jött, sehol nem vagyok feltörve, mégis a talpamban és sarkamban lévő csontok jelzik, hogy ez nem kevés. Ez egyszerűen nem kezelhető, bár próbálom a csontnyomásából eredő gyulladást krémekkel megelőzni. Mezítláb gyakorlatilag nem tudok járni, minden nyomásra égő fájdalom lüktet a talpamban és a sarkamban. Túracipőmben ezt szerencsére jól tudom kontrollálni, de 40km így sok. Még az edzett és fiatal 16 éves fiúcska lába és combja jelzi a terhelést, nemhogy az én 42 éves szerkezetem ;-). De jók vagyunk, ma senki nem ment ennyit az biztos, hiszen egy ismerőst sem láttunk az utolsó szakaszon. Ezt a 12km-tert szótlanul, és a kihangosított iPhone-ból "üvöltő" metállal éltük túl. Nagyon nem szerettem...

Útközben átléptük Palencia és Leon tartomány határát, majd - amikor feltűnt Sahagún - még reménytelenül messzinek tűnt cél. Végül a terv szerinti 19 órakor, 2 megállóval, kicsit kevesebb, mint 10 óra alatt abszolváltuk a 40km-tert. Szerencsére szállásunk a város első szállodája, a Hotel Puerta de Sahagún. Danival megegyeztünk, ennyit a ma esti városnézésről. Fürdünk, eszünk, alszunk?
Az étterem bejáratán egyébként a "Michelin ajánlott" kategória matricája "villog", de ezt a menüben nem sikerült tetten érni. Nem volt rossz a hallé, a "konzerv" spárga majonézzel, és a kicsit rágós, de jóízű marhasült sem, de - ahogy Dani fogalmazott - a tegnapi kispiszkosban is jobb volt a kiszolgálás. De egyébként rendben van, nem nyaralni jöttünk.

A Cea folyó bal partján található város léte és fejlődése egyértelműen a Camino útvonalának köszönhető, bár már a római időkben is lakott volt. Évszázadok óta fontos menedéke volt a zarándokoknak, emellett fontos kereskedelmi központ is, ahol vásárokat és piacokat tartottak.

A város híres szülötte Bernardino de Sahagún (kb.1499-1590.február 5.) ferences fráter, missziós pap és úttörő néprajzkutató. Tanulmányait a Salamancai Egyetemen végezte, ahol olyan hatások érték, mint a Rotterdami Erasmus németalföldi tudós tanai és a reneszánsz humanizmusa. 1529-ben Új-Spanyolországba, a mai Mexikóba utazott elsősorban missziós célokkal. Megtanulta az azték Nahuatl nyelvet, és több mint 50 évet töltött az azték történelem, a kultúra és hitvilág tanulmányozásával. Őt tekinthetjük a világ első antropológusának. Missziós munkájának részeként aztékra fordította a zsoltárokat, az evangéliumok és a katekizmus tanait. Leghíresebb munkája azonban a "Historia general de las cosas de la Nueva Espana" (azaz Új-Spanyolország dolgainak általános története) c. munkája. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért majdnem összetűzésbe került az inkvizícióval is. Ugyanis a gyarmati hatóság úgy vélte, hogy írásai potenciálisan veszélyesek, mivel hitelessé tették az őshonos hangokat és nézeteiket. Ez pedig gyarmati felkeléshez vezethet.

A város egykor leghíresebb épülete a Franciaországi Clunyi Bencés Rend alá tartozó 12. századi Monasterio de San Benito (Szent Benedek Kolostor), ahol egykor még pénzt is vertek. A kolostorból csak három rész maradt meg, a többi sajnos háborúk és tűzvész áldozata lett:
- A 17. századi La Portada, a templom egykori bejárata, amely San Benito íve néven ismert.
- A San Mancio-i kápolna (12. század), amelyből a keresztmetszet töredékei és két apszis látható. Az Ibériai-félsziget egyik első "mudejar" (mór hatásokat ötvöző) stílusú falazatával rendelkezik.
- Az Óratorony, amelyet Miguel Echano bencés atya épített.

Szintén fontos és látványos emlék a 13. századi San Lorenzo templom, ahogy nevezik a "mudejar-román stílusú ékszer". A teljes egészében mór téglából épült templom a hibrid építészet egyik legjobb példája: gótikus, muszlim és román stílusú elemekkel egyaránt rendelkezik. Az egyik első román stílusú templom a félszigeten, ahol építőanyagként kő helyett téglát használtak. Ez a plébániatemplom tulajdonképpen egy bazilika alaprajzával rendelkezik, amelynek három hajója hegyes boltívekkel van elválasztva, egy csodálatos, négyemeletes 14. századi harangtoronnyal.

A 16. századi Santa Cruzi bencés kolostor, ma múzeumként működik, ahol barokk faragásokat, ötvösmunkákat és egy 16. századi angol kandallótányért láthatunk, amely Spanyolországban egyedülálló. A régi bencés apátságból származik két sír, amelyek közül az egyik VI. Alfonz Kasztíliai Király maradványait tartalmazza, aki egyébként - apjához hasonlóan - az egyházi életben a clunyi bencés reformokat, a királyságok szervezetén belül pedig a városok fejlődését támogatta. A másik sírban pedig 4 felesége nyugszik.

A városnak vannak további más látványos műemlékei is, többek között a szintén ősi román stílusú templomok a San Tirso és San Lorenzo, a 12. és 13. századból.

Fotógaléria: Carrión de los Condes - Sahagún