Szent Jakab nyomában: A Camino és a Tao
A Betszaidában született idősebb Jakab és testvére János. Jézus első tanítványai közé tartoztak. Apjuk hagyományait követve halászok voltak, amikor i.sz. 28 tavaszán Jézus apostolai közé szólította őket. Jakabnak különleges feladatot szánt, ezért a legfőbb 3 tanítvány közé tartozott. Ő lesz az első vértanú az apostolok közül.
A Mester halála után a jeruzsálemi egyház feje lett. Több hittérítő úton is járt, igazolhatóan Júdeában és Szamariában, de egyértelmű történelmi bizonyítékai nincsenek, hogy Hispaniában is térített volna. Mindenesetre az egyházi leírások szerint itteni hittérítő útja nem volt túl sikeres, de elkeseredésében megjelent neki Zaragózában a Szűzanya és megvigasztalta.
(A képen: El Greco: Apóstol Santiago, 1608-1614)
I.sz. 41-42-ben Heródes Agrippa király az egyházra támadt és Jézus Jakabnak szánt küldetése beteljesedett. Elsőként végezték ki, így valóban ő lett az első vértanú az apostolok között.
Szintén nincs bizonyíték arra, hogy Jakab sírja mikor, és miként kerülhetett Hispániába. A legenda szerint kivégzését követően Heródes megtiltotta eltemetését, de tanítványai a holtestet ellopták, majd egy márvány szarkofágban elrejtették egy hajón. A hajó elszabadult és a víz elvitte egészen Spanyolországig, ahol az akkori Iria Flaviában ért partot. A szarkofágot a helyeik megtalálták és eltemették. A sírhely feledésbe merült a következő századokban.
Csak 814-ben akadtak nyomára, amikor is Theodomir, Iria Flavia püspöke - a legenda szerint egy csillag fénye által vezérelve - megtalálta. Egyes magyarázatok szerint Santiago de Compostela város nevéből az első rész Szent Jakab spanyol nevével (Sant Iago), míg a Compostela, a latin "campus stellae", azaz "csillag-mező" kifejezéssekkel magyarázható. Bár maga a névelmélet is vitatott, de az tény, hogy az útvonal a tejút egyik ága alatt fut, és már a történelem előtti időkben mitikus vonalnak számított. Se szeri, se száma azóta is pl. a Templomos Lovagok templom helyeit misztikus számításokkal alátámasztó elméleteknek. A tejút kontra "csillag mező" viszont biztosan nem véletlen.
Később folyamatosan azonosították Szent Jakab Pireneusokig terjedő hittérítő útjának feltételezett állomásait. Ez később Európa egyik legfontosabb zarándok útvonala lett.
A legendárium és a Codex Calixtinus (Callixtus kódexe, másnéven Liber Sancti Jacobi) szerint Szent Jakab álmában felszólította Nagy Károlyt, hogy szabadítsa meg a sírjáig vezető "Tejutat" a móroktól. A könyv egyik fejezete Szent Jakabot véres bosszúállóként, a "Matamoros", azaz "Mór-ölő", sokak által vitatott jelzővel illeti. Feltehetően ezért tépték ki 1609-ben, csak egy későbbi restauráláskor került vissza. A legenda szerint ugyanis Jakab 844-ben, a mórok ellen vívott clavijói csata során fehér lovon megjelenve győzelemre vitte a keresztény seregeket. Ezen legenda miatt Jakabot gyakran ábrázolják csata közben, páncélban és lovon ülve.
A Codex Calixtinus tulajdonképpen az első "útikönyv", ami máig nagyon fontos információkat hordoz az útról az utókor számára is. Nevét II. Callixtus pápáról kapta, ugyanis a művet sokáig, de tévesen tőle származtatták. Keletkezéséről több elmélet van. Az egyik szerint Aymeric Picaud francia pap írta az 1120-1140 közötti zarándoklásai során. Míg más források szerint 1135 és 1139 között, több szerző írásaiból összeállítva készült. Valószínű, hogy az öt könyvből és két függelékből álló művet a szerzetes Picaud csak lejegyzetelte kódex formájában, de azok már önállóan és korábban is léteztek. A könyv eredetijét 2011 nyarán ellopták a Santiagói Katedrálisból. Szerencsére egy év múlva, 2012 júliusában megtalálták egy egyházi alkalmazásban álló villanyszerelő garázsában egy szemétládába rejtve.
A Szent Jakab Katedrális építését 1082-ben kezdték meg Santiagoban. Latin kereszt alakú, 6 hajóval és 25 kápolnával, két 67 méter magas kupolás toronnyal rendelkezik. A régi szentélyben több királysír is található. A nagy oltár - Jakab életnagyságú aranyozott szobrával - fontos hely, ahol a zarándokok hátulról - egy erre létesített lépcsőn megközelítve - átölelik a szobrot. Alatta vannak a csontok egy kis kriptában, díszes szarkofágban eltemetve.
A belváros szűk, középkori sikátorait 1985-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.
A Szent Jakab út, vagy spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak hívott zarándok útvonal - a jeruzsálemi és római zarándoklatok után - régóta a harmadik legfontosabb a keresztény egyházak életében.
Az Út a korai történelem sok fontos eseményének is otthont adott.
A Francia Út mentén található Atapuerca falu közelében, egy kis domb rejti a legősibb, jelenleg ismert európai ember, az ún. Homo Antecessor lelőhelyét. Az i.e. 900.000-ből származó telephely 1998 óta a Világörökség része. A Camino mentén több i.e. 4000-ből, az ún. megalitikus időszakból származó monumentális "kőkatedrálist", ún. Dolmens-t vagy Mamoas-t ismerünk.
Vannak olyan elméletek, hogy a Szent Jakab jelének tartott fésűskagyló egy ősi kelta szimbólum, a lenyugvó nap szimbóluma. A térségben az i.e. 1000 körül megtelepedő kelták egyik legendája szerint az út a halál útja, amelyen a halott lelkek végig menve a Világvégére (Finisterra), a Halál partjára (Costa da Morte) tartanak és ott összegyűlve elindulnak a lenyugvó nap felé. A halott lelkek gyülekező helye földrajzilag az Atlanti-Óceán egyik legmélyebb környező partszakaszán található.
A Római Birodalom alatt a Tejutat követő kereskedelmi útvonal húzódott itt az Atlanti-óceán partjáig, amelyen a Leoni Középhegység gazdag ásványkincseit szállították. Különösen fontos a Ponferrada környéki Las Médulas elnevezésű római aranybánya, amely 1997 óta a Világörökség része.
Több kutató szerint az útvonal és szimbóluma összefüggésben lehet a Földközi-tenger medencéjében a bronzkortól kezdve elterjedő ősi termékenységi kultusszal, amelyet Astarte istennővel azonosítanak. Eredetét a dél-Mezopotámiában, az ún. Dzsemdet Naszr-kultúrában (ie. 31-29. század) megjelenő akkád Istar (sumer Innin, Inanna, vagy Ninanna) istennővel azonosítják, aki az "ég úrnője". A mezopotámiai mitológiában a növényi és állati vegetáció, a szerelem, a viszály, a termékenység, az anyaság stb. istennője. Uruk környékén a legrégebbi ránk maradt írásos emlékekben a "reggeli felmenetel csillagaként" tisztelték. Mint ilyen, szinte biztosan azonos a Hajnalcsillag alakjaként tisztelt Vénusz bolygóval.
Tiszteletét a következő évezredekben, Egyiptomon keresztül fokozatosan átvette az ókor szinte valamennyi földközi-tengeri társadalma. A nyugati sémi területeken neve Asztar, a keletin Astarta volt. Athéné és Aphrodité néven az etruszk, a hellén, majd a római kultúrában is elterjedt. Egy ősi baszk legendában is szerepel, mint kagylóhéjból születő égi istennő.
Amikor a szentföldi zarándoklatok az Iszlám terjedése miatt ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A 11. században már 13 ismert pihenőhellyel rendelkezett és a 12. századra egyre fontosabb zarándokúttá vált.
A zarándokok ősi mitikus jelképe a Szent Jakab kagyló (vagyis a fésűs kagyló) szimbóluma magának az El Caminonak a metaforája. A kagyló élei különböző zarándokutakat jelentenek, amelyek azonban egy csúcspontban, Jakab sírjánál, Santiago de Compostelaban találkoznak. A galíciai óceánparton heverő kagyló héjjak pedig az isteni gondviselés szimbólumai, amely az úton vezeti a zarándokokat.
A Camino története szorosan összefügg két lovagrendével is. 1130-ban I. vagy "Harcos" Alfonz Aragóniai Király adományozott jogokat és birtokokat a Jeruzsálemi zarándokútvonalak védelmében érdemet szerzett Templomos Lovagrendnek. Részben ennek ellenpontjaként II. Ferdinánd Leoni Király 1170-ben megalapította a Szent Jakab Lovagrendet, amely a galíciai tartományokban védte az utat és a zarándokokat. Míg a Templomosok rendjét IV. Fülöp francia király mesterkedési hatására - ma már a Vatikán által is elismerten koncepciós per után - V. Kelemen pápa 1307-ben feloszlatta, addig a Szent Jakab Rend a mai napig működik. Gyaloglásunk során mindkét rend, de főleg a Templomosok örökségének nyomaival gyakran találkozunk.
Ahogy mottómból is látszik utazásom során eljutottam arra a felismerésre, ami a Taoizmus lényege, vagyis, hogy "maga az út a cél". A Taoizmus több mint 2500 éve a kínai gondolkodás egyik fontos filozófiai alapja. Eredetét az i.e.4. században élt legendás filozófusig és mesterig, Lao Ce-ig vezetik vissza. Alapműve a "Tao Te King" (Az Út és Erény Könyve). Csak érdekesség, hogy a Tao a csillagok útját is jelenti az égbolton, de jelenti a bölcs utat a spirituális cél felé. Számomra izgalmas a Camino felett húzódó "csillagmező"-höz fűződő hasonlósága.
|
Fotógaléria: Saint Jean Pied de Port - León
|
|
Fotógaléria: León - Santiago de Compostela
|
Ugrás az előző oldalra
