2011.09.21., 12.nap: Nájera - Viloria de Rioja (37km, 9 óra)
Reggel végül későn indultam, fél 10 körül, mert még fotózgattam a városban. Egy kis heavy metal a fülembe, és komoly tempót nyomtam - egy vízvétellel - Calzadaba.
A 21 km-tert olyan fél kettőre tettem meg. Útközben elnézegettem a közeli Ciriena városkát, amely egy komoly golfpályával kezdődik, előtte délben is állt néhány sportautó és limuzin. De utána, mint valami szellemváros: apartmanok, sorházak félig készen, vagy készen, de gazosan, vagy rendezetten, de eladó táblával. Itt is erősen érződik a 2008-as ingatlan lufi és a válság.
No vissza Santo Domingo de la Calzada-hoz. A gyönyörű kis városka nevét Santo Domingo-ról, vagyis Szent Domonkos szerzetesről kapta, aki életét a Camino útjának javítására szentelte.
Korábban a környék meglehetősen veszélyes volt a mocsarakban és erdőségekben leselkedő rablók miatt. Hősünk 1019-ben, Domingo García néven látta meg a napvilágot Viloria város környékén. (Pont ott, ahol most ezt írom.) Pásztor volt, aki Isteni sugallatra lett szerzetes. Később nem volt hajlandó sem Valvanera, sem San Millán kolostoraira fogadalmat tenni, remete maradt. Az Oja folyó menti erdőségekben élve csatlakozott San Gregorio (Szent Gergely), Ostia püspökének munkájához, aki a Rioján átmenő utak javításán fáradozott. Gergely halála után Domonkos egész életét a zarándokok segítésének szolgálta.
Elsőként kőhidat épített az Oja folyón történő átkeltés megkönnyítésére, majd 37Km-nyi utat tört az erdőségekben Nájera és Redecilla del Camino között. (Csak tudnám a tűző nap helyett, miért nem ebben az egyébként az út mentén végig látott erdőségekben megy a Camino? Főleg, mert mai végállomásom, pont ezen erdők alján van.) A legenda szerint, amikor megállt imádkozni, az angyalok folytatták a munkát. Később kórházat épített a zarándokok számára egy régi romos vár helyén. Itt épült fel a település, amely ma a nevét viseli. Áldozatos munkáját tisztelet övezte, csatlakozott hozzá és halálig tanítványa volt San Juan de Ortega is, akivel együtt folytatta a hidak és utak karbantartását, sőt templomot is építettek. Domonkos 1109-ben halt meg, és ebbe a templomba temették el. A település XI. Alfonztól városi rangot kapott 1134-ben. A Domonkos által alapított zarándokszállás egyébként ma állami hotel.
A városban elsőként Ildivel és a 8 éves kisfiúval gyalogló holland anyukával futottam össze.
Nagyon szimpatikus kis család, otthon várja őket egy kisebb kölök. Az anyukából árad valamilyen bölcs nyugalom és kedvesség, bár hosszabb időt eltölteni vele lehet, hogy fárasztó lenne... A gyerekek okán azonban jól hangot találtunk. A kis srác nagyon élvezi és bírja az utat, bár 20km átlag fölött nem nagyon mennek, teljesen érthetően. Együtt ittunk meg egy narancslevet, majd Ildi - az előző napi dőzsölést leróandó - tovább rohant.
Én viszont megnéztem a Katedrálist. Lenyűgöző épület, amelyet a 12. század közepén, gótikus stílusban építettek. Szent Domonkos mauzóleuma reneszánsz, a harangtorony pedig 18. századi.
A katedrálisban van egy kivilágított ketrec, benne egy tyúk és egy kakas, ami meglepő hangzavart csinál egy templom belsejében. Ennek azonban oka van. A városkához kötődő érdekes legenda az éneklő sült kakas története. Történt egyszer, hogy egy német zarándok család itt szállt meg egy fogadóban. A fogadós lánya kikezdett a család fiú gyermekével, aki azonban visszautasította a közeledést. Bosszúból a lány elrejtett néhány ezüst tárgyat a fiú csomagjában, és másnap feljelentette őt lopásért. Miután a hatóságok elfogták, a középkori szokások szerint azonnal fel is akasztották, és a testét otthagyták a bitón elrettentésképpen. Szülei közben folytatni kényszerültek útjukat. Mikor Santiágóból visszafelé tartottak, a szülők megdöbbenve fedezték fel, hogy a fiúk még mindig él.
Elmondása szerint akasztása óta Szent Domonkos tartja a súlyát, ezért nem fulladt meg. A szülők rohantak a városi elöljárósághoz, hogy jelentsék a csodát, és kegyelmet kérjenek. Az urak éppen ebédhez készülődtek és kinevették őket mondván, hogy a "fiúk úgy lehet életben, mint ez sült kakas a tányéron". Ahogy ezt kimondták a sült kakas felpattant, tollat növesztett és elrepült. Ahogy az ilyen helyzetben elvárható, a csoda hatására a fiút szabadon engedték. A fából készült akasztófa egy darabját azóta is székesegyházban őrzik, Szent Domonkos sírja felett. A helyi legenda szerint a nyugati kereszthajót is a ketrecben lévő élő kakas és tyúk tartja.
Az innen hátralévő 14-15km nem nagyon tekinthető vidámnak. Égető nap, vibráló forróság, poros utak, és ahogy már írtam is, simán mehetne az erdőben az eredeti út. Végig látótávolságban voltak a Sierra de la Demanda erdőségei. Igaz, akkor kimarad néhány falu, akinek bevételt hoz a kitikkadt vándor.
Hamarosan, Granon és Redecilla között, elhagytam Riojat, és egy kifejezetten gyötrelmes út következett a tűző napon. Ahogy haladtam egyre inkább lemaradt minden zarándok, rövidebb távolságok után álltak meg pihenni. Végül fél 7 körül érkeztem meg, ami a megállások nélkül kb. 5km/órás átlagnak felel meg.
Viloria a nap legjobb fekvésű kis falva.
Itt született Szent Domonkos (Santo Domingo de la Calzada névadója) 1019-ben. A plébánia templom (Nuestra Senora de la Asunción), ahol megkeresztelkedett ma is látható. Házigazdám holnap reggeli után kinyitatja nekem. Egyébként az ablakomból is pont ezt a kis templomot látom.
Mai szállásom eddig a legextrémebb. A világ végén vagyok, egy nagyon pici faluban, ahol semmi sincs. Se bolt, se étterem, se kocsma. Egy egyszerű albergue akad, ahol 2-3 embert láttam.
És itt áll a Mihotelito, ami egy tipp-topp boutique hotel, klasszicista berendezéssel. Ahol komolyzene szól a hallban, és mivel ma én vagyok az egyetlen vendég, nekem főz a tulaj. Aki egyébként Michelien csillag várományos helyet épít. Nemzetközi üzleti karrier után döntött a hely alapítása mellett. Még Ausztriában is dolgozott. Az uborkaleves, a csirkemell édeshagyma mártással és rakott burgonyával, valamint a záró csoki mouss erre hajaz is.
Az idősebb hölgy borokban is képben van, a menühöz járó 1 üveg Rioja Alto-ból származó vörös bor (reserva) - ami az egyik legjobb, amit ittam az úton - saját privát beszerzése.
A vacsora után elég sokat beszélgettünk gyerekekről, családmodellekről, Caminóról. Nagyon szereti az embereket, akik erre járnak, és érezhetően a Camino is a szívében van, de még nem járta végig. Hiszen ez hotel nem sok szabadidőt enged. Nagyon jól érzem itt magam.
|
Fotógaléria: Nájera - Viloria de Rioja
|
