2011.09.23., 14.nap: Villafranca Montes de Oca - Burgos (37km + 7km Burgosban, Atapuerca kitérővel, 10 óra)
Fél 9-kor indultam. Az út első szakasza hűvös és ködös volt. Az előző napok forrósága után kifejezetten jól esett, gyorsan tudtam haladni. Az út 1000m fölé emelkedett, ahol erdő, madárcsicsergés, gyönyörű erica virágok és páfrányok szegélyezték az ösvényt.
Átgyalogolva Valdefuentes-en, 11-kor már Ortega-ban voltam, ahol megnéztem a kolostort.
A kolostor és az azt kísérő templom helyén a korai 12. században San Juan de Ortega, a tanítványa Santo Domingo de la Calzada épített egy kolostort, zarándok szállást és kórházat. Ahogy korábban már írtam, akkoriban kifejezetten veszélyesnek számított ez az útszakasz, ahol a zarándokok szívesen kerestek menedéket ezen falak között. Az eldugott kis kolostor híre messzire eljutott, többek között VII. Alfonz Kasztília királya San Juan-t választotta személyes gyóntatójául és többször meglátogatta a kolostort. Jelentős pénzügyi támogatást is nyújtott az épület karbantartásához és fejlesztéséhez. 1138-ban II. Ince pápa személyes védelmébe vette San Juan-at és a kolostort is. A templom kriptájában az alapító San Juan de Ortega van eltemetve, akinek az életéről csodás jeleneteket ábrázol a színpompás, 15. századi gótikus Baldachin.
A 15. században Izabella királyné kétszer is meglátogatta a szent sírt, imádkozott gyermekei születése érdekében. Mindkét alkalommal a látogatást követő évben gyermeknek adott életet, az egyik Aragóniai János herceg (1478. június 28.), majd II. Johanna kasztíliai királynő (1479. november 6.). (Utóbbi magyar vonatkozása, hogy egyik fia I. Ferdinánd 1521-től osztrák főherceg, majd 1526-tól magyar és a cseh király, 1531-től német király, 1556-tól pedig német-római császár lett.)
A freskók közül az "Angyali üdvözlet" különösen érdekes, ugyanis úgy alkották meg, hogy a tavaszi és őszi napéjegyenlőségkor (március 21-én és szeptember 22-én) a lemenő napfénye megvilágítja Gábriel arkangyal jelenését, amikor a hatodik hónapban lévő Szűz Máriának bejelentette, hogy ő lesz Jézus Krisztus anyja. Csak egy nappal voltam később, így valószínűleg láthattam volna a jelenséget, de nem volt időm megvárni a naplementét.
Bár hosszúnak ígérkezett ez a nap, de úgy döntöttem nem hagyom ki Atapuerca régészeti feltárását és a híres barlangrajzokat. Fél 1-re értem a bemutató centrumhoz, ahol szomorúan észleltem, hogy lemaradtam a régészeti lelőhelyre induló buszról, ami 16.30-kor indul legközelebb. Ezt nem tudtam megvárni, így befizettem 4 eurót a 13 órás Archeológiai Park látogatásra. Az egész egyfajta skanzen, ahol mű ősemberek mutatják be az egykori közösség feltételezett életkörülményeit. Leszámítva, hogy egy kifejezetten csinos lány tartotta a bemutatót - csak spanyolul - emiatt teljesen értelmetlen volt megnézni.
Ha valaki okosabban tervez, annak azért leírom, amit megtudtam.
Az Atapuerca-hegység (Sierra de Atapuerca) egy ősi karsztos régió Spanyolországban, amelynek barlangjaiban már az 1970-es évek óta folytatnak kutatásokat. Az igazi szenzáció 2008-ból származik, amikor is 1,1-1,2 millió éves állkapocscsontot és fogakat fedeztek fel. Továbbá a maradványok mellett kőeszközöket és állati csontokat, amelyeken vágásnyomok árulkodtak az emberi kézről. Ezek a mai ismert legrégebbi emberi fosszíliák, melyeket Nyugat-Európában találtak. Korábban a tudomány úgy tartotta, hogy a primitív emberek csak körülbelül fél millió évvel ezelőtt értek el idáig.
A leletek anatómiai jellegzetességei egy korábbi, a grúziai Dmanyisiben feltárt hominin leltekkel hozzák összefügésbe Atapuercát. A grúz homininek mintegy 1,7 millió évvel ezelőtt éltek, és az emberek korai elterjedését reprezentálják Afrikán kívül. Korábbi kutatások alapján ezek a leletek a Homo erectushoz tartoznak, mely faj a kutatók szerint Afrikából kelet felé vándorolt, majd benépesítette Ázsia nagy részét. Az új maradványok alapján a népcsoport egyes részei azonban később visszaindultak nyugat felé. A vándorlás során az Atapuerca-populáció külön fajjá fejlődött. Őket hívjuk Homo antecessornak: "úttörő embereknek". További kutatási kérdés, hogy vajon az úttörő ember lehetett-e őse a neandervölgyieknek, vagy esetleg saját fajunknak, a Homo sapiensnek?
Több kutató, például Chris Stringer szerint a legkorábbi emberi tartózkodás időpontja Európában vita tárgyát képezi. De nem tartja elképzelhetetlennek, hogy az Atapuerca-i lelet összekötő kapocs lehet a későbbi európai emberi fajok, például a heidelbergi ember (Homo heidelbergensis) felé. Leleteik 200-600 ezer évvel ezelőttről kerültek elő, többek között közéjük tartozik a mi Samunk is Vértesszőlősről. Sok antropológus a Homo heidelbergensis-t nem ismeri el önálló taxonnak, hanem a Homo erectus európai változatának tekinti. A heidelbergi emberrel egyidőben ugyanis tisztán Homo erectus-nak tartott előemberek maradványai is megtalálhatóak ugyanebből a korszakból.
Kissé csalódottan tehát, kb. 14 órakor indultam tovább az 1082m magas Matagrande hegycsúcs felé. A köves, nehéz terepen és a tűző napon egyáltalán nem volt kellemes gyalogolni. A fennsíkra felérve, egy UFO leszállópálya fogadott. Óriási koncentrikus körök kőből kirakva. Az idegen lényeknek ellentmond a rengeteg szerelmes üzenet, amelyet unatkozó és naptűrő vándorok hagytak itt :-).
A tűző nap után a Rio Pico folyó völgyében lévő Orbaneja faluban, helyi menőcsávókkal fröccsöztem, bár mindenki kérdően nézte a pohár fehér borba öntött bubis vizemet.
17 órakor értem el Burgos határát, de innen a belváros még közel 9km volt. Így a tervezett 37km, közel 44-re nőtt. Tele volt a hócipőm, ez volt az egyik leghosszabb nap. De azért még megnéztem a Katedrálist és 19 órakor értem aznapi szállásomhoz, az NH Collection Palacio de Burgos-hoz. Nem egy zarándok szállás, de a 4 csillagához és tökéletes fekvéséhez képest ár-érték arányban is rendben van. Miután letusoltam és átöltöztem kb. fél 9 körül érkezett meg 16 éves Dani fiam, akivel Leonig együtt gyalogolok tovább.
A megérkezés örömére az NH Hoteltől 100 méterre balra lévő La Fabula étteremben vacsoráztunk. Kifejezetten jót és jó árban ettünk, ahol ráadásul pohárral is adják a Raventos Brut Nature Cavat.
Burgos
Ejtsünk néhány szót magáról a városról is. Burgos mindig is szoros kapcsolatban állt a zarándoklattal, volt idő, amikor 35 kórház és zarándok szállás fogadta a vándorokat.
A város környékén, mint ahogyan arról az Atapuerca-i leletek árulkodnak, már több mint 1 millió éve megjelent az ember. Írott információk azonban csak a Római Birodalom óta maradtak fenn róla. Amikor Róma elfoglalta - Ptolemaiosz szerint - kelta törzsek éltek Ibéria északi részén, úgy mint a morgobók, a turmodigók, a beronok és talán a pelendonok. Először a Hispania Citerior, majd a Tarragonese római tartományhoz tartozott. Burgos városa a római időkben ebben a formában nem létezett, akkoriban a tartomány központi városa a kb. 90km-re lévő, I. században alapított Colonia Clunia Sulpicia. Ez az antik város megérne egy misét/mesét és látogatást, de mivel a Caminónak nem része, így most ezt kihagyom.
A Római Birodalom utolsó szakaszában Burgos területe az i.sz. 410-ben megalapított Szvéb Királyság fennhatósága alá tartozott. A szvébek - a népvándorlás egyik germán törzse - feltehetően a svábok (Schwaben) rokonai vagy részei, akiket a hunok űztek egészen a Pireneusi-félsziget nyugati felébe. Nyelvük ugyan gyorsan latinizálódott, de enyhe germán hatásként fenn maradt a portugál és a galiciai nyelvben. 170 évig sikeresen védték magukat, míg Leovigild nyugati gót király, 570 és 583 között, három hadjáratban semmisítette meg az önálló Szvéb államot.
A Vízigót Királyság később az egész Ibériai félszigetet meghódította, hatalmukat az arabok 8. századi inváziója törte meg. Bár nincs róla egyértelmű információ, de vannak, akik feltételezik, hogy burgosi vár romjai vizigót eredetűek.
711. tavaszán Musa bin Nusayr megbízásából (aki a Kalifátus észak-afrikai helytartója volt) Tarik-ibn-Ziyad vezérlete alatt mintegy 10-12.000 főből álló berber sereg kelt át és ért partot Andalúziában. A hely mór neve a hadvezér után Gebal Tarik lett, amiből később a mai név, Gibraltár alakult ki.
A döntő csatát a Salada folyó partján, nem messze Cadiztól, Xeres de la Frontera mellett vívták 711. július 25.-26-án. A gót túlerő ellenére, és talán belső ellenségeskedés, vagy árulás miatt, az arabok győzedelmeskedtek és ezzel megnyílt az út a muszlim hadak előtt. A gót nemesség nagy része elmenekült, Toledó érseke Rómába szökött. Az elnyomott és meggyötört lakosság, és főleg a zsidók, azonban meghódoltak a győzőknek. Rövid időn belül - 716-ra - szinte egész Hispánia muszlim uralom alá került. A történészek szerint az, hogy akkor nem özönlötték el Európát a Pireneusokon túlra is, annak legfőbb oka a fővezér Tarik és a helytartó Musa közt viszálykodás, ami miatt a Kalifa hazaparancsolta őket.
Burgos története szorosan kötődik az egyetlen - az arab hódítással végig dacoló - ibériai államhoz az Asztúriai Királysághoz. A királyságot az ún. Auseba-hegyi csata után alapította Pelayo vizigót nemes és hadvezér. Pelayo 722-ben Covadongánál újabb mórok elleni győzelemmel erősítette meg pozícióját. Ezt a csatát tartják a 700 évig tartó reconquista, azaz a keresztény visszafoglalás első lépésének. A királyság első fővárosa Cangas de Onísban volt, majd később Pravia, II. Alfonz idejében pedig Oviedó volt. Végül Leon lett az utolsó főváros.
Asztúria fokozatosan tolta ki határait nem csak az arabok, hanem a baszkok és frankok rovására is. Eközben a 9. században még a partvidéket fosztogató vikingekkel is meggyűlt a baja.
III. (Nagy) Alfonz sorozatos hódításaival 868-871 között meghódította Észak-Portugáliát egészen Coimbráig, 871-ben pedig a mai Kasztília egy részét, ezzel megduplázta a királyság területét. Helyreállította Oca (ősi Auca) püspöki székhelyét is. 872-ben adott utasítást és bízta meg Diego Rodríguez Porcelos grófot, hogy az araboktól visszahódított területeket kormányozza és szervezze meg az ún. repoblaciónt (újra betelepítést).
Rodríguez nem sokkal 882 előtt kastélyt épített Pancorbóban, majd 882-ben és 883-ban két arab hadjáratot is visszavert, akik az Ebro völgyét igyekeztek elfoglalni. Mindezek vezettek odáig, hogy az Arlanzón folyó mentén védelmi vonalat hozott létre, és 884-ben egy erődített települést alapított, ahová a keresztény lakosságot gyűjtötte össze. Ez lett a későbbi Burgos városa. Az erőd és kastély építések után a régiót úgy említették, mint a "kastélyok földje", azaz a latin "castella" után, "Castilla" (Kasztília) néven. A megerősített várost pedig a "Cabeza de Castilla" azaz "Kasztília vezetője".
Alfonz 910-ben a három fia javára lemondott a trónról, és felosztotta köztük birodalmát. I. García leóni király, II. Ordono Galícia, míg legkiseb fia II. Fruela Asztúria utolsó királya lett. Ő ugyanis bátyjainak halála után újraegyesítette apja birodalmát, de fővárosnak Leónt tette meg. Így Asztúria Királysága 924-ben formálisan is megszűnt, beleolvadt a Leóni Királyságba. Az így újonnan megalakult Leóni Királyság területén 927-ben jött létre a Kasztíliai Grófság. A leóni királyoknak alávetett kasztíliai megye (condado) továbbra is grófok irányítása alatt állt, akik fokozatosan kiterjesztették területüket a mórok rovására. Fernán González (910-970) volt az a gróf, aki ügyes házasodásaival sikeresen lavírozva Kasztília első autonóm grófja lett, megalapozva ezzel a későbbi független királyság létrejöttét.
Ez III. (Nagy) Sancho, avagy III. Sancho Garcés (992?-1035) Pamplonai Király, a 12. sz. közepétől Navarrai Királyság, uralkodásához köthető. III. Sancho az Ibériai félsziget egyik legjelentősebb királya volt 1004-1035 között. 1029-ben vált ténylegesen Kasztília urává, amikor elszakította a Leóni Királyságtól, és már ebben az évben Ferdinánd fiát tette meg Kasztília grófjává. Ferdinánd 1032-ben feleségül vette Sanchát (1013?-1067), V. (Nemes) Alfonz (994-1028) leóni király lányát, III. Bermudo leóni király (1010/1017?-1037) testvérét. Fia házasságkötése lehetőséget adott III. Sanchónak arra, hogy az egész Leóni Királyságot fennhatósága alá vonja. 1034-ben bevonult Leónba, ahol császárrá koronáztatta magát. Igaz 1 évre rá önként ki is vonult.
1035-ben bekövetkezett halálakor végrendeletében négy királyságra osztotta birodalmát: ekkor emelte királyi rangra a grófságból Kasztíliát és Aragóniát is. Pamplona királya első fia V. (Nájerai) García lett (1035-1054). Kasztília trónját pedig középső fia, I. (Nagy) Ferdinánd örökölte (1035-1065) meg. Kisebbik fia, Gonzalo két kevéssé ismert pici francia határgrófság Sobrarbe és Ribagorça királya lett (1035-1043, meghalt 1045), amelyet halála után gyorsan bekebelezett Sancho házasságon kívül született fia, aki I. Ramiro (1035-1063) néven Aragóniát örökölte.
A burgosi székhelyű független Kasztília Királyság a következő évszázadokban hol Navarrával, hol Leonnal egyesült míg végül III. (Szent) Ferdinánd kasztíliai király (1200-1252) uralkodása alatt Leon és Kasztília formálisan is egy királyság lett. Burgos a zarándokok fő állomása volt a Francia úton, valamint a Vizcayai-öböltől dél felé tartó kereskedelemi utak központja, amely sok külföldi kereskedőt is vonzott. A virágzó város az egész 13. és 14. században a leóni és kasztíliai királyok kedvenc székhelye és temetkezési helye volt.
1475-ben Kasztíliai Izabella házasságot kötött II. Ferdinánd aragóniai királlyal (később V. Ferdinánd néven lett Kasztília királya), akinek halála után Kasztília és Aragónia egyesülésével létrejött a Spanyol Királyság.
A város önmagában is megér egy látogatást számtalan látnivalójával, azonban a Camino-ba nem fér bele sok látványosság, kivéve, ha megállunk 1-2 napra. Akinek van ideje ne hagyja ki ezeket sem:
- Emberi Evolúció Múzeuma: lenyűgöző paleontológiai múzeum amelynek központi témája az Atapuerca-i régészeti letelet bemutatása.
- Cartuja de Miraflores: Ez a karthauzi kolostor körülbelül három kilométerre fekszik Burgos történelmi városától.
- Las Huelgas Monasterio de Santa María la Real: Lenyűgöző történelmi látványosság, a Las Huelgas középkori ciszterci kolostor és a kasztíliai uralkodók Királyi Pantheon-ja.
- Iglesia de San Nicolás: 15. századi templom a Plaza de Santa Maríán, kifinomult építészeti munka, lenyűgöző domborművekkel és sírokkal.
- Iglesia San Gi: Az egyik legszebb ? a 14. századból származó - gótikus templom Burgosban.
- További látogatásra érdemes templomok: Iglesia de San Esteban, Iglesia San Lesmes
Nekem az alábbiak meglátogatása fért bele:
Paseo del Espolón
Az Arlanzón folyóval párhuzamosan elterülő, platánfákkal árnyékolt, kávézókkal, üzletekkel, csodás palotákkal és szökőkutakkal rendelkező park, amely Burgos lakosainak kedvelt sétánya.
Arco de Santa María
Az óvárosba való átjutáshoz elkerülhetettlen annak bejárata, Santa María kapuja, amely a Paseo del Espolón sétány végén található, a Puente de Santa María híddal szemben. Eredetileg a 14. században épült, majd 1552-ben kvázi egy diadalívként átépítették V. Károly (1500-1558) a későbbi német-római császár részére.
(Károly Szép Fülöp kasztíliai király és II. ("Őrült") Johanna kasztíliai királynő legidősebb fia volt. Így anyai nagyszülei II. Ferdinánd aragóniai király és I. Izabella kasztíliai királynő, a Spanyol Királyság alapítói voltak. Anyai nagyapja, II. Ferdinánd 1516-os halála után Károlyra szállt a kasztíliai, az aragóniai, valamint a Nápolyi Királyság trónja. 1519. január 12-én meghalt Károly apai nagyapja, I. (Habsburg) Miksa német-római császár. Károly indult a császári címért induló versengésben, olyan királyokkal szemben, mint Bölcs Frigyes szász választófejedelem, II. Lajos magyar király, VIII. Henrik angol király és I. Ferenc francia király. A német választófejedelmek gyakorlatilag pénzért adták el a címet, amit Károly a spanyol korona bevételeiből fedezett, amivel nem kis ellenszenvet vívott ki magának.
Uralkodása alatt nem nagyon unatkozott. Meg kellett küzdenie a reformáció terjedésével, a birodalmi nemesek, majd a parasztság felkelésével, 1521-ben a franciákkal kiújult az itáliai háborúval, de még a Vatikánnal is. Kalandos politikai és háborús húzásokkal végül Károly 1527-ben katonailag és politikailag is legyőzte VII. Kelemen pápát, aki 1529-ben csak Károly kegyéből került vissza pozíciójába. I. Ferenc francia király ellen is győzedelmeskedett és 1529. augusztus 5-én megkötötték a cambrai-i békeszerződést, amely lezárta ezt a háborút. Végül megszerezte a pápa támogatását is, aki 1530. február 24-én, Bolognában - V. Károly 30. születésnapján - a Szent Római Birodalom császárává koronázta. Uralkodása alatt érte el a Habsburg Birodalom a legnagyobb kiterjedését, ahogy a mondás tartja: "Birodalmában sohasem nyugszik le a Nap.")
Az uralkodó tiszteletére a kaput reneszánsz stílusban építették át Juan de Vallejo és Francisco de Colonia mesterek. A hatalmas ívet két, félköríves torony szegélyezi, amelyek így egy kastélyhoz hasonló megjelenést kölcsönöznek. Az azt díszítő szobrok kasztíliai hősöket és királyokat ábrázolnak: az alsó sor közepén Diego Porcelos, a város alapítója látható, közvetlenül Kasztília első bírái - Nuno Rasura és Lain Calvo - mellett. A felső sorban El Cid - hivatalos nevén Rodrigo Díaz de Vivar (kb.1043 - 1099.07.10) - a középköri Kasztília leghíresebb lovagja és nemzeti hőse látható. Nevét, amely arabul annyit jelent "A Lord", az őt félő mórok ragasztották rá. Majd természetesen V. Károly császár és Fernán González gróf szobra tekint le ránk.
|
Fotógaléria: Villafranca Montes de Oca - Burgos
|
