2011.09.22., 13.nap: Viloria de Rioja - Villafranca Montes de Oca ( 22km, 5 óra)
Tegnap a házinénim kérdezte, hogy a csomagszállítósok sosem érnek ide 12 előtt, ez az egyik legjobb hely az úton, csak 22km-tert megyek, miért nem alszom tovább? Meggyőzött!
Több mint 10 órát aludtam, 9 után keltem. 10 órakor egy kellemes reggeli, majd a hölgy megszerezte nekem a szemközti idős templom kulcsát és privát idegenvezetést tartott benne. A nagyon öreg templom szerkezete és a fa betétes falazata is ritka a Caminón. Egyszerű, de nagyon szép. Látható az a keresztelő kápolna és a szenteltvíztartó is, ahol Santo Domingo de la Calzada-t megkeresztelték.
Búcsúzóul kaptam egy adagot - jól lezárva egy műanyag edényben - a tegnapi uborkalevesből és 11.30 körül útnak indultam. Úgy számoltam legkésőbb 5 körül mai végállomásomon leszek.
Kifejezetten hűvös és felhős idő volt, ami nem zavart, jó tempót lehetett menni. Hamar Beldorado-ban voltam, ami kifejezetten bájos városka, rendezett főtérrel, kis kávézókkal és éttermekkel. A város bejáratánál emléktáblát állítottak az 1810. november 11-én itt zajlott ütközetnek, ahol Napóleon hadai Espoz Y Minas tábornok navarrai gerilláival ütköztek meg.
A város eredete feltehetően a kelta Autrigones törzsig nyúlik vissza, később Róma fennhatósága alá került. A középkorban a Kasztíliai és Navarrai Királyságok határán feküdt, így hol ide, hol oda tartozott. Az első jogokat, konkrétan a vásártartás jogát I. (Harcos) Alfonz Aragonia és Navarra Királyától 1116-ban kapta, ami a legrégebbi ilyen dokumentált jog Spanyolországban. Mind a vár, mind a helyi zsidó közösség léte, mint a kereskedelmi útvonalak közelsége segítette a város fejlődését.
Tosantos környékére érve kisütött a nap és a táj egyre érdekessebbé vált.
A kopár hegyek meredek falaiba néhol ősi barlanglakásokat vájtak, ami kifejezetten a török Kappadókiára emlékeztetett. Mindezek izgalmas hátteret adnak a Virgen de la Pena kápolnának.
Villambista-ba érve megpihentem a 16. századi plébánia templom tövében és hálás szívvel elkortyolgattam uborkalevesem.
Espinosa del Camino és Villafranca Montes de Oca között egy kis monostor romja mellett haladunk el, amelyet a San Felices de Bilibio (Szent Félix) (kb. 443-540) remete, San Millan tanítója alapított a VI. században. Belsejében állítólag korábban két sír volt található. Az egyik magáé Szent Félixé, egészen addig míg 1090-ben a San Millán Yuso kolostorba nem került. A másik Diego Rodríguez Porcelos Kasztília grófjáé (uralkodott 873-885 között), aki a térség muszlim uralom alóli felszabadításáért tett sokat, többek között Burgos újra benépesítése is neki köszönhető.
Ezután egy rövid ideig kénytelen voltam a Burgos - Logrono fő út mellett menni, ami a fél méterre eldübörgő és kanyarokat félelmetesen imbolyogva vevő kamion őrület miatt nem csak, hogy nem vidám, de kifejezetten félelmetes volt.
Fél 5-kor - ahogy terveztem - Villafranca Montes de Oca faluban voltam. És bár szívesebben mentem volna tovább, hogy a holnapi távot csökkentsem Burgosig, de a San Antonio Abad szálloda kifejezetten kellemes helynek tűnt.
A település elődjét a Rómaiak alapították Auca néven, a jelenlegi falutól kissé délebre. A legenda szerint első püspöke Szent Indaletius volt, aki az ún. Varones Apostolicos (spanyol jelentése "apostoli férfiak"), Hispánia első szent püspökei közé tartozott. Szent Péter és Pál szentelte pappá Rómában és küldte Hispániába egyházat alapítani társaival (Torquatus, Ktesziphon, Secundus, Euphrasius, Cecilius, Heszikhiosz). Kicsit sántít, hogy az egyházi feljegyzések szerint Indaletius Urci (ma Pechina) városát evangelizálta az igen messze lévő Almeriában. De nem kizárt, hogy onnan tovább ment.
A legenda szerint aztán itt halt mártírhalált, ahol a mai Virgen de la Oca templom található. Mártíromságának helyszínén egy forrás tör elő a kövek közül. A muszlim inváziókban a város lényegében elpusztult, és csak az előbb már említett Porcelos grófnak köszönhetően éledt újjá, aki az újjáépítést elrendelte. A város neve ekkor lett a mostani Oca, és a Villafranca név pedig a betelepített frankokra utal. A gróf a püspökséget is újra alapította, amit később 1075-ben áthelyeztek Burgosba. A település múltjában is megjelenik a szálloda neve, ahol most vagyok. Ugyanis sokáig arról volt híres, hogy a Camino legjobb ellátását és gyógykezelését biztosította a Juana királynő (II. Henrik felesége) által 1380-ban alapított Antonio Abad Kórház. A szállodával szembeni Santiago templom a mórok által lerombolt katedrális helyén épült a 18. században. A gazdag történelmi háttér ellenére a falu úgy fél óra alatt bejárható, kivéve Virgen de la Oca templomot, ami a régi Auca város területén van, oda-vissza kb. 5km-es kitérővel.
A szálloda teljesen rendben van, a hozzá tartozó albergue is több mint korrekt. Az étteremben 12 euróért több választásos menüt adnak egy üveg borral és vízzel együtt. Több régi ismerőst látok, ahogyan tegnap és ma az út folyamán is, ami azt jelzi, hogy az egynapi Najera-i megállásom ellenére nem megyek lassabban sokaknál. De a kemény mag hiányzik? Talán utolérem őket, mert holnap is megyek majd 40km-tert Burgosig.
|
Fotógaléria: Viloria de Rioja - Villafranca Montes de Oca
|
