Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Szent Jakab nyomában
2010-09-16, Madrid
2010-09-17, Léon
2010-09-18, Hospital de Orbigo
2010-09-19, Astorga
2010-09-20, Rabanal del Camino
2010-09-21, Ponferrada
2010-09-22, Villafranca del Bierzo
2010-09-23, Bierzo, Menciak nyomában
2010-09-24, O Cebreiro
2010-09-25, Triacastela, Vilavella
2010-09-26, Sarria
2010-09-27, Portomarin
2010-09-28, Leboreiro
2010-09-29, Arzúa
2010-09-30, Lavacolla
2010-10-01, Santiago de Compostela
Praktikus információk
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


2010-09-22, Villafranca del Bierzo


Reggel kedvetlenül körbenéztem Ponferrada-ban, hogy le tudjam fotózni a Kastélyt fényben is. Azon elmélkedtem, hogy láthatóan még tüzérségi fegyverek előtt építették, mert körbe-körbe mindenütt hegyek, ahonnan simán be- és szétlőhető az egész.
9 után indultam el, de csak 11 körül hagytam el a várost. Nagyon magányos voltam, rosszkedvű, hiányzott a család. Nem vitt és húzott már a Camino önmagában. Csokival próbáltam vigasztalni magam, de nem nagyon sikerült.
A táj unalmas, egy közúton kell menni, ha nem is csúcsforgalom, de azért még sem természeti környezetben. (A család közben egyre távolabb került, mintha már nem is érdekelne, de ettől csak szomorúbb lettem.)

Az első pozitív élmény úgy 8km után ért. Fuentas Nuevas faluban utolértem egy nagyon csinos, jó fenekű, gyönyörű hosszú fekete hajú spanyol lányt, aki feltehetően suliból gyalogolt hazafelé. Kíváncsi voltam az arcára is, így utána loholtam. Mire gyorsítani kezdett, és ez a játék kitartott a következő 4-5 km-en Camponaraya-ig. Itt végül lefordult egy sarkon. Nem láttam az arcát végül, de jókedvűen intettem búcsút neki. A város végén realizáltam, hogy elértem Bierzo vidékét. Camponaraya után a helyi szövetkezet borboltja „zarándok kóstoló” marketinggel csalogatott. Ittam egy közepes, de friss, gyümölcsös menciát (2 euró/palack), vettem egyet a 2005-ös Grand Selectionból 10 euróért, amit aztán cipelhettem tovább.

Innen jobb kedvre derültem. Az út szőlők között vezetett, ahol nagyban folyt a szüret. Csipegettem kicsit a szőlőkből, az egyre szebb tájon.

Cacabelos faluban (16km) egy dögös középkori fogadóban álltam meg pihenni és ebédelni. Csülkös krumplis babaleves, valami zöld növénnyel, iszonyú jó volt. Utána ház salátája, szintén csülök darabok, tojás, olíva és zöldek. Remek volt ez is.

Jó kedvűen folytattam utam a maradék 8 kilométeren. Bierzo borvidéke gyönyörű, de 5km-rel a vége előtt, azért jött a fájdalom, a rosszkedvűség, ahogy szokott. De szerencsére jött Eric is, akivel egy kis útkeresés után ismerkedtem meg. Tanácstalanul állt egy elágazásnál, ahol két irányban is vezetett út. Térképem alapján mondtam neki, hogy Valtuille felé nagy lesz a kerülő, így végül velem jött. Tisztáztuk, hogy ő holland és dolgozott Budapesten valami IT cégnek tanácsadóként. Majd „szófosást” kapott. Két gyereke van, 6 és 8 évesek. 1 éve szétmentek a feleségével, és most zárták le a házcsere projektet, hogy egymáshoz közel tudjanak lakni. 10 éve már elindult a Caminon, de akkor Leonig jutott. Elhatározta, ha lezárul a szétköltözés, akkor befejezi a végét. Velem egy napon indult. (Eszembe jutott egy barátom hívása, amikor épp a reptérre tartottam. „Camino?” - kérdezte. „Eddig minden barátom, aki volt, elvált. Vagy előtte, vagy utána.” Elmondtam Ericnek, aki hümmögve bólogatott.)

Beszélgetve minden könnyebb volt. És ezért nehezebb az út egyedül, akárki akármit is mond. Észrevétlenül beértünk Villafrancába, de annyira észrevétlenül, hogy másnapi bortúrámon csak sokára esett le, hogy ezen az úton már jártam. Annyira belemelegedtünk, hogy az első Albergue-ban megálltunk 2-2 sörre. Meleg öleléssel és kézfogással váltunk el később, és este 8 lett, mire beértem a szállásra.

Szállásom a Las Donas de Portazgo, 3 csillagos boutique hotel egy 200 éves kőépületben, közvetlenül a Burbia folyón átívelő középkori híd előtt. Sajnos étterme csak reggelit szolgál fel. (A web-en nem így tűnt, de úgy látszik nem volt rá igény.) Pedig már készültem, hogy két estére kinyittathatok valami jobb bort is. Nem baj, óriási a lelkesedésem. Ez itt a Mencia hazája!

Sajnos később rájövök, hogy ezt itt „nem tudják”. A település nagyon jó adottságú gyöngyszem. És igazából se egy jó étterem, se egy borbár, amit ez ember elvárna a spanyol borvilág egyik új nemzetközi csillagától. Végül egy „kispiszkos” borozót találok, ahol 4 féle kóstolható helyi bor is volt. Ezek ugyan mind jók voltak, de itt sem nagyon értették mit akarok, amikor mondtam, hogy mindegyikből csak egy kicsit. Később, és máshol is kértem étkezéshez bort, de egyrészt nem helyi borok voltak, hanem más borvidékek tömegborai, másrészt volt, amelyik kifejezetten ihatatlan volt. Fel is idéződött bennem a tipikus mádi emlék, amikor a hegyaljai kocsmában a zseniális furmintok helyett a helyi fiatalok sört, kommersz töményet, és alföldi félédes vöröset ittak kólával… Bierzo is itt tart. (Szemben Barcelonával, ahol nagyon sok remek borbárban akár 100 minőségi tétel is kóstolható, és ahol a fiatalok ezt ki is használják.)

Másnap kiderült, hogy nagyon szegény vidéken járunk, ahol a borvidék marketingje néhány sztárborászatnak köszönhető. Akiknek a vendégköre Madridban és Barcelonában, vagy éppen Amerikában és Japánban van. Nagyon hasonlatos probléma ez a hazai viszonyokhoz.

A város környéke már a neolitikumban is lakott volt. A közeli UNESCO védelem alatt álló ókori római aranybányák (Las Medulas) jellegzetes vöröses csúcsai jól látszanak a szőlőültetvényekről. Feltehetően itt állt a kelta Bergidium, majd később a római útvonalak Flavium Berbidum nevű városa. A Szent Jakab zarándok útvonal egyik legnagyobb problémája a folyókon való átkelés volt, így feltehetően már korán híd létesült itt. (Bár szerintem, ha ez római város volt, akkor nekik is építeni kellett.)
Az első írásos emlék VI. Alfonz Leoni Király idejéből, a 11. századból származik, aki ellenőrző pontot létesített, és engedélyezte egy francia Bencés közösségnek (ún. Clunian közösség), hogy a zarándokokat segítendő menedékházat, kórházat és kolostort létesítsenek. Latin nevükből, Cluniacum, származik a spanyol Crunego szó, és ez a neve a város korai román stílusú templomának, a Santa Maria de Crunego-nak. A zarándokok segítésén túl a szerzetesek honosították meg a szőlőtermelést és borkészítést is a vidéken. A francia hatás miatt honosodott meg a „Villa Francorum” név, és innen ered a mai Villafranca is.
A város először királyi birtok volt, majd a Santiago-i érsekség hatáskörébe került, és végül a 15. században lett hűbérbirtok, amikor a katolikus királyok megalapították a Villafranca del Bierzo Grófja címet. Ezt a nevet örökölte a város is később. Ezekből az időkből származik a város középkori Kastélya.

Este a párom felhívott miközben Lili fürdött. Jó kedvű volt az egész. Mondtam hiányoznak, ő is mondta, hogy én is nekik. Ez nagyon meghatott.

Később azon gondolkodtam, hogy a Camino tanulsága mi lesz az út végére?
- Bírom egyedül, sőt kicsit jó is lenne rendszeresen megélni.
- De családcentrikus vagyok, és ez mindennél fontosabb. Egy családban érzem magam teljesnek.
- Az élmények megosztása nagyon fontos nekem. Egyedül is befogadom, de jó mással örülni.
- Viszont türelmesebbnek érzem magam…
Fotógaléria: Ponferradából Villafranca del Bierzoba