Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Szent Jakab nyomában
2010-09-16, Madrid
2010-09-17, Léon
2010-09-18, Hospital de Orbigo
2010-09-19, Astorga
2010-09-20, Rabanal del Camino
2010-09-21, Ponferrada
2010-09-22, Villafranca del Bierzo
2010-09-23, Bierzo, Menciak nyomában
2010-09-24, O Cebreiro
2010-09-25, Triacastela, Vilavella
2010-09-26, Sarria
2010-09-27, Portomarin
2010-09-28, Leboreiro
2010-09-29, Arzúa
2010-09-30, Lavacolla
2010-10-01, Santiago de Compostela
Praktikus információk
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


2010-10-01, Santiago de Compostela


16.28 Valahol egy utcai bárban Santiagoban.
Alig, hogy elindultam eleredt az eső, nem volt napsütéses megérkezés. Fél 12-re már a városban voltam. Aztán 12-13.30 között sorban álltam a Katedrális melletti sarkon lévő Peregrino Office-ban. Itt megkaptam az ún. „Compostila”-mat, vagyis az oklevelet és az utolsó pecsétet, hogy teljesítettem a zarándoklatot. Számítógépben volt, hogy mikor és honnan indultam, még a pecsétjeimet is ellenőrizték, nem csaltam-e. Utána gratuláltak és kitöltöttem egy kérdőívet. Ott láttam, hogy a 100 fős oldalon, az előttem lévő 87 ember közül senki nem jött tőlem messzebbről. Ha ezt mintavételnek tekintem, nem is rossz teljesítmény :).

Aztán, ahogy a szállásomat kerestem (Hotel Mirador de Belvis, 2 csillagos kis hotel, de teljesen rendben van, 10 perc gyalog az óvárostól) ismét megütött a valóság, amit már korábbról tudtam, és készültem rá. Hogy Santiago nem végcél, nem megváltás, és még csak nem is megoldás a problémáimra. Csak egy állomás a Caminodon, ami a Te utad, benned van, rajta mész, és folytatod. Számomra a legfontosabb állomások már megtörténtek. Fizikai értelemben valahol Orbigo és Triacastella, lelki értelemben pedig Ponferrada és Sarria között volt a krízis, itt éltem meg nagy dolgokat, amelyekért érdemes volt útnak indulni.
Hogy ne essek depresszióba próbáltam használni a tudást, amit az úton tanultam: előhívni és megélni a pillanat boldogságait. Arcomat a szemerkélő esőben az ég felé tartottam, figyeltem és lassan értékelni kezdtem az apró szúrásokat. Majd észrevettem a város gyönyörű parkjait, pálmáit, a meglepően most is virágzó azalea bokrokat. Mire a szállóhoz értem még egy kis derengés is átszűrődött a felhők mögül.

Beköltözés után visszajöttem a városba, megnéztem Szent Jakab sírjának kápolnáját, én is megölelgettem aranyozott szobrát, majd megnéztem magát a Katedrálist. Éppen különböző városok gyermek küldöttségeivel volt tele, akik énekeltek, zajongtak, így elmélyülni nem lehetett, de aranyosak voltak. Ezután sétáltam egyet az óvárosban, ami egy langyos nyári este remek program lehet. Most pedig itt ülök az egyik sikátorban egy pohár bor és egy kávé mellett, írom ezeket a sorokat és közben nézem az embereket. Visszatért derűs hangulatom. Keresek egy jó éttermet és megünneplem mai állomásomat a Caminómon.

Az étterem projektnek, és az egészséges korai vacsorának az a jófajta spanyol szokás vetett gátat, hogy 17, és 19.30, de valahol 20 óra között minden étterem bezár. Az éhenhalástól egy tapas bár mentett meg, ami erre van kitalálva. Kis falatkák kolbász, sonka, tonhallal töltött paprika, szardella, sajt, majd grill rák nyárs, és kisméretű tintahal tonhalas krémmel töltve egy vadas szerű szószban… zseniális volt. Csak azért fogtam vissza magam, hogy maradjon hely az ünnepi vacsorámnak.

18 óra, szállodai szobám
Visszajöttem a szállásra, összepakoltam a holnapi induláshoz.

Santiagóról röviden: A környék a keltai időkben is lakott volt, sőt egy ősi legenda szerint ebben az óceán parti mélyföldben gyűltek össze a halott lelkek, mielőtt megkezdték volna utazásukat a nap felé.
Várost 400 körül Suebi alapított a Római Birodalom összeomlása előtt, a közeli római tengeri kikötő közelében. 584-ben Leovigild vizigót uralkodó foglalta el, ahogy Ibéria nagy részét is. 711 és 739 között arabok fennhatóság alá került, de 754-ben Asturias vizigót király visszafoglalta.
60 évvel később, II. Alfonz uralkodása alatt, azonosították Szent Jakab sírját, ettől kezdve később a Vatikán által is elismert kegyhely, sőt Róma és a Szentföld után minden idők egyik legtöbbet látogatott keresztény zarándokhelye. A történelem folyamán többször, és mai is sokan vitatják, hogy a megtalált csontok lehettek-e Jakabé, de ennek ma már semmi jelentősége nincs.
A csontokat 814-ben Theodomir, Iria Flavia püspöke találta meg, a legenda szerint egy csillag fénye vezérelte. Egyes magyarázatok szerint a latin Campus Stellae (csillag mező) szavakból ered maga a "Compostela" név is. Bár ez a névelmélet is vitatott, de az tény, hogy az útvonal a tejút egyik ága alatt fut, és már a történelem előtti időkben mítikus vonalnak számított. Se szeri, se száma azóta is pl. a Templomos Lovagok templom helyeit misztikus számításokkal alátámasztó elméleteknek. A tejút kontra „csillag mező” viszont biztosan nem véletlen.
Később folyamatosan azonosították Szent Jakab útját, amely a Pireneusokig terjedő hittérítő útjának felel meg. Ez később Európa egyik legfontosabb zarándok útvonala lett.

A Szent Jakab Katedrális építését 1082-ben kezdték meg. Latin kereszt alakú, 6 hajóval és 25 kápolnával, két 67méter magas kupolás toronnyal rendelkezik. A régi szentélyben több királysír is található. A nagy oltár Jakab életnagyságú aranyozott szobrával fontos hely, ahol a zarándokok hátulról - egy erre létesített lépcsőn megközelítve - átölelik a szobrot. Alatt vannak a csontok egy kis kriptában, díszes szarkofágban eltemetve.
A belváros szűk, középkori sikátorait 1985-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.

Estére visszamentem a belvárosba. Fél 9-ig vártam, hátha a kék percekben kivilágítják a katedrálist, de itt fukarkodtak a díszfény bekapcsolásával. Így elmentem éttermet keresni. Megékezésem örömére ettem egy polipot galíciai módra, fehér borban, olivában párolva, paprikával. Isteni volt. Utána egy grill halat salátával, hozzá maradtam a bevált Martin Codax Albarinonál. Vacsora közben összefutottam egy ismerős párral, akikkel 2 hete néhány naponta találkozunk. Nagyon megörültünk egymásnak, kiderült, hogy a hölgy holland, a férfi nepáli. Eljött Nepálból a Camino kedvéért, és itt ismerkedtek meg. Vannak itt furcsa történetek :).

Vacsora után visszasétáltam a már kivilágított katedrálishoz, ahol a csináltam néhány fotót. A téren az árkádok alatt egy helyi tradicionális zenekar adott elő vidám spanyol dalokat. A városi és zarándok közönség hamar éneklésbe és táncba kezdett. Magával ragadó volt, óriási hangulat kerekedett.

Mosolyogva néztem fel a katedrális tornyai felé. Az eső elállt, arcomat megcsapta a langyos esti szél. Hálát adtam a sorsnak, hogy megélhettem a saját Caminom ezen részét is, itt a Szent Jakab úton.

Hasta luego El Camino!
Fotógaléria: Lavacollából Santiago de Compostelába