30.nap: 2010-09-26.: Vilavella - Tricastela - Sarria
(3km a szállástól + 21km út + 5km eltévedés; 8,5 óra a Samos kolostor megnézésével együtt )
Reggel fél 8, Casa Pacio, a szobámban
Korán keltem, kint még sötét van. A szomszéd szobában még horkol a zajos spanyol csapat egy tagja. El van itt tolódva minden, hiszen későn sötétedik, de csak 9 körül van világos. Hideg van, teljes ruhakollekcióban ülök és várom a reggelit. Tegnap estére a megcsörrenő telefonok után szép lassan megtelt a ház olyan vándorokkal, akik nem kaptak szobát a városban. Tudnám, akkor miért nincs bár, vagy étterem?
Triacastelatól két felé visz a Camino. Az egyik (szerintem a régebbi) út a híres Samos-i gótikus kolostor felé, a másik pedig San Xil felé visz a hegyeken át. Spanyol szervezőm ezt az utat ajánlja, mert sokkal festőibb. Ha érdekel Samos - tanácsolta, akkor majd a mai végcélomtól, Sarriatól jöjjek vissza taxival. Útikönyvem képei alapján engem érdekel a kolostor, és nem akarok újabb fel-le kb. 700 méter szintkülönbséget mára. Így úgy döntöttem, hogy a hegyeket megkerülöm Samos felé.
21.óra, Sarria, a Hotel IX. Alfonz Hotel étterme
Ez egy érdekes nap volt :).
Sarria-ban vagyok, amiről a Wikipedia is csak annyit, ír, hogy azért fontos a Caminón, mert innen csak 100km-re van Santiago. Mondjuk az óvárosban lévő templomtól pont 114km. De kétségtelen, sokan csak innen csatlakoznak a hátralévő 3-5 napra.
A város egyébként vidéki iparváros érzetét kelti, de jobb kiadásban. Modern, tiszta, jól karbantartott részeken gyalogoltam keresztül. A modern szálló közvetlenül egy folyócska partján áll, 3 csillagos, teljesen rendben van. A túloldalon már kezdődik - a kis túlzással - 1 óra alatt bejárható óváros. Mint az úton majd minden gall város, ez is elmondhatja magáról, hogy kelta, majd római örökségen épült, de jelenlegi arcát a Szent Jakab zarándokút formálta. Alapítása a szállodám névadójának, IX. Alfonznak köszönhető 1200 körülről, Villanova de Sarria néven.
Az első város, ahol a folyóparton sétány, kávézók, és sörözők vannak. Zajlott a vasárnap délutáni, korai esti élet. Meg is ittam egy kávét, meg egy pohár bort nézelődve. Az óvárosban jó kis éttermek vannak, de kiüléshez már hideg van, bent meg elég cigi füstös volt a feeling az EU tiltás ellenére is. Így a szállónál maradtam. Egy 3 fogásos menü, borral 14 euró. De nekem most elég egy előétel (töltött paprika gall módra, ami nagyon rendben volt) és egy saláta.
Meg egy kis üveges bor. Martin Codax, 2009-es fehér Albarino, a feltörekvő Rías Baixas DO-ról. Remek kis bor: jó arányok, friss savak, ásványosság, virágos, mézes, őszibarackos. A borvidék Santiagotól délre, egészen a portugál határig terül el. Az óceán közelsége miatt az időjárás enyhe, de nagyon csapadékos, így igazából csak fehér borok készülnek jó minőségben. Ezek közül is a borvidék jellemző fajtája az Albarino alkalmazkodott leginkább a klímához. Martin Codax pedig az egyik vezető termelő a régióban.
Ma délután fél 1-kor értem Samos-ba. Az út hegyes-völgyes, fel-le, kis folyók és patakok völgyének zúgói és kis vízesései felett, aztán pedig a hegyoldalban, öreg mohos kőkerítések között vezetett. Egyszer csak hirtelen szétnyíltak a fák, és alattam a völgyben ott állt Samos kolostora. Lenyűgözően, méltóság teljesen és kortalanul. Samos a Bencések rendjéhez tartozik, akik a korai időktől kezdve fontos szerepet töltöttek be a Caminon. A kolostor két eltérő időben épült részből áll. A kisebbik az öreg kút köré épült a 16. századi gótikus kerengővel, míg a nagyobb 17.-18. századi barokk. A 18. századi templom a galíciai neoklasszicizmus szép példája. A kolostor alapítása jóval régebbre, a 9. századra tehető. Erről az El Salvador nevű, Mozarabic időkből származó kápolna árulkodik.
Hétközben 12.30-16.30 között zárva van. Vasárnap 12.45-től van egy vezetett túra a mise után. Pont elértem, mázlim van. Sajnos csak spanyolul beszéltek, így egy idő után leléptem a vezetőtől, és egyedül fedeztem fel a gyönyörű citrusos, pálmás és virágzó belső kerteket. Idilli környezet, borvirágos orrú szerzetesekkel :-). Egy barátnőm írta: "Reméli nem maradok ott!" :-)
Megismerkedtem két idős párral. Ők csináltak rólam fotót a kolostor előtt. Egy svájci és egy norvég pár. Barátok 30 éve. Most együtt mennek végig a Caminon, majd autót bérelnek és még egy hónapot töltenek el Portugáliában. A svájci úr sokat volt Budapesten és nagyon szereti. Szimpatikusak voltak, és ajánlottak egy helyet ebédre, ahol néhány euróért hatalmas adag tonhal salátát kaptam én is.
Innen már csak 12km Sarria, de sikerült elkavarodnom, így az északi útra Calvor felé átkötve 5km-rel többet gyalogoltam. Kis morgáson túl, nem zavart igazán. 5-kor már Sarriában voltam.
Talán érezhető a leírásból: más ez az este, mint az elmúlt napok. Azt hiszem a testi krízisen 3-4 napja, a Ponferradaba való megérkezésemkor, majd az O Cebreiro megmászásakor estem át. Tegnap este már nem zavart, hogy még 2-3 kilométert kell gyalogolnom a szállás miatt, és ma sem, hogy ezen kívül további 5 eltévedős extrát. A mai tervezett 21 km, így 29km lett. De nem igazán veszem már észre, és remélem így marad.
Lelkem krízise a tegnapi nap csúcsosodott ki, főleg tegnap reggel és délelőtt. Ma, ahogy már írtam is, korán keltem. Még fent volt a hold, amikor ismét útnak eredtem. A hűvös, nyirkos hegyi reggelen ismét rácsodálkoztam a gyönyörű lovakra. Épp etették őket. Lenyűgözött, ahogy feszült az erő ezekben a csodálatos testekben.
Amikor Triacastela felé értem, a szemben lévő hegyek közül végül áttört a nap, és megvilágította az előttem lévő völgyet. Leírhatatlanul és filmszerűen gyönyörű volt, és velem nagyon furcsa dolog történt. Olyan erővel hasított belém valami megfoghatatlan öröm és boldogság, hogy hangosan kacagtam, miközben ömlöttek a könnyeim. Nem nagyon értettem, de nem fogtam vissza magam :). És ekkor belém hasított egy válasz, ami napok óta aggaszt. Mi fog történni Santiago után? Tisztán és erősen éreztem, hogy Santiago nem cél! Nem a Camino vége a cél. Haza megyek! Mostantól haza megyek! Santiago csak egy állomás az úton, de az ÚT folytatódik otthon is! És itt, és otthon is, minden egyes nap célja, hogy aznap boldog legyek. Hogy boldogok legyünk! Nem valami homályos jövőbeni cél elérésekor, nem valami feltétel teljesülésekor, nem valami későbbi időpontban, hanem minden nap! Tudom, hogy ez sablonos, azt is tudom, hogy így kellene... de még nem éreztem ezt így, ennyire erősen! De ehhez kell, hogy a jövőbeni céljaink ne legyenek homályosak. Tudnunk kell, hogy mit kell érte tenni ma! Mert az elérhető, míg a homályos célok sosem teljesülnek. (Tiszta ökörség, de ezt akár egy stratégiai tervezés tankönyvbe is írhatnám... :-))
Nem tudom ezt leírni azt hiszem, vagyis nem tudom visszaadni... A lényeg: nem félek már a Camino végétől. És nem várom a csodát. A csoda otthon folytatódik, nap, mint nap: a családom, a jelenlegi és volt szerelmek, a barátaim, az unokatesóm ruccolás kacsamelle, a munkám, a lökött és kevésbé lökött munkatársaim, a tokaji furmintok és somlói rizlingek, a bortúrák, a Villa társak a Borkollégiumban, az edzések hétről-hétre... Az ÚT maga és nem a cél!
Jól vagyok :)!! És megyek HAZA! Már csak 114km és némi repülés!
|
Fotógaléria: Triacastela - Sarria
|
