Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Szent Jakab nyomában
2010-09-16, Madrid
2010-09-17, Léon
2010-09-18, Hospital de Orbigo
2010-09-19, Astorga
2010-09-20, Rabanal del Camino
2010-09-21, Ponferrada
2010-09-22, Villafranca del Bierzo
2010-09-23, Bierzo, Menciak nyomában
2010-09-24, O Cebreiro
2010-09-25, Triacastela, Vilavella
2010-09-26, Sarria
2010-09-27, Portomarin
2010-09-28, Leboreiro
2010-09-29, Arzúa
2010-09-30, Lavacolla
2010-10-01, Santiago de Compostela
Praktikus információk
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


2010-09-26, 21.óra, Sarria, a Hotel IX. Alfonz Hotel étterme


Ez egy érdekes nap volt :).
Sarriaban vagyok, amiről a Wikipedia is csak annyit, ír, hogy azért fontos a Caminon, mert innen csak 100km-re van Santiago. Mondjuk az óvárosban lévő templomtól pont 114km. De kétségtelen, sokan csak innen csatlakoznak gyalog a hátralévő 3-5 napra.

A város egyébként vidéki iparváros érzetét kelti, de jobb kiadásban. Modern, tiszta, jól karbantartott részeken gyalogoltam keresztül. A modern szálló közvetlenül egy folyócska partján áll, 3 csillagos, teljesen rendben van. A túloldalon már kezdődik a kis túlzással 1 óra alatt bejárható óváros. Mint az úton majd minden gall város, ez is elmondhatja magáról, hogy kelta, majd római örökségen épült, de jelenlegi arcát a Szent Jakab zarándokút formálta. Alapítása a szállodám névadójának IX. Alfonznak köszönhető 1200 körülről, Villanova de Sarria néven.
Az első város, ahol a folyóparton sétány, kávézók, és sörözők vannak. Zajlott a vasárnap délutáni, korai esti élet. Meg is ittam egy kávét, meg egy pohár bort nézelődve. Az óvárosban jó kis éttermek vannak, de kiüléshez már hideg van, bent meg elég cigi füstös volt a feeling, így a szállónál döntöttem. Egy 3 fogásos menü, borral 14 euró. De nekem most elég egy előétel töltött paprika gall módra (nagyon rendben volt) és egy saláta. Meg egy kis üveges bor. Martin Codax, 2009-es fehér Albarino, a feltörő Rías Baixas DO-ról. Több mint rendben van. (Jó arányok, friss savak, ásványosság. Virágos, mézes, őszibarackos.)
A borvidék Santiagótól délre a portugál határig terül el. Az óceán közelsége miatt az időjárás enyhe, de nagyon csapadékos, így igazából csak fehér borok készülnek jó minőségben. Ezek közül is a borvidék jellemző fajtája az Albarino alkalmazkodott leginkább a klímához. Martin Codax pedig az egyik vezető termelő a régióban.

Ma délután fél 1-kor értem Samosba. Az út hegyes-völgyes, fel-le, kis folyók és patakok völgyének zúgói és kis vízesései felett, aztán pedig a hegyoldalban, öreg mohos kőkerítések között vezetett. Egyszer csak hirtelen, szétnyíltak a fák, és alattam a völgyben ott állt Samos kolostora. Lenyűgözően, méltóság teljesen, és kortalanul.
Samos a Bencések rendjéhez tartozik, akik a korai időktől kezdve fontos szerepet töltöttek be a Caminon. A kolostor két eltérő időben épül részből áll. Az öreg kút köré épült 16. századi gótikus kerengővel rendelkező rész, és a nagyobb, 17-18. századi barokk. A 18. századi templom a galíciai neoklasszicizmus szép példája. A kolostor alapítása jóval régebbre, a 9. századra tehető. Erről az El Salvador nevű, Mozarabic időkből származó kápolna árulkodik.
Hétközben, 12.30-16.30 között zárva van. Vasárnap 12.45-től van egy vezetett túra a mise után. Pont elértem, mázlim van. Sajnos csak spanyolul beszélnek, így egy idő után leléptem a vezetőtől, és egyedül fedeztem fel a gyönyörű citrusos, pálmás és virágzó belső kerteket. Idilli környezet, borvirágos orrú szerzetesekkel :). Egy barátnőm írta, „reméli nem maradok ott :)”.

Megismerkedtem két idős párral. Ők csináltak rólam fotót a kolostor előtt. Egy svájci és egy norvég pár. Barátok 30 éve. Most együtt végig mennek a Caminon, majd autót bérelnek és még egy hónapot töltenek el Portugáliában. A svájci úr sokat volt Budapesten és nagyon szereti. Szimpatikusak voltak, és ajánlottak egy helyet ebédre, ahol néhány euróért hatalmas adag tonhal salátát kaptam én is.

Innen már csak 12km Sarria, de sikerült elkavarodnom, így az északi útra Calvor felé átkötve 5km-rel többet gyalogoltam. Kis morgáson túl, nem zavart igazán. 5-kor már Sarriában voltam.

Talán érezhető a leírásból: más ez az este mint az elmúlt napok. Azt hiszem a testi krízisen 3-4 napja, a Ponferradaba való megérkezésemkor, majd az O Cebreiro megmászásakor estem át. Tegnap este már nem zavart, hogy még 2-3 kilométert kell gyalogolnom a szállás miatt, és ma sem, hogy a további 5 extrát. A mai 21 km, így 29km lett. De nem igazán veszem már észre, és remélem így marad.

Lelkem krízise a tegnapi nap csúcsosodott ki, főleg tegnap reggel és délelőtt.
Ma, ahogy írtam is, korán keltem. Még fent volt a hold, amikor már ismét úton voltam. Hűvös, nyirkos hegyi reggelen rácsodálkoztam a gyönyörű lovakra ismét. Épp etették őket. Lenyűgözött, ahogy feszült az erő ezekben a csodálatos testekben.

Amikor Triacastela felé értem, a szemben lévő hegyek közül végül áttört a nap, és megvilágította az előttem lévő völgyet. Gyönyörű volt, és velem nagyon furcsa történt. Olyan erővel hasított belém valami megfoghatatlan öröm és boldogság, hogy hangosan kacagtam, miközben ömlöttek a könnyeim. Nem nagyon értettem, de nem fogtam vissza magam :). És ekkor belém hasított egy válasz, ami napok óta aggaszt. Mi fog történni Santiago után? Tisztán és erősen éreztem, hogy Santiago nem cél, a Camino vége sem cél. Haza megyek! Mostantól haza megyek! Santiago csak egy állomás az úton, de az ÚT folytatódik otthon is! És itt, és otthon is, minden egyes nap célja, hogy aznap boldog legyek. Hogy boldogok legyünk! Nem valami homályos jövőbeni cél elérésekor, nem valami feltétel teljesülésekor, nem valami későbbi időpontban, hanem minden nap! Tudom, hogy ez sablonos, azt is tudom, hogy így kellene… de még nem éreztem ezt így, ennyire erősen! De ehhez kell, hogy a jövőbeni céljaink ne legyenek homályosak. Tudnunk kell, hogy mit kell érte tenni ma! Mert az elérhető, míg a homályos célok sosem teljesülnek. (Tiszta ökörség, de ezt akár egy stratégiai tervezés tankönyvbe is írhatnám… :))
Nem tudom ezt leírni azt hiszem, vagyis nem tudom visszaadni… A lényeg: nem félek már a Camino végétől. És nem várom a csodát. A csoda otthon folytatódik, nap, mint nap: a családom, a jelenlegi és volt szerelmek, a barátaim, az unokatesóm ruccolás kacsamelle, a munkám, a lökött és kevésbé lökött munkatársaim, a tokaji furmintok és somlói rizlingek, a bortúrák, a Villa társak a Borkollégiumban, az edzések hétről-hétre… Az ÚT maga és nem a cél!

Jól vagyok :)!! És megyek HAZA! Már csak 114km és némi repülés! :)
Fotógaléria: Triacastelából Sarriába