Útleírások

Balkáni kalandozások
Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino: A Francia út
Szent Jakab nyomában
Baszkföld története
Kis Camino statisztika
1.-2. nap: Budapest - Madrid -Saint Jean Pied de Port
3.nap: S. Jean Pied de Port - Roncesvalles
4.nap: Roncesvalles - Zubiri
5.nap: Zubiri - Pamplona/Iruna
6.nap: Pamplona/Iruna - Puente la Reina/Gares
7.nap: Puente la Reina/Gares - Estella/Lizarra
8.nap: Estella/Lizarra - Torres del Río
9.nap: Torres del Río - Logrono
10.nap: Logrono - Nájera
11.nap: Nájera - Rioja bortúra - San Millan de la Cogolla
12.nap: Nájera - Viloria de Rioja
13.nap: Viloria de Rioja - Villafranca Montes de Oca
14.nap: Villafranca Montes de Oca - Burgos
15.nap: Burgos - Hontanas
16.nap: Hontanas - Fromista
17.nap: Frómista - Carrion de los Condes
18.nap: Carrión de los Condes - Sahagún
19.nap: Sahagún - Mansilla de las Mulas
20.nap: Mansilla de las Mulas - León
21.nap: León - távozás és érkezés
22.nap: León - Hospital de Orbigo
23.nap: Hospital de Orbigo - Astorga
24.nap: Astorga - Rabanal del Camino
25.nap: Rabanal del Camino - Ponferrada
26.nap: Ponferrada - Villafranca del Bierzo
27.nap: Bierzo - A Menciák nyomában
28.nap: Villafranca del Bierzo - O Cebreiro
29.nap: O Cebreiro - Triacastela, Vilavella
30.nap: Vilavella, Tricastela - Sarria
31.nap: Sarria - Portomarin
32.nap: Portomarin - Leboreiro
33.nap: Leboreiro - Arzúa
34.nap: Arzúa - Lavacolla
35.nap: Lavacolla - Santiago de Compostela
Praktikus információk
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Baszkföld története


A Francia út is, de az Északi Út jelentős része pedig kifejezetten érinti a baszk területeket, illetve a baszk történelmet. Így mindenképp szentelek egy rövid részt bemutatásának.

A Baszkföld, vagyis a baszk régió (baszk nyelven Euskal Herria) a nyugati Pireneusok két oldalán található, ma Franciaország és Spanyolország részeként. Eredetük ezen a vidéken azonban jóval megelőzte a mai államok nemzeteit, amiről ősi nyelvük is tanúskodik. A baszk nyelv ősének az ún. "Aquitániai nyelv"-et tekintik, amelyről a Wikipedia így ír:

"Az aquitániai nyelvet az ősi Aquitániában (a Garonne és a Pireneusok között, ma Franciaország egyik régiója) beszélték a római hódítás előtt és kicsivel később egészen a kora középkorig. Régészeti, helynévi és történelmi bizonyítékok is alátámasztják, hogy ez vagy egy Vasconic nevű nyelvcsaládba, vagy más olyan csoportba tartozott, amely a baszk nyelv előfutárául szolgált. A legfontosabb írásos források a latinbetűs fogadalmi és temetési szövegek, amelyek 400 személynevet és 70 isten elnevezését tartalmazzák.

Az aquitániai és az utódjaként tekintett baszk nyelvekről az az általános vélemény, hogy azon Nyugat-Európában beszélt nyelvek maradványai, amelyek az Indoeurópai előtt voltak jelen a kontinensen. Luigi Luca Cavalli-Sforza az európai géntörténelemről szóló tanulmányai azonosítottak olyan génállományokat, melyek magas mennyiségben bukkantak fel egyaránt a baszk vidékeken és kisebb gyakorisággal az Ibériai-félsziget más részein, valamint Dél-Franciaországban. Cavalli-Sforza úgy írja le az általa megszerzett öt minta közül ezt a leggyengébbet, mint Európa őskőkori népességének utolsó képviselőjét. Az, hogy a baszkok genetikailag és nyelvileg egyaránt elszigetelődtek széles körben vitatottá vált. A baszk maga a fémkorszakokban (bronzkor, vaskor) jelenik meg nyelvként".

A cikkben is említett Vasconic nyelvcsaládról keveset tudni. Létezik egy - sokak által vitatott - "Vasconic szubsztrátum elmélet" a német Theo Vennemann nyelvésztől, amely szerint az indoeurópai nyelvek előtt létezett egy az utolsó jégkorszak után, a mai Spanyolországtól egészen Írországig elterjedt nyelvcsalád, amelynek a baszk az egyetlen túlélő tagja.

Az biztos, hogy a baszkok a jelenleginél jóval nagyobb területen éltek. A földrajzi nevek alapján feltételeik, hogy az I-II. század környékén a Santander, Burgos, Soria, Zaragoza, La Seu d'Urgell, valamint Toulouse és Bordeaux által határolt körön belül. Egyes kutatók szerint nem véletlen, hogy ez szinte egybeesik a cro-magnoni vadászok festett barlangjainak elhelyezkedésével. Ez arra utalhat, hogy a baszkok a neandervölgyi kultúrát követő mezolitikum embereinek leszármazottai, és őket csak körülvették a későbbi indoeurópai nyelveket beszélő népek neolitikus ősei.
Vannak olyan elméletek is, amelyek a baszkok eredetét a Kaukázus vidékére, vagy éppen berber rokonságúnak teszik és természetesen a magyarokkal is rokonságba hozzák. Ebben a blogban érdekes - de nem ellenőrzött - felvetésekről olvashatunk: Szkítiától Maghrebig.

Jelenleg Spanyolországban két autonóm területen - a Spanyolországi Baszk Autonómia (baszkul: Euska Autonomia Erkidegoa) Araba, Bizkaia, Gipuzkoa (spanyolul: Álava, Vizcaya, Guipúzcoa) tartományában, és Navarrában (baszkul: Nafarroa) élnek. A szomszédos Franciaországban pedig a Pyrénées-Atlantiques megye, Lapurdi, Nafarroa Beherea (Alsó-Navarra) és Zuberoa tartományaiban vannak jelen nagyobb számban.
A baszkok hagyományosan ezt a hét történelmi tartományt tekintik Euskal Herriának, azaz Baszkföldnek. Politikailag értjük, hogy ezt nem mindig a hivatalos spanyol és francia kormányok örömére.

Sok ismeretünk a baszkok legalább 4000 éves ős- és ókori időszakáról nem nagyon van. Feljegyzések maradtak fent a nem túl sikeres kelta meghódítási kísérletről. Róma bizonyítottan uralma alá hajtotta Baszkföldet az i.e. 3. században, az ott élő népet pedig a leírásokban a latin eredetű Vascones néven említik. Ma őket tekintjük a baszkok ősének. A nehéz hegyi terepen élő, nagy gazdagságot nem birtokló nép viszonylagos önállóságot élvezett, ami nyelvük és kultúrájuk fennmaradásában nagy fontossággal bírt.
Róma után - az addig békés, állattartással foglalkozó és kereskedő nemzet - a vizigótok és a frankok ütköző zónájába szorult. Hol az egyik, hol a másik támadt rá a térségre, ami kitermelte a harcias, túlélésért küzdő baszk ösztönt, amely nemzeti egységét akarta és sikerrel tudta megvédeni érdemi államalakulat nélkül is. A legenda szerint az első baszk főváros a Liuvigild vizigót király által 581 alapította Victoriacum, a mai Vitoria-Gasteiz. Míg mások a szerint ez a Vitoriano faluval eshetett egybe. (Ez ugyan ellentmond annak, hogy a baszkok ősének tartott Vascones nép első fővárosának a mai Pamplonát tartják.)

A következő évszázadok az iszlám Hispániai hódítása körüli zűrzavarokról szólnak.
778-ban a zaragozai emír - aki fellázadt ura, a córdobai kalifa ellen - követségben kérte a frank király segítségét. (A Codex Calixtinus szerint Szent Jakab Nagy Károlyt álmában szólította fel, hogy szabadítsa meg a sírjáig vezető "Tejutat" a móroktól.) Ebből az időszakból maradt fent az ún. Roland-ének, egy Ófrancia históriás ének, amely Nagy Károly hispániai hadjáratáról szól. Roland, Olivér és a többi frank hős haditetteinek lovagi története a francia irodalom alapító művének tekinthető.
Mór történeti leírások szerint Károlynak Zaragozánál árulás miatt vissza kellett fordulnia, de hazatérőben feldúlta a keresztény Pamplonát. Bosszúból a baszkok a hegyekben, Roncesvalles környékén lemészárolták a frank utóvédcsapatot. Itt halt meg a Roland ének hősének alakját szolgáltató Hruotlandus nevű bretagne-i őrgróf.

Az iszlám időkben a baszk nemesség - érdekei védelme érdekében - sikeres ingapolitikát folytatott a frank és mór zónában. Államalapításuk első lépéseként a baszk klánok vezetői 814-ben vezetőjükké választották Inigo Aristát. Érdekes történet, hogy anyja második férje a Pamplonai Királyságtól délre található Tudelai székhelyű Banu Qasi emírje volt. Később a címet öröklő féltestvére fontos - de iszlám hitű - szövetségese lett a térségben.
A keresztény Arista hűbéri hűséget fogadott a Córdobai emírnek, majd 820-ban csapatokat szervezett és elfoglalta Aragóniát, lemondatva a frank szövetséges I. Aznar aragóniai grófot. Ezt követően 824-ben baszk szabadságharcot hirdetett és 3. roncesvalles-i csatában Pamplona, Aragónia és az iszlám Tudela csapatait összefogva megsemmisítette a frank hadakat. A felkelő nemesek királyukká választották és - bár formálisan továbbra is "keresztény hercegként" (Christicolae princeps) tisztelték - de elismerte a Córdobai emír fennhatóságát. Őt tekintjük az első baszk királynak, a Pamplonai Királyság megalapítójának.

Az akkori bonyolult területi viszonyokat jól szemlélteti ez a térkép:


A királyság 1076-ban Aragónia befolyása alá került, és a helyén egy Navarra nevű grófságot alapítottak. 1134-ben ismét független lett, de akkor már a Navarrai Királyság nevet vette fel.

A következő évszázadokban a térséget a francia, spanyol, sőt angol vetélkedés jellemezte, míg 1512-ben a teljes Navarrai Királyság Kasztília része lett. Ennek ellenére Baszkföldnek oklevélben biztosított törvényhozási, gazdasági, sőt katonai jogai is maradtak az önkormányzatiság szintjén.
Ezen jogokat a francia területeken 1700-ban V. Fülöp nyirbálta meg. A francia forradalom után részleges autonómiájukat is elvesztették, mert a baszkok szembe fordultak a franciákkal. Az északi baszkok így sokkal kevésbé tudták megőrizni nemzeti identitásukat, mint a spanyol területen élő testvéreik. A 19. század folyamán azonban a déli, a Spanyolországhoz tartozó tartományok is teljesen elveszítették autonómiájukat.

Az 1840-es évek európai forradalmai életre hívták a baszk nemzeti újjászületés eszményét, ekkor alakult meg a Baszk Nemzeti Párt (PNV). A függetlenség, vagy legalább a széleskörű autonómia jegyében, a spanyol betelepülők elleni rasszista propaganda is ekkor alakult ki. A polgárháborúban az Autonóm Baszk Kormány Franco diktatúrájával szemben harcolt, de 1937-ben kénytelen volt letenni a fegyvert. Ezután a baszkok kíméletlen elnyomása jellemezte az országot. Mit sem csodálkozhatunk azon, hogy 1959-ben - a Baszk Nemzeti Párt politikájával elégedetlen - radikális és fiatal aktivisták megalapították az Euskadi Ta Askatasuna (Baszkföld és Szabadság, rövidítve ETA) nevű szeparatista szervezetet. Fő céljuk a független és szocialista baszk állam megteremtése lett. Az első 10 évben mozgalmuk ideológiai jellegű volt, inkább csak propagandát folytattak és borsot törtek a spanyol kormány orra alá. 1968-ban az ETA egyik tagja azonban igazoltatás során lelőtt egy rendőrt, akit spanyol társai kínvallatással, majd kivégzéssel bosszultak meg. Ekkor szabadultak el az indulatok, s váltak az ETA módszerévé a terrorista tevékenységek is.
A 70-es években az ETA két részre oszlott. Az erőszakos cselekményeket elutasító politikai szárnyra és a továbbra is erőszakos radikálisokra. Ez utóbbiak ideológiai háttere erősen megkérdőjelezhető, a hírek szerint emberrablásból, betörésekből, fegyverkereskedelemből és védelmi pénzek szedéséből finanszírozzák magukat.

(2018-as kiegészítés:
Az utóbbi évtizedben az ETA mérsékelt szárnya egyre inkább elhatárolódott a terrortól, elítélte azt, sőt a fegyverletételt is szorgalmazta. A fő cél egyre inkább Baszkföld autonómiájára lett, de a parlamenti demokrácia keretein belül. Több sikertelen fegyverszünet után, 2010. szeptember 5-én újabb fegyverszünetet hirdettek, majd 2011. október 20-án egy videó-üzenetben a fegyveres aktivitás végleges beszüntetését hirdették meg. Végül 2018 májusában az ETA a szervezet feloszlását és megszűnését jelentette be.)

Fotógaléria: Saint Jean Pied de Port - León  
Fotógaléria: León - Santiago de Compostela  


Ugrás az előző oldalra