2011.09.25., 16.nap: Hontanas - Frómista (34km, 10 óra)
23:15, Hotel Dona Mayor, Frómista
Dancsi itt alszik mellettem, jól elfáradt ma is. Ma este közölte, még sem jön ide vissza.
Persze, azt hitte 16 évesen egyszerűbb. De farmerben jött, ami persze ilyen távon dörzsöl, és nagyon fáj. Nem hajlandó naptejet használni, de itt le is ég. És ő sem ilyen monoton terheléshez szokott, pedig mindig is sportolt, ezért fáj a combnyaka... Legalább értékeli apuci teljesítményét. Nagyon jó, hogy velem van. (Közel 10 év távlatából elmondhatom, hogy szinte az utolsó esély, hogy az ember valamely gyerekével kettesben töltsön 1 hetet.) Jelenléte sok mindent könnyebbé is tesz, főleg ezeket a monoton, 30km feletti távokat. De mivel közben nagyon gyakran kicsi húgáról beszél, így bennem is távolodik a magányos Caminó, és már ismét haza rohanok. Nagyon hiányoznak!!
Ma a reggeli ki volt készítve egy kedves kis üdvözlő kártyával, igaz a mi szobánk kajáját valaki megette. De a maradékból összeszedtük. Hontanasból végül reggel 9-kor indultunk.
Elsőként megálltunk a San Anton (Szent Antal) kolostor impozáns 14. századi romjainál, amely arról híres, hogy azok a zarándokok, akik a "Szent Antal tűze" elnevezésű betegségben szenvedtek csodásan kigyógyultak belőle. Egyes tünetei - a mikroerek elzáródásából adódó apró részek és végtagok elhalása - miatt a középkorban gyakran keverték a leprával, később a baktérium okozta orbánccal. Valójában ez nem járvány, hanem a nem kellően tisztított gabonából készül lisztben megjelenő gomba (Claviceps purpurea), az anyarozs, vagy varjúköröm alkaloidája által okozott mérgezés, az ún. ergotizmus. A gyógyító legendának annyi valóságalapja van, hogy a Remete Szent Antalt követő, Franciaországban 1095-ben alakult ún. Antonita betegápoló rend a mérgezést felismerte és egyik célikitűzése az volt, hogy szennyeződés nélküli gabonát, ill. lisztet bocsásson a lakosság részére.
A kolostorban egy kedves Albergue is működik.
Innen 9 km-re található Castrojeriz, egy régi kelta település, amelyet a 7. században népesítettek be újra.
Ahogy közeledünk felé, a Santa María del Manzano templom, a város és a felé tornyosuló hegyen lévő régi kastély romjai együtt fantasztikus látványt nyújtanak.
Ebben az ódon történelmi hangulatú városban a Santa María del Manzano templomon kívül - a ma múzeumként működő - Santo Domingo plébániatemplom, a San Juan gótikus templom, és a hegytetőn lévő 14. századi kastély romjai tartogatnak érdekességeket. Ez utóbbinak a megmászása nem lesz sok zarándok célja, pedig egyes falai állítólag a római időkben készültek.
Dani itt pótolta a gyengécske reggelit, majd a békés tájon elindultunk az előttünk tornyosuló Alto Mostelares csúcsa felé.
A kb. 4 km-es út végén egy 1 km-es, kb. 200m szintkülönbségnyi, 12%-os hegymenet következik. Mindez a déli tűzőnapon. Nincs ember, a 16 évestől kezdve, akit ne viselne meg, és ne a szuszogna a tetején lévő menedékház árnyékolója alatt. A feliratokból látszik, mindenki egy büfét, vagy legalább egy üdítő automatát hiányol innen. A panoráma lenyűgöző!
Útközben úgy tűnik csak mi vettük észre, vagy nekünk van kedvünk megállni a hegyfalból előtűnő kristályok miatt. Hamar megtaláljuk a teléreket, amelyből az eső mossa ki a vékony táblás, vagy átlátszó tűs gipsz kristályokat. Ezzel jól megpakoltuk magunkat, hogy könnyebb legyen a hegymenet ;-).
Ezután a forró és kietlen tájon 6 órányi, monoton gyaloglás következett. A hegyről lejövet elmélázunk a sokaid síremléken. Egy 43 éves spanyol fiatalembert ért itt utol a halál 2008-ban... és pont a mai napon, szeptember 25-én. Akárhogy is nézzük, 19 és 70 év közötti zarándokok síremlékeit láttam az úton. Igen is van átlagember feletti teljesítmény a zarándoklat egyes részein, és akinek máshol van a limitje, átlépheti azt...
Fél 3 körül lépjük át Palencia határát a Pisuerga folyó lenyűgöző 12. századi hídján. 3-kor már Itero de la Vega-ban voltunk. Ildi itt ért utol bennünket, így együtt ebédeltünk. A település arról híres, hogy a középkorban saját maguk választották urukat. A városka San Pedro temploma a 16. században épült egy 12 századi kápolna helyére. A mai napig őriznek egy 13. századi, Santiago Apostolt ábrázoló faszobrot.
Innen még 14 kilométerünk van hátra, 4 körül indultunk tovább. Rögtön az út elején begörcsölt a talpam, ami égető fájdalmat okozott minden lépésre. Egy zokni csere, meg a tudatos ellazítás végül megtette hatását, és újra tudtam menni. Az út ismét forró és egyhangú. Csak egy szőlő ültetvény dobja fel és a kedvünket is.
Kisvártatva keresztezzük Boadilla del Camino települését, ahol Antonio de Rojas püspök alapította az első kórházat a 16. században, amikor az Asunción templom is épült. A templomban több reneszánsz freskó és román stílusú feliratok láthatóak.
Innen szinte végig a Canal de Castilla öntöző csatorna mellet haladunk, ami egyrészt egy zöld erdősávot éltet, másrészt temperál is, már a víz látványa is üdítő. A csatorna építése a 18.-19. században zajlott, több mint 200 km hosszú. Északról hozza a vizet, és élteti az itteni mezőgazdaságot.
Így jobb kedvűen, este 7-re értünk a Frómista-ban lévő szállásunkra a Hotel Dona Mayor-ba. Vacsoránk a Los Palmeros étteremben volt. Lenyűgöző borlapjuk van, Cava-t pohárral is adtak. Dani halas krokettet evett isteni bundázott tintahal karikákkal, de nem azt a befőttes gumi állagot. Én egy helyi - minden egybe, de teljesen jó - zöldséges leves specialitás ettem, utána hekk filét, kagylóval és rákkal fehérborban. Remek volt!
Frómista számos műemléke tükrözi a város fontosságát a Camino útvonalán már a korai középkor óta. Több városi kórháza mellett híres volt a magánkézben lévő Palmeros Kórház, amely ma hostel. A 15. századi reneszánsz San Pedro-templom és a 16. századi Santa María del Castillo szintén megér egy látogatást.
A város éke a román stílusú San Martín (Szent Márton) templom, amely része volt a Kasztíliai Muniadona (Dona) Mayor navarrai királyné, III. Sancho navarrai király özvegye által alapított bencés kolostornak. A román stílusú spanyol templomépítészet legragyogóbb példájának tartják. 1066-ban építették, amelyet az özvegy Dona Mayor finanszírozott. A templom állítólag később az első navarrai katedrális, a Jaca-ban található "Catedral de San Pedro Apóstol" tervezéséhez is alapul szolgált, amelyet V. Sancho aragóniai és navarrai király, az özvegy királyné egyik unokája építettet az 1070-es években. (Volt, ahol fordítva olvastam, de a dátumok alapján ez tűnik logikusnak.)
A templom érdekessége, hogy a belsőt semmilyen festmény nem díszíti. Mégis a kőfalak, az oszlopok és domborművek finomsága hihetetlen eleganciát és letisztult szépséget kölcsönöz ennek a szinte légiesen finom, román stílusú épületnek.
Régészek szerint a 11. században feltehetően voltak falfestések, amelyek később megsemmisültek és a felújítások során nem készültek újak. Nagyon érdekesek a templom külsején, a tető alatt végig húzódó kis fali szobrok, amelyek emberi fejeket, állatokat és groteszk figurákat formáznak. Belül sincs ez másképp, nincs két egyforma oszlopfő, amelynek domborművei és faragásai - emberi ábrázolások mellett - lenyűgöző bizánci stílusú növényi és geometrikus formákat is hordoznak. Összesen 400 különböző variációt számlálhatunk meg, amelyek a középkori mestereket dicsérik.
|
Fotógaléria: Hontanas - Frómista
|
