Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Szent Jakab nyomában
2010-09-16, Madrid
2010-09-17, Léon
2010-09-18, Hospital de Orbigo
2010-09-19, Astorga
2010-09-20, Rabanal del Camino
2010-09-21, Ponferrada
2010-09-22, Villafranca del Bierzo
2010-09-23, Bierzo, Menciak nyomában
2010-09-24, O Cebreiro
2010-09-25, Triacastela, Vilavella
2010-09-26, Sarria
2010-09-27, Portomarin
2010-09-28, Leboreiro
2010-09-29, Arzúa
2010-09-30, Lavacolla
2010-10-01, Santiago de Compostela
Praktikus információk
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


2010-09-18, este 8, Hospital de Orbigo, Hostel Don Suero de Quinones 2* hostel


Nagyon nehezen szedtem össze magam, hogy lejöjjek az étterembe enni valamit, és írjak egy kicsit. No azért ez a jó hideg „gőzöm sincs mi ez” jellegű fehér bor visszaadja az ihletem :). Semmi leges, de tiszta, jó arányú, üde és zamatos. Olyan jobb irsai, cserszegi stílus.

Tudtam, hogy ez húzós lesz. Első nap ennyit menni nem is erőnlét kérdése, mint inkább a cipőm, és az én monotonitás tűrésem. Tegnap spanyol szervezőm a lelkemre kötötte, hogy eszembe ne jusson Leon ipari negyedén végigkutyagolva még egy 11 km-et rádobni az első napra. Menjek ki a város széléig taxival, és így is elég lesz… Szerencsére megfogadtam a tanácsát, igaza lett!!
Eleve nem a „hivatalos” úton mentem, hanem - mivel azóta ott egy forgalmas főút halad - egy alternatív útvonalat javasolt, ami ugyan hosszabb, de természeti környezetben, kis falvakon át vezet és nincs forgalom.
Útvonala: Leon – La Virgen del Camino – Chozas de Abajo – Mazarife – Villavante - Orbigó

Az út elején, a La Virgeninnél lévő elágazást keresve, egy angolul beszélő külföldi házaspárral tanakodtunk. Amikor megkérdezték honnan jöttem, a hölgy „jó napot kívánok”-kal üdvözölt. Hamar kiderült, hogy volt keletnémetek, akik anno a magyar-osztrák határon várták, hogy átmehessenek… Kicsi a világ :)! Aztán ők megálltak reggelizni, elszakadtunk. Sokan azt mondták, hogy tömegek lesznek az úton. Amikor legtöbben voltunk látótávolságon belül, akkor 7-en voltunk. Sokáig mentem egy angol lánnyal a környezetemben, de az út több mint felét teljesen egyedül tettem meg.

Az út három határozott szakaszra oszlott. Az első szakaszban vidáman és felszabadultan sétálgattam, fotóztam a virágzó őszi kikerics mezőket, a tájat, és a legkülönbözőbb Camino útbaigazító jeleket. Egyrészt rájöttem, hogy nagyon el fogok késni, másrészt izmaim jelezték, hogy: no körülbelül ennyit szoktál futni, gyalogolni a heti edzéseiden és most jöhetne a nyújtás… De nem jött, hanem monoton egyhangúságban mentem tovább. Egyre kevésbé érdekelt a táj. Ebben a fázisban bár felsejlett, hogy a bal talpammal valami nem ok, de nem törődtem vele. Nordic walking botjaimmal egyre jobban megbarátkozva monoton, de határozott tempót diktáltam… És jöttek a gondolatok. Mivel az út célja és elmélkedésim tárgya is elég privát, így elég legyen annyi, hogy első komoly tapasztalatom az úton, hogy a gondolatok és érzések pozitív és negatív irányban is hirtelen tűnnek fel, és söpörnek el mindent. Boldogság, öröm, könnyek, depresszió, és agresszió váltakozva törtek rám. Az ide-oda csapkodásban kevéssé maradt mostanra meg bennem, hogy van-e a mai napnak válasza?

„Marzano” nevű településen aztán ugyanilyen hirtelen csapott le rám a fájdalom. Hiába vettem fel Indonéziát és Törökországot is megjárt kényelmesebb GoreTex fél túracipőmet, nem jártam jól. Igazából nem tört fel sehol, de haránt süllyedésem okán, olyan helyen kaptam szokatlan terhelést, ahol nem kéne. Hiába igazgattam zoknim, az érzés csak fokozódott. Közben a kényszertartás miatt egyébként sem tökéletes derék táji csigolyáim is kezdtek beállni… Nyomdafestéket nem tűrő külső-belső hangon kommentáltam, hogy 2 dögös, velem egy magas (192cm) skandináv szőke bájosan köszön, majd elporzik mellettem. Szerencsére éppen egy bolt előtt igazgattam a zsákom, így nem volt égés lemaradni :).

Biztos a fehér bor áldékony hatása miatt írom ezt ilyen viccesen… valójában azon elmélkedtem, hogy a Caminót járók spirituális látomásai lehet, hogy a fájdalomnak köszönhetőek. Pedig Buddha szerint az aszkétizmus, és az önsanyargatás nem visz a megvilágosodás felé… Más kérdés, hogy fizikai határok feszegetése jótékony léleképítő lehet. Végül valahol a prérin meg kellett állnom, és egy sarokra való „hidragél” feltöréselleni tapaszt applikáltam a talpamra. No és ebéd gyanánt elfogyasztottam egy kis üveg Cavat és egy zseniális mangót. Legalább ezt sem kell cipelni tovább. Ekkora már hátizsákom és méretes Nikon gépem ólomsúllyal húzta a hátam. Mi lenne, ha teljes cuccal menetelnék? – gondoltam. Szerencsére eszembe sem jutott. Előzetesen úgy döntöttem, hogy higiénés mániám okán teljes bőrönddel érkezem, és azt egy speciális (nem vagyok egyedül ?) futárszolgálat viszi címről címre. Ennek csak az a hátránya, hogy tudtam, nem állhatok meg egyik jóképű vendégház mellett sem, pedig egész jókat láttam, főleg „Marzano”-ban.
Ebédem után a gps-be beütve a végcélt, még további 17km-t és 4 óra gyaloglást saccoltam. Este hatig itt halok meg… - gondoltam.
Az út hátralévő részében a fájdalom először eltűnt, majd meditatív állapotban, de lassuló tempóban gyalogoltam tovább. Sehol senki, csak egy biciklis csapattal találkoztam és néhány helyi kiáltott utánam: „Bueno Camino”. Hálás voltam nekik.

Az utolsó órára a fájdalmat kerülendő kényszertartásban izmaim begörcsöltek a bokámtól a nyakamig. Botjaimat áldva, szinte csak vonszoltam magam, amikor elértem a cél várost, ahol még fájdalmas félóra volt mire megtaláltam szállásomat. A faluban senki sem tudta, hogy a 400m-re lévő kis panzió merre van :( … A kis templomban lepecsételtettem zarándok útlevelem, majd IPhonom gps-e segítségével végre megtaláltam a közeli hostelt, közvetlenül a híres Orbigoi középkori hídnál, remek környezetben. Egyszerű, tiszta szobák. Az étteremben és bárban néhány pelegrino, és leginkább helyiek. (Itt írom most a beszámolóm, de lassan enni kellene valamit.)

Feltételezik, hogy az Orbigo folyón ezen a helyen már a római időkben is híd állt, valamint a környék az Astorga-i római arisztokrácia pihenő helye volt. A most látható 19 boltíves hidat jelenleg szerkezetében a 13. században építették. Sajnos teljes pompájában nem tudtam megnézni, mert éppen felújítás alatt állt.

A híd számos történelmi esemény fontos helyszíne volt. Amikor al-Manszúr Ibn Abi Aamir elfoglalta Santiago de Compostela-t, a katedrális harangjait ezen a hídon át vitette keresztény foglyokkal Córdobába. (Aztán Córdoba visszafoglalása után muszlim hadifoglyok cipelték később vissza.)
A ma ismert leghíresebb esemény szállásom névadójához, Don Suero de Quinones-hez (1409?-1458), a XV. századi spanyol lovagi eszmény megtestesítőjéhez kötődik. A lovag a legenda szerint a plátói szerelem börtönéből - amit a nyaka körül hordott fém bilincs szimbolizált - úgy akart kitörni, hogy megfogadta az uralkodó előtt, hogy 9 társával minden lovagot megállít, amíg 300 lándzsát nem tör a Szent Jakab út vonalán lévő hídon. A verseny 1434. július 10. és augusztus 9. között zajlott, és ezalatt Don Suero és lovagjai legyőztek hatvannyolc férfit és 166 lándzsát törtek. Végül a bírák teljesítettnek látták a fogadalmat 300 lándzsa előtt. Több formáját találtam a legendának, valahol a hölgy csak becsületbeli ügyként, valahol feleségként szerepel. Más írók meg egyszerű túlzásnak tartják a küldetést, mondván a lovag egyszerűen csak hírneve, és a harc iránti kedve okán vállalta a megmérettetést. Minden esetre a hagyományt mai napig őrzik a nyári lovagi játékok.

A 16. században a Jeruzsálemi Szent János lovagrend alapított itt kórházat. Innen a név: Kórház az Orbigónál.

No hol az a vacsora?
Tudom mit iszom! A vacsihoz kaptam egy egész üveggel. Rendes embernek látszom :-).
A Rueda DO borvidéken működő Bodegas Senorio De Nava En 2009-es Val de Lamas fehér bora. Érezhetően reduktív technológia, Verdejo és Viura fajtákból. Maga a terület 1980 óta Castilla y León tartomány első eredet védett (DO) borvidéke. Fő fajtája a Verdejo.

Vacsoraválasztásom egyszerű volt, mert a pincér egy ételt tudott általam is ismert nyelven: a halat. Így fogok kapni egy hallevest és sült halat :).

A hallevesben szerényen úszkált 2 scampi, és egy homár, néhány kagylóval. Kifogástalanul friss, remek volt. Utána egy grill hal következett, szintén kifogástalan. És megfeküdtem…
Fotógaléria: Leonból Hospital de Orbigoba