Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Szent Jakab nyomában
2010-09-16, Madrid
2010-09-17, Léon
2010-09-18, Hospital de Orbigo
2010-09-19, Astorga
2010-09-20, Rabanal del Camino
2010-09-21, Ponferrada
2010-09-22, Villafranca del Bierzo
2010-09-23, Bierzo, Menciak nyomában
2010-09-24, O Cebreiro
2010-09-25, Triacastela, Vilavella
2010-09-26, Sarria
2010-09-27, Portomarin
2010-09-28, Leboreiro
2010-09-29, Arzúa
2010-09-30, Lavacolla
2010-10-01, Santiago de Compostela
Praktikus információk
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


2010. szeptember 19., 20 óra, Astorga, Plaza Mayor, az Astur Plaza Hotel előtti tér.


Ezek itt tudnak élni :). Miután félig éhen haltam a mai nap után, alig vártam, hogy ehessek valamit. Reggel Orbigóban két pirítós volt a reggeli, és mivel utam ma erdőkben vezetett, ugrott a terv, hogy veszek valami szendvicset egy faluban. A Crucero de S. Toribio nevű kőkeresztnél végül megettem a napi müzli szeletemet, elkortyoltam hozzá az utolsó kis üveg cavamat a zsákból. Ennek köszönhetően délután 5-kor korgó gyomorral érkeztem Astorgába. És a hülye spanyol szokás szerint csak 7-8 után van vacsora, én meg nem akartam addig felesleges dolgokat enni. Most aztán túllőttem a célon.
Előételnek a hotel térre nyíló éttermében zarándok salátát kértem. Meghaladta várakozásaimat: zöld saláta, paradicsom, marinált paprika, füstölt lazac, ringli, olajbogyó és kecskesajt. Elég lett volna bőven, így most nem lennék rosszul :). De én rákértem a ház specialitását: bárány valamilyen módra. Egy brassói szerű cucc, ahol forró szeletelt sült krumplira apróra vágott, paprikákkal és fűszerekkel együtt pirított bárány ragú került. Isteni volt, csak nem hiányzott így estére. Hozzá egy remek kisüveges kiszerelésű vörös bort találtam: Ribera Del Duero, Legaris: Crianza (2007). 100% Tempranillo. Illatában meggy, szeder, pici eukaliptusz, enyhe hordóból származó és nem tolakodó vanília. Levegőztetés után komplex, nagyon szép fermentált dohány. Elegáns. Kóstolva remek arányok, érett, határozott, de nem szárító tannin, a 14,5 alkohol nyomaiban sem túlzó, köszönhető remek savkészletének. Izében semmi zavaró, tiszta, elegáns, gyümölcsös (rumos szilva, dió), de nem egysíkú. Hosszú, nagyon szép lecsengéssel. Remek darab!

Aki ezt olvassa, és ahogy én írom, hajlamos lenne elfeledkezni hol is vagyok…
Pedig a tegnapi nap talpamon keletkező fájdalmas vérhólyagjai után cipőt váltottam, és így indultam neki a kb. 18 km-es rövid útnak. Mára profi és méreg drága túra bakancsomat választottam, amelyet 3 éve avattam fel madeirai túráimon. Pedig a párom is óvott tőle, mondván ott az egyik 10km feletti mászáskor meggyűlt a bajom vele. De bíztam benne, ennek jobb a talpképzése és nem töri fel a lábam.
Az út első kétharmada nagyon kellemes volt. Idilli tájakon, dimbes-dombos vidéken vezetett szőlő ültetvények között és egy tölgyerdőben. Nem a megszokott hazai tölgy volt, inkább valami örökzöldre emlékeztetett apró leveleivel. Nem is nagyon foglalkoztatott semmi, nem gondolkodtam, gyönyörködtem a tájban.
Kb. 10km után értem el az Astorga feletti legmagasabb ponton álló kő keresztet, a „Crucero de S. Toribio”-t. Addigra már felsejlett a madeirai élmény. Talpam nem törte a bakancs, de a bal lábfejembe minden lépéskor belenyilallt egy aprócska fájdalom. A keresztnél megálltam, bakancsomat levéve lábaimat megmasszíroztam. Több hasonló bicegő sorstársam is ugyanezt tette. Így utóbb: mindenkin bakancs volt… (?!). Aki rohant, azon meg 80%-ban sportos félcipő. A keresztnél egy lakókocsi állt, előtte egy Pampalini szerű alak, angol zászlóval. Mindenkivel szóba elegyedett, fotót is csinált rólam. Miután megtudta magyar vagyok, hangos „egészségedre” kiáltással adta tudtul, hogy járt már Magyarországon és szereti a Tokajit :). Még nyárom végigment a Caminon gyalog, majd 2 hónapja lakókocsival járja az országot. De hiányzik neki az ÚT, most visszafelé egy lakókocsival teszi meg. És újra osztozik az élményen a peregrinokkal.

Ezután megettem „komoly” ebédemet, és kihasználva, hogy ma rövidebb távon megyek, egy padon elszunnyadtam. Ilyet még sosem tettem, örömmel tölt el a spontaneitás ezen foka. Egy óra pihenés után szedelőzködtem, és megindultam a távolban már kivehető katedrális, Astorga irányába. Úgy becsültem még vagy 5 km várhat rám, max. egy óra lehet. Hát 2,5 lett. Bakancsom minden egyes lépésnél olyan nyomást gyakorolt a lábfejem egy pontjára, ahol valami csont, ideg, vagy ín lehet, hogy sántikáltam a fájdalomtól. Visszasírtam a tegnapi sima talpfeltörést, hiszen az egyszerű sebfájdalom, ez meg idegig hatolt. Nem sokkal később a másik lában Achilles ina járt pont így. Azt hiszem botjaim segítségével karizomból értem el végül szállásom. Szerencsére az izomfájdalomtól eltekintve egy cipő csere orvosolta problémám, de elhatároztam, hogy holnap reggel veszek egy kényelmes félmagas sportcipőt. Ezek a kemény bakancsok nem nekem valók. Közben Gyuri unokatesóm is ezt javasolta, mondván ő ilyen rossz cipőtől már kapott csonthártyagyulladást. Más sem hiányzik!
A mai nap tanulsága, ne ragaszkodj valamihez, ami már évek óta kényelmetlen és fájdalmat okoz… Kidobom ezt a drága bakancsot!
Megérkezésem után egy tusolás, az izomlazító krémek és cipőcsere után irány a város.

Astorga származását illetően kelta település volt, amely később Asturica néven vált római erődítménnyé. Városként i.e. 14-ben Octaviánus alapította, és neve ekkor lett Asturica Augusta. A Birodalom fontos városa volt Hispánia északi részében, a Via Platea útvonal is keresztülment rajta (Astorga-Merida között). A korai kereszténység első három püspökségének egyike is itt jött létre. Astorga püspöke az egyik legrégibb vallási cím Európában.
A város a 8. században a mór és keresztény csatározások ütköző zónájába került, és szinte elnéptelenedett. Ez időből származik a „Duero sivataga” név is. A visszatelepítések csak a 9. században, I. Ordono Leoni Király idejében kezdődtek meg.
A város fejlődése összefüggött a Szent Jakab zarándokút népszerűvé válásával. Katedrálisát fellendülés idején a 15. században kezdték építeni, de csak a 18. század végén fejezték be.
Később Astorga volt a legtávolabbi város, amelyet nyugati irányban Napóleon bevett, és állomásozott a városban.

A római kori emlékek (kaszárnya, fürdő) közül egy sem volt nyitva (vasárnap?), de a római városfal, illetve a feltárt mozaikok mindig megnézhetőek. A katedrális, a Gaudi által tervezett mézeskalácsszerűen disszonáns püspöki palota, és a Plaza Mayor gyönyörű. Ezzel együtt sem lehet 2-3 óránál többet nézelődni. Így hát hódoljunk a helyben erőteljesen jelenlévő csoki manufaktúráknak, kávéházaknak és éttermeknek.
Fotógaléria: Hospital de Orbigoból Astorgába