FIRENZE
2006-os első látogatásom után azt írtam, hogy "Firenze messze nem az a hely, ahová visszavágyom (de egyszer látni kell)". Azóta azonban már kétszer visszatértem. Az utolsó alkalom a második COVID lezárás előtt történt, 2020 októberében.
Megkedveltem a várost, de tulajdonképpen még mindig alig ismerem. A legjobb lenne egy téli, vagy kora tavaszi / késő őszi egész hetet itt tölteni és végig járni rejtett kincseit, hiszen a maga idejében a világ egyik első és vezető kulturális központja volt. Évezrednyi emlékek vészelték át a történelem viharos időszakait is.
2006-ban, a Mantova - Bologna útvonalat követve, 3-4 óra alatt értünk Bolzano környékéről Firenzébe. Szállásunk a kertvárosi
Hotel Villa Gabriele D'annunzio, megnyerő parkkal, medencével rendelkező, visszafogottan elegáns szálloda volt. Tökéletes kiinduló állomásnak, de akár pihenésre is jó.
Érkezésünk örömére a gyerekek fel is keresik a medencét, mi pedig leülünk a bár kellemes teraszán. Meglepő, hogy egy 4 csillagos szállóban a bor választék - legalábbis akkor - egy fehérben és egy vörösben merült ki. A pincérnő ennél többet egyébként sem tudott angolul elmondani. "Hosszas" válogatás után így még mindig egy Trentinoból származó, Müller Thurgau-Tramini-Chardonnay cuvéere esett a választás. Jó ivású, könnyen érthető darab.
Estére a 10-es busszal 20 perc alatt a Dóm térre értünk. Sajnos még kb. 10 ezer emberrel együtt. Esti sétánk a belvárosban így elérte a 30 percet is, míg végül - az éhen halás szélén könnyező gyermekekre is tekintettel - a Piaza della Repubblica-n megkeresstük az első éttermet, ahol egyáltalán le tudtunk ülni.
Ez kiváló alkalom arra, hogy megismerkedjünk a város történelmével, amelyről
ITT olvashatunk.
No de térjünk vissza a vacsorához és a Piaza della Repubblica-hoz.
A tér az egykori római Fórum helyén kialakult Régi Piac (Mercato Vecchio) sokat vitatott 19. századi lerombolása (átalakításnak hívják) után jött létre.
Firenze egyik leghíresebb történelmi kávézója a Caffe Concerto Paszkowski. Paszkowski egy lengyel, zsidó származású sörfőző mester volt, aki 1903-ban megvásárolta a tér első kávézóját a Caffe Centrale-t. Hamarosan a város ikonikus sörözője és kávézója lett, ahol 1911-től kezdve "Caffe Concerto" néven zenei esteket is tartottak. Rövidesen fontos színterévé vált a város kulturális és politikai életének.
2006-ban, azonban felemás tapasztalatokat szereztünk róla. Zenei "élményként" egy olasz "Zámbo Jimmy" jellegű énekes ripacskodott a főleg amerikai turisták látható örömére. Az étel drága és csapnivaló volt (egy kis adag, közép gyenge saláta 15 eur, egy benzinkútnál kapható fagyasztott minőségű Margarita pizza szintén), de a gyerekeket lenyűgözte az előadás :-). A helyről azt írtam: "100 m sugarú körben kerülendő, ha enni akarunk. Ha röhögni, akkor menjen mindenki nyugodtan."
2020 őszén ismét szemügyre vettem a létesítményt és egyrészt szemmel láthatóan külső teraszát felújították, a berendezést kicserélték. Az egész letisztultabb és elegánsabb lett. És a COVID miatt a tömegtől sem kellett tartanunk.
Végezetül megosztok egy éttermet, a
Trattoria dell'Orto-t, amelyet a szálloda recepciósa ajánlott másnap estére azzal, hogy kívül esik a turista helyeken, ők ide szoktak járni családi ünnepekre. 2006 óta az internetes étterem ajánló oldalak ezt nyilván megváltoztatták, de még 2020-ban is azt lehet olvasni, hogy sok a helyi vendég. Az étterem - amely a Régi Hídtól nem messze, a Piazza del Carmine téren átmenve, az azonos nevű Via dell'Orto utca a 35/a szám alatt található - bearanyozta a napunkat.
Bájos hangulatú, kedves étterem, belső kerthelyiséggel. Alapvetően tele helyi vendégekkel, ami kifejezetten jó jel volt! Bele is lendültünk a rendelésbe, így a toszkán előétel ízelítő (májas, vaddisznó szalámi, zöldség vagdalt, szárított paradicsom olívában, ricottás endívia, tojásban sült szárított sonka) 8 főre, már önmagában túl lőtt a célon. Fő ételként a gyerekek csirkét, borjú steaket, míg a felnőttek toszkán sült nyulat és gorgonzolás marhát rendeltek. Egyszerűen tökéletes volt mindegyik! A desszertként választott Tiramisu pedig életünk egyik legjobbjának bizonyult.
A borok közül itt ismerkedtem meg először Toszkána meghatározó borvidékével, Chianti-val, egy 2000-es évjáratú Ruffino: Chianti Riserva Ducale formájában. Hosszas decantálás után érett piros-bogyós gyümölcsök és édeskés animalitás jegyek keverednek a poharunkban. Rendkívül komplex, nagy bor, jelentős potenciállal, bár közepes évjáratból származik. (A számla 260 euró volt 8 főre, most kíváncsi vagyok mennyi lenne?)
A másnapi, egész napos firenzei városnézés után ezt írtam: "Szerintem ennyi ember nincs... Meggyőződésem, hogy valaki kiszivárogtatta a program tervem és mindenki azt járja végig. A Dóm téren elhagytam egy gyufaszálat, de végül nem tudott leesni... :-)."
A következő oldalakon a legfontosabb - általunk megnézett - helyeket mutatom be, amelyek legalább 2, de inkább 3 napot igényelnek.
A következő oldalakon a legfontosabb - általunk megnézett - helyeket mutatom be, amelyek legalább 2, de inkább 3 napot igényelnek.
|
Fotógaléria: Firenze 2020
Fotógaléria: Firenze 2006
|
