SIENA
2006-ban - az akkor már kiskamasz gyerekeink - a nyaralás 9. napján a "város" szó hallatára is bedobják a törölközőt. Ők fürdeni akarnak és filmet nézni. Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a nyári szünet alapvetően róluk szól és már kellően nagyok, hogy ott hagyjuk őket. Egyébként is csak 35 km-re megyünk, a szomszédok meg ott vannak a villákban. Kaptak egy telefont (akkor még senkinek nem volt 9-11 évesen mobilja), mi meg elindultunk Sienába.
Siena - Rómához hasonlóan - hét dombon elterülő etruszk város, amely a Saina/Seina névre hallgatott. Róma Augustus császár idejében (i.e. 63. - i.sz. 14.) foglalta el, amikor Sena Julia néven jelentéktelen kereskedelmi állomás volt. Ezen időkből származik a legenda, hogy a várost Remus fia - és ezáltal Romulus unokaöccse - Semus alapította. Ennek számtalan nyomát találjuk a városban, a két fiút szoptató farkast ábrázoló domborművek és szobrok formájában.
A kereszténység viszonylag későn, a 4. században ért el ide. Róma bukása után a lombardok fennhatósága alá került. A régi római útvonalak (mint pl. a Via Aurelia és a Via Cassia) a Bizánci támadások miatt nem voltak biztonságosak, így új kereskedelmi útvonalakat építettek, amelyek érintették Sienát is. A város felvirágzása ezen időkre datálható.
A 7. században már püspöki és lombard uralkodói székhely volt. A 9. században frank fennhatóság alá került. Pipin és Nagy Károly idején sok frank lovagi család telepedett le a környéken.
A középkorban virágzó és fontos város, ám terjeszkedésével párhuzamosan hamarosan összetűzésbe kerül Firenzével. Több sikeres és véres csata után végül Firenze került ki győztesen. A város virágzását az 1348-as pestis járvány szakította meg véglegesen, amikor is a lakosság közel 60%-a meghalt. 1399-ben Siena a milánói herceg (Gian Galeazzo) uralma alá került. A 14.-15. század fordulóján egy rövid ideig ismét önálló városállam volt, míg 1555-ben V. Károly német-római császár zsoldosai - 18 hónapi ostrom után - el nem foglalták. A köztársaság végső bukását azonban a Mediciek uralma jelentette 1559-től. A város fejlesztése megállt, ami konzerválta nekünk a középkori hangulatot.
Siena első látásra beleszerethető kanyargós utcái, sikátorai és lenyűgöző terei kellemesen bejárhatónak és barátságos léptékűnek bizonyultak. És bár a város ottjártunkkor (2006. augusztus) az ún. Palio lázában égett - amit minden évben július 2-án (Sarlós Boldogasszony napján) és augusztus 16-án, Mária mennybevétele alkalmából tartanak meg - nyoma sincs az elviselhetetlen firenzei zsúfoltságnak.
A Palio több mint 700 éves írott múltra tekint vissza és nem más, mint a 17 kerület (contrada) közötti egész éves vetélkedés csúcspontja: egy nyeregnélküli, korhű jelmezekben tartott lóverseny a szűk Piazza del Campo-n. A nyertes jutalma egy zászló (azaz pálio), amit a kerületek saját közösségi házaikban őriznek és állítanak ki évszázadok óta. Külön tudomány a zászlók lengetése, ami egyébként nyitányát is jelenti a versenynek.
Mi a Palio előestéjén érkeztünk, amikor a csapatok saját kerületükben az esti mulatsághoz terítenek és főznek-sütnek az utcákon-tereken, természetesen saját zászlajuk alatt. Mindenhol izgatottan gyülekező, zászlós-kendős fiatalok és idősebbek nyüzsögnek. Hogy milyen mélyen gyökerezik a kerületek versengése, arra a legjobb példa, hogy pl. a "csiga" kerület - ahol beléptünk a városba - emblémája még a templomon is rajta van. De számos ház kovácsoltvas kapujának, vagy ablakrácsának is díszítő eleme a hovatartozást jelző szimbólum.
Élvezzük és magával ragad a hangulat, annak ellenére is, hogy az esti díszmise miatt nem tudunk bejutni a Dómba. Pedig az 1100-as években épült gótikus épület állítólag a legszebb Itáliában. Fő homlokzatát is tatarozzák, így ezért még vissza kell jönnünk.
A város legmagasabb pontján található Santa Maria Assunta-katedrális (magyarul: "Mennyekbe fölvett Mária"-Székesegyház) helyén korábban - feltehetően - egy római Minerva templom volt. A 9. században már állt itt egy püspöki palota és egy Szűz Máriának szentelt templom is. 1058-ban itt választották meg II. Miklóst pápává és váltották le X. Benedek ellenpápát.
A jelenleg látható "új" katedrálist Siena fénykorában, a 11. században kezdték el építeni román stílusban, de a pontos dátum nem ismert. Egyes feltételezéske szerint 1179-ben, III. Sándor pápa jelenlétében szentelték fel, miután a pápaság békét kötött Barbarossa Frigyes német-római császárral.
1196-ból viszont már maradtak fenn adatok arról, hogy a legnagyobb keresztény katedrálisnak szánt épület megalkotását a hatalmas kereszthajó építésével kezdték. Ez szolgált templomként mindaddig, amíg a hosszanti hajó el nem készül.
1215-től már naponta tartottak miséket az épületben. 1226-ból fennmaradt feljegyzések szerint fekete és fehér márványt szállítottak az építkezéséhez. Nyilvánvalóan a város színeit viselő, gótikus homlokzat borításához és a harangtorony építéshez. A kupola tetejét díszítő rézgömböt pedig egy bizonyos Rosso Padellaio készítette 1264-ben. Fennmaradt egy feljegyzés is, amely az ehhez szükséges réz megvásárlásáról szól.
Lényegesen később, 1339-ben láttak hozzá az eredetileg tervezett monumentális főhajó megépítéséhez, ami több mint megkettőzte volna a templom fő méreteit. Ha megvalósul, ez lett volna a keresztény világ legnagyobb katedrálisa. Építését Giovanni di Agostino irányította. 1348-ban azonban elérte a várost a fekete halál. A pestisjárványban a lakosság mintegy kétharmada életét vesztette, a munkálatok leálltak. És soha nem is folytatták tovább. Állítólag tervezési és kivitelezési hibákra is fényderült, de időközben a Firenze uralma alá kerülő város új gazdája sem támogatta a grandiózus tervet.
A belső térben figyelmet érdemel a Nicola Pisano által 1259-ben faragott csodálatos szószék. Fia, Giovanni Pisano, 1284 és 1297 között kulcsszerepet játszott a homlokzat alsó részének elkészítésben. Ő faragta az épületet díszítő próféták, szibillák (Apolló jósnői) és a filozófusok szobrait is. Donatello fennmaradt munkája Keresztelő Szent János szobra a névadó kápolnában. Michelangelo pedig Szent Péter, Szent Pál, Szent Pius és Szent Ágoston szobrait faragta a Piccolomini oltárhoz.
Az intarziás, márvány mozaik padló a 14. és 19. század között folyamatosan készült.
A Dóm kórusa alatt 1999-2003 között fedezték fel a korábbi templom narthexét, jelentős 13. századi freskókkal, amelyet a keresztelőkápolna építésekor temettek be törmelékkel. Ma ez az építmény is látogatható.
A Dómtól jobbra lévő, hatalmas, torzószerű épület a félbemaradt főhajó. Ma múzeum (Museo dell'Opera Metropolitana), ahol lenyűgöző kiállítást láthatunk a dóm homlokzati és belső szobrainak eredetei példányaiból, de számtalan korabeli festményt, freskót, ereklyetartót és liturgikus eszközöket is kiállítottak.
A kiállítástól függetlenül is érdemes bemenni, mert feljuthatunk a félbe maradt homlokzat folyosóira, ahonnan lélegzetelállító látvány tárul elénk az egész városra. A lemenő napban fürdőzve sokáig szemlélődtünk, fotóztunk és hallgattuk az estére felvonuló csapatok indulóit.
Lenyűgöző élmény volt, és abban megegyeztünk, hogy Siena az egyik legjobb hely utunk során, ahová érdemes visszatérni.
|
Fotógaléria: Siena
|
