SAN GIMIGNANO
A nyári nyaralás medencézős órái után, késő délután, San Gimignano-t terveztük megnézni.
Egy útikönyvben olvastam, hogy a leglenyűgözőbb látványt az Ulignano-n keresztül vezető útról mutatja. A Vernaccia szőlő ültetények között kanyargó útról valóban méltóságteljesen tűnnek elő San Gimignano tornyai. Meg is kérdezik a gyerekek, hogy "ezeket a panelházakat akarjuk-e megnézni? ;-) És valóban, a felnőtteket is megtéveszti, főleg mert az egyik tornyát éppen hatalmas daruval restaurálták. A modern iroda negyed sziluettje azonban csak érzéki csalódás.
A régészeti leletek alapján etruszk múltra visszatekintő város környékén már őskori maradványokat is találtak. A legenda szerint i.e. 63-ban két fiatal testvér, Muzio és Silvio patríciusok, az ún.
Catiline-féle összeesküvésben
való részvételük után elmenekültek Rómából. Az Elsa folyó völgyében (Val d'Elsa) találtak menedéket, majd később két kastélyt építettek: a Mucchio-t és a Silvia-t. A római időkben Silvia néven falusias jellegű település volt, a környék fontos városa akkoriban Volaterrae (a mai Volterra) volt.
Mai nevét Szent Geminianusról, Modena egykori püspökéről kapta. Geminianusról kevés konkrét tényt tudunk, de valószínűleg római szenátorokkal rendelkező családból származott. Később Antonio, Modena püspökének diakónusa (írnoka) lett, annak halála után pedig utódjává választották. Püspökségének pontos dátumát nem lehet megállapítani, a legfrissebb tanulmányok 342/44 és 396/97 közé teszik.
A Szent halála után számos csodát tett. A legenda szerint Attila hunjainak pusztításától úgy óvta meg Modenát, hogy hatalmas ködöt bocsájtva elrejtette a támadók elől. De később megjelenik a magyarok kalandozási idején is, amikor azok 900 januárjában megszállták a várost. Az akkor feljegyzett ún. modenai imában ez szerepel:
"Confessor Christi, pie dei famule,
Geminiane, exorando supplica,
Ut hoc flagellum quod meremur miseri,
Celorum regis evadamus gratia.
Nam doctus eras Attile temporibus
Portás pandendo liberare subditos.
Nunc te rogamus licet servi pessimi,
Ab Ungerorum nos defendas iaculis.
Patroni summi exorate iugiter
Servi pro vestris implorantes dominum."
Magyarul:
"Krisztus hitvalló Isten kegyes szolgája,
Geminianus, imádkozva könyörögj,
Mi, nyomorultak a megérdemelt ostort
Az ég királya kegyéből elkerüljük.
Miként megtetted Attila idejében,
Hogy kapuinkat megszabadítád tőlük,
Most kérünk téged, leghitványabb szolgáid,
Védj meg minket a magyarok nyilaitól!
Pártfogónk, végül leborulva könyörgünk,
Hogy irgalomért esedezzél az úrhoz."
(forrás: Nagy- Kálmán:
A modenai ima (900.) és az első itáliai hadjárat (898-900) története)
A legenda szerint San Gimignano is azért vette fel a Szent nevét, mert 450 körül szintén megóvta a várost Attila hunjainak a pusztításától. Ez szinte biztosan téves, hiszen Attila sohasem jutott el Toszkának szívébe. A legendás - vagy inkább az utókor által legendássá tett - találkozó I. Leó (Nagy Szent Leó) pápával 452 elején sem "Róma kapui előtt" történt, hanem Mantova és a Garda tó magaságában, a Mincio folyónál, a nyugat-rómaiakkal kötött fegyverszünet során.
Valósabbnak tűnik, de nem bizonyított az az elmélet sem, miszerint ez a történet Totila (más néven Baduila, Badvila) (516-552) keleti gót király hadjáratának idejéből származik, aki Rómát és szinte egész Itáliát elfoglalta.
Mindenesetre egyes feltételezések szerint a fallal körülvett faluban már a 6.-7. században egy templomot szenteltek Geminianus-nak, amelyet a környéken csak "San Gimignano-kastélynak" neveztek.
Az első történelmi dokumentum, amely a város nevét konkrétan említi Volterrához kötődik. 929. augusztus 30-án kelt, amikor is Hugó (olaszul: Ugo di Provenza) itáliai király (882-948) /frank nemes, Viennois őrgrófja, Provence hercege, illetve Itália (926-947) és Provence, másképp Alsó-Burgundia (928-933) királya)/ Volterra püspökének adományozta az úgynevezett Torony-hegyet a "közeli San Gimignano mellett"
("prope Sancto Geminiano adiacente").
A város fejlődésének egyik fő forrása a Franciaországból Rómába tartó kereskedelmi és zarándok útvonal, az ún. Via Francigena volt, amelynek egyik fontos tranzit- és megállóhelyévé vált. A kereskedelem mellett a Vernaccia bor termelése, a gyapjúkészítés és a pénzkölcsönzés is jövedelmező üzletágak voltak.
Kevesen tudják, hogy San Gimignano a világ egyik sáfrány termesztő központja is, már vagy 700 éve. A legdrágább fűszer 1 kilogrammjához kb. 300 ezer növény 3-3 db bibeszálát kell leszedni kézzel, lehetőleg hajnalban. (1kg valódi sáfrány ára 2021-ben 2,3-3 millió forint körül szóródott). Nem csoda hát, hogy a város igen gazdag lett az aranynál is drágább fűszerből.
1199-ben kikiáltotta függetlenségét a volterrai püspököktől és megalapította saját önkormányzatát. A várost az ún. Podesta (polgármester) vezette, aki pártatlansági okokból nem lehetett városlakó és csak hat hónapig maradt pozícióban.
Fejlődését nem vetette vissza a Firenze történelménél már bemutatott Guelfek és Ghibellinek közötti konfliktus sem. Annak ellenére, hogy a városon belül is gyakoriak voltak az egyes pártok és családok közötti villongások.
Többek között ennek köszönhetőek a város legendás (7-800 éves) tornyai is, amelyek a helyi kereskedők gazdagságát és erejét szimbolizálták. Szinte versenyt csináltak abból, hogy ki tud nagyobbat finanszírozni. Az őrületnek gátat kellet szabni, így 1255-ben a városi tanács törvényben szabályozta, hogy a városi tanács régi palotájához (Palazzo del Podesta) épült 52 méteres Torre Rognasa-nál magasabb torony nem épülhet. Ezt nem mindenki tartotta be, pl. a Salvucci család iker tornyai eredetileg magasabbak voltak.
Az akár 2 méter falvastagságú, kőből épült tornyokban lévő, kisméretű szobák nyáron kellemesen hűvösek, míg télen könnyen melegen tarthatóak voltak. A Torre Rognasa börtönként is szolgált, de sok toronynak nem volt érdemi funkciója, egyszerűen csak követték a helyi "divatot".
A 14. század végén álló 72 db toronyból ma 13 látható. (Több helyen eltérnek a számok, de a város hivatalos web oldalán ennyi szerepel. Az egyes tornyokról
ITT olvashatunk egy angol nyelvű leírást.)
A városban már 1227-ben annyian éltek, mint ma (kb. 10 ezer fő). Fénykorában pedig a lakosok száma meghaladta a 13 ezret.
Legendás esemény volt, amikor San Gimignano 1300. május 8-án, a toszkániai Guelph Liga nagyköveteként vendégül látta Dante Alighierit.
A település egészen 1348-ig virágzott, amikor is utolérte az egész Európát sújtó fekete halál. A pesis járvány során a lakosság fele / kétharmada meghalt.
Ezt követően Firenze fennhatósága alá került, ami erősen provinciális létet jelentett. Ugyan épült néhány firenzei stílusú gótikus palota, de sok tornyot lebontottak, vagy magasságukat csökkentették. A kereskedelmi és zarándok útvonal elterelésével párhuzamosan - ami pl. a közeli Colle di Val d'Elsa város fejlődését eredményezte - az 1400-as évektől a város csipkerózsika álomba merült. Az 1631. évi pestis járvány után San Gimignano a toszkánai nagyhercegség egyik legszegényebb részévé vált, népessége 3000 főre csökkent.
A növekedés a mezőgazdaság 18. századi fejlődésével, elsősorban a bor és olíva termelésnek köszönhetően indult újra. 1948-ban a városnak 10 ezer lakója volt.
A közel 600 éves csipkerózsika álom miatt a várost elkerülték a nagy átépítések, így eredeti állapotban álmélkodhatunk a 11.-14. századi középkori utcákon és tereken.
A történelmi belváros 1990 óta az UNESCO Kulturális Világörökség része, amely minden évben turisták millióit vonzza a világ minden tájáról. Emiatt egy-egy nyári délután szinte viselhetetlenül nagy a tömeg. De még így is lenyűgöző hely, aki erre jár, ki ne hagyja! Parkolás a városfal alatt lévő parkolókban lehetséges.
(Update:
2011 márciusában a városka kifejezeten üres volt, kellemesen tölthettünk itt időt.
2014 augusztusban 2 éjszakára megszálltunk az alábbi szállodában:
Residenza d'Epoca Palazzo Buonaccorsi (Via San Matteo, 95; 53037 San Gimignano SI; www.palazzobuonaccorsi.it). Remek szállásnak bizonyult, reális áron. Be tudtunk hajtani egészen a szállóig, ott kipakoltunk, majd visszavittem az autót a belvároson kívüli őrzött parkolóba. A nyári zsúfoltság a környező városokba visszatérő napi látogatók után meglepően hamar megszűnt. Ezután kényelmesen birtokba lehetett venni az ódon sikátorokat, vacsorázni egy kellemes étteremben, vagy éppen beülni egy éjfélig nyitva lévő borbárba.
Kifejezetten ajánlom az itt töltött 1-2 éjszakát.
2020 októberében a COVID miatt a városka nyomasztóan üres volt. Bár kétségtelen érdekes élmény volt, de a látnivalók többségét zárva tartották. Mindenesetre nagy kaland volt így is felfedezni.)
A település ma is álló legmagasabb - a Dóm téren lévő új városháza, a Palazzo Comunale, 54 méter magas - tornya, a Torre Grossa, amelyet 1300 augusztus 21-én kezdtek építeni. A torony tetejére 218 lépcsőfok vezet. Mindenképp ajánlom, a panoráma lenyűgöző nem csak a városra, hanem a Chianti vidék környező birtokaira is.
A helyi éttermek közül kellemes emlékeket ápolok a Beppone Ristorante-ről (Via delle Romite 13.) Hangulatos belső kialakítás, kellemes kert és sok olasz vendég fogadott. 8 főre nem volt egyszerű asztalt szerezi, de 20 perc után sikerült. Az étterem 100%-osan üzemelt, ami egy augusztus vasárnap este nem csoda - így kicsit lassabb volt a kiszolgálás, de szívélyes.
(Update 2020: az utóbbi évek értékelései alaposan lehúzzák az éttermet, amit csak az irreálisan megnövekedett turizmussal tudok magyarázni. Talán ez mehetett a minőség rovására.)
Mi viszont 2006-ban itt ismerkedtünk meg a Ribollita nevű helyi toszkán levessel, ami kelkáposzta főzelékre emlékeztetett, de igen finom volt. Mindezt a ház borával, egy igen jó Vernaccia-val (2005, Casa alla Madonna) kísértük. Üde, illatos, irsaira emlékeztető, jó ivású tétel. A főételként rendelt grill steak jól pácolt, de nyersebb a szokásosnál. Ahogyan azt később megtanultam, Olaszországban szinte sehol nem tudják a médium fokozatot eltalálni. A vaddisznó pörkölt és a nyúl fehérboros mártásban viszont nagyon finom volt. (160 eur/ 8 fő)
A napot egy Chinati-val zártuk. Mégpedig egy Chinati Riserva-val Marchesi de Frescobaldi borászatától: Chinati Rúfina D.O.C.G. Nipozanno Riserva, 2003). Már ismerős meggyes-szilvás illat, ízében nekem bikavéres csak hatalmas testtel. Lecsengésében picit kilóg az alkohol, harapósak a tanninok és zavaró a hordó kesernye is. Mint tudjuk nagyon meleg év volt, de összességében remek bor, amerikai ízlésre hangolva, jó áron.
(Kis megjegyzés: későbbi kóstolónk során egy helyi Enoteca lelkes dolgozója elmondja, hogy bár ez egy valóban jó bor, de nem szereti Frescobaldit, mert nagy tömegben termelő "üzletember", akinek nem egyenletes a minősége. Később a neten is több kritikát találok róla, miszerint túlságosan is az amerikai közízlésre készíti borait. Ettől függetlenül a Decanter 50 biztos tippje között gyakran képviseli Olaszországot. Szerintem vállalható bor és szükség van erre a kategóriára is.
ITT írok róla.)
Amikor a városban aludtunk remek borokat kóstoltunk a
D! Vineria enoteca -ban (Piazza Delle Erbe, 1.). Remélem túlélte a Covidot...
|
Fotógaléria: San Gimignano
|
