MÁS TOSZKÁN VÁROSOK
Több olyan városka van Toszkánában, ahol vagy nem töltöttünk elég időt, vagy valamilyen konkrét céllal érkeztünk és nincs róla olyan alapos leírásom, mint az előzőekről.
AREZZO
A város történelme szintén az i.e. 6.-5. századi etruszk időkig nyúlik vissza. Aritim néven az Etruszk Liga tagja volt. Mezőgazdasága, különösen tönkölybúza termesztése már ezekben az időkben is igen jelentős. Emellett agyagművessége és bronz szobrászata miatt is messze földön híres. A legfontosabb innen származó bronz lelet, az i.e. 4. századi Arezzói Kiméra, amely ma Firenzei Régészeti Múzeumban található. (1553. november 15-én akadták rá, amikor a San Lorentino-kapu közelében munkálatokat folytattak. A lelet I. Cosimo de?Medici toszkánai nagyherceg, gyűjteményébe került. Azonosításában és restaurálásban a Mediciek híres építésze és művésze, a város szülötte, Giorgio Vasari személyes vett részt. Ő állapította meg, hogy a lelet egy nagyobb alkotás része, amely a Kiméra és a görög hős, Bellerophón közötti harcot ábrázolja.)
Róma i.e.311-ben foglalta el. A Birodalom alatt Arretium néven - Róma és Capua mellett - az egyik legfontosabb itáliai város volt. Keresztezte a via Cassia, a Pó völgyén át Rómába tartó fontos kereskedelmi útvonal is.
Róma bukása után egyebekben osztotta a toszkán régió sorsát. A város ókori épületeit - az amfiteátrum kivételével - a gót, majd longobárd inváziók elpusztították.
A 3.-4. század óta a mai napig, megszakítás nélkül püspöki székhely. A város hűbérurai évszázadokig a püspökök voltak, míg 1098-ban kikiáltották az önálló köztársaságot. 1252-ben alapították egyetemét, a Studiumot. A német-római császárt pártoló ún. ghibellinek és a Pápa mellé álló guelfek közötti 13.-14. századi vetélkedésben Arezzo Firenzével szemben állt. Ez okozta vesztét, így végül 1384-től a Firenzei Toszkán Nagyhercegség uralma alá került.
A 15. század végétől hanyatlásnak indult, de - ahogyan azt sok más középkori toszkán városnál leírtam - ez konzerválta részünkre mai állapotában.
A napóleoni háborúk alatt, a "Viva Maria" mozgalom központjaként (1799-1800) az ellenállás bázisává vált. 1860-ban az egységes Olasz Királyság része és tartományi főváros lett.
A város történelmi szíve, a Piazza Grande. Feltehetően itt, vagy a térhez közel állt a római kori Fórum is. Sétánkat innen kezdve, a számtalan látnivalók közül ne hagyjuk ki az alábbiakat:
- A 12. századi, román stílusú Santa Maria della Pieve templom.
- Szent Donátus székesegyház (13. század - 16. század eleje)
- A város egyik legősibb keresztény temploma a San Lorenzo, amely 1000 előtt, valószínűleg az őskeresztény időkben épült. A 13. században átépítették, 1538-ban restaurálták, majd 1705-ben teljesen újjáépítették.
- Római amfiteátrum és múzeuma.
- Az 1500-es évek közepén épült Medici erőd (Fortezza Medicea).
- Palazzo Pretorio, amely 1290-ig a városi kapitány székhelye volt.
- Petrarca háza (Casa del Petrarca).
- Casa Vasari, amelyet 1547-ben maga a mester épített át és freskókkal díszítette.
Kellemes emlékeket ápolok egy 2014 augusztusi ebédről, amelyet a Piazza Grandén lévő "Ristorante Logge Vasari" étteremben töltöttünk.
|
Fotógaléria: Arezzo
|
Casciana Terme Lari
A falu - amely Pisa és Volterra között kb. felúton helyezkedik el - a mai formájában 2014. január 1-jén jött létre Casciana Terme és Lari falvak egyesülésével.
Cascina Terme (latinul Castrum at Aquas vagy Balneum at Aquas) eredete a régészeti leletek alapján az etruszk korba nyúlik vissza. Termál fürdője már az antik időkben ismert volt. Neve feltehetően a latin Cassius személynévből származik, akkori jelentése nagyjából "Cassio földje" lehetett.
Az első írásos középkori emléke a IX. századból származik, amely a Santa Maria ad Acquas plébániatemplom létezéséről tanúskodik, egy Lucca püspökének archívumában található dokumentumban. A XII. században már biztosan állt itt egy vár, amelynek maradványa a gyönyörű középkori Aquisana torony.
Az Acqua Mathelda forrás 35,7 Celsius-fokos természetes termálvízének jótékony hatásainak élvezetére a ma is létező fürdőkomplexumot Federico da Montefeltro építtette 1311-ben, jelenlegi gyönyörű, neoklasszicista homlokzatát 1870-ben építették hozzá.
Lari falu szintén számos maradványt őriz illusztris múltjából. A Pisa és Volterra közötti úton már az etruszk időkben fontos város lehetett. Nevét az etruszk gyökerekre visszavezethető lar, lars vagy larth szóból származtatják, ami szó szerint "urat" jelent. A római időkben az antik fordítók "hősöket" és "daimónokat" használtak a "Lares" fordításaként, amely egyfajta őrző isteneket jelenthet. Eredetük bizonytalan, de az ókori római vallásban lehettek a tűzhely, a mezők, a határok, az utak, vagy a termékenység őrzői.
Lari az ókorban fontos település volt, a Pisan-hegység legfőbb városa. A Római Birodalom bukása után a longobárdok foglalták, akik megerősítették falait. Egészen a 11. századig független maradt, majd Volterra, Pisa, a Pápai Állam és Firenze ütköző zónájába került.
Lari felső erődjét, a Castello dei Vicari hatalmas várának elődjét feltehetően a lombard időkben építették, amelyet 1164-ben a pisaiak romboltak le. 1230 és 1287 között a lombard eredetű ősi pisai család, az Upezzinghiek építették újjá, akik fellázadtak a Tengeri Köztársaság ellen. 1289 -ben azonban a ghibellin hadúr, Guido da Montefeltro visszafoglalta Pisa számára. A kastély részben adományként, részben vásárlás útján a pisai érsek tulajdonába került.
A vár rettegett börtönként és kínzóhelyként is szolgált, ahol a római inkvizíció irányítása alatt boszorkánysággal kapcsolatos perek is zajlottak.
A 15. század végétől a vár a firenzei vikariátus (helytartóság) székhelye lett és több mint négy évszázadon át a jelenlegi pisai tartományi terület körülbelül egyharmadának megfelelő térséget igazgatott. A thürrheniai tengerparttól (a déli Vada-tól északon Leghornig) a keleti Palaia és Peccioli podestai joghatóságáig terjedt, míg dél felé Riparbelláig, észak felé pedig Pontederáig. A helytartóságot később a Toszkánai Nagyhercegség Olaszországhoz való csatlakozásával szüntették meg.
A Mediciek uralma alatt az erődítményt megerősítették és továbbfejlesztették. Francesco da San Gallo 1530-ban, David Fortini pedig 1559-ben állította helyre. A belső udvarra néző homlokzatokat Andrea (1435-1525), Andrea Il Giovane (1475-1548) Giovanni della Robbia (1469-1529/30), Benedetto (1461-151) és Santi Buglione (1494-1576) megbízásából készült címerekkel díszítették. Az erődítésen túl belső tereiben számos freskót is festettek, a boltíveket értékes díszítésekkel látták el.
1725-ben a kastély egy földcsuszamlás áldozata lett, melynek során a plébános fia életét vesztette és a Palazzo külső része pedig megsemmisült. A helyreállítási munkákra szánt pénzt azonban a tulajdonosi jogokkal bíró pisai érsek megvétózta. Az újjáépítés így csak 1775-ben fejeződött be.
Később az épület börtönként és táblabírósági székhelyként funkcionált egészen 1923-ig.
Ezt követően magán bérlők használták, de állaga folyamatosan romlott. 1989-ben az akkori polgármester támogatásával az Il Castello Kulturális Egyesület vette gondozásba, azóta múzeumként látogatható.
A város egyik legérdekesebb "attrakciója" a Martelli család tésztagyára, ahol 2020-ban még az alapító, nagypapa korú fia kezelte a gépeket. A kis manufaktúrát 1926-ban alapították, hitvallásuk lényege, hogy csúcsminőségű tésztát csak kismennyiségben lehet készíteni. A legjobb minőségű válogatott búza és víz, semmi más. Minden lépés lassan, kézzel és ősöreg masinákon készül. A lassú gyúrási folyamat mellett a legfontosabb a szárítás. Az ipari tésztákat 90-115 fokon 1-2 óra alatt kiszárítják a hatékonyság érdekében. A Martelli üzemben ez 50 óráig és szigorúan 36 fok alatt, egy külön szárító szobában történik. Ez nemcsak ízre van más hatással, hanem a tészta szerkezetére, ideértve a glutén szerkezetét is. Könnyebben emészthető, állítólag még a glutén érzékenyek számára is jobban tolerálható végeredményt kapunk.
A látogatás nagyon jó hangulatú és érdekes volt, az itt kapott tésztánkat rövidesen egyik Viareggio-i vacsoránk során teszteltük némi fehér szarvasgombás, vajas mártással. Frenetikus volt!
Aki itt jár, ne hagyja ki egy kedvenc kis hentes üzletünket a Macelleria Ceccotti-t sem!
|
Fotógaléria: Lari
|
Montepulciano
ITT írok róla és borairól.
Montalcino
ITT írok róla és borairól.
Chianti vidék és borai
ITT írok róla és borairól.
Panzano
Bájos kis falu, amelyet többször is a világhírű hentes, Dario Cecchini húsboltja és étterme miatt látogattunk meg. Ez az Officina della Bistecca. A koncepció viszonylag egyszerű. Van ebéd és vacsora, ahová az emberek általában - a már évtizede 50 eurós - marhahús menüért mennek. A weboldalon kifejezetten nem ajánlják azoknak, akik kis étkűek, vagy nem éhesek :-). A záró fogás természetesen a Bistecca Fiorentina, amelyet eddig még mindig maga Dario konferált fel, a legendás "to beef or not to beef!" felkiáltással! (Újabban már vegetáriánus menü is van.) Tapasztalatból javaslom, hogy inkább mindenki ebédre menjen, mert az este 8-tól éjfélig tartó vacsora után senki nem fog aludni.
A környéken több Chianti borászat is van, ezek közül ajánlom a Fontodi és a Mazzei birtokokat. (Róluk és a Chianti borvidékről ITT írok részletesebben.)
|
Fotógaléria: Officina della Bistecca
|
