COLLE VAL D'ELSA
Nem terveztük ennek a kb. 21 ezer lakosú városkának a meglátogatását, de egy 2006-os vacsorán kóstolt Poliziano féle Vino Nobile
hatására borboltot kerestünk és ez volt a szállásunkhoz a legközelebbi.
A városka gyönyörű, de csendes és abszolúte nekünk való hangulatú. Nevének jelentése "Hegy az Elsa-völgyében".
A térség az i.e. 4. évezred óta lakott, sorsa lényegében osztozik a toszkán régió történelmével. Firenze és Siena ütközőzónájában fekszik, itt zajlott le pl. a híres Val d'Elsa-ai csata 1269 júniusában. A háború ideológiai hátterét - a már megismert - a német-római császárt pártoló ún. ghibellinek és a Pápa mellé álló guelfek közötti vetélkedése adta. Siena vezetése a ghibellinek, míg Firenze és I. Anjou Károly szicíliai, majd nápolyi király pedig a Pápa oldalára állt. A június 16-ai csatában - a jelentős túlerő ellenére - a Provenzano Salvani vezette sienai csapatok alulmaradtak. A város ezután Firenze érdekkörébe került és a történelem során többször is hűségesnek bizonyult hozzá.
Szintén jelentős történelmi esemény volt, amikor a Mediciek által vezetett Firenzével szemben koalíciót alkotó Nápolyi Királyság, a Pápai Állam (micsoda pálfordulás 1269-hez képest...) és Siena egyesült csapatai 1479. szeptember 24. és november 2. között többször megostromolták. A támadást II. (Aragóniai) Alfonz (1448-1495) akkor calabriai herceg (később nápolyi király), Aragóniai Beatrix magyar királyné bátyja és így I. Mátyás (később II. Ulászló) magyar királyokok sógora vezette. A várost védők - a mi egri védőinkhez hasonló hősieséggel - többször is visszaverték a támadásokat, amivel az ostromló herceg tiszteletét is kivívták. A békekötés után állítólag úgy nyilatkozott, ha vazallus királyságai mind olyan vitézek, hűek és engedelmesek lennének, mint amit Val d'Elsa-ban tapasztalt, elég lenne, hogy meghódítsa az egész világot.
A szimpátia abban is testet öltött, hogy amikor a védők átadták a várost az ostromlóknak, a feltételek között a vezetés több akarata is érvényesült. Pl. az adminisztratív és bírósági autonómia megmaradt, szavatolták a lakosok és a katonák biztonságát, illetve az elszenvedett károk miatt 20 éves időtartamra adómentességet is kaptak. A herceggel való "baráti" kapcsolat azután is megmaradt, hogy a város visszatért Firenze befolyása alá. Ez nem is volt olyan soká, ugyanis a nápolyi csapatok 1481. április 4-én hagyták el a várost. Ezzel a Mediciek számára lezárult az ún. Pazzi-féle háborúk időszaka. A térség keresztény hatalmait ekkor már sokkal inkább a török elleni összefogás motiválta, amelyhez Firenze is jelentősen hozzájárult, a Pápa áldásával.
A város a Toszkán Nagyhercegség részeként, 1592-ben egy új egyházmegye székhelyévé vált.
A 16. századi modernizáció - a korábbi papírgyártás mellett - a vas- és üvegipar fejlődését eredményezte. Az egyébként ezer évre visszanyúló üveg és kristály gyártás olyan jelentős lett, hogy a várost a 19. században már "Itália Csehországaként" emlegették. A világ kristály forgalmának ma is kb. 14%-a innen származik. Az iparosodás és a gyári munkásság kialakulása okán a térségben viszonylag korán megjelentek a baloldali eszmék is.
A II. Világháború során szövetséges repülőgépek bombázták, de szerencsére a város legrégebbi része, az ún. "colle alta" épségben maradt.
Úticélunk is itt, a történelmi felső városban található, az Enoteca Il Salotto borkereskedés (Colle Alta, Via Gracco del Secco 31.)
A középkori épületben jó stílusú és hangulatú bolt fogad minket, saját pincével. A kedves, fiatal eladó lány elsőre egy picit elbizonytalanít az "egységsugarú" turista kóstolás lehetőségével, de szerencsére tévedtünk. A lány készséges és profi. Minden nap kóstolót tartanak 4-5 fél borból. A kóstolásból beszélgetés lett (angolul) és egyre lelkesebben talált egymásra a kis csapat :-).
Mint megtudtuk a Chianti Story egy kicsit a mi bikavérünkhöz hasonló. (ITT írok róla részletesebben.)
Eladó lányunk szerint a Chianti név önmagában árfelhajtó hatású, de túl sokan és túl nagy minőségi szórással készítik. Így ismeret nélkül nem egyszerű beleválasztani a tutiba. Miután tisztáztuk, hogy nemzetközi fajtákban nem utazunk, hanem egyre inkább szeretjük a Sangiovese-t, inkább Montalcino Brunellója és Montepulcino Vino Nobiléje mellett teszi le a voksát. A tegnapi Poliziano borászatra rákérdezve, ő is kiváló ár-érték arányát hangsúlyozta. Ebből később 17 euróért be is vásároltunk. (2021-ben ez 20-25 euró, míg a "Vigna Asinone" tétel 40-50 euró lenne.) Figyelemreméltó ez az árképzés, hogy az étteremben akkor 20 euróért ittuk ezt a Vino Nobilét. Errefelé nem cél, hogy túlárazzák a borokat a vendéglátásban...
A polcon feltűnt egy legendás név, Biondi-Santi 1997-es Brunello di Montalcino-ja, potom 400 euróért! A költői túlzásnak minősülő borról már akkor tudtam, hogy a márkanév "őstermelőjéről" van szó, de azért dobtam egy hátast. A bor a nyolcvanas években lett világsláger, amiről Hugh Johnson szakíró "A világ boratlaszában" így ír: "Az ízekben és extrakttartalomban dúskáló, hatásos végeredmény hősöket kívánt, de legalábbis hősies milliomosokat."
(lásd még: ITT)
Végezetül vásároltunk még 20 euróért egy üveg 2001-es "Luenzo" nevű tételt Vincenzo Cesani-tól, amit kifejezetten azért ajánlott a hölgy, hogy ha kíváncsi vagyok milyen egy jó Sangiovese, akkor ezt kóstoljam.
(Ezt a bort már itthon kóstoltam meg. Elsőre illatából a kelleténél talán jobban érezhető volt a 14-es alkohol, ami manapság már általános. De ezt hamar eluralja az illatok kavalkádja, a több éves nagyiféle szilvalekvár kibontás utáni aromája, likőrös felhangokkal, keserű csokoládé fűszerekkel, majd határozott édes-meleg földes jelleg. Kóstolásra csábít és nem marad el a csoda. Vastag, telt, gyümölcsök ízkavalkádja, határozott, de jó ivású harmonikus tanninok. Remek savakra épülő lecsengése percekig tart, újabb pohárra csábít! Oltári jó bor, már csak az kérdés honnan szerzek még néhány üveggel? Később baráti e-mail kapcsolatban maradtam Luana-val és Pietro-val. Készséggel segítettek megszervezni és utánam küldeni egy-egy kartont Luenzo 2002-es, valamint Poliziano 2003-as évjáratából.)
Aznap délután Volterrába készültünk, de a fiam elrontotta a gyomrát azzal a kb. 5 felnőtt adagnyi spagettivel, így otthon maradtunk és bort kóstoltunk.
Volt egy Chianti Reserva (korrekt, jó ivású), egy 1998-as Sangiovese (Celsus) (fáradtságnak semmi jele), majd megkóstoltunk egy a borboltban ajánlott Vino Nobile di Montepulciano-t (Angelini: TreRose, 2003). Ez a Poliziano-hoz képest már akkor jobban iható, remek bor volt. A végére egy 2000-es Brunello di Montalcino (Bonacchi) következett. A tanninok helyből leszárították a szájpadlásunkat. Komplex, de brutális darab, ami csak erős fantáziával iható még. Talán majd 5 év múlva.
(2021 Update: Ez a 2006-os út volt az első találkozásom a Sangiovese földjével és azóta is nagy barátságban vagyunk. Egy kicsivel komolyabb leírásom a fajtáról ITT) található.)
|
Fotógaléria: Colle val d'Elsa
|
