Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
1.-2.nap: Dolomitok
3.-4.nap: Firenze
5.nap: Residence Selvatelino
6.nap: San Gimignano
7.nap: Pisa
8.nap: Siena, Mensano
9.nap: Colle val d’Elsa
10.nap: Volterra
11.-12.nap: Velence
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


9. nap - aug.16., szerda: Colle val d’Elsa


 

 

 

 

 

Az előző esti vörösbor hatására Fecó, Petra és én délelőtt borkóstolóra megyünk, amit háziasszonyunk ajánlott a közeli Colle val d’Elsa-ban. A helyszín az Enoteca Il Salotto borkereskedés és pince a történelmi felső városban (Colle Alta, Via Gracco del Secco 31.)

 

A városka gyönyörű, és nekünk való hangulatú. No a történelme sem gyenge, a maga 1000 évre visszanyúló üveg és kristály gyártásával. A világ forgalmának 14%-a származik innen – de mi most a borok miatt jöttünk J

 

A középkori épületben jó stílusú és hangulatú bolt fogad minket saját pincével. A kedves, fiatal eladó lány egy picit elbizonytalanít, az „egységsugarú” turista kóstolás lehetőségével, de tévedtünk. A lány készséges és profi. Minden nap kóstolót tartanak 4-5 fél borból. A kóstolásból beszélgetés lett (angolul) és egyre lelkesebben talált egymásra a kis csapat J 

 

Mint megtudtuk a Chianti Story a mi bikavérünkhöz hasonló.

A chiantit borként - és akkor még fehér borként - először 1398-ban említik, de általában Ricasoli báróig vezetik vissza , aki 1872-es ajánlásában egy a „bukét és az életerőt” adó sangiovesét canaioloval tanácsolta „lágyítani”. Az 1963-as szabályozásban a chiantit a nép asztali boraként határozták meg, és az alapot adó sangiovese mellett a canaiolo, illetve a fehér trebbiano és a malvasia fajták használatát is engedélyezték. A fehérek aránya 10-30% között mozoghatott, ez okozta a régi vágású chianti halvány színét, amin én sem értettem korábban, hogy mi a fenétől olyan híres. A szabályzást kijátszó gazdák nem csak hogy több százszorosára növelték a „chinatit adó” területeket, de kedvük szerit pancsolták is azt. Így lett a chianti a magyar borkombinátos bikavérrel azonos színvonalú és megítélésű - hacsak nem rosszabb – márka.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                

 

 

 

 

Természetesen több termelő – ahogyan nálunk Egerben is szakított a bikavérrel és megjelent saját márkanéven futó cuveejével - így Olaszországban is voltak renitensek. A leghíresebb közülük az Antinori család, aki 1975-ben piacra dobta Tignanello nevű szuper-toszkánját, szakítva a korábbi receptekkel és eredet védett névvel. E borban a különösen magas minőségű sangiovese-t 20% cabernet sauvignonal házasították, és újfahordós érlelésnek vetették alá. Nagyon hamar világ- és kasszasiker lett, így egyre több és több termelő készítette el a maga különc „szupertoszkánját”, ami az eredetvédelmi szabályok miatt a mai napig viccesen IGT (azaz tájbor) megjelöléssel kerül fogalomba. Antinori nevezett bora 50 eurós bolti árnál kezdődik, de egy valamire való évjáratban inkább 80-120 eur között mozog. Érdekességképpen megemlítem, hogy az egri bikavér nevének helyreállításáért oly sokat tett, autóbalesetben 2 éve elhunyt borászunk, Gál Tibor, az Antinori birtok főborásza volt a 90-es évekig.

A minőségi forradalom hatására a kilencvenes évek közepére a chianti név ismét jól csengő lett, főleg a Riserva kategóriában, ami – a mi Bikavér Superior kategóriánkhoz hasonlóan - általában garancia a magas minőségre, de a magas árra mindenképp.

 

Eladó lányunk szerint a chianti név önmagában árfelhajtó hatású, de túl sokan és túl nagy minőségi szórással készítik. Így ismeret nélkül nem egyszerű beleválasztani a tutiba. Miután tisztázzuk, hogy nem a cabernet-es toszkánokért jöttünk, hanem egyre inkább szeretjük a sangiovese-t Ő inkább Montalcino és Montepulcino brunello-ja és nobile-je mellett teszi le a voksát. Mindkettő sangiovese, de mint megtudjuk eltérő klónok. A tegnapi Poliziano borászatra kérdezve, szintén kiváló ér-érték arányát hangsúlyozva. Ebből később 17 euróért be is vásárolunk.

 

A polcon feltűnik egy ismerős név, Biondi-Santi 97-es Brunello di Montalcino-ja potom 400 euróért! A költői túlzásnak minősülő borról tudom, hogy a márkanév őstermelőjéről van szó, de azért dobok egy hátast. A bor a nyolcvanas években lett világsláger. Hagyományos technológiával készül, hosszan és lassan erjesztik héjon, majd legalább 4 évig ászkolják nagy szlavón tölgyfahordókban. Ezt követően akár évtizedekig érlelték palackban, amiről Hugh Johnson szakíró „A világ boratlaszában” így ír: „Az ízekben és extratkttartalomban dúskáló, hatásos végeredmény hősöket kívánt, de legalábbis hősies milliomosokat.” J 

Ebből nyilván nem tudott minden borászat megélni, így megszületett az új kategória a „rosso”. Sokan tévesen alacsonyabb minőségről beszélnek, holott tudatosan alkalmazott technológiáról van szó. A 4 éves érlelést 2 évre csökkentve, a brutális testet a megőrzött gyümölcs ellensúlyozza és teszi fiatalabban (3-4 éves korára) ihatóvá. No és megfizethetővé, hiszen rosso kategóriában már 10-25 euró körül nagyon jókat találhatunk. Eladónk is ezt ajánlja a Chianti Riservák helyett.  Így került megvásárlásra néhány 2004-es Rosso di Montalcino (20 euró körül), de nem tudunk ellenállni az igen jó évjáratúnak tartott 1999-es - már ihatóbbnak mondott – Brunelloból (35 euró) is Mastroianni pincészetből.

 

        

 

 

Végezetül vásároltunk 20 euróért egy üveg 2001-es Luenzo-t Vincenzo Cesani-tól, amit kifejezetten azért ajánlott a hölgy, ha kíváncsi vagyok milyen egy jó sangiovese, ezt kóstoljam. A 2001-es évjárat egyébként is nagyágyú a környéken. Állítólag brunelloban vetekedhet majd az előző évtized legjobbjának tartott 97-es évjáratával is.

 

(Ezt a bort már itthon kóstoltam meg. Elsőre illatából a kelleténél talán jobban érezhető a 14-es alkohol, de ezt hamar eluralja az illatok kavalkádja, a több éves nagyiféle szilvalekvár kibontás utáni aromája, likőrös felhangokkal, keserű csokoládé fűszerekkel, majd határozott édes-meleg animalitás. Kóstolásra csábít és nem marad el a csoda. Vastag, telt, gyümölcsök lekváros ízkavalkádja, határozott, de jó ivású harmonikus tanninok. Lecsengése percekig tart, talán utóízében zavar először a tanniok szárítása. Újabb pohárra csábít ! Oltári jó bor, már csak az kérdés honnan szerzek még néhány üveggel? J)

 

(Közben eltelt 2 hónap és baráti e-mail kapcsolatban maradtam a mellékelt képen is látható Luana-val és Pietro-val. Készséggel segítettek megszervezni és utánam küldeni egy-egy kartont Luenzo 2002-es, valamint Poliziano 2003-as évjáratából.)

          

Délután Volterrába készülünk, de Dani azzal a kb. 5 felnőtt adag spagettivel elrontotta a gyomrát. Így otthon maradunk és este Fecó gitározott, a gyerekek pedig doboltak a környék örömére J Majd borokat kóstoltunk.


Volt egy Chianti Reserva (korrekt, jó ivású), egy 98-as sangiovese (Celsus) (jellegzetes testes gyümölcsös animalitás, fáradtságnak semmi jele), majd megkóstoltunk egy a borboltban ajánlott Vino Nobile di Montepulciano-t (Angelini, TreRose, 03). (Poliziano-hoz képest jobban iható, de így is hatalmas test fogad). A végére egy 2000-es Brunello di Montalcino (Bonacchi) következett. A tanninok helyből leszárítják a szájpadlásunkat. Komplex brutális darab, csak erős fantáziával iható még. Talán majd 5 év múlva.

 

Colle v.d'Elsa Fotógaléria