FIRENZE LÁTNIVALÓI - 2. RÉSZ
(Uffizi képtár, Santa Croce Bazilika, Ponte Vecchio, Piazzale Michelangelo, Rampe del Poggi, Pitti Palota, Boboli-kert)
Uffizi képtár
Már 2006-ban is azt olvastam, hogy Firenze egyik lehetetlen küldetése bejutni az Uffizi képtárba. De, aki az interneten (mintegy dupla áron) jegyet foglal, az elegánsan és kényelmesen bejut. Le is csaptam a kiváló lehetőségre és az intésnek megfelelően 15 perccel hamarabb odaértünk a helyszínre. Meg is találtam a "foglalt jegyek" nevű sort (3.ajtó), ahol hatalmas tömeg várt. Elegánsan kikerültem és mondtam az őrnek, hogy nekem időre foglalt jegyem van. Mire mondta, hogy itt mindenkinek az van, tehát álljak be a sorba. Szépen leálltuk azt a 40 percet, majd megkaptuk a jegyet (14 év alatt ingyenes, de útlevéllel kell igazolni, hogy EU polgárok vagyunk) és jött a következő pofon: miután fel "pick up"-oltuk a "reservation ticket"-tet, be kellett állni egy újabb sorba, ahol tényleg be is lehet jutni... Tehát elegánsan ugyan, de semmiképp sem gyorsan - mintegy 1,5 óra alatt - bejutottunk az Uffizibe. 4 gyerekkel ez nem volt éppen kellemes :-(.
Ezen az oldalon 2020-as leírás olvasható a jegyvásárlásról és egyéb hasznos tudnivalókról:
Toszkána Mánia
Az Uffizi palota megvalósításra I. Cosimo de' Medici 1559. július 30-án adott megbízást udvari építésze, Giorgio Vasari részére, hogy építsen egy új, a kornak megfelelő kormányzói palotát. Építéséhez 1560-ban több középkori épületet romboltatott le, beleértve egy románkori templomot is. Ezzel együtt az utca két oldalán lévő, U alakú loggiasor magába olvasztott más, korábbi építményeket is.
A munkálatok részeként 1565-ben elkészült a híres Vasari-folyosó (Corridoio vasariano), amely a Pitti-palotából kiindulva, a Ponte Vecchión át az Uffiziig, majd onnan az egykori hercegi palotáig, a Palazzo Vecchio épületéig tart.
A Medici család időközben átköltözött a Pitti-Palotába és a Vecchio palota visszakapta eredeti funkcióját, hiszen a Mediciek előtt a városi tanácsnak adott otthont. Az így felszabadult helyiségekbe az Uffizbe szánt hivatalok kerültek. Az üresen maradt épületbe I. Francesco de' Medici a család képzőművészeti gyűjteményének nagy részét helyezte el. Az építkezést teljes egészében végül 1581-ben fejeződött be. A gyűjteményen kívül pl. helyett kapott benne Francesco alkimista laboratóriuma is.
Ezzel tulajdonképpen 1581-ben megszületett a világ első múzeuma, amelynek jelentős része már abban az időben is látogatható volt. A Medici-gyűjtemény akkor még nagyobb részben antik szobrokból és ókori leletekből állt és csak később billent az arány a festmények felé. Az évszázadok alatt szinte minden művészeti és kézműves ágra kiterjedt, a Medici-család féltve őrzött fegyvergyűjteményén, ritka és egzotikus bronz-, kristály-, elefántcsont-műtárgyak, bútorok, természettudományi anyagok, korabeli csillagászati és mérnöki műszereken keresztül, a kézirat és könyvgyűjteményig.
1737-ben kihalt a Medici család és a toszkán nagyhercegi cím Lotaringiai Ferenc Istvánra, Mária Terézia főhercegnő férjére szállt. Az új uralkodó nem élt vissza pozíciójával, egy szerződésben rögzítették, hogy a gyűjtemény tulajdona Firenzére száll, akik kötelesek azt a köz javára ápolni és a városból a gyűjtemény egyetlen darabját sem lehet elvinni.
Az évszázadokat átvészelő múzeum Bonaparte itáliai hadjárata (1799-1814) során szerezte a legnagyobb csapást. Ekkor sok műkincs került a Louvre-ba, annak ellenére, hogy akkori igazgatója, Tommaso Puccini a legértékesebb darabokat Palermoba szállíttatta. Sajnos arra nem számított, hogy az akkori Szicíliai-Nápolyi király habozás nélkül átadja őket Napóleonnak. Bukása után komoly diplomáciai manőver volt a kincsek jelentős részét visszaszerezni, de így sok darab - pl. Paolo Veronese "Kánai menyegző" c. alkotása - a Louvre-ban ragadt.
A második világháború alatt Firenze vezetése a múzeum tárgyait megbízható tulajdonosú vidéki kastélyokba és magánvillákba rejtette el. Ugyan ez nem mindig jelentett biztos védelmet, de végül a műkincsek döntő többsége előkerült.
A múzeum kis kamaszok nélkül is elég tömény, így előre tervezetten Botticelli, Raffello, Tiziano, Michelangelo és Leonardo műveire koncentráltunk. Érdekes volt, hogy az akkor 9 éves Panni lányom észrevette, hogy Leonardo befejezetlen "Háromkirályok Imádása" c. képe milyen döbbenetes módon lóg ki a korszak látásmódjából és technikájából. (Igaz azóta már a Képzőművészeti Egyetemen végzett, de ezt akkor még nem sejtettük :-) )
A képtár utolsó részeiben lenyűgöző tematikus Leonardo tárlat volt látható a mester találmányaiból és a tervei alapján felépített modellekből, ami a gyermekeknek is nagyon tetszett. (Hogy ez most is van-e, azt nem tudom.)
A galéria után sétát tettünk a Santa Croce (Szent Kereszt) Basilica-hoz, amely az olasz és a francia gótika lenyűgöző 13. századi keveréke. 1294-ben kezdték el építeni, de csak 1442-ben fejezték be. Neogótikus márványburkolata a Dómhoz hasonlóan később készült, 1863-ban adták át. Többek között itt található Michelangelo és Rossini sírhelye, valamint Dante emléksírja is.
A templom híres műemlékei közé tartozik Donatello 1425-ben készült Feszülete, valamint Cimabue Festett Feszülete is. Cimabue volt az utolsó jelentős itáliai festő, aki követte a bizánci festészet hagyományait, de bizonyos pontokon szakított is vele. Az ő munkája többek között a pisai dóm apszisának mozaikja is. A Feszület nagy méretű (448x390 cm), fára festett alkotás, amely 1285 körül készült. Az 1966-os árvíz súlyosan megrongálta. A restaurálás során a sérült részeket nem festették újra, így igazi szépségét már csak fotókról ismerhetjük meg.
Szintén "kötelező" látnivaló az Arno-n átívelő 14. századi Ponte Vecchio, azaz Régi Híd. Régészeti leletek alapján már az etruszki időkben is állhatott itt egy híd, közel a folyó gázlójához. A jellegzetes, fecskefészkekként a híd oldalaihoz épített, kis műhelyeket eredetileg hentesek, halárusok, zöldségesek és bőrcserzők használták. Amikor 1565-ben, mindössze öt hónap alatt ráépítették a jellegzetes Vasari folyósót, kitelepítették őket és - állítólag Ferdinand Medici kényes orrára tekintettel - tisztább arany és ezüst művesek kaptak itt üzleteket. Ahogyan korábban már írtam, a folyosó a Pitti-palotát és az Uffizit köti össze. Funkciója részben az volt, hogy a nagyherceg - ha szükséges - menekülhessen a kormányzói épületből, másrészt, hogy ne kelljen a pór nép között gyalogolni. Ellenben kiválóan lehetett az alattvalók mindennapi szóbeszédei után hallgatódzni...
A legenda szerint, amikor 1938-ban Hitler és Mussolini találkoztak Firenzében, titkos terveiket ezen a folyosón beszélték meg annak érekében, hogy ki ne hallgathassák őket. Talán ez lehet az oka - ahogyan a város történeténél szintén írtam róla - hogy a II. Világháború végén, a visszavonuló német hadsereg egyedül ezt a hidat nem robbantotta fel. Szerencsére, ugyanis a háború alatt sok festményt rejtettek itt el.
Az 1966-os nagy árvíz komolyan megrongálta, felújítása 1 évet vett igénybe.
A híd közepén álló Benvenuto Cellini (1500-1571) szobrot, aki firenzei egyik legnagyobb ötvösművésze volt, 1901-ben avatták el. 2014. június 16-án, az új díszvilágítás átadó ünnepségén Andrea Bocelli tartott itt koncertet.
Ha tökéletes panorámát akarunk fotózni, akkor kihagyhatatlan hely a Firenze "Rózsadombján" található Piazzale Michelangelo. Parkolni is tudunk, de gyalog is megközelíthető. A Ponte Vecchiótol az Arnó folyó partján kb. 1,7-2km és bő fél óra séta. Javaslom a "Rampe del Poggi" irányában a folyó feletti dombon felsétálni. "Poggi rámpái" mesterséges barlangok, medencék, szökőkutak, boltívek, sétányok és lépcsők négyszintű komplexuma, amely a San Niccolo-toronytól a Piazzale Michelangelóig terjed.
1872 és 1876 között Giuseppe Poggi firenzei építész álmodta meg, amelynek fő célja - a szintén általa tervezett - Piazzale Michelangelo alatti domboldal megerősítése. Poggi feladata az volt, hogy az újonnan egyesült Olasz Királyság 1865-ben Firenzébe költöző fővárosához méltó korszerűsítést és az új királysághoz illő tereket hozzon létre. Sajnos 1871-ben a főváros mégis Rómába költözött, így kikerült a fókuszból és ezáltal elegendő pénz sem érkezett a megkezdett beruházásra. Többek között vízellátását sem sikerült megoldani. A rámpák állapota így egyre csak romlott az évszázadok alatt.
A szerkezet azonban statikailag nagyon fontos, így Firenze városa kiemelt helyreállítási projektnek nyilvánította és 2018-ban mintegy 2,5 millió eurós projektet indított a megmentése érdekében. A munkálatokról - amelyek csaknem 1 évig tartottak - Barbara Tosti, a "Fondazione CR Firenze" művészeti és kulturális örökségi alapítvány vezetője úgy nyilatkozott, hogy ez volt a város elmúlt 50 évének egyik legösszetettebb projektje. Poggi Firenze Történeti Levéltárában őrzött eredeti tervei alapján hűen rekonstruálták a rámpák pompáját, miközben egy korszerű, hidraulikus vízgazdálkodási rendszert építettek ki a szökőkutak és mesterséges csobogók számára. Eközben eltávolítottak 11 tonna gyomot és gyökeret, mire sikerült életre kelteni az eredetileg elképzelt, 19. századi "vízi mesét".
A Michelangelo térről bal felé nézve egy zöldellő dombot látunk, amely nem más, mint a Boboli-kert névadója. A birtok eredetileg a Borgolo család tulajdonában állt, feltételezik, hogy ezután kapta a Boboli nevet. 1418-vásárolta meg Luca Pitti (1398-1472) firenzei bankár, aki Cosimo de 'Medici kitüntetett bankára és helyi szövetségese volt. A történészek szerint a háttérből jelentős szerepe volt a Mediciek hatalomra jutását elősegítő államcsíny előkészítésében. Kora egyik leggazdagabb embere volt, aki bizonyos értelemben a Mediciekkel is vetélkedni kívánt. A legenda szerint, amikor megkezdte a Pitti Palota építését azt az utasítást adta, hogy az ablakok akkorák legyenek, mint a Medici-rezidencia ajtajai, és a belső udvar elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne az egész a Medici palota.
Azt is beszélik, hogy Cosimo 1464-es halála után ő maga akarta átvenni a diktátor szerepét és Piero di Cosimo de 'Medici megdöntésére szövetkezett. Így volt-e, vagy sem, azt nem tudjuk, de a terv kudarcba fulladt és Pitti továbbra is a Mediciek támogatója maradt. Később azonban fokozatosan háttérbe szorult és nem tudta finanszírozni a palota építését, amely így 1465-ben leállt. 1472-ben halt meg, ami után családja még közel 80 évig a befejezetlen palotában lakott. Anyagi nehézségek okán azonban 1549-ben a leszármazott Buonaccorso Pitti arra kényszerült, hogy eladja az ingatlant I. Cosimo nagyherceg feleségének, Toledói Eleonórának.
A nagyhercegnő utasítására 1550-ben kezdték meg a Palota felújítását és a "Giardino di Boboli" kiépítését, amelyet az olasz típusú díszkertek egyik legszebb példájának tartanak. Viszonylag korán, már 1766-ban megnyitották a nagyközönség előtt. Legfőbb látnivalói:
- Buontalenti mesterséges barlangja, amelyben Michelangelo Rabszolga-szobrainak a másolata látható (az eredetiek a Galleria dell'Accademia-ban vannak kiállítva).
- Amfiteátrum, amelynek a közepén Caracalla termáiból (Caracalla római császár 3. század végi hatalmas fürdőépülete Rómában) idehozott gránitmedence és obeliszkek állnak.
- 16. századi Neptun-szobros szökőkút.
- A kert legmagasabb pontján található ún. Bástya - ma kertilak - amelyet Michelangelo épített 1529-1530 között.
- Isolottó-nak nevezett kis mesterséges tó, amelyhez antik szobrokkal szegélyezett út, az ún. Viottolone ("Ösvény") vezet.
A Pitti Palotát a Mediciek után a mindenkori Toszkán fejedelmek, majd a 19.-20. században az olasz királyi család használta. Jelenleg több múzeumnak ad otthont, mint a Pitti Képtár (Galleria Palatina), amely igen gazdag gyűjteményében olyan festők képeit tekinthetjük meg, mint Raffaello, Tiziano, Dürer, Lippi, Andrea del Sarto és sokan mások.
De itt van a Modern Művészetek Múzeuma, a Ruhamúzeum, az Ezüstmúzeum, a Porcelánmúzeum és a Kocsimúzeum is. A Királyi lakosztályok (Appartamenti Monumentali) kiállítás során a Mediciek 14 fényűző lakosztályát nézhetjük meg.
A Palota 1982 óta az UNESCO Világörökség része.
|
Fotógaléria: Firenze 2020
Fotógaléria: Firenze 2006
|
