Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út
Történelem
Útvonal
1.-2.nap: Ovacik - Faralya
3.nap: Faralya - Alinca (Karaagac)
4.nap: Alinca - Gavuragili
5.nap: Gavuragili - Xanthos
6.nap: Kalkan - Patara kitérő
7.nap: Cavdir - Kalkan
8.nap: Kalkan - Saribelen
9.nap: Saribelen - Gökceören
10.nap: Simena - Aperlea
11.nap: Aperlae - Bogazcik
Kas pihenés
Saklikent - Tlos kirándulás
Burdur - Sagalassos kirándulás
Kibyra kirándulás


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


2013. Október 10.-11., Kirándulás Burdur - Sagalassos - Kibyra folytatás



Sagalassos után, a korai délutáni órákban, újabb ritkán látogatott romváros, KIBYRA (vagy Cibyra) felé vettük az irányt. Az ókori város délnyugat Anatólia Gölhisar nevű települése felett található, Burdur és Fethiye között félúton, mindkét várostól kb. 110km-re és 1,5-1.45 óra autózásnyira.
Kibyra eredete bizonytalan. Nem találtam arra utaló tanulmányt, ami valamilyen hettita várossal hozta volna összefüggésbe, de területe biztosan része volt a Hettita Birodalomnak. A birodalom felbomlása után, a nagy történetíró Strabo szerint lydiai (lüd) származású nép foglalta el a térséget. (Lydiráól ITT írok bővebben) Hozzáteszi, hogy Kibyra erős kormányzattal rendelkezett, hatalmát kiterjesztette Mylias, Lycia területeire, illetve a Rodosszal szemben a mai Marmaris-félsziget irányában is.

Az i.e. 2. században Kibyra egy ún. nevezett tetrapolis vezető városa volt, amelynek részei a közeli Bubon, Balbura és Oinoanda települések voltak. Jól prosperáló kereskedelmi szövetség volt, amelyről építészeti emlékei árulkodnak. Legfontosabb bevételi forrása a kohászat volt. Strabo szerint ennek oka, hogy könnyen feldolgozható fémlelőhelyek voltak a közelében. Sagalassoshoz hasonlóan itt is találtak kerámiakészítő műhelyeket; a leletek minősége és mennyisége alapján a kerámiaipar is fontos volt a városban. Gazdagságát jól jelzi, hogy az ókori feljegyzések szerint több mint 100 ezer fős lakosságát 30 ezer katona, és 2 ezer lovas védte.

A szövetség végül az ún. Mithridatész-i Háborúk idején bomlott fel az i.e. 1. században. VI. Mithridatész (i.e. 132 - i.e.63) Pontosz (Pontus) utolsó királya volt. Az egykori Pontoszi Királyság a mai Törökország területén, a Fekete-tenger déli partjainál volt található, fővárosa Trapezusz (a mai Trabzon). A királyság korábban Rómával való előnyös szerződéseit kihasználva elfoglalta a Boszporuszi Királyságot, a Balkán egy részét, sőt a Fekete-tenger északi partvidékét a Dnyesztertől a Donig. Róma egyre gyanakvóbban nézte erősödését. Amikor több politikai konfliktust követően Mithridatész i.e. 88-an gyakorlatilag lerohanta az egész Asia provinciát, kirobbant a háború. I.e. 86-66 között három jelentős háborúban ütközött meg olyan római hadvezérekkel, mint Sulla, Lucullus vagy Pompeius. Ezalatt többször elveszítette, majd visszahódította királyságát, majd végül a Pompeiustól elszenvedett veresége után, száműzetésben halt meg.

A feljegyzések szerint Kibyra zsarnokként számon tartott uralkodóját - egy bizonyos Moagetes-t - Lucius Licinius Murena római helytartó i.e. 82-ben lemondatta a pontosziakkal való kezdeti konfliktusok idején. A város a Pontosz bukása utáni időszakban Róma fennhatósága alá tartozó, prosperáló városnak számított.

I.sz. 23-ban, alig 6 évvel a nagy Lydiai földrengések után, Kybirát is természeti katasztrófa sújtotta. Tiberius Julius Caesar császár komoly anyagi segítséget nyújtott a város újjáépítéséhez, és 3 (más források szerint 5) évre elengedte az adókat is. Hálából a város, hasonlóan a szintén földrengés sújtotta más lydiai városokhoz felvette az uralkodó nevét. Így lett Philadelphia Neocaesarea; Hierapolisz Hierocaesarea; Kibyra és egy ideig Szardeisz is a Caesarea utónevet vette fel. A 17-es katasztrófában érintett városok Rómában, Caesar fórumán szoborcsoportot állítottak Tiberius tiszteletére, amelyet i.sz. 23. után Epheszosz és Kibyra kibővíttetett. Az emlékmű feltehetően egy 80-ban kitört tűzvészben elpusztult.

A földrengésről Sztrabón a Geógraphika hüpomnémata, XII. könyv, VIII. fejezet, 18. szakaszban így ír:
"Ugyanebben az évben tizenkét híres kisázsiai város dőlt romba egy éjszakai földrengéstől, így annál váratlanabb és súlyosabb volt a szerencsétlenség. Még az ilyen esetben szokásos menekvés, a szabadba való kirohanás sem segített, mivel a megnyílt föld mindenkit elnyelt. Hatalmas hegyek süllyedtek le, egyszerre fennsíknak látszottak addigi lapályok, a romok közt tüzek csaptak fel, mint beszélik. Az a tény, hogy legszörnyűbben Sardest sújtotta a csapás, a részvétet is elsősorban az ottaniak felé irányította: mert tízmillió sestertiust ígért Caesar, és öt évre elengedte, amivel az államkincstárnak vagy a császári fiscusnak tartoztak. A kár és az orvoslás mértékét tekintve a Sipylos melletti Magnesia lakosai következtek utánuk. A temnosiakat, philadelphiaiakat, aegeaeiakat, apollonisiakat, s kiket mosteneieknek, illetve hyrcaniai macedonoknak neveznek, továbbá Hierocaesariát, Myrinát, Cymét, Tmolust ugyanennyi időre mentesítették az adóktól s elhatározták, senatusi megbízottat küldenek ki, hogy vizsgálja meg a helyzetet és segítsen. Ki is szemelték Marcus Ateiust a volt praetorok közül, hogy consuli rangú asiai helytartó jelenlétében egyenlők között versengés és ebből bonyodalom ne támadjon." (Évkönyvek, II. könyv § 47, ford. Borzsák István)

Feljegyzések alapján a várost i.sz. 129-ben Hadrianus is meglátogatta, a lakosság pedig nagy tisztelettel fogadta.

A feltárt épületek a 23-as földrengés utáni római időszakból származnak. A romok nagy területen, több hegyoldalon és teraszon szétszórva, kb. 1000 m magasságban találhatóak. Az első újkori leírások a területről 1842-ből származnak. A Burduri Múzeum 2002-ben végzett először feltárásokat, de a nagyobb léptékű ásatás és restaurálás csak 2006-ban indult a Kulturális Minisztérium támogatásával, az Akdeniz Egyetem vezetése mellett. A feltárások még tartanak, bár lassan kiépül az idegenforgalmi infrastruktúra is. Amikor 2013 októberében ott jártunk jegyárusító bódé már volt, de személyzet még nem.

A bejárattal szemben található a monumentális U alakú stadion, lenyűgöző panorámával a síkságon elterülő tóvidékre. 200 méteres hosszával és kb. 12-13 ezer főt befogadni képes lelátójával Anatólia legnagyobbjának számít. Előtte a jobbra felfelé vezető úton (amin mi autóval fel tudtunk menni) legalább 1 km-es sétával érhető el az Alsó-és Felső Agora, a Színház, illetve a legvégén a Bouleterion. A 40 üléssoros színház még nincs feltárva, de kifejezetten jó állapotban van. Befogadóképessége kb. 7400 fő lehetett, lenyűgözően hatalmas.


A kisebb - egykor fedett - Bouleterion, vagy Odeon egyszerre volt Parlament, Bíróság, és adott helyt művészeti, elsősorban zenei rendezvényeknek. Kb. 3600 főt tudott befogadni. Gyönyörűen restaurálják, bennünket a Patarában látottra emlékeztetett.



Dísze lesz a Világ legnagyobb egybefüggő római kori mozaikja a bejárat előtti egykori oszlopcsarnokban, valamint a belső térben a 11 méter széles rendkívül különleges Medusa fejet ábrázoló mozaik. 95%-ban eredeti állapotban maradt fenn, stílusa akár kortárs is lehetne. Sajnos ott jártunkkor a munkálatok miatt le volt fedve, de a tervek szerint üveg járófelületet kap majd. Addig is mellékelek egy fotót róla: http://www.thehistoryblog.com/wp-content/uploads/2013/09/Medusa-mosaic1.jpg )

A városnak jelentős kiterjedésű Necropolisa (temetője) volt. Több földalatti sírkamrát, mauzóleumot tártak fel, illetve közel 360 szarkofág fedelet. Ezek többségét a város pajzsos címere, illetve nagy számban Medusa fejes domborművek díszítik.

A fürdő komplexum feltárása során megtalált vízvezeték rendszer mérnöki pontosságú tervezésre utal, a kutatók szerint a városnak teljesen önellátó vízgazdálkodás volt.

A város végén egy romos keresztény templom emlékeztet azokra az időkre, amikor Kibyra Caria tartományhoz tartozó püspökség volt az Aphrodisias-i (bizánci időkben Staurupolis) Metropolitian alá rendelve.

A helyszín fekvése alapján javaslom, ha jó fotókat akarunk csinálni a délelőtti órákban érkezzünk.

Kibyra egy napos kirándulással is elérhető - több más érdekes romvárossal együtt -, ha Fethiye és Kas között nyaralunk. Vagy felfűzhető egy 2-3 napos körútra akár Sagalassossal együtt, ahogyan mi is tettük, az Antalyai térségből is.

Fotógaléria: KIBYRA