Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út
Történelem
Útvonal
1.-2.nap: Ovacik - Faralya
3.nap: Faralya - Alinca (Karaagac)
4.nap: Alinca - Gavuragili
5.nap: Gavuragili - Xanthos
6.nap: Kalkan - Patara kitérő
7.nap: Cavdir - Kalkan
8.nap: Kalkan - Saribelen
9.nap: Saribelen - Gökceören
10.nap: Simena - Aperlea
11.nap: Aperlae - Bogazcik
Kas pihenés
Saklikent - Tlos kirándulás
Burdur - Sagalassos kirándulás
Kibyra kirándulás


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


10.nap: 2013.10.06, Simena - Aperlea (12km, 4 óra)



Gyönyörű napra ébredtünk, a hidegfront véget ért. Ragyogó napsütésben mindössze kettesben reggeliztünk a mólón. Bár még szezonban vagyunk, de ebben az ékszerdobozban - az all inclusive resortoktól távol - minden békés, és csendes. Érdekes volt végignézni, ahogy még a kenyeret is csónakkal hozzák. Utólag megbeszéltük, hogy mindkettőnkben felmerült, hogy nem gyalogolunk tovább, hanem itt maradunk :-).

Így a 9 óra helyett 10.30-kor kerekedtük útnak, és elindultuk visszafelé Kas irányába.
Az erőd mögötti szarkofágos hegyoldal baloldalán megy az ösvény, amely megkerüli Ücagiz öblét. Mi persze felmásztuk a necropolis tetejére, hogy a csodás panorámával búcsúzzunk Simenától. Így innen a bozóton keresztül ereszkedtünk le a helyes útra, hogy meglegyen a szükséges napi véres lábkarcolás :-). Ezzel együtt is alig egy óra alatt az ókori Teimiussa (mai Ücagiz) falucskába értünk. Kihagytuk a necropolis bejárását, egyrészt késői indulásunk okán, másrészt én már jártam itt hajóval. Így csak gyors üdítő vásárlásra álltunk meg, majd végig követve a tengerparti sétányt északi irányban, a Kekova panzió felé hagytuk el a várost 11.45-kor.
Ahol elfogy a tengerparti ösvény, egy tábla meglepően felvezet a házak kertjei közé. Ne ijedjünk meg, a helyiek vastag szürke nyilakkal jelzik a helyes utat a privát telkek határán. Kb. 100 méter kanyargás után már a megnyugtató piros/fehér jelzésen haladtunk.


Innentől gyaloglásunk egyik legélvezetesebb része következett. Kb. 45 percig közvetlenül a tengerparton, nagy köves, szilás-kanyonos terepen, térdig-derékig érő szűk vájatok között, de összességében gyönyörű környezetben gyalogoltunk.


13.30-kor elhagyva tengert, egy vörös földes - köves gyümölcsös, és olíva ültetvényre értünk. Itt a jelzést elvesztettük, de a vándorok kőhalmocskái ismét segítettek. Egyenesen D-NY 210 fok felé kell tovább haladni.
13.45-kor egy medencébe értünk, ahol szintén olajfák, vörös kősivatag, és baloldalon egy romváros szerű, vagy régebben lakottnak tűnő farmszerűség fogadott. Innen nagy köves, eltévedős, unalmas kőtenger következett.

14.15-kor egy görgeteg köves, nagy sziklás ösvény levitt tenger egyik öblének a végébe. 14.30-kor már a váratlanul feltűnő Fisherman's nevű étterem, kikötő és csónakház teraszán söröztünk. Rajtunk kívül nem volt egy vendég sem, már az ősziesítésre készültek. Valószínűleg ide csak szervezett csoportok jönnek hajóval piknikezni, illetve a közeli Aperlae város megnézésére. Jól esett a napfürdő és sör is, így csak 1 óra múlva indultunk tovább.

15 perc múlva, 15.45-kor már Aperlae öblében jártunk, és megtaláltuk mai szállásunkat a Purple House-t. A tulajdonos rögeszmés bio-öko nomád (török hippi) házaspár, egy 30-35 körüli srác, gyönyörű feleséggel, és 3 éves fiúgyermekkel. Ahogy írásos szóróanyaguk is hirdeti: teljesen önellátóak, gyűjtik az esővizet, napelemet és szélgenerátort használnak, teljesen vega az ellátás ("tiszteljük a természetet, nem eszünk állatot").
Egy 2 szobás, régi, rusztikus fagerendás, kőházban volt a szállásunk. Autentikus, de tiszta volt. WC, tusoló külön a kertben. A camping ingyenes.

Délután az Aperlae öblét határoló romvárosban és necropolisban sétálgattunk. A város kb. 1300 évig maradt fenn. Legvirágzóbb időszaka az i.e. 3.-4. századtól, a 7. századi arab betörésekig tartott.

Annak ellenére lett gazdag és fontos város, hogy kikötője kifejezetten nem volt biztonságos. Sem az időjárási viszonyok ellen, sem a kalózkodás szempontjából nem volt könnyen védhető. Hogy mégis mi az oka, hogy ő lett a vezetője a Simena kapcsán már említett kereskedelmi szövetségnek? Az ok: a tüskés bíborcsiga (Murex brandaris).
Ugyanis ennek a jószágnak a mirigyváladékából állították elő anno az ún. Tyrian lila, latinul purpura (bíbor lila) színű festéket. Az ókorban - különösen Rómában - ezt a színt csak az előkelők viselhették. Ráadásul ez volt az egyetlen festék, ami kibírta a többszöri mosást is. Később Bizáncban is rendkívül fontos volt, és annyira drága, hogy korai fényűzést korlátozó törvények szabályozták annak birodalmi használatát.

A régi monda szerint egy föníciai pásztorlány kutyája a tengerparton beleharapott egy ilyen csigába, és a pofája piros lett. A lány erre kipróbálta egy szöveten is, és az is színes lett. Az i.e. 2. században élt római író Julius Pollux szerint viszont Héraklész kutyája volt a tettes.
Korábban úgy tartották, hogy i.e. 1100 körül Tyros városában vált a bíborfesték gyártása virágzó üzletté, de ma már a föníciai Sarepta városából is ismerünk erre utaló régészeti jeleket 300 évvel korábbról. Sőt, újabb régészeti leletek utalnak arra, hogy a Murex kagyló Krétán már a minószi kultúrában is ismert volt az i.e. 20.-18. században.

Gyártása mindig is szigorú titok volt. Az idősebb Plinius leírása maradt fenn a technológiáról: a csigákat nagy ón kádakban 10 napig hevítették, majd a kivonathoz sót adtak. A színárnyalatokat vizelet (gondolom a karbamid miatt) hozzáadásával állították be. Ha figyelembe vesszük, hogy 1 gramm festékhez 12 ezer(!!) csigára volt szükség, értjük, hogy miért volt a kiválasztottak jelképe. A későbbik korokban pl. a pápák, és bíborosok színe volt.

A Római és Bizánci Birodalom bukása után a technológia feledésbe merült, egészen William Cole-nak a Brit Királyi Társaság folyóiratában megjelent cikkéig. Cole egy ír férfiről számolt be, aki különleges eljárással és egy skarlátvörös színű anyaggal kelmét festet, ami a fény hatására a sárgás-zöldes-kékes és vörös színskálában változott.

A csiga kivonat anyagát végül Paul Friedlander német kémikus határozta meg 1912-ben. Az anyag az indigó brómderivátuma, az ún. dibromindigo.

Mindenestre Aperlae gazdagságát jól jelzi, hogy négy templom, komoly erődítményrendszer, és számos síremlék maradványait sikerült azonosítani. A 7. századi arab inváziókat azonban nem élte túl, elnéptelenedett és sohasem építették újjá.

Kétségtelenül hangulatos a teraszos ligetekben, a klasszikus lykiai szarkofágok között bóklászni. Sajnos objektívem ma felmondta a szolgálatot, a hozott csere darab pedig Kasban várt rám, így csak néhány telefonos képet készíthettem.

Este a szomszédos szobában lakó német házaspárral és kamasz gyerekével ismerkedtünk meg, és töltöttük együtt az estét. Vacsoránk az ún. kabak: tökös lecsó, joghurttal és bulgurral; elég diétásnak bizonyult. Szerencsére még voltak kósza szendvicsmaradékaink, amit megosztottunk a fejlődőben lévő német sráccal. Mi meg kértünk még egy üveg sört :-).

Lefekvés előtt nagy riadalom támadt; vendéglátóink kimentettek az egyik kútból egy sül féle állatot, amit speciális 100lumenes elemlámpámnak is köszönhettünk. Este 10 órakor már aludtunk.

Fotógaléria: Simena - Aperlea - Bogazcik