Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út
Történelem
Útvonal
1.-2.nap: Ovacik - Faralya
3.nap: Faralya - Alinca (Karaagac)
4.nap: Alinca - Gavuragili
5.nap: Gavuragili - Xanthos
6.nap: Kalkan - Patara kitérő
7.nap: Cavdir - Kalkan
8.nap: Kalkan - Saribelen
9.nap: Saribelen - Gökceören
10.nap: Simena - Aperlea
11.nap: Aperlae - Bogazcik
Kas pihenés
Saklikent - Tlos kirándulás
Burdur - Sagalassos kirándulás
Kibyra kirándulás


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


2013. Október 10.-11., Kirándulás Burdur - Sagalassos - Kibyra útvonalon



2 héttel korábban a repülőn ülve, a fedélzeti újságban lettem figyelmes egy új törökországi régészeti attrakcióra, amely teljesen felvillanyozott. Korábban nem hallottam róla, a neve: Sagalassos. Az interneten sincs túl sok információ, de a képek meggyőztek: nekünk ezt látnunk kell! Nincs igazán jó helyen, Kastól kb. 240km-re, 4 óra autózással érhető el. Így két napos kirándulás lett belőle.



Az út a Taurus-hegységen keresztül, gyönyörű tájakon vezetett. Nekünk a megérkezés elég kalandosra sikeredett, ugyanis odafelé félúttól folyamatosan haldoklott az aksi. Emiatt először a légkondi állt le a 30 fokban. Majd lett olyan érzésem, hogy Sagalassos helyett megállás nélkül elmegyünk Burdurba, mert ha megállunk, nem tudunk továbbmenni. Burdur még is csak egy nagyváros, ott könnyebb lesz szerelőt találni - gondoltam. Igazam lett, gyakorlatilag a neten foglalt szállásunktól 100m-re az autó megadta magát. Ketten toltuk be egy pékség elé, hogy ne akadályozzuk kaotikus délutáni forgalmat. Miközben próbáltunk elnézést kérni, a tulaj már rohant is segíteni. Azon túl, hogy kezébe vette az ügyet és intézte az autómentőt, a szervizt, még a teákat is úgy hozta a szomszédos kávézóból, hogy nem engedte kifizetni. Hihetetlen megható volt ez a gondoskodás! No ezért is nagyon szeretem ezt az országot!
Később kiderült, hogy a generátor ékszíja ment tökre, így nem töltötte vissza az aksit. A szerviz azt mondta, hogy délután készen lesz, így addig nem volt mit tenni elfoglaltuk szobánkat. Az Otel Ozeren 1 nevű szálloda 3 csillaga elég túlzó minősítés. A szoba nagy, a bútorok a 80-as évek kollégiumi színvonalát idézték. Ez még nem nagy baj, viszont mivel minden török bent dohányzik, az ágyneműből, és a bútorokból ömlött a nikotin szag. A fürdő tisztaságával kapcsolatban is erős kételyeim voltak. Végül is mindegy, nem szállodázni jöttünk. A személyzet viszont végtelenül kedves, a reggeli pedig teljesen tökéletes volt. Kb. 35 euróért egy kultúr-túrába belefér.

A szálloda legfőbb előnye, hogy 50 méterre van a Régészeti Múzeumtól, ami kihagyhatatlan. Két legfontosabb kollekciója Sagalassos, és egy másik kevéssé ismert város Kybira leleteiből áll. A hatalmas szobor töredékek, a leletek művészi kidolgozottsága előre vetítette, hogy milyen gazdagságú város romjait fogjuk másnap látni. Kybira esetében a 3D virtuális túra külön élmény volt.

Burdur egyébként nem különösebben érdekes, de kétségtelenül jó kontraszt az idegenforgalom által nem felkapott török nagyvárosokba való bepillantás. Esti vacsoránk helyszíne az Emniyet Lokantasi bekerült a legjobb 100 történelmi étterem közé az országban. 1949-ben nyitották, specialitása a köfte (egyfajta húsgombóc), a zöldséges-húsos raguval töltött pilaf, és egy húsos-zöldséges gulyásféleség. Mi voltuk az egyetlen külföldiek, és az egyszerű, de nagyszerű vacsoránk, a hely hangulata egyből megragadott. Az árfekvése is teljesen rendben volt.

Fotógaléria: Taurus - Burdur  

Másnap reggel a kb. 36km-re lévő SAGALASSOS felé vettük az irányt, ami az Aglasun nevű település feletti hegyekben található, jól kitáblázva.

A Taurus hegység csúcsai között épített város Pisidia legfontosabb városa volt. Pisidia az ókori Lykia, Caria, Lydia, Frígia és Pamphyliával határos államalakulat, ami nagyjából a mai Antalya tartományának felel meg. Olyan városok tartoztak hozzá, mint Termessus, Selge, Cremna, Sagalassos, Etenna, Antiochia, Neapolis, Tyriacum, Laodiceia, stb. Területe a hettita időkben az Arzawa királyság része volt, saját nyelvük nem ismert pontosan.

Fontos, hogy több kutató szerint Pisidia és Pamphylia valójában egy ország és népcsoport, csak eltérő időszakban eltérő néven hívták őket. Hérodotosz például nem említi Pisidiat csak Pamphyliát, de a törzsek között megemlít egy bizonyos "Lakuna" nevűt, amelyet későbbi leírások már pisidiaiknak neveznek. Ismert teória, amely szerint a tartomány déli, tengerparti részein görög és egyéb nációk korán alapítottak gyorsabb fejlődést és magasabb civilizáltságot eredményező kereskedőtelepeket. Ezen részek alkotják a tulajdonképpeni Pamphyliát, míg az északi, vad hegyvidéki rész lett Pisidia. A perzsák görögök elleni háborújában már egyértelműen írnak a pisidiaiakról, akik a perzsákat segítették a görögökkel szemben.

Sagalassos város hegyvidéki pozíciója természetes védelmi rendszerként működött. A település 1490-1600 méter magasság közötti teraszokon terül el, amelyet északról az Akdag hegység (2271 m) láncai védenek, szinte lehetetlen rajtuk áthatolni. A déli oldalról érkező útvonal sem egyszerű, de biztosan nem alkalmas az észrevétlenül lerohanjuk taktikára.
Mindezek mellett a déli zöld termékeny völgyek, a tóvidék közelsége (pl. Burduri tó) elegendő élelmiszer tartalékot jelentett. A régió egyik fő mezőgazdasági termékének a kukoricának olyan nagy volt a hozama, hogy a késő 2. században ez biztosította a Szíriában állomásozó római légiók élelmiszerellátását. Az ókorban a várost kiterjedt cédrus, fenyő és tölgyerdő vette körül, ami a saját nyersanyag biztosításán túl export árucikk is volt.
A hegyvidék nagyon gazdag forrásokban és vízkészletben, ami szintén stratégiai jelentőségű. A helyben lévő mészkő és márványbányák az építkezést tették könnyebbé. Minőségük okán a császári években a szarkofágfaragó műhelyek is komoly bevételt hoztak. És végül a tóvidék agyaglelőhelyei biztosították a város talán legfontosabb gazdasági forrását, a messze földön híres és keresett vörös színű, bevonatos helyi fazekas termékeket.
Ez a ritka kombináció tette Sagalassost szinte legyőzhetetlenné, és emelte a legerősebb városok rangjára.

A tóvidéknek köszönhetően a környék már az i.e. 12. évezredben is lakott volt, a 8. ezredben pedig - a vadászó/halászó/gyűjtögető életmódon túl - mezőgazdaságra utaló nyomokra is bukkantak.

A hegyek között lévő várost a kutatók - nem egyértelműen bizonyítottan - a hettita dokumentumokban az i.e. 14. században felbukkanó Salawassa-nak nevezett várossal hozzák összefüggésbe.
A kora vaskorban megjelenő települések közül azonban közelmúltban a Tepe Düzen dombon felfedezett maradványokat már egyértelműen Sagalassos elődjének tekintik. A város első részének kialakulása a Fríg Királyság (i.e. 9. - 7. század eleje) időszakára, majd Lydia i.e. korai 7.század - 546. év közötti uralmára tehető.

I.e. 546. - 334. között Sagalassos a Perzsa Birodalom fennhatósága alá tartozott. Ebben az időszakban Pamphylia tengerparti városai felől érkező hellén hatásokra lett a város polisz típusú. A perzsa terjeszkedés során a történelmi leírások Pisidia régiót, harcos és lázadó népcsoportok lakhelyeként írja le, ahol nem volt egyértelmű a perzsák tényleges fennhatósága.

Nagy Sándor is heves ellenállást tapasztalt i.e. 334-ben Sagalassos meghódításakor. Bár nem sikerült a macedón csapatokat megállítani, de az ellenállás a déli kaput uraló kúpos formájú hegycsúcson - termessosi íjászok segítségével - akkora volt, hogy később a csata emlékére az "Alexander-hegy" nevet kapta. Érdekességképpen említem, hogy később a lakosság megítélése pozitívra fordult, és inkább lehetőségeket láttak Nagy Sándor perzsák helyetti uralkodásában. Annyira, hogy később még pénzérméiken is ábrázolták ezt az ütközetet.
Sokáig azonban nem élvezhették a Makedón fennhatóság stabilitását, mert az uralkodó 323-ban meghalt. Az ezt követő utódlási háborúkban a város feletti uralom több alkalommal került más és más macedón utódjelölt kezébe. Többek között uralkodott Perdikkasz, Antigonos, Lüszimakhosz és Szeleukosz is a térségben. Ezekben a hellenisztikus időkben a város vezetési rendszere, kultúrája és hivatalos nyelve is görög lett. Az i.e. 3.-2. század fordulóján Pisidia az Attalida dinasztia uralkodása alá került. A dinasztia nevét Attaloszról, Philetairosznak - az első Lüszimakhosz uralma utáni pergamoni uralkodónak - az apjáról kapta. Pergamon fennhatósága ekkor kiterjedt Müsziára, Phrygiára, Lydiára, majd Lükaonia, Pamphülia és Pisidia és területeire is, amivel Kis-Ázsia egyik legnagyobb országa lett. Sagalassos i.e. 2. századi jólétét tükrözik az impozáns középületek. Politikai rendszere, gazdagsága viszonylagos függetlenséget és stabilitást jelentett számára. De közben profitált Pergamonnak a kultúra és tudományok terjesztése és támogatása iránt érzett elkötelezettségéből.

A római terjeszkedés közvetlenül akkor érte el Pisidiát, amikor III. Antiochus vereséget szenvedett a Magnesia-i csatában i.e. 190-ben. A következő évben a római konzul Lucius Manlius Vulso hadjáratott indított az észak Anatóliában lévő Galatiába, az ott élő kelták megregulázására. A katonák végigdúlták és fosztogatták az útvonalat. Sagalassos komoly összeggel váltotta meg, hogy megszabaduljon a légióktól.

Az utolsó pergamoni király III. Attalosz i.e. 133-ban utód nélkül elhunyt és végrendeletében Rómára hagyta az országot. A rómaiak i. e. 129-ben Asia néven tartományt hoztak létre Pergamon területeiből. Érdekes, hogy a leírások szerint a provinciának azonban nem volt része Pisidia. Két teória létezik. Az egyik szerint az V. Ariarathes által uralt Kappadókiához került, de az is lehetséges, hogy visszanyerte függetlenségét. Az biztosnak látszik, i.e. 36-25 között Amyntas király idejében egy rövid ideig Galatiához kerül, aki akkor uralta Lacaonia, Isaura és Kappadókia területeit is. Halála után i.e. 25-ben Pisidia a Galatia római provincia része lett.

Sagalassos ekkor került végleg, és formálisan is római uralom alá. Fénykorát a császári időszakban élte, ekkor a régió legerősebb városa volt, ahogy egy felirat is megőrizte: "Az Első Pisidiában". Augustus Pax Románája (Róma békéje) hihetetlen lehetőségeket biztosított számára. A város területe több mint duplájára növekedett. A korai császári időszakban a belváros pazar épületekkel gazdagodott, a felső agorát újrakövezték és felújították. A helyi arisztokrácia egymással versengve finanszírozta az újabb és újabb műemlékek építését. Ekkor készült az észak-nyugati Heroon, az Agora több emlékoszlopa, császári családnak címzett boltívek és átjárók, stb. Hadrianus alatt (117-138) soha nem látott jólét kezdődött és ki is tartott a 3. századig. Ebben az időszakban épült a négy monumentális Nymphaea, a könyvtár és a Macellum. A 2. század végén adta Sagalassos az első római szenátorát, ekkor fejezték be a legnagyobb műemlékeket, többek között a fürdőt, a színházat, valamint a császári kultusz jegyében az isteni Hadrianusnak, valamint Piusnak szentelt templomokat. A hatalmas Hadrianus szobor lába és feje a Burduri régészeti múzeumban eredetiben látható.


Diocletianus alatt a térség Pisidia néven önálló tartomány lett. S bár dél-kelet Anatóliában a 3. században Róma gyengülni kezdett, de a háborúk utánpótlásából Sagalassos kiváló termelési, kereskedelmi, és politikai lehetőségei okán még a 4. századig profitálni tudott.


Bizánc alatt Sagalassos keresztény püspökség lett, és képviseltette magát az első a konstantinápolyi zsinaton i.sz. 381-ben. A keresztény, és a pogány lakosság között komoly belső feszültség jelentkezett. Ez oda vezetett, hogy többek között 400-ban - a nemrég felújított - Neon Könyvtárat, és a többi pogány vallás terjesztéshez szükséges épületet (pl. tornaterem (?), színház (?)) teljesen lebontották a helyi hatóságok. Az 5. században az első Bazilikát is az egykori Bouleuterion, vagyis tanácsterem helyén építették.

A társadalmi folyamatok a polisz érdekeit előtérbe helyező városi polgárság helyett egy arisztokrata, földbirtokos elit kialakulásának kedveztek. A számukra épült paloták romjainak egy részét fel is tárták a régészek. Eközben a városi lakosság megélhetési lehetőségei csökkentek. A vallási vezetők és a nemesi réteg fokozatosan megszerezte a hatalmat a korábbi választott helyi tanácstól.

Az 5. század elején a térség instabillá vált, az osztrogót hordák, a szomszédos keleti területeken önállósodó - a mai Konya környékén élő, feltehetően luwi származású ? iszauri népcsoport folyamatos fenyegetést jelentett. Ellenük épült az új városfal, aminek sajnos több hellenisztikus épület áldozatává vált.

Az 5. században a várost erős földrengés sújtotta, de képes volt újjáépülni. A 6. században azonban gazdasági rendszere csaknem összeomlott az 541-42-es pestis járvány során, amikor Kis-Ázsia lakosságának a fele kipusztult. Munkaerőhiány, csökkenő termelés és éhínség sújtott. A paloták egy részét elhagyták, vagy átalakították. A régi fényűzés a múlté lett.
A lakosság folyamatosan részben a jobban védhető hegyi falvakba, részben a termékeny völgyekbe költözött. A nagyrészt elhagyott várost 590-ben egy földrengés porig rombolta.

A 10. - 11. században a régi város romjain új települések jöttek létre. Például az egykori Hadrianus és Antonius Pius templomok környékén, valamint az Alexander-hegyen. Ez utóbbin a 12. században egy bizánci erődöt is építettek, amelyet végül a szeldzsuk terjeszkedés pusztított el a következő században.
A szeldzsukok a közeli Aglasunban egy karavánszerájt és hammamot is építettek, ami olyan fontos volt a kor emberei számára, hogy szép lassan még a Sagalassos nevet is eltüntette az emberek emlékezetéből. Fekvése - amely a dicső múlt biztosításában ezer évekig nagyon fontos volt - a romokat is nehezen megközelíthetővé tette, így végleg a feledés homályába merült. Emiatt az egyik leginkább épségben megmaradt Kis-Ázsiai városok közé tartozik.

Vagyis szerencsére nem végleg, mert a 17. században a francia Rambler Paul Luca véletlenül ráakadt a romokra, leírást adott, valamint rajzokat készített az impozáns maradványokról. Az első komoly tanulmányt Sagalassosról 1884-1885 között, a lengyel gróf Karol Lanckoronski készítette, aki az ősi Pisidia műemlékeit járta végig. De az igazi feltárás csak 1990-ben, a Leuveni Egyetem projektje keretében indult meg, és tart napjainkig. 2013 októberében már építették a fogadó központot, a régészeti park belső gyalogútjait, és a parkolót. Mi még az utolsó között lehettünk, aki szabadon bóklásztunk a területen.

A város gyakorlatilag közel hatszáz évig folyamatosan virágzott. A Világörökség részévé nyilvánítási kérelemben Törökország hangsúlyozza, hogy Sagalassos kiemelkedő egyetemes értékkel bír, hiszem teljesen eredeti állapotban őrizte meg 1000 év (i.e. 3.-i.u.13.századok között) monumentális építészeti struktúráját, ahol szinte minden kő eredeti, illetve ami nem az, az eredetivel azonos kővel helyben pótolható. Hangsúlyozzák, hogy a terepviszonyok kihasználása, és beépítése egy monumentális városfejlesztési tervre utalnak. Az építések még funkcionális esetekben (pl. támfal) is rendkívül díszesek. Különösen fontosnak tartják a fejlett vízgazdálkodási rendszereket, a víz és szökőkút hálózatot, a hegyekből lezúduló árvizek ellenévi védelmi, vízgyűjtő és elvezető rendszereket.

A monumentális műemlékek közül az északnyugati Heroon, a hatalmas szökőkutak, a nagy római fürdő komplexum kiemelendő. A szobor leletek közül egy sor hatalmas császári szobor, ezek közül a legjobb állapotban fennmaradt óriási Hadrianus és Marcus Aurelius császár fej és a lábak kiemelendőek művészi kidolgozottságuk okán is.

Sagalassos ma már szinte az egyetlen ásatási terület, ahol az összes bizonyítékot meg lehet találni a késő ókortól, a korai bizánci időszakon keresztül a szeldzsuk időkig. A korábban említett újonnan felfedezett monumentális település (Tepe Duzen) teljesen más jellegű régészeti maradványaival úgy tűnik, hogy még korábbi pisidiai kultúráról tartogat számunkra információkat és leleteket.

Szintén egyedülálló a legalább ezer éves folyamatos kerámiagyártás, ami alapján Sagalassos a leghosszabb folyamatosan termelő ókori kerámiagyártási központ. 2004-ben több mint 50 kemencét és üzemet azonosítottak. Sagalassos egyike az öt fő római kerámia termelési központnak, amelyből ezen kívül csak Pergamon feltárt. Feltételezik, hogy mivel ilyen sokáig sikerült a fejlett kerámia ipart fenntartani, ez azt jelenti, hogy kidolgozott stratégia volt az erdőségek újratelepítésére és megóvására, ami a tüzelőanyagot biztosította.

Kiemelik, hogy talán Pompei az egyetlen hasonlóan jól megőrzött középméretű ősi város, azzal hogy Sagalassos jóval hosszabb időszakot képes megmutatni. A területet Törökország mindezek alapján 1985-ben védelem alá helyezte.

Legalább 3 órát el lehet itt tölteni, és érdemes távolabb is bóklászni. Nem csak a régészeti leletek, hanem az 1600 méteres magasságból elénk táruló panoráma is lenyűgöző. Ez együttesen leírhatatlan élményt jelent.

Remélem segíteni tudom az arra vetődött magyar érdeklődőt azzal is, hogy szerintem az első ilyen mélységű magyar leírást adom róla.

Fotógaléria: Sagalassos