Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út
Történelem
Útvonal
1.-2.nap: Ovacik - Faralya
3.nap: Faralya - Alinca (Karaagac)
4.nap: Alinca - Gavuragili
5.nap: Gavuragili - Xanthos
6.nap: Kalkan - Patara kitérő
7.nap: Cavdir - Kalkan
8.nap: Kalkan - Saribelen
9.nap: Saribelen - Gökceören
10.nap: Simena - Aperlea
11.nap: Aperlae - Bogazcik
Kas pihenés
Saklikent - Tlos kirándulás
Burdur - Sagalassos kirándulás
Kibyra kirándulás


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


3.nap: 2013.09.29, Faralya - Alinca (Karaagac) (19km, 6 óra + 2 óra beach)



Nagyon jót aludtuk, majd remek reggelit kaptunk. Megkóstoltuk a család saját pinea mézét is, ami az út legjobbjának bizonyult.

Fél 10-kor indultunk el a Motelből, a falu aszfaltos főútján, jobbra lefelé. Az útról hamarosan balra jelezte a sárga Lykiai út tábla a Kirme és Kabak irányt. Bayram többször felhívta a figyelmünket, hogy Kabak felé kell menni, a második kis köves út balra visz fel ösvényszerűen a hegyre. Erősen figyelni a piros-fehér jelet!
Itt 30 perc meredek, köves, bozótos, jó kis bemelegítő szuszogás vett kezdetét. Értsd: alig kaptam levegőt a tetején :-).
Ezután kényelmesebb 30 perc következett egy kis fennsíkon, gyönyörű panorámával a tengerre. Az ösvényt mindenhol korbácsliliomok szegélyezték, megkapó látványt nyújtva.
Hamarosan egy árnyas - erdős traktor utat értünk el, amely lefelé Kabak felé tartott.

11.15-kor észleltük, hogy elvesztettük a jelet, vagy nem találtuk meg. Éppen egy fő utat keresztezünk, amelyen - a gps-en beazonosítva - balra indulva megtaláltuk a Kabak Beach-re lefelé menő nagyon poros, meredek gazdasági utat. A helyiek is így jutnak le, de másnak autóval behajtani tilos. Kb. 30 perc gyaloglás alatt fokozatosan tárult fel előttünk a tenger part, és az öböl, amely a türkiz minden kék és zöld árnyalatában csillogott a napsütésben. Leírhatatlanul szép, sokat is fotóztam. 12 órára értem le az öbölbe, ahol Nelli már fürdőruhában várt.

A part gyönyörű és nem tűnik zsúfoltnak, mivel nem egyszerű megközelíteni. Közvetlenül a parton található a "See Valley" bungaló hotel, amely hangulatos, lábon álló légkondis faházaival, a zöld parkkal, és a tenger közelségével akár ideális gyerekes nyaraló hely lehet. De páros pihenésre biztosan remek választás, kicsit hippisebb hangulatban.

Két óra fürdőzés, napozás és sörözés után 14 órakor indultunk tovább, a bungalókkal szemben állva, a part jobb oldalán felfelé, a sárga Alinca táblát követve.
Az út eleje enyhén emelkedett egy gyönyörű ciklámenekkel tarkított erdőben, majd átváltott brutálba. Ahogy Bayram mondta: a közel 900m szintkülönbséget 3km-en "szamár üzemmódban", azaz cikk-cakkban felfelé tesszük meg.

Kb. 15 órára egy útelágazást értünk el, ahol balra egy vízesést jelző táblát találtunk (400 lépés), és jobbra az Alinca felé vezető utat. A nyár végi vízhozam alapján komoly vízesést nem jósoltunk, meg addigra már a hócipőm is tele volt az emelkedővel, így a kitérőről könnyen lemondtunk. Viszont az utat sem találtuk jobbra. Feltehetően más sem könnyen, mert végül a Caminóról ismerős kő tornyok vezettek helyes útra, amelyet más vándorok építettek.

További fél óra kaptatás után (kb. 15.30) elértük a "hivatalos" elágazást, ahol balra Kabak, lefelé (ahonnan jöttünk) Kabak beach, jobbra pedig Alinca érhető el. Azt hittem már az emelkedő végén vagyunk, de innen jött az igazi munka. Meredek, köves, fárasztó emelkedő, ahol elátkoztam a "dunky metod"-ot, és a tengerparti fürdés ötletét is. Fejemben annak az angol párnak a blogja járt, akik többször leírták "ez nem a Camino". Ha véletlenül lefelé mentünk, akkor csak azért, hogy duplán mehessünk fel :(.

Végül 17.15-kor, 3.15 perc mászás után érkezünk Alincaba, ahol Bayram várt bennünket a "Bayram's Place" nevű helyen, ami csak névazonosság. Itt egyszerűbb szállást és ételt is kaphatunk. Bayram szerint ehhez az etaphoz általában 4 órára van szükség, így büszkén kortyoltuk török "csáj"-unkat a fantasztikus panorámával megáldott helyen. Annyira elfáradtunk, hogy nem esett nehezünkre, hogy a további 2km közutat inkább az autójával tegyük meg Karaagac faluig.

Szállásunk a Black Tree Farm volt, ahol egy jó kiállású, kedves 70 feletti török öregúr fogadott. Mint kiderült, Fethiyében több étterme, szállodája van, amit ma már a fiai visznek. Ezt az ökofarmot angol feleséggel úgy 10 éve álmodták meg, amikor az öreg a stressz miatt kiszállt az aktív tömeg businessből. Van itt kb. 9 rusztikus, családi, fagerendás kőház, több szobával, konyhával és nappalival. A farm részen rengeteg saját állat (ló, kecske, juh, nyúl, szárnyasok, stb.), továbbá saját olíva, gyümölcs és zöldség. Tipikus olasz agroturizmora emlékeztetett a hely. A célcsoport elsősorban brit gyerekes családok, akiknek ismeretlen élmény ez az öko-bio világvége, ahol a tojás nem műanyag, hanem élő csirke adja. És ahol pulyka azért van, mert megeszi a skorpiót, így nem kell méreg. A feleség angol származása nyilván garancia, és piacépítő hatású is.

Mi vagyunk az első magyarok itt, és aznap ráadásul az egyetlen vendégek. Aggódtunk is kicsit mi lesz a vacsora, alaptalanul. A kandallós étteremben - mivel itt este már hűvös van ilyenkor - tűz ropogott, és zseniális saját bio grillezett kecskesajtot, sült bárányt, és a szokásos előételeket ettünk. A diós humusz felejthetetlen volt. Akár csak az öreg tulaj és testvérének, a nyugdíjas isztambuli geodézia professzornak a humora, akik itt boldogítják egymást :-).

Másnap reggel a megismerkedtem a "menemen" nevű török, fűszeres lecsós tojással, és a házi vaj állagát sem fogjuk elfelejteni.

Mindössze egy kritikám van, hogy a fürdő lehetne tisztább, kicsit "angol-törökös", de elég szezon végén jöttünk, lehet csak ez volt a baj. Összességében nagyon jó élmény volt, ahol remek filozófia, remek ételek és nagyon kedves vendéglátás találkozott. Tökéletes választás nem csak gyaloglás közben, ha kerülni akarjuk az ipari turizmust!

Fotógaléria: Faralya - Alinca fotógaléria