Útleírások

Balkáni kalandozások
Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország: Barcelonai séták
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino: A Francia út
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út
Történelem
Útvonal
1.-2.nap: Ovacik - Faralya
3.nap: Faralya - Alinca (Karaagac)
4.nap: Alinca - Gavuragili
5.nap: Gavuragili - Xanthos
6.nap: Kalkan - Patara kitérő
7.nap: Cavdir - Kalkan
8.nap: Kalkan - Saribelen
9.nap: Saribelen - Gökceören
10.nap: Simena - Aperlea
11.nap: Aperlae - Bogazcik
Kas pihenés
Saklikent - Tlos kirándulás
Burdur - Sagalassos kirándulás
Kibyra kirándulás


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


5.nap: 2013.10.01, Gavuragili - Xanthos (Kinik) (15km, 6,5 óra)



Előző nap vendéglátóink a Gavuragili-ből induló kb.1 órás utat unalmasnak minősítették, így késői kelés után, kb. 10.30-ra transzferáltunk vissza a Lykiai gyalogút és a közút találkozásánál, a Pydnai-t jelző táblához.

A gyalogút a romokon keresztül vezet, szinte négykézláb kell bemászni az ősi kapun.

Pydnai (más leírásokban Kydna), nem összekeverendő a Görögország területén lévő Pydna-val, ahol Kr. e. 168. Jún. 22-én vívott egymással csatát a macedón Perseus és a római Lucius Aemilius Paulus Macedonicus. Feltehetően hadi kikötő és katonai bázis volt Patara területeinek nyugati szélén. A magas falak 11 négyszögletes tornyot fognak közre. A falakon belül egy kis templom maradványai láthatóak. Négy ? öt felirat is fennmaradt a római időkből, dátummal és Xanthosra való utalással.

Itt nézelődve ismét elvesztettük a jelet, de legalább körbenéztünk mindent. Pedig egyszerű az út, háttal a bejáratnak, a bal oldali fal mellett visz az ösvény a túloldali (tengerfelőli) kapun keresztül.
A bejárat felett vörös felirat hirdeti angolul, "ha itt akarnál aludni, fuss!". Ezt először nem nagyon értettük, később a kapuk környékén bozót akadályokat láttunk, belül pedig találtunk egy lekerített, fedett területet, ami vadkemping helynek tűnt. Körben bozótakadályokkal. Leírásokból emlékeztem, és meg is találtuk a riadalom okát. Vaddisznótúrások százait mindenhol. Feltehetően a környező mocsárból járnak fel éjszaka, és ha embert, élelmiszert szimatolnak, nem lesz nyugodt az álmunk.
A romvárosból 11.30-kor indultunk tovább. 15 percig a mocsár felett jobbra egy köves, kavicsos úton haladtunk, ami egy poros gazdasági útra csatlakozott. Délre értünk le a tengerpartra, ahol a mocsarat okozó patakon átkeltünk egy "putri" közelében ácsolt "fahídnak látszó" képződményen. Itt egy campinget láttunk a tengerparton.
Innen egy gazdasági úton mentünk tovább, fóliasátrak és paradicsom ültetvények között. Halálosan unalmas, és bár síkterepen gyalogoltunk, de mentálisan is fárasztó volt. Szerencsénk volt, hogy nem tűzött nap, aminek fotózási szempontból ugyan nem örültem.
Kara faluban aztán rájöttünk, hogy elhagytuk a jelet, és a fő úton megyünk a Lykiai út helyett. Ez kb. fél óra kerülőt jelentett, így fél 2 helyett, 2-re értünk Lettonba.

Letoon (belépő: 8 líra)
A régészeti emlékhely feledtette a nap eddigi unalmát.
A város Xanthostól - ahová közigazgatásilag tartozott - kb. 10km-re délre található, egy termékeny síkságon. Egykor Lykia vallási, és kultikus központja volt. Mármint Lykia hellén periódusában, hiszen legfőbb szentjei Létó, és két gyermeke: Apollo és Artemisz.
A két város együtt az egyik legjelentősebb régészeti lelőhely Törökországban, az UNESCO Világörökség része. 1950-es évektől 1962-ig francia régészeti misszió folytatott itt feltáró munkát. Az ásatások ma is tartanak, ennek keretében megkezdték Leto templomának helyreállítását is. A vízben álló romok, a buja növényzet nagyon festői látványt nyújt, de az ásatásokat különösen nehezíti a magas vízszint.

Sok műemlék származik innen, különösen fontos az a Fethiye Múzeumban látható háromnyelvű sztélé, amin görög, lük és arámi nyelvű feliratok vannak. A lykiai nyelv megfejtésében ezek adták a legerősebb támpontot. (Bár ezt azért többen vitatják, lásd bevezetőmet.)

Ovidius latin költő legendája szerint, Zeusz beleszeretett Létó nimfába. Hogy féltékeny feleségét Hérát kijátsszák, fürj alakban egyesültek. Héra mégis tudomást szerzett az esetről, és dühében Létó elpusztítására küldte Püthónt, a kígyó szörnyet. Meg is átkozta, hogy ne szülhesse meg gyermekeit olyan helyen, amelyet már értek a nap sugarai. Létó a kígyó elől menekülve hiába bolyongott, Héra dühétől tartva sehol sem fogadták be. Így jutott el az úszó, iszappal fedett Délosz szigetre. Amikor a szigetre lépett két szikla emelkedett ki a víz felé, és elzárta az utat Püthón elől. Majd Poszeidón, hogy segítse Zeusz öccse kedvesét, a megszilárduló földet vízkupolával fedte be. Így mivel még nem érintették a nap sugarai, Létó itt megszülhette gyermekeit.
Az eredeti történetben a szülés után Zeusz kérésére Héra megenyhült, és Létó gyermekeivel visszaköltözhetett az Olümposzra. Lykiában azonban más történet maradt fent. Itt az ikrek szülő helye a Xanthos folyó torkolata, és Létónnak farkasok segítettek megtalálni az utat. Görögül a farkas "lykos", így hálából a földnek a Lykia nevet adta.

A város leletei az i.e. késő 6. századig nyúlnak vissza, de a helyszín korábban feltehetőn az anya istennő, Eni Mahanahi kultuszának helye volt. Az istenek anyját a hettita időkben luvi nyelven "annis masanassis" néven hívták. Őt váltotta fel a hellenizálódáskor a másik anyaistennő Létó. Feljegyzések alapján minden ősszel Letoon adott helyt a szövetséges államok gyűlésének (egyfajta országgyűlés), ahol nő elnökölt. Sok történész ezt, és az anyaistennő kultuszt az Anatóliában jelen lévő ősi matriarchális szokásokig vezeti vissza.

Leeton egészen az 5. századig volt Lykia spirituális szíve. Később a kereszténység felváltotta a pogány hiedelmeket, és a régi templom köveit építkezésekre használták fel. Közben szép lassan a terület iszappal töltődött fel, és elmocsarasodott. A 7. században súlyos arab támadások is érték, mindezeknek köszönhetően elnéptelenedett.

A területen emlékei közül az alábbiakat ajánlom a látogatók figyelmébe.
A város szívében három templom állt, Artemisz, Apollo, és a legjelentősebb, Létón temploma. Az első kettő leégett, legjobb állapotban a fő templom maradt meg (háttal a bejáratnak állva a jobb oldalon), amelynek építését az i.e. 5 századra teszik. A nagyon finom, világos mészkő szinte márvány hatását kelti. Jón stílusú oszlopcsarnok vette körül a központi szentélyt, amelyet elegáns korinthoszi oszlopsor övezett. Méretei, faragott díszítésének minősége miatt, ez a templom az egyik legkülönlegesebb példája a hellén építészetnek Törökországban, és az egyik legjobb állapotban fennmaradt görög templom a Világon. Hangsúlyozom, hogy görög, mert jobb állapotú főleg római templomok azért vannak.

A keletre (szemben állva a bal szélen) lévő Apolló templom az i.e. 4. században épült dór stílusban. Ékköve egy gyönyörű mozaik padló, amelyen íj, nyíl, és lant látható. A két templom között találjuk a kisebb Artemisz templom alapzatának maradványait, szintén az i.e. 4 századból.

Nymphaeum (nimfaion, vagy nimfeum): Szent forrás fölé emelt nimfa szentély és medence, amelyet a templomok mögött, a dél-nyugati részén találhatunk. A víz tele van békákkal, amelyeket a legenda attól a Létó által békává változtatott pásztortól származtat, aki el akarta árulni őt Hérának. Feltehetően rituális célokat szolgált.

Bazilika: Bizánci korszakból származó maradványok, amelyet a 6. században emeltek, és a 7. századi arab támadások időszakában romboltak le. A templom hajóit és folyosóit geometriai mintákat és állatfigurákat ábrázoló mozaikok díszítették, amelyek azonban nem láthatóak. Az ásatások során nagymennyiségű ivóedény került elő, ez alapján az itt élő keresztényközösséget az ásatásokat vezető néhai Martin Harrison ?részeg szerzeteseknek? nevezte el.

Amfiteátrum: Az i.e. 2. században épült Letoon-i színház a maga idejében az egyik legszebb lehetet a hellenisztikus korból. A boltíves folyosó, és a bejárat ma is nagyon jó állapotban van. A bejárat déli oldalán tizenhat maszkot ábrázoló faragásnak kellene lennie, amit mi nem találtunk meg. Mint ahogyan az amfiteátrum déli oldalán lévő, klasszikus lykiai szarkofágot sem, amelyet oroszlán fejes faragások díszítenek.

Kb. 1 órát töltöttünk itt, majd 15-kor tovább indultunk.
1,5 óra unalmas, fárasztó, városi, betonos/térköves gyaloglás következett, időnként szemerkélő esővel. Felrémlett előttem Bayram tanácsa, látogassuk meg az emlékhelyeket, de ne gyalogoljunk itt. Érdekes, hogy a Caminón mindezt csak egy kihívásnak, a zarándoklat részeként éltem volna meg. Itt most kifejezetten bosszantott és elpazarolt időnek éreztem. Más ennek az útnak a célja - állapítottam meg magamban.

Xanthos (belépő nincs)

16.30-ra értük el a mai Kinik falu közelében található egykori Xanthos-t, a Lyciai Szövetség legnagyobb és vezető városát. Feltehetően már a vaskorban is létezett, de léte bizonyítottan az i.e. 8. századig vezethető vissza. Charles Fellows, a világhírű brit felfedező találta meg és tette ismertté. Gyönyörű fekvésű hely, a mai Esen folyó völgyében.
Története a lykiai emberek totális önfeláldozásának jelképe. Feljegyzések szerint az i.e. 5. századi Perzsa támadások idején a teljes lakosság öngyilkosságot követett el. Máglyán égették el a gyerekek, asszonyok tetemeit, a város kincseivel együtt, csak hogy ne kerüljenek a megszállók kezére. Később a félelmetes események megismétlődtek, amikor i.e. 43-ban Brutus a római légiók élén megtámadta a várost. Brutust annyira sokkolta a tömeges öngyilkosság, hogy jutalmat ajánlott saját katonáinak minden megmentett lykiai polgár után. Mindössze 150 embert sikerült megmenteni?

A tragédiáról egy ásatásokon előkerült vers töredék így emlékezik meg:
"Saját kezünk emelte házunk, mely sírunk lett,
És sírunk lesz otthonunk.
Házunk leégett,
Sírunk kifosztották.
Csúcson voltunk,
De most a föld alá megyünk.
Víz áztatott bennünket,
De Ők jöttek,
Lángok pusztítottak és
Kifosztottak minket.
És mi,
Anyáinkért,
Nőinkért,
Halottaink üdvéért,
A becsületért,
A szabadság nevében,
Mi, a lakói ennek a földnek,
Kik tömegesen haltunk meg érte,
És csak a tűz maradt mögöttünk,
Soha nem halunk meg ... "

(saját fordítás angol átiratból)

Xanthos a bizánci idők alatt is fontos város volt, igaz a 7. században az arab támadások miatt egy időre elnéptelenedett. A 8. századtól azonban már ismét érsekségi székhely volt.

Sajnos a felfedező Charles Fellows nagyon sok letetet, komplett épületeket, és sírokat elvitt innen, amelyek ma a British Museum-ban láthatóak. A legszebb ezek közül az ún. Nereida emlékmű, egy hatalmas és lenyűgöző görög és lykiai stílusokat ötvöző síremlék i.e. 380-ból. Ugyancsak a múzeumban látható az Oroszlános és az ún. Payava sír is.

A helyszínen láthatóak azonban az alábbi műemlékek:

Hárpia sír:
I.e. 5. századból származó, 7.5 méter magas, masszív oszlopon álló sírkamra. Az oldalán lévő márvány dombormű szárnyas női alakokat ábrázol, amelyről korábban azt hitték, hogy a görög mitológia női fejű és madártestű szörnyei, a hárpiák. Innen ered a név. Ma már inkább a halottak lelkét elvivő sziréneknek gondolják.

Pillar sír:
Nem szokványos lykiai sír típus, valójában 2 egymásra helyezett sír. Származása vitatott, az i.e. 3-4 századra teszik.

Xanthosi obeliszk:
Az i.e. 5 századból származó ?síremlékként funkcionáló - magas oszlop mind a 4 oldalát görög és a leghosszabb ismert, 250 soros lykiai felirat borítja. Ez az írás jelentősen hozzájárult a nyelv megértéséhez azzal együtt, hogy a teljes felirat nem teljesen ismert. Az oszlop tetején egykor egy két lépcsős temetkezési kamra állt, amely jelenleg az isztambuli Régészeti Múzeumban található.

Amfiteátrum: Feltételezik egy hellén stílusú lykiai színház helyén épült a 2. században, Római irányítás alatt. Kifejezetten jó állapotban van, csak a nézőtér felső sora hiányzik. A színpad, és azt övező oszlopsor is részben megmaradt.

Az időközben eleredő eső miatt nem látogattuk meg a romváros távolabbi részeit, az Acropolist, a római-bizánci utat és a necropolist (temető). A Bizánci bazilikát sajnáltam, állítólag nagyon szépek a mozaikok.

Innen szintén forgalmas közúton lehetne tovább gyalogolni Cavdir felé (kb. 1-1,5 óra), de nem sok értelme van. A legtöbben (maga Kate Clow is) azt ajánlják, hogy ugorjuk át ezt a szakaszt taxival, vagy busszal. Őszintén, szerintem az egész nap ugorható, és elég csak a három romvárost megnézni egy kalkani, vagy patarai pihenőnapon.

Mi 17 óra után végül transzfert hívtunk és visszatértünk Kalkanba.

Fotógaléria: Gavuragili-Xanthos fotógaléria