Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út
Történelem
Útvonal
1.-2.nap: Ovacik - Faralya
3.nap: Faralya - Alinca (Karaagac)
4.nap: Alinca - Gavuragili
5.nap: Gavuragili - Xanthos
6.nap: Kalkan - Patara kitérő
7.nap: Cavdir - Kalkan
8.nap: Kalkan - Saribelen
9.nap: Saribelen - Gökceören
10.nap: Simena - Aperlea
11.nap: Aperlae - Bogazcik
Kas pihenés
Saklikent - Tlos kirándulás
Burdur - Sagalassos kirándulás
Kibyra kirándulás


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


7.nap: 2013.10.03, Cavdir - Kalkan (19km, 8,5 óra)



Kalkani csillagtúra szállásunk lehetővé tette, hogy ezt a napot az esős idő elmúltával, térben visszafelé tegyük meg. Reggel visszatranszferáltunk Kalkanból, ahol a Cavdir faluban, a lykiai gyalog út és a közút találkozásánál szálltunk ki.



9.45-kor indultunk el, kifelé a faluból. Az első fél órát kényelmes ösvényen, az öreg tetemtő, és gránátalma ütetvények mellett tettük meg. Itt be is tankoltunk néhány sárgadinnye méretű gyümölcsből, ami még napokig lett ebédünk. Enyhe emelkedő után, kb. 30 perc múlva elértünk egy köves gazdasági utat, amely balra, északról kerüli a hegyet. Itt 10 perc után rájöttünk, hogy nincs jel, tehát visszamentünk a gazdasági út előtti szakaszra a kis fennsíkra. Ekkor futottuk össze a másik német fiatal párral, akik szintén eltévedtek volna. Itt gyorsan meg is találtuk együtt a jelet, amely a köves út helyett, egy keskeny csapáson, jobbra megy a hegy tenger felőli oldalán.





11 órakor értük el a Xanthosi aquaduct vonalát, ahol további kb. 30 perc gyaloglás következett. Néhol keskeny, mindössze félméteres csatornát vájtak ki évezredekkel ezelőtt, azért, hogy a vizet a hegyekből Xanthosba vezessék. Izgalmas, gyönyörű, és felemelő érzés ezen az ősi építményen menni! Egyik helyen egy klasszikus, viaduktszerű áthidaláson mentünk át, aminek Nelli nem nagyon örült.
11.30-kor egy gazdasági útra értünk, amely olajfa ültetvényen haladt keresztül. A jeleket itt is célszerű figyelni!
12-kor a Cavdir utáni első faluba értünk, amelynek a neve Cayköy. A térkép szerint a lakott település felett kellene lennünk és nem is találtunk újabb jelet. A közúton gyalogoltunk, amikor egy öreg bácsi mutogatott az utat keresztező patakra, hogy "Lykia water is good". Ezt úgy értelmeztük, hogy kövessük a vizet, így balra fordultunk követve a patakot. Beértünk ismét egy olíva ültetvényre, ahol kőbevájt csatornában folyt a víz. Jelet továbbra sem találtunk. A német párral 30 perces ebéd tartottunk, ahol mindenki gránátalmát evett :-). Némi tanakodás után arra jutottunk, hogy követjük tovább a vizet. Alig telt el 10 perc és kereszteztük is a piros/fehér jelzést.

Hamarosan ismét az aquaduct hegyoldali szakaszán kaptattunk. Néhol benne a vízben, néhol dzsungelszerűen, leanderrel benőtt peremeken. Esős időben tényleg veszélyesen csúszós lehet! Az útikönyv szerint nagy hátizsákkal különösen óvatosan kell haladni, mert könnyen beakadhat az ágakba. De a ragyogó napsütésben nagyon élveztük ezt az izgalmas, és vadregényes szakaszt.

A leírás szerint elvileg a víz forrását kellene megtalálni, ahol valami alagút van. 13 óra körül azonban egy kő és föld omlás zárta el az ösvényt, alóla pedig egy csövön folyt ki a víz. Talán egy korábbi omlás, és a helyiek így adtak szabad folyást a víznek? Innen jobbra felfelé mászva kiértünk egy köves, gazdasági útra, ahol ismét megállapítottuk, hogy elvesztettük a jelet. Az út a Google Maps szerint Üzümlübe vezet.
Itt fél órát tököltünk, hogy végül is merre. Végül a megoldás, ha Üzümlü felé jobbra indulunk, akkor kb. 200m után balra egy fenyőfán és egy sziklán lévő jelet találtunk, amely bevezetett az erdőbe. Ezt 13.30-ra értük el.

Viszonylag rövid, kb. 15 perces kaptató következett a fenyőerdőben, utána köves gazdasági út lefelé, ez belement az Üzümlü-i főútba. Itt 15 perc kutyagolás a napon, és 14.45 körül Üzümlü faluban voltunk. Van pide szalon, bolt, mi is itt ittunk.

Jelet a betonúton ismét nem találtunk, de a helyiek szerint a mecset utáni első kereszteződésnél balra kell fordulni. Ez elvezet az iskola alá, ahol érintő irányban a jobb ágon egyenesen haladtunk tovább. Kertek, szőlősök, elszórt falusi házak között enyhén felfelé 30 percet gyalogoltunk. Egy bácsi szerint ez az út az Islahamar/Inpinar felé menő mellék út, de nyugalom, mert keresztezni fogjuk a lykiai utat. Hamarosan találtunk egy beton autóutat, amelyen jobbra felfelé haladva valóban elértük a jelet.

30 perc nagy köves, nagy sziklás, vízmosás szerű ösvény következett, ami végül egy elhagyottnak tűnő farmhoz érkezett lefelé. Ott egy nagyon kedves bácsi adott nekünk gránát almát és a helyes irányba fordított, mert ismét nem volt jel (újnak tűnt a köves út marása). Itt balra kell menni.16.30-kor indultunk tovább.

16.45-re az Inpinar-Akbel közötti főút kereszteződésnél elértük az Öz Mahalle nevű helyet. Itt 5 perc séta a főúton, majd balra egy bolt, jobbra egy teázó. Teázóval szemben balra látható az Akbel-t 3km-re jelző sárga tábla.

Innen fél óra hegyre fel/le, majd lecsorogtunk egy patak völgyébe, ahol átkelünk, majd visszamászunk felfelé a másik oldalon. Egy helyen kimegy a peremre az ösvény, ahol egy piros nyíl jelzi visszafelé az utat. Ez vagy vicc, vagy a másik oldalról érkezőknek szól, de ne zavarjon meg. Végig a patak felé néző völgyperemen megy az ösvény, jól jelölve.

17.30-ra kereszteztük az Akbel felé menő főutat. 15 perc kellemetlen aszfaltos emelkedő után, 17.45-kor Akbelben voltunk. Innen tovább lehet menni Patara felé. A német pár ezt választotta, és majd szabadban alszanak.
Mi viszont innen gyalog visszamentünk Kalkanba, kb. 40 perc volt lefelé a szállásig.

Ez egy jó nap volt, este elégedetten eszegettük friss halból és rákból álló vacsoránkat a Kalkani Aubergine étteremben, amit házigazdánk ajánlott, mondván, hogy mindig van friss fogás.

Fotógaléria: Cavdir - Kalkan fotógaléria