Útleírások

Balkáni kalandozások
Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország: Barcelonai séták
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino: A Francia út
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út
Történelem
Útvonal
1.-2.nap: Ovacik - Faralya
3.nap: Faralya - Alinca (Karaagac)
4.nap: Alinca - Gavuragili
5.nap: Gavuragili - Xanthos
6.nap: Kalkan - Patara kitérő
7.nap: Cavdir - Kalkan
8.nap: Kalkan - Saribelen
9.nap: Saribelen - Gökceören
10.nap: Simena - Aperlea
11.nap: Aperlae - Bogazcik
Kas pihenés
Saklikent - Tlos kirándulás
Burdur - Sagalassos kirándulás
Kibyra kirándulás


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


8.nap: 2013.10.04, Kalkan - Saribelen (17 km, 7,5 óra)



Reggel aznap esti szállásadónk, az angol Tim transzferált Ulugöl faluba, mert az Antalyai fő út melletti 2 órás gyaloglásnak sok értelmét nem láttuk.
Így 10-kor indultunk - Antalya felé nézve - a főút bal oldalán felfelé vezető ösvényen. Először házak között, majd meredek, nagysziklás kaptatón, olajfák között.
1,5 óra hegymenet után elértünk egy közutat. A térképünk csak egy fő utat jelzett, de a Google Maps párhuzamosan kettőt is. Egyet a lámpaoszlopokból kikövetkeztetve láttunk is magunk előtt, jó meredeken felfelé. Jelet nem láttunk ugyan tovább, de úgy véltük nekünk el kell érni a felső utat. Innen egy irdatlan meredek, csúszós, köves kifejezetten veszélyes szakaszon felmásztunk a felső útig, mint utóbb kiderült értelmetlenül. A felesleges kockázaton túl időt is vesztettünk, mert ezen a felső betonúton balra fordulva a lenti út kereszteződését értük el. Magyarul az előző, lenti úton elegendő lett volna balra fordulni és kényelmesen ugyan ide jutottunk volna, 10 perc alatt :(.

Dühömet csak fokozta, hogy 12 órakor újra egy Kalkan táblánál találtuk magunkat. De semmi vész, csak nyugodtan tovább. Nemsokára, baloldalon egy ősi ottomán ciszternát láthatunk, vele szemben, jobbra visz fel a Lykiai út, ki is van sárga táblázva: Kalkan 3km, jobbra pedig Bezirgan 6km.

Innen meredek köves, sziklás, de jól járható, gyönyörű panorámás út vezet felfelé, kb. 800m szintkülönbséggel. 14.30-kor értük el a hegytetőt, ahonnan egy mart, köves, gazdasági úton ereszkedtünk le Bezirgan belső, termékeny völgye felé. 15 órára értük el a faluszélén, lábakon álló, bádogtetős bizarr falut. Később megtudtuk ezek valójában terménytárolók, minden családnak meg volt/van a maga zárható tárolója.
Bezirgan központja felé egy aszfalt úton egyenesen haladtunk tovább. A központban, a mecset mögött van egy bolt. Ott pihentünk, megittuk az elmaradhatatlan török visne (meggy) levünket és 15.30-kor indultunk tovább. A sárga turista tábla Saribelen-t 7km-re jelölte, pedig a térkép alapján rövidebbnek tűnt. (Utóbb rájöttünk, hogy a rengeteg csalinkázás miatt lett is annyi.)

Mecsetnek háttal jobbra, nyílegyenesen vezet felfelé, egy meredek, köves, szinte járhatatlannak tűnő ösvény, kb. 200méter szintkülönbséggel. A tetejéről jól belátható Bezirgan völgykatlana, illetve a másik oldalon már jól látszik a rendes műút, egy szerpentin Saribelen felé. Bár Tim nem ezt javasolta, mi hősként nem a szerpentint követtük, hanem egy köves gazdasági úton ellenkező irányba elkanyarodtunk a hegyoldalban, a piros/fehér jelet követve. Hamarosan döglött állat maradványok, kecske, birka lábak, iszonyú bűz fogadott. Tim később elmondta, helyi dögtemető, de csak leszórják a hegyoldalba a maradványokat.

16.15-kor ezen útról balra le, egy a piros-fehér jelzésre rakott birka koponya jelezte az ösvényt. Volt valami félelmetes és elbizonytalanító az egészben. Hiszen valamik meg is eszik ezeket a maradékokat. És azok vajon mit szólnak hozzánk? - járt a fejemben, amikor egy hatalmas bóklászó fekete kutyát vettem észre. Nagy megkönnyebbülésemre ő jobban félt tőlünk. A járhatatlan, görgeteg köves csapáson a jelet könnyű elveszteni. Mi is egy ponton - amikor már nem találtuk a jelet a lefelé menő irányba - csak véletlenül vettük észre, hogy ismét balra, felfelé kell mászni a hegyoldalon. De akkor minek jöttünk le? - morogtam magamban, miközben a nagy sziklákon, repedések között, a bozóttól vérző lábakkal küzdöttük magunkat tovább.
17 óra körül újra azon a szerpentinen álltunk nem kis szívás után, amin 10 perc alatt ideértük volna. Egyetértettünk, hogy nem szeretjük annyira ezt a szakaszt, így innen a műúton mentünk tovább Saribelen felé.
Fontos, hogy 2013 őszén a Google Maps rossz helyre rakta a Moonstone House-t, de így is 17.30-kor már az életmentő sörünket ittuk Timék teraszán, a lemenő nap sugaraiban fürdőzve.

Tim és felesége - miután felnőtt gyermekeik már önállóan élnek - Angliából költöztek ide vagy 8 éve. Tim, hogy ne unatkozzon, megtanult törökül, majd amikor rájöttek, hogy a házuk a Lykia úton van, a feleslegesen sok szobát rendszeresen kiadják. De fogadnak világtól elvonulni akaró turistákat Dél-Afrikától - Amerikáig. Ők főznek, szervezik a transzfereket és kirándulásokat. Eközben menedéket adnak 5 kutyának, és vagy 30 macskának, akinek a nevét egyenként tudják :-). Tim belefolyt a helyi közösség életébe is, pl. pick-upjával lelkesen segít a helyieknek szüretkor az olívát préselni szállítani.
A ház kb. 1000 méter magasan van, a szobákból és a teraszról egyszerre látszanak a Taurus hegység kies csúcsai, és a lenti tengerpart. Gyönyörű fekvés, a teraszon egy kellemes medencével. A magasság itt is érződik, amikor lemegy az októberi nap, az éjszaka már hűvös van, kifejezetten fáztunk.
Mi voltunk itt az első magyarok és egy nagyon kellemes estét töltöttünk együtt, ahol sok érdekeset halottunk az angol-török pár életéről.

Tim szerint a másnapra tervezett Saribelen - Cukurbag távolság kb. 11 óra, ami a napnyugta miatt problémás lehet. Elmondta, hogy a legtöbben csak Gökeceörenbe mennek, és vagy ott alszanak, vagy visszaviszi őket a Moonstone-ba aludni, és másnap folytatják. Nekünk már másképp van foglalva a holnapi szállásunk, így rövid mérlegelés után - mivel út sincsen, ahová el lehetne értünk jönni - úgy döntöttünk, hogy mi is a rövidebb távon megyünk Gökeceörenig.

Fotógaléria: Kalkan - Saribelen