SZALONIKI LÁTNIVALÓI ÉS RÉGÉSZETI EMLÉKEI - 3.rész
Szent Apostolok temploma (14.század)
A Szent Apostolok temploma (Áyii Apóstoli) egy igazi kis ékszerdoboz, amely az óváros szélén fekszik, a bizánci falak közelében. Ezt a 14. századi templomot görög kereszt alakú alaprajzra tervezték, öt kupolával és kifinomult mintázattal. Fő kupolája a késő bizánci építészet egyik jellegzetes példája.
A török idők folyamán a templomot mecsetté alakították, neve "Soguk Su Camii" ("a hideg tavasz mecsetje") volt.
Az 1940-es helyreállítási munkálatok során Palaiologos korszakból származó freskókat és mozaikokat fedeztek fel. Az északi oldalon az egykori kolostorhoz tartozó ciszterna található.
Ottjártunkkor éppen istentisztelet zajlott, ami még különösebb hangulatot teremtett ebben a gyönyörű templomban.
|
Fotógaléria: Szent Apostolok temploma
|
Thesszaloniki városfala
Gyerekeinket - és talán a felnőtteket is kimerítő - 6 órás kis buszos - gyalogos túránkat a bizánci városfalnál fejeztük be.
A város első falait i.e. 3 században építették, részben az I. Pürrhosz (Pyrrhus) Epiroszi király i.e. 285-ös, majd a kelták i.e. 279-es támadásai időszakában. Az i.sz. 3. század közepén egy új, sebtében épített falat emeltek, négyzet alakú tornyokkal, a gót megszállás elkerülése érdekében. I. Nagy Konstantin i.e. 322-323 között elrendelte a védelmi rendszer megerősítését és kibővítését.
A falakra tipikus késő római anyaghasználat jellemző, váltakozva kő és kisméretű téglasávokból állnak. A falak délnyugati oldalán volt egy nagy mesterséges kikötő, amelyet Nagy Konstantin építtetett, az északkeleti oldalon pedig az Akropoliszhoz csatlakozott.
A 4. század végén - I. Theodosius császár uralkodása alatt - újabb kiterjedt és impozáns erődítési munkálatokat végeztek. Az építkezések a 7. század közepéig folytatódtak, amikor is Thesszaloniki szinte bevehetetlen volt. De csak szinte, ugyanis volt egy gyenge pontja. A tengerre néző oldalon a várost egy alacsonyabb, vízbelógó tengerfal védte. Építésekor senki nem gondolta, hogy innen érkezik majd komoly támadás, több mint 200 évvel később, 904-ben.
Mint azt az egyik elhurcolt, de később Bizánc által megváltott lakos - Kaminiates János történetíró - beszámolójából tudjuk, Tripoli Leo arab flotta kapitány eredetileg Konstantinápolyt tervezte megtámadni, de végül nem akart szembe szállni VI. Leó császár hajóhadával és egy hírtelen húzással Szaloniki felé vette az irányt.
Kaminiates visszaemlékezése alapján a tengerfelőli fal védelmét egy Petronas nevű parancsnok vezette, aki egy "porporella" néven ismert víz alatti gátat akart építeni, hogy ne lehessen hajóval megközelíteni a falakat. Tervét azonban Leo Chitzilakes stratégosz nem fogadta el, helyette a falak magasítására koncentrált. Erre azonban nem maradt elég idő. Május 29-én a szaracénok elfoglalták a várost. Az egy hétig tartó fosztogatás során 4000 muszlim foglyot szabadon engedtek, miközben 60 hajót és 22 000 foglyot zsákmányoltak, majd a Bizánci Flotta elől sietve elmenekültek Szíria felé.
A tengerfelőli falat ugyan később megerősítették, de a szicíliai normannok 1185-ben ismét feldúlták.
A város 1430-as török elfoglalása után a falak legfontosabb pontjain nagyobb kastélyokat és kisebb erődöket építettek, például a Fehér Toronyot és az Eptapyrgiou erődöt.
Ebben az időben Thesszaloniki falai mind a négy oldalon körülvették a város. A falak keresztmetszete trapéz alakú volt, teljes hosszuk körülbelül 8 km. Magassága átlagosan 10 - 12 méter között mozgott, vastagsága pedig elérte az 5 métert. A város síkvidéki területein, amelyek a legsebezhetőbbek voltak, erős, háromszög alapú túlnyúlásokkal támasztották meg. A hegy lejtőin elsősorban téglalap alapú tornyokat építettek.
A falon - a kisebb katonai célú kapukon kívül - négy fő kapu volt: kettő (az Aranykapu és a Litaia-kapu) a nyugati falon nyílt, és kettő a keleti falon (a Kassandreotiki másnéven a Kalamariás kapuja és az Új Aranykapu).
1873-ban a törökök városfejlesztésbe kezdtek, amely során a falat több helyen elbontották, a tengerfelőli déli falat pedig teljesen megszüntették.
Ma Thesszaloniki megmaradt falai körülbelül 4 km hosszúak. A fal-túra kiváló kiinduló pontja az egyetemtől északra található Evangelistria temető. Innen a hatalmas, 15. századi kerektorony, a Trigonion (vagy Alysos torony), majd Palaiologina Anna Torony felé vegyük az irányt. Az ősi Akropolisz helyén lévő Citadella legmagasabb pontján áll a Heptapyrgion ("Hét torony"), amelyet korábban börtönként használtak. (Ez utóbbi nem azonos a Konstantinápolyi (ma Isztambul) Héttoronnyal (törökül Yedikule), amelyet Gárdonyi Géza "Egri csillagok" c. könyvéből jól ismerünk.) Innen nyugatra haladva a Letaia kapun át a Szent Apostolok templomához, majd a Demokrácia térig (Platía Dimokratías) juthatunk.
|
Fotógaléria: Thesszaloniki városfala
|
Metró építés: "a Bizánci Pompei" megtalálása
Mi még 2019-ben nem láthattuk, de nagyon fontos régészeti hír volta miatt meg kell említenem a metró építés történetét.
2006-ban kezdődött meg a városi metró építése 13 állomással, amelyet majd további tíz megállóhely követ. A tervezésekor tudható volt, hogy nyomvonal közel fekszik az egykori Via Egnatia útvonalhoz. Eredetileg az volt a terv, hogy a metró majd 8 méter mélyen és mindössze 2,6 méter távolságra halad az ősi római út mellett.
2008-ban azonban az építkezés során több mint ezer különböző sír került elő, ékszerekkel, érmékkel és egyéb műtárgyakkal.
A legjelentősebb felfedezés a Venizelou (görög: Venizelosz) nevű megálló építésekor történt, ami miatt az állomást várhatóan csak 2023-ban adják át. A történelmi felfedezést egyes szakértők egyszerűen csak a "Bizánci Pompeinek" nevezik. 5,4 méter mélyen a római Via Egnatia út egy 75 méteres szakaszát, valamint a fő kelet-nyugati sugárút, az ún. Decumanus Maximus egy szakaszát találták meg, márványborítással, oszlopsorokkal, üzletek, házak és villák maradványaival. További fontos felfedezések között szerepel egy fejnélküli Aphrodite szobor, 4. századi mozaikok, egy arany koszorú, fürdőkomplexum és kb. 50 000 érme. Az egyik régész - Viki Tzanakouli - szerint a római útszakasz kb. 1800 éves, de alatta felfedeztek egy 500 évvel idősebb, ókori görög utat is. Eddig összesen kb. 300 ezer különböző tárgyat találtak, a bizánci időszakon át, az 1917-es tűzvészig. A teljes régészeti területet kb. 20 négyzetkilométerre becsülik.
Az Attiko Metro társaság kezdetben át akarta telepíteni a leleteket máshová, ezzel összetűzésbe került a város vezetésével. Az ügy végül a görög Államtanácshoz jutott, ahol az a döntés született, hogy a metró nyomvonalát lesüllyesztik 14-31 méter közé. A feltárásokat pedig a metróállomáson egyfaja földalatti múzeumként mutatják be, a világon elsőként, de valamelyest az Athéni Syntagma metróállomáshon lévő régészeti kiállításhoz hasonlóan.
A régészeti ásatásokra 2023-ig 132 millió eurót költenek és 300 régészt foglalkoztatnak.
|
Fotógaléria: THESSZALONIKI
|
