|
|
Akárcsak Konstantinápolyban, ez a templom is Isten bölcsességének és igéjének szentelt. A régészeti feltárások alapján egy 5. századi nagy (122 x 53m), ötfolyosós korai keresztény székesegyházra épült, amely valószínűleg Thesszaloniki első püspöki temploma volt. Az épület alagsorában megtalálhatóak az egykori szentély alapjai.
Hagia Sophia - templom
Ez a régi templom sem az első építmény volt itt, ugyanis egy korábbi, kiterjedt római épületkomplexum helyén áll. Többek között magában foglalt egy fürdőházat és egy nimfeumot (források fölé emelt nimfaszentélyt). A nimfeum helyén feltehetően a Hagiasma néven ismertté vált, Keresztelő Szent Jánosnak szentelt keresztelő kápolna állt, amelyet egy mozaikpadlóval burkolt folyosó kötött össze az 5. századi bazilikával. A templom északi oldalán, a Keramopoulou és a Prasakaki utca találkozásánál feltárt világi épület részei valószínűleg a püspöki rezidenciához tartoznak.
A régi bazilika valószínűleg a 620-630-ban bekövetkező földrengések miatt semmisült meg, és jelenlegi formájában a 8. század végére építették újjá. A Montferrati Bonifác által létrehozott Thesszalonikéi Királyság ideje alatt (1204-1224) katolikus katedrálissá szentelték. 1224 után ismét ortodox lett, és a város székesegyháza volt 1523/1524-ig, amikor a török hódoltság alatt Ibrahim Paşa mecsetté alakíttatta. Ennek a kornak az emléke a templom bal sarkán található kis torony, amely az egykori minaret része volt. Thesszaloniki 1912-es felszabadítása után a Hagia Sophia ismét keresztény templom.
A belső oszlopok közül az északi sor még a régi bazilikából származik, a rajtuk lévő dátum alapján 524-527-ből. A szintén eredeti, zöld márványból készült szószék a Konstantinápolyi Régészeti Múzeumban található. Különösen értékesek a Hagia Sophia mozaikjai, amelyek a bizánci mozaikművészet lenyűgöző példái. Három időszakból származnak. A legrégebbiek a szentély feletti boltíveken láthatóak, amelynek a közepén egy mandorla található nagy aranykereszttel, fénysugarakat bocsátva ki. Itt több szövegrész hivatkozik VI. Konstantin császárra és édesanyjára, Eirene császárnére, akik együtt uralkodtak 780-788 között. Ez alapján ezen mozaikok készítését a kései 8.- korai 9. századra teszik. A második korszakhoz, a 9. század későbbi szakaszához tartozik a templom kupolájának mozaikja és freskói. Ez egy monumentális kompozíció, amelyben az Apostolok körbe fogják Krisztust. A jelenet alapját egy dekoratív sáv veszi körül, amely két felirattal is rendelkezik, miszerint a templom alapítója Pál érsek volt, akit Thesszaloniki püspökeként (885) azonosítottak További mozaikok és freskók származnak még a 11. vagy a 12. századból.
Az átalunk meglátogatott ókeresztény templomok közül kétségtelenül a Hagia Sophia mozaikjai a leglenyűgözőbbek és legjobb állapotban fennmaradtak.
Az Aristotelous tértől csupán néhány háztömbnyire fekszik az ókori város római szíve, politikai és közéletének egyik központja a Római Fórum, amelyet az i.sz. 1. században építettek. Feltehetően egy régi hellén piactér helyén. Mint ilyen, minden jelentős utcával kapcsolata volt. Többek között a Via Egnatia római kereskedelmi út déli szakaszához, és természetesen a város fő sugárútjához, a Decumanus Maximus-hoz is. A nagy, árkádokkal és oszlopsorokkal határolt teret elegáns és fényűző épületek vették körül. A köztereket szökőkutak és szobrok díszítették.
A Római Fórum a 2. és 3. században élte fénykorát, a 4. században a Galerius Palotakomplexum felé tolódott a városi élet hangsúlya. Ennek ellenére még a korai keresztény időszakban, egészen a 7. századig Szaloniki egyik fő társadalmi központjaként működött.
Az Agorán belül találhatjuk az ősi Amfiteátrumot (Odeion), amely a korinthoszi oszlopokkal díszített, 2 szintes oszlopcsarnokhoz csatlakozott, és amelyet mozaikpadlókkal díszítettek. A Diocletianus féle keresztényüldözések során arénaként használták, ahol gyakran keresztény foglyok és vadállatok, valamint gladiátorok közötti küzdelem zajlott. Az Amfiteátrum legalább a 6. századig működött.
Az Agora déli oldalán lévő szintkülönbség miatt, az ún. Felső-Agora alá egy félig földalatti folyosót, ún. Cryptoporticus-t építettek. Ez egyrészt támasztófalaként szolgált, másrészt rosszidő esetén fedett teret biztosított a polgároknak. Ezeket kifejezetten jó állapotban nézhetjük meg.
A Fórum ókori Via Regia utca felé (a mai Via Egnatia felé) eső bejáratának árkádja csodálatos műremek volt. (Kb. ott állt, ahol ma Eleftherios Venizelos szobra található a Dikastirion téren.) 4 oszlopán 2-2 dombormű volt, Niki, Aura, Ganimidi, Jupiter, Menada, Dionysos, Ariadne és Lyda alakjait ábrázolva. A műalkotás a "Las Incantadas" ("Az elvarázsoltak") néven ismert. A szobrok csodával határos módon túlélték az évszázadok viharait, még az oszmán uralmat is. A 19. század elején egy gazdag zsidó kereskedő - bizonyos Liatsis Adritis - udvarát díszítették. Később Emmanuel Miller francia történész és világutazó állítólag megvesztegette a török hatóságokat, és így engedélyt kapott az oszlopsor szobrainak szétszerelésére és Franciaországba szállításukra. 1864-ben így kerültek Párizsba, és ma a Louvre-ban láthatóak. Ez sokáig kényes pont volt a francia-görög kapcsolatokban, míg aztán 2015 szeptemberében, az eredetivel mindenben megegyező, márványból faragott másolatokként visszatértek Thesszalonikibe. Jelenleg a Régészeti Múzeum bejárata előtti árkád alatt láthatóak.
Sajnos a feltárás és a földalatti múzeum 15 órakor bezár, így ebből mi kimaradtunk. A hely azonban jól belátható a környező utcaszintről is.
A Szent Demeter bazilika 53,6 m hosszú és 33m széles, 5 hajós, ún. emporiumos - a hívők egyes csoportjának (pl. előkelők, nők, stb.) elkülönítésére szolgáló karzattal rendelkező - deszkatetős bazilika kereszthajóval.
A Bazilikát Szent Demeternek, Szaloniki védőszentjének szentelték. Szent Demetriusz 304/306 körül halt vértanú halált. A római Sirmiumban (magyarul Szávaszentdemeter, szerbül Sremska Mitrovica) született 270 körül. Kivégzésének oka az volt, hogy megtérítette Nesztor gladiátort, aki az arénában így legyőzte a keresztényüldöző Galerius (más feljegyzések szerint elődje Maximianus) keletrómai társcsászár kedvenc bajnokát, Lyaeust. Általában karddal és pajzzsal ábrázolják, mint az igaz hívők védelmezőjét. A magyar Szent Koronán is szerepel ábrázolása.
A legenda szerint a templom annak a fürdőkomplexumnak a helyén épült, ahol a Szent 270-ben mártírhalált halt. 313-ban emlékhelyet alakítottak ki a fürdőben, majd kb. egy századdal később egy háromhajós bazilikát emeltek ezen a helyen. Valójában a pontos időpont nem ismert, vannak történészek, akik ezt 412/13-ra, míg mások 510-520 közé teszik. A 7. században - feltehetően a 620-as földrengést, vagy a 629-es tűzvészt követően - bővítették 5 hajóssá. Egy megmaradt freskótöredék alapján azonban van, aki ezt csak 695-705 közé, II. Justinianus (Iusztinianosz) császár uralkodásának idejére teszi.
A török uralom alatt 1492-ben a freskókat bevakolták és mecsettét alakították. A keresztények számára a templom északnyugati részén, az egykori római fürdőből megmaradt helyiségben alakítottak ki imahelyet, és Szent Demeter ereklyéi is ide kerültek.
Több más templomhoz hasonlón 1907-ben még a törökök kezdték felújítani, de azt már a görögök fejezték be és 1912-ben újraszentelték. Sajnos az 1917-es hatalmas tűzvész során a fa tetőszerkezet beomlott, a mozaikok és freskók jelentős része megsemmisült. A korabeli fotók és rajzok alapán megkezdett felújítás megkezdésére egészen 1930-ig kellett várni, ami csak 1948-ban fejeződött be.
A felújítás során tárták fel a kriptát, amely eredetileg egy átriumként a római fürdő része lehetett. Feltételezhetően a templom 7. századi átalakításakor fedték be. Ekkor épült a ma is létező félköríves apszis is. A kriptában megmaradt Krisztust ábrázoló freskó a 8-9. században készült.
A bazilika belső terében, az oltár előtt oszlopokon több 5. és 7. század közötti mozaik maradt fenn. Sok közülük a legjelentősebb, görög földön lévő kora-bizánci mozaikok közé tartozik, amelyek a 6. századi Ravennában kialakult művészeti irányzatot követik.
A mozaikok mellett különböző korokból (8.-14. század között) származó freskók és freskótöredékek is láthatóak.
Az épület délkeleti sarkához 1303-ban Michael Doukas Glabas Tarchaneiotes (kb. 1235-1304) anyagi támogatásával építették hozzá a Szent Euthymius-kápolnát, amely tényt az északi falon található felirat őrizte meg az utókor számára. Tarchaneiotes előkelő bizánci arisztokrata és tábornok volt, aki VIII. Mikhaél Palaiologos és II. Andronikos Palaiologos császárok alatt szolgált a Balkánon, harcolva többek között a második Bolgár Birodalom, Szerbia, és az Epirusi Despotátus hadaival. 1297/8-ban a birodalom nyugati részének kormányzója lett, Thessaloniki székhellyel.
Panagia Acheiropoietos egy 51,90 méter hosszú és 30,80 méter széles, 14 méter magas, háromhajós bazilika, amely az ókori főutcától északra, az antik Fórum mellett, egy fürdő komplexum helyén épült az 5. században. Egyike a szinte eredeti állapotban megmaradt kora bizánci templomoknak.
Padozata alatt a régi fürdő 3 rétegét tárták fel, amely valószínűleg a 4. században égett le. A templomtól 10 méterre délre pedig egy kisebb, 5. századi fürdő romjait találták meg.
A templom eredeti neve nem ismert, de feltételezik, hogy Mária Istenanyaságának (Panagia Theotokos) volt szentelve. Az "Acheiropoietos" ("nem kéz készítette") nevet egy Csodatévő Istenanya ikon viselte és csak a 14. századtól kezdték el így hívni a templomot is.
A főhajót mindkét oldalon 12-12 márványoszlop választja el a mellékhajóktól, amelyeken több helyen az eredeti, 13. századi aranyozott hátterű, növényeket és madarakat ábrázoló mozaikok maradtak fenn.
A keleti oldalt az eredetileg öt boltíves ablakkal felosztott apszis, nyugati végén egy narthex zárja le. A narthex és a főhajó között egy három ívű átjáró (trivelum) látható, amelynek két oszlopa zöld thesszáliai márványból készült.
1430-ban - Szaloniki török uralom alá kerülése után - a templomot "Eski Camii" (régi mecset) néven alakították át. Történelmi feljegyzések alapján tudjuk, hogy Ceseri Kasim pasa 1487/88-ban 30 000 ezüst dénárért restauráltatta. Egy török felirat alapján pedig 1673-ban IV. Mehmet szultán is imádkozott itt. Az utolsó török felújítás 1910-ben kezdődött, de azt már a görögök fejezték be 1913-ban. Az I. Világháború alatt menekültszállásként funkcionált, és csak 1929-ben szentelték fel újra.
Az "Ano Poli" (vagyis "Felsőváros") maga a történelmi óváros, amely túlélte az 1917-es tűzvészt. Elérhető az Odós Olympíados-ból, amely az északi városrészt köti össze az óvárosi falakkal és a fellegvárral. Meredek, kanyargós utcái és gyalogos sikátorai, szökőkútjai az oszmán korszakot idézik.
Autóval nem egyszerű itt közlekedni, annak ellenére, hogy szemmel láthatóan egyre több régi házat újítanak fel lakóházként. Ezzel együtt is egyfajta időutazás ezen a környéken bóklászni.
Az óvárosban mi a Latomou-Kolostort akartuk meglátogatni, de zárva találtuk.
Az épületet valamikor az 5. század végén építették, valószínűleg Zacharias prófétának szentelve. A hagyomány szerint Theodora alapította, Maximianus császár lánya. Állítólag fürdőnek álcázta és elrejtette annak mozaikjait, hogy eloszlassa anyja gyanúját a kereszténységre való áttérésről.
A templomról a képrombolás utáni időkben, a 9. század végéről fennmaradó szövegből ismert, hogy az ún. Latomou-Kolostor főtemploma volt és a Megváltó Krisztusnak szentelték. Állítólag a régi mozaikokat - amit valószínűleg elrejtettek az ikonoklasztázia (a képrombolás) alatt - egy 9. századi földrengés után fedezték fel a vakolat alatt.
A 12. században újították fel és új falfestményekkel díszítették. A freskók a 13. század végén - a 14. század elején készültek el.
Eredeti formájában a templom négyzet alaprajzú, keleti oldalán félkör alakú apszissal. A négyzet belsejében négy saroktér került kialakításra, amelyek görög keresztet formáznak. Az eredeti épület nyugati része ma hiányzik, valószínűleg elpusztult a templom mecsetté való átalakításának idején, amelynek időpontját nem ismerjük pontosan. (kb. a 16. századra teszik). A mecset neve Suluca vagy Murad mecset volt.
1921-ben Hosios Dávidnak szentelték, akiről nem sikerült kiderítenem, hogy ki volt. Ebben az időszakban a gipsz borítás alatt középső bizánci korszakból (körülbelül 1160-70-ből) származó kiterjedt freskókat fedeztek fel.
Ide nem jutottunk be, de ezen a linken lévő fotók alapján érdemes lenne visszatérni:
https://www.thebyzantinelegacy.com/hosios-david)
