Útleírások

Balkáni kalandozások
Makedónia története
Macedón Köztársaság?
Budapest - Berkovitsa (Bulgária)
Berkovitsa - Rila - Melnik
Rozhen Kolostor - Görögország - Kavala - Maronia
Görögország: Maronia
Maronia-Makazai Bolgár Határ-Gomba Sziklák-Assen Erődje-Plovdiv
Szkopje
Görögország: Meteorák
Aigai (Vergina), Makedón Királysírok
Thesszaloniki
Amphipolisz
Filippi (Philippi)
Eikosifoinissa Kolostor - Alistratis barlang
Belogradcsik - Vidin
Bolgár és görög szőlőfajták
Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


GÖRÖG ÉS BOLGÁR SZŐLŐFAJTÁK


1. GÖRÖG SZŐLŐFAJTÁK
Elsősorban az utazásunk során kóstolt, többnyire észak-görög és kelet-makedón szőlőfajták.

1.1. Assyrtiko
Az Égei-tenger görög szigetein, elsősorban Szantorinin elterjedt fehér fajta.
Népszerű hipotézis, hogy neve az "assyrico", azaz "szír" jelentésű szóból ered, ami Mezopotámiai származására utal. Másik elmélet szerint a spanyol Jerezből származó szőlő, amit helyi kiejtésben "seri"?-nek hívtak és ennek görögös módosulás a név. Ez utóbbinak semmilyen genetikai bizonyítéka nincs, a mezopotámiai eredet azonban földrajzilag és szőlő mediterrán térségben történő "utazása" alapján sincs kizárva.

Az biztos, hogy a térségben több genetikai nyoma van, ami alapján régóta otthon van ezen a tájékon. Bizonyítottan szülő-gyerek kapcsolatban van a ritkább és borászatilag kevésbé jelentős Gaidouria és a Platani fajtákkal.

Jól ellenáll a gombás fertőzéseknek, és az erős szélnek, bár a szigetek száraz és szeles klímája miatt ez nem tűnik különleges adottságnak.
Magas minőségű, jó struktúrájú bort adó fehér szőlő fajtának írják le, amelynek savai relatíve ellenállnak a hőségnek. (Persze nem egy német rizlingre, vagy magyar hárslevelűre emlékeztető savszintet eredményezve). Jancis Robinson friss, kifejezetten ásványos ? sós karakterű bornak írja le, ami azonban oxidációra hajlamos. Aromáiban a citrusos, virágos jegyek a legkarakteresebbek.
2008-ban Görögország harmadik leggyakoribb fajtája volt 1700 hektárral, míg Szantorinin az ültetvények 70%-át tette ki. A sziget gyakori látványa a földön elterülő, fészek szerű szőlő, amelyet korábban én is elhanyagoltnak hittem. Pedig csak a szél és a hőség ellen védik így a tőkét, amelynek levélzete a hajnali párát is képes összegyűjteni.
A tőkék nagy része meglehetősen öreg, 500 éves példányokról is beszélnek. Ennek oka, hogy Szantorinin az Assyrtiko ellenáll a filoxéra fertőzésnek. S bár több helyen úgy fogalmaznak, hogy ez az egyetlen filoxéra rezisztens európai szőlőfajta, de a legtöbb szakértő inkább az extrém vastag vulkáni hamu és kőzet kombinációját tartja az igazi oknak, amiben nem él túl a gyökértetű. Szerintem ez utóbbi lehet az igazi ok, hiszen a talajviszonyok erősen hasonlítanak a másik klasszikus filoxéra mentes európai terület adottságaihoz, az Etna DOC-hez.

1.2. Athiri
Könnyen termeszthető és népszerű fehér szőlőfajta. Az Assyrtiko után széles körben elterjedt az Égei tenger szigetein (Szantorini, Kréta, Rodos), illetve az észak görög Kelet-Makedónia és Halkidiki ültetvényein. Név változatai: Asprathiri, Asprathiro, Athisi Aspro. Létezik egy vörös génmutatációja is, Athiri Mavro néven, amely kis mennyiségben az Égei-tengeri Kükládok szigetcsoporton lelhető fel (pl. Szantorinin).

Nevét korábban (de még mai is sokan) Szantorini ókori nevéből, "Thira"-ból eredeztették. Genetikailaig valószínű, hogy ősi, az Égei-tenger medencéjéből származó fajta. Jancis Robinson MV 2002-ben publikált egy cikket "Greek grape varieties in Italy not Greek?" címmel, amelyben genetikai vizsgálatokra hivatkozva felveti, hogy az Athiri Aspro ősi malvasia klón. (Az, hogy milyen szőlőt hívnak Malvasiának egyébként sem egyszerű kérdés, lásd itt: http://www.miri.hu/index.php?ow_page_number=261 ).
Borából ritkán készítenek csúcstételeket, bár hűvösebb fekvésű hegyoldalakon ez is előfordul. Jellemzően friss, citrusos-gyümölcsös, könnyed borokat ad, alacsony alkohol és savtartalommal. Gyakran túl alacsony savtartalommal.

1.3. Roditis
Görögország második leggyakoribb fajtája, 2008-ban közel 10 ezer hektáron termett. Nevének eredetére két elmélet van és mindkettő logikus lehet. Az egyik szerint Rodos szigete, a másik szerint pedig a "rodon" (rozé) szín a névadó. Kétségtelen, hogy - bár fehér bort adó szőlőről beszélünk - a bogyó színe rózsaszínes árnyalatú.
Több Roditis előtagú fajtával találkozhatunk. Ezek közül a Roditis Lefkos (Lefkos jelentése fehér), valóban fehér (vagyis zöld) színű bogyót termő klón. A vörös Roditis Kokkinos viszont genetikailag a Tourkopoula fajta szinonimája és inkább a "Rodosz szigeti vörös" borként kapta ezt a nevet a kereskedelemben.

A fajta görög eredetét nagy számú helyi klónja is alátámasztja. Eltérő borvidékeken eltérő génváltozatok terjedtek el. Pl. a Roditis Alepou elsősorban az Észak-Peloponnészoszi régióban, a Roditis Kanellatos a Jón szigetek közé tartozó Lefkada, míg az ún. Mégara-i Roditis Attikában lelhető fel.
Bora a teljesen jellegtelen, és az egyre kevésbé népszerű Retsina gyantás boron keresztül, a komolyabb tételekig terjedhet. Fekvéstől függően lehet testes és alacsonysavú, sárgadinnyés, érett almás aromákkal. De hűvösebb hegyoldalakon ásványos, hosszú, citrusosan üde és jó savú is, kordában tartott alkohol mellett.

1.4. Malagousia
Helyi források szerint ősi görög fajta, amelynek eredetét a szárazföldi rész déli részén, Náfpaktos környékén kell keresni. Majdnem kihalt, amikor is Logothetis professzor, a Thesszaloniki Agráregyetem professzora, az 1970-80-as években nyugat görög hegyi falvakban gyűjtött mintákból újra szelektálta, és egy kísérleti ültetvényt hozott létre a Halkidiki középső félszigetén lévő Porto Carras birtokon.
A birtok akkor fiatal borásza Vangelis Gerovassiliou a fajtában lehetőséget látott, és sokat tett annak későbbi elterjesztéséért. Azóta közel 300 hektáron terem szinte az egész országban elterjedve.

A fajta kifejezetten melegtűrő és még a savai is nehezen égnek el, de hajlamos az oxidációra. A kisbogyójú változat savasabb, a nagyobb bogyók pedig aromásabb borokat adnak.
Az eltérő klíma és művelési módok egyelőre nagyon eltérő stílusokat eredményeznek. A friss, aromás és könnyed boroktól kezdve, a jó savú és elegáns tételeken át, a nehéz, nagy testű és hordós tételekig, sőt a héjon áztatott változatokig többfélét kóstolhatunk. Jellegzetes aromái a bazsalikomtól, a citrusokon át, az egzotikus gyümölcsökig és rózsás jegyekig terjedhetnek. Gyakran házasítják Assyrtiko-val, amibe így egy kis aromás kedvességet csempésznek.

1.5. Limnio
Ősi görög fajta, amiről azt tartják, hogy azonos az Arisztotelész és Pollux által is leírt "Lemni" fajtával, ami fő alkotórésze volt a Nyugat-Macedóniában található, ókori Marónia régió híres borának. Erre genetikai bizonyítékunk azonban nincs.
Ugyancsak tartja magát a névazonosság alapján az az elmélet, hogy az Égei-tenger északi részén lévő Límnos szigetéről származik. A fajta török neve a Kalambaki. (DNS vizsgálatok azonban bizonyították, hogy semmi köze a Thessáliában ismert Limniona fajtához, amelyből mindössze 10 hektár lelhető fel.)

A Limnio elterjedési területe Límnos szigetén túl, az Égei-tenger északi partvonala, Nyugat-Makedónia és Trákia.

Fajtabora jellegzetesen fűszeres, határozott tanninszerkezettel. Magas alkoholra hajlamos, ezért inkább az északi hűvösebb területeken ad nagy bort, ahol jó savai is lehetnek. Előszeretettel házasítják Cabernet fajtákkal.

1.1. Xinomavro
Klónjainak elterjedése okán észak-görög eredetű (Náoussa régió), de az ókori Makedónia területén több helyen megtalálható vörös szőlőfajta. (Szinonim nevei a Naoustiano, Popolka, Pipolka, Zinomavro, stb.)
Nevének jelentése "savas fekete", ami jelzi, hogy a legsavasabb görög kékszőlővel van dolgunk. Emiatt sokáig tartotta magát a nézet, hogy a Pinot, vagy Nebbiolo rokona, de a DNS vizsgálatok ezt cáfolták.

Magas savtartalma okán borának érlelési potenciálja kitűnő, ilyenkor színvilága a Nebbiolohoz hasonló téglás-vörös reflexeket vesz fel. Fitalon erőteljesen gyümölcsös (piros bogyósok, domináns eper, szilva), de gyakran szárító tanninokkal. Tanninszerkezete meghálálja az érlelést, bora ?- megfelelő minőség esetén - elegánssá és komplexé válhat. Érett ízjegyei közé tartozik a szárított paradicsom, olíva, szárított-aszalt gyümölcsök.
A fajta jól szerepel Syrah és Merlot alapú házasításokban is.

2. BOLGÁR SZŐLŐFAJTÁK:
Itt is az igaz, hogy elsősorban a Szófia - Rila - Melnik útvonalon kóstolt fajtákról írok.

2.1. Mavrud / Mavroudi
Görög nyelvterületen a "Mavro" (fekete) előtagú elnevezés számtalan sötét bogyójú fajtára alkalmazzák, így gyakorta nem tudjuk pontosan mivel van dolgunk. Ezzel együtt általában a sima Mavroudi, vagy a Mavroudi Boulgarias név a bolgár eredetű Mavrud kékszőlő fajtát takarja. Bulgáriában hívják még Kachivela és Tsiganka néven is. A Cipruson elterjedt Mavro fajtához viszont semmi köze, ahogyan a görög Mavroudi Arachovis-hoz sem.

A Mavrud Bulgária egyik legősibb szőlője, legidősebb ültetvényeit Plovdiv környékén, Asenovgrad környékéről írták le. A környéken 5 klónját találták a fajtának (nagy, lapos és kisbogyójú, szürkés árnyalatú, illetve színes). Ez a fajta genetikai diverzitás erősíti a bolgár eredetet.

A legenda szerint nevét a 9. században kapta, amikor Krum Kán uralkodása alatt a borkészítést be volt tiltva. Egyszer egy oroszlán szabadult el a kán palotájában, és csak egy Mavrud nevű legény volt elég bátor, hogy szembe szálljon vele. Kiderült, hogy egy titokban termelt szőlőfajta borától volt ilyen bátor. Így kapta a fajta a Mavrud nevet, és a Kán újra engedélyezte a szőlőtermesztést.
2009-ben több mint 1700 hektáron termett. Jancos Robinson szerint a fajta kevésbé figyelemre méltó, mint a szintén ősi helyi Melnik fajta. Ezzel együtt szakértők szerint a jövő bolgár borászatának egyik nagy reménysége lehet.

Későn (októberben) érő és fagyérzékeny, viszont viszonylag ellenálló a gombás betegségekkel szemben.
Bora mély vörös, erőteljes tannin szerkezettel és jó savakkal. Ízjegyeiben fekete bogyós gyümölcsök, főleg a szeder dominál. Kifejezetten alkalmas hordós erjesztésre és érlelésre, amit helyben még mindig hajlamosak túlzásba vinni. Az új-világi stílust gyakran erősíti, hogy nemzetközi fajtákkal (elsősorban Merlot és Cabernet) szívesen házasítják.

2.2. Melnik / Shiroka Melnishka Loza
Tulajdonképpen Melnik nevű fajta nincs is, a köznyelvben a "Shiroka Melnishka Loza" (Széles Levelű Melnik) kékszőlő fajtát hívják így rövidítve. Mivel számtalan Melnik nevű fajta van, így néha körültekintést igényel, hogy mit is iszunk pontosan.
A fajtának semmi köze az azonos nevű cseh városhoz, a dél-nyugati bolgár középkori város nevét viseli a Pirin Hegység déli, görög határ menti régiójában.

Helyi körökben elterjedt, hogy Winston Churchill rajongója volt a fajtának, és évente 500 litert is rendelt belőle. Igaz-e vagy sem, de az tény, hogy az egyik legősibb és legjelentősebb / legérdekesebb bolgár vörös fajta. Egyes feltételezések szerint ázsiai származású, amelyet a trákok hoztak a vidékre az i.e. 2. évezredben. De olyat is olvastam, hogy eredetét a mai Szíria területén keresik. Erre nincs bizonyíték, igaz az ellenkezőjére sem.

Elterjedése leginkább Bulgária délnyugati részén, különösen a Struma folyó mediterrán klímájú völgyében jellemző. A mavrudhoz hasonlóan későn érő (október vége), fagyérzékeny, ellenben jól bírja a magas hőösszeget.
Még a helyi weboldalakon is gyakorta különböző klónjairól beszélnek, ide sorolva a Ranna Melnishka Loza (jelentése: Korai Melnik), vagy másnéven a Melnik 55 fajtát, illetve a Melnik 82 fajtát is. Ezek azonban az ősi Melnik fajtából kiinduló keresztezések. (lásd később).
Intenzív vörös borát gyakorta hasonlítják Châteauneuf-du-Pape boraihoz. Magas extrakt, erőteljes tannin és savszerkezet jellemzi, amelynek jól áll a hordós erjesztés és érlelés. Aromavilágában a cseresznyés-meggyes ízjegyek mellett dohány- és bőrösség lelhető fel.

2.3. Ranna Melnishka Loza / Melnik 55
Ez a fajta az ún. Korai Melnik, amely - ahogyan neve is mutatja - korábban, szeptember második felében érik.
A fajtát 1963-ban keresztezte a "Széles Levelű Melnik"-ből egy bolgár kutatócsoport. Céljuk egy olyan szőlőfajta megteremtése volt, amely az október közepén szüretelhető ősi Melnik fajtánál hamarabb beérik, ugyanakkor megőrzi annak egyedi jellemzőit. Az alkalmazott pollenkeverék tartalmazta a francia Durif, a Jurançon Noir, a Valdiguié és Cabernet Sauvignon fajtákat. Későbbi DNS vizsgálatok alapján végül a domináns szülőnek a Valdiguié bizonyult. (Ez utóbbi a filoxéra előtt meglehetősen elterjedt, melegtűrő és ellenálló, bár hétköznapi vörös bort adó dél-francia fajta. Emiatt fokozatosan visszaszorult. Fellelhető Algériában és Kaliforniában is, ahol gyakorta tévesen Gamay-nak hívják.)

Annak ellenére, hogy könnyen művelhető, stabil hozamú és ígéretes, elterjedése lassan haladt. A '90-es évek végén néhány magas pontszámú nemzetközi értékelés irányította rá a figyelmet, de csak 2006-óta államilag elismert fajta. 2009-ben alig 600 hektáron termett, főleg Melnik és Sandanski környékén.
Bora mély rubinvörös, érett-édes tanninokkal és jó savszerkezettel. Komplex ízvilágát gazdag gyümölcsösség (cseresznye, meggy, aszalványok), fűszerek, bőrös jegyek jellemzik, amelyeket a nem túlzásba vitt hordós csokoládés, vaníliás jegyek egészíthetnek ki.

2.4. Melnik 82
A Korai Melnik esetében leírt 1963-as keresztezési munka eredménye, szintén 'Széles Levelű Melnik" és a dél-francia Valdiguié keresztezéséből előállított fajta, a Korai Melnik testvére. Elterjedése erőteljesen korlátozott, 2008-ban mindössze 28 hektáron termesztették.

Atanasov és Zankov professzorok 1977-es publikációjukban (Lozarstvo i Vinarstvo 26(8): 5-9: "Melnik 82 - a new wine grape variety") ezt írják róla: "25 nappal a Shiroka Melnishka előtt érik és a 24% cukrot és 8,88 g/l savat tartalmazó bogyók nagy hozamot adnak. Ellenáll a Botrytis cinerea-nak, és kiváló minőségű vörös asztali borok előállítására alkalmas."
Borát Jancis Robinson jól érlelhető, jó tannin és savszerkezetű bornak írja le.

2.5. Melnik Yubileen 1300
Erről a fajtáról meglehetősen kevés az információ. Atanasov professzor 1984-es publikációja (Gradinarska i Lozarska Nauka 21 (5): 75-79: Melnik Yubileen 1300) szerint Shiroka Melnishka és a grúz Saperavi keresztezésből származik. Fürtje viszonylag nagy (átlagosan 262g), a bogyók mérsékelten nagyok, vastag sötétkék bőrrel. A fajta ellenáll a Botrytis cinerea-nak és magas hozamokra(19 280 kg / ha) képes. Mustja átlagosan 22,6% cukor tartalmú, 7 g/l savtartalommal.

2.6. Melnishki Rubin
Szintén az 1963-as keresztezési munka eredménye, Shiroka Melnishka (Széles Levelű Melnik) és Cabernet Sauvignon keresztezése.

2.7. Rubin
1944-es keresztezés, Nebbiolo és Syrah szőlőfajták felhasználásával állították elő a Pleveni Szőlészeti és Borászati Intézetben. 1961-ben kapott állami elismerést, ezt követően terjedt el először Plovdiv térségben és később az egész országban. 2008-ban mindössze 165ha termelték, de kiváló adottságai miatt terjedőben van. Olyan sikeresen ötvözte a két fajta előnyös tulajdonságait, hogy a jövő nagy, nemzetközi szintű ígéretének tartják.

Jó cukorgyűjtő, de túlérésre kényes. Hogy savtartalmát ne vessze el a szüreti időpontot körültekintően kell megválasztani. Természetes édes változattal is találkozhatunk.
Fajta bora minta ötvözné a Nebbiolo hatalmas testét és magas tannin tartalmát, jól érlelhetőségét, amelyet szépen és elegánssá szelídít a fűszeres, de határozott savtartalmú Syrah karakter. Aromáit az édes gyümölcsök (málna, fekete ribizli, szilva, füge), a viola, fűszeresség és bors vezeti, amelyet hordós érlelésben szépen egészít ki a kávé, csokoládé és vanília. Nem idegen a fajtától az animális, gombás jegyek kialakulása sem, megfelelő palackérlelés esetén. Kiemelkedő minőségben struktúrája elegáns, tanninjai határozottak, de bársonyosak, karaktere gyümölcsös, fűszeres, és érleléssel komoly komplexitásra képes. Szerencsés esetben ehhez jó savszerkezet társul. A hordós érlelést is meghálája, főleg, ha sikerül az újvilági karaktert elkerülni.
Előszeretettel házasítják Mavruddal.