Maronia és a King Maron Hotel
Kavalától kb. 1,5 óra és 116 km autózással érhetjük el kedvenc tengerparti szállásunkat, amely Görögország Kelet-Makedónia és Tráki tartományában, a Rhodope régióban, Plataniti településen található, közel a piciny, mindössze 600 lakosú Maroneia faluhoz.
Az ókorban ez a terület Trákia része volt, de már korábbról, az i.e. 3. évezredből találtak itt leleteket. A feltételezések szerint az i.e. 7. század közepén az Ismaros-hegység déli lejtőit - a mai török Izmír város magaságában az Égei-tengerben elhelyezkedő - Chios (magyarosan Kiosz) szigeti telepesek gyarmatosították és alapítottak várost.
Homérosz szerint Kikones egy ősi trák törzs neve volt, amely Trákiában a Vistonida-tó és az Evros folyó között lakott. A kikonesiek kiváló lovas harcosok voltak, és fejlettebbek, mint bármelyik többi trák törzs. Közösségük fővárosa, Ismara, kikötő és kereskedelmi központ. Az 5. századra már saját pénzük volt aranyból, ezüstből és rézből, boruk pedig híres volt az ókori világban.
Az Ismaros és a Maronia neveknek közös etimológiai gyökere van. Homérosz szerint a város alapítója Maronas, Oenopion (görögül "borivó") fia, Lemnos legendás királya és Dionüszosz isten unokája. Az ősi Apolló isten papja, aki fehér lovak által húzott szekerével a hegy magas csúcsainál hozza napfényt.
Homérosz az Iliász c. művében Kikones-t a trójaiak szövetségeseinek nevezte, és aki a tíz évig tartó trójai háború alatt mind a trójaiakat, mind a görögöket egyaránt borral látta el. Csata előtt minden harcosnak vízzel hígított Kikones-i bort kellett fogyasztania.
Az Odüsszeia című második epikus költeményében Homérosz megemlíti, hogy mikor Odüsszeusz elhagyja Tróját, hogy visszatérjen Ithakába, az első megállója Kikones földje volt. Odüsszeusz katona társai megtámadták és kifosztották Ismaros városát, megölték a férfiakat, és felosztották egymás között az asszonyokat és a kincseket, majd ünnepelni kezdtek. Odüsszeusz megkímélte Maront, Euanthes fiát, Apolló papját és családját. Emiatt Maron neki ajándékozott egy "kecskebőrös üveg vörös bort", egy kis aranyat és egy keverőtálat. Más leírások szerint tizenkét amforát. A bor erős és isteni ital volt, minden csésze borhoz 20-szor annyi vizet kellett hozzáadni.
Másnap reggel kikones törzs béli harcosok lepték meg a támadókat, de Odüsszeusznak néhány társával sikerült elmenekülnie. Hamarosan azonban csapdába estek az egyszemű óriás, Polyphemus Küklopsz barlangjában, aki felfalta a katonákat. Kivéve Odüsszeuszt, akinek a Maron által adott borral sikerült az óriást leitatni, majd miután megvakította elmenekült.
Homérosz korában (kb. i.e. 800 körül) valóban megtalálhatjuk az első írásos utalásokat a "Maronios", "Maronitis" vagy "Ismrikos" borra. Az Ismaros hegy lejtőin a ma napig megtalálhatjuk az ősi kőbe faragott szőlőprés "kádakat", és a bortároló barlangokat.
(A kép forrása: https://novoscriptorium.com/2019/01/13/megalithic-acropolis-and-gate-of-ismara-maroneia-thrace-greece/)
A város virágzó kereskedelmet folytatott, népes és gazdag volt. A bor fontosságának köszönhetően Maronia népe tisztelgett Dionüszosz előtt, a mai napig láthatóak szentélyének egykori alapjai. De képmása a város pénzérméin is megjelent.
(Valószínű, hogy a helyiek inkább a trák, fríg eredetű Sabazios néven tisztelték, amelyet később a görögök Zeuszként és Dionüszoszként is azonosítottak. Jellemzően, mint nomád lovas-istent ábrázolták, aki jellegzetes hatalommal bír. Később egész Kis-Ázsiában, egészen Anatóliáig elterjedt. Mítoszának jellegzetes emlékei a híres római korból származó Sabazios bronz jobb kezek. A kéz rituális gesztusa a hívőket áldja és segíti, szerencsét és boldogulást oszt, távoltartja a betegséget és bajt. Ez a fajta kézmozdulat az ókorban megjelenik a Hermész kultuszban, ahol egyszerűen a beavatás során megszerzett tudást jelölte. Érdekes, hogy későbbiekben a "benedictio latina"-ban - mint áldást osztó kéztartás - tovább él a keresztény egyházak liturgiájában. Különösen az ókeresztény ikon és mozaikképeken sokszor ezzel a jellegzetes gesztussal ábrázolják az áldást osztó Megváltót.
De Sabazios motívuma megjelenik kelta választóoszlopokon, és sokak szerint a keresztény Szent György és a Sárkány képe is tőle ered. A legkorábbi ilyen ábrázolások a 10.-11. századi kappadókiai sziklatemplomokból, valamint a 11. századi Grúziából és Örményországból származnak, tehát a területi egyezés is stimmel.)
A perzsa háborúkban Maroneia osztotta a többi megszállt görög város tragikus sorsát. A perzsák veresége után az Athéni Szövetség tagja lett. A város az i.e. 4.-5. században élte fénykorát.
1969-ben kezdődtek a régészeti ásatások és még a mai napig zajlanak. A leletek alapján bizton állíthatjuk, hogy a város a római és a bizánci uralom idejében is jelentős volt.
A következő hetet itt, pontosabban a tengerparti Platanitis faluban lévő King Maron Hotelben töltöttük. Kifogástalan, ízléses és nem túl zsúfolt 4 csillagos szálloda, saját tengerparttal. Minden elemében remek volt, gyermekeinket nehezen lehetett a tengerből, vagy a kültéri medencéből kirángatni.
Egyetlen hátránya - ami nekünk az előző sűrű kirándulással teli napok után nem volt az (legalábbis a gyerekeknek biztos nem :-) - hogy a szálloda környéke nem igazán tartogat látnivalókat. Ahhoz autóba kell szállni és 1-2 órát autózni pl. Filippi, Kavála, vagy a Nestos delta irányába. Tervek között szerepelt az Aggitis barlang megtekintése is, de a nagy lustulásban elmaradt. Az Athos - félsziget, vagy egyéb Szaloniki felé lévő látnivalók már oda-vissza 5-6 óra autózást igényelnek, ami nem biztos, hogy megéri. Főleg nem 3 gyerekkel. A szálloda közelében séta távolságra a természeten, kis tavernákon, a tengerparton, valamint olajfa és gyapot ültetvényeken kívül semmi sincs. A falvak egyszerű halász, vagy mezőgazdasági falvak. Pálmafás sétány, bárokkal és éttermekkel teli szórakozó utca nincs.
Mi azonban nagyon megkedveltük ezt a szállót és ezt a környéket. Ha valaki csak pihenni akar, vagy egy fárasztó természeti és kulturális túrát akar itt kipihenni, tökéletes - és ár/érték arányban is remek - választás!
A közeli éttermek közül nekünk a kb. 7 km-re, az Ag. Charalampos kikötőben található
Stratos Taverna
lett a kedvencünk. A frissen sült halak, a grilezett polip, vagy a klasszikus rántott tintahal mindegyike hibátlan volt. (80-100 euro 5 főre.)
Az odavezető út keresztül vezet az Antik Marónia régészeti területén, amelyet önmagában is érdemes felkeresni.
|
Fotógaléria: King Maron Hotel és Maronia
|
