Útleírások

Balkáni kalandozások
Makedónia története
Macedón Köztársaság?
Budapest - Berkovitsa (Bulgária)
Berkovitsa - Rila - Melnik
Rozhen Kolostor - Görögország - Kavala - Maronia
Görögország: Maronia
Maronia-Makazai Bolgár Határ-Gomba Sziklák-Assen Erődje-Plovdiv
Szkopje
Görögország: Meteorák
Aigai (Vergina), Makedón Királysírok
Thesszaloniki
Amphipolisz
Filippi (Philippi)
Eikosifoinissa Kolostor - Alistratis barlang
Belogradcsik - Vidin
Bolgár és görög szőlőfajták
Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


AMPHIPOLISZ


Thesszalonikiből Kelet-Makedónia és Trákia felé vettük az irányt. Első megállónk kb. 1 órányi autózásra (100km), a Sztruma folyó két kanyarulata között elhelyezkedő Nea Amfipoli falu közelében lévő ókori város, Amphipolisz romjainál volt.

A trák eredetű térség az i.e. 5. század folyamán került Athén gyarmatosító törekvéseinek középpontjába, egyrészt a Pangaion-hegyek arany és ezüst bányái és a hajóépítéshez szükséges erdők miatt, másrészt az ázsiai gabona kereskedelmi útvonalak feletti ellenőrzés érdekében. Az első kereskedőtelepet - amelyt rövidesen a trákok romboltak le - a milétoszi türannisz Hisztiaiosz alapította i.e. 465-ban, aki I. Dareiosz perzsa nagykirály szövetségese volt. A második és sikeres városalapítás Hagnón-nak, Athén sztratégoszának köszönhető, aki i-e. 437-ben sikeresen vetette meg a lábát a térségben. A város első falainak a maradványai is ebből az időből származnak.

Amphipolisz Athén stratégiai bázisa volt Trákia felügyeletére, nem véltelen, hogy erősen szúrta a szemét a Spárta vezette Peloponnészoszi Szövetségnek is. Az i.e. 431-404 között zajló ún. Peloponnészoszi Háború során Braszidasz, a híres spártai hadvezér, i.e. 424-23-ban elfoglalta a fontos gyarmatvárost. A város elvesztéséért az akkori trák térségért felelős athéni sztratégoszt, Thuküdidészt (latinul: Thucydides), (i.e.460 körül - i.e. 395 körül) száműzték. Az elkövetkező 20 évet Trákiában és a makedón királyi udvarban töltötte, ami lehetővé tette, hogy pontos adatgyűjtés és elemzés után megírja a Peloponnészoszi Háború történetét. Munkamódszere után őt tekintik a tudományos történetírás atyjának.
Többek között tőle tudjuk azt is, hogy a város felszabadítására Athén Kleón-t küldte csatába i.e. 422-ben. Az ún. amphipoliszi csatában a spártaiak győzedelmeskedtek, de mind Kleón, mind Braszidasz életét vesztette. A helyi lakosoknak - akik között eleve kevés volt az athéni polgár - nem volt ellenére való a spártai győzelem. Oly annyira, hogy eredeti alapítójuk Hagnón szobrát lerombolták. Braszidaszt a város falain belül temették el, és neki emeltek hősi emlékművet, sőt innentől városuk alapítójaként és Athéntól való felszabadítójukként ünnepelték.

A város a makedón terjeszkedés során sokáig képes volt megőrizni függetlenségét, míg i.e. 357-ben II. Fülöp foglalta el Athén orra elől. Egy ideig továbbra is bizonyos fokú autonómiát kapott, annak ellenére, hogy makedón kormányzója volt. Nagy Sándor uralkodása alatt - már egyértelműen makedón városként - fontos haditengerészeti bázis lett, ahol három híres hadvezér is született: Nearkhosz, Androsthenes és Laomedon. Sokáig feltételezték, hogy a híres Amphipoliszi Oroszlán szobor temetkezési helyüket jelöli. A város egyike volt annak a 6 városnak, amelyben Sándor a legnagyobb templom építkezésekbe kezdett. Egyértelműen az egyik legfontosabb makedón várossá vált, amelyen később keresztül haladt a híres római hadi és kereskedelmi út, a Via Egnatia is.
Nagy Sándor halála után Kasszandrosz itt tartotta fogva, majd ölette meg feleségét Roxánát és fiát IV. Sándort.

Amikor a rómaiak i.e. 168-ban a Pydna-i csatában legyőzték az utolsó makedón királyt, a város az általuk létrehozott négy mini köztársaság egyikének fővárosa lett. Később beolvadt a római Trákia tartományba.

Az "Apostolok Cselekedetei"-ből tudjuk, hogy i.sz. 50-ben Pál és Silás áthaladt a városon Szaloniki felé menet. A település a kora kereszténység időszakában - tekintettel arra, hogy a fallal védett akropolisz befogadó képessége korlátozott volt - elég kicsi volt. Ennek ellenére az 5.-6. században négy bazilikát is építettek gazdag mozaik padlóval és szépen kidolgozott szobrokkal. Bizánc alatt püspöki székhely, amelyről 533-ból maradt fenn írásos említés.

A város végső hanyatlása a 6. század végi szláv inváziót követően fokozatosan következett be. A városlakók az akropolisz falai mögé vonultak vissza. A 7. század közepén ugyan az erődítményt kibővítették - amely építkezésnek több antik épület áldozatául esett - de végül a 8. század vége felé lakói elhagyták. Feltételezhetően az egykori kikötőbe, a szomszédos antik Eion városába költöztek, amely Bizánc alatt "Chrysopolis" néven volt ismert. A kis kikötő az oszmán időszakig lakott volt.

A területről az első régészeti leírások a 18. századból származnak, pl. a már korábban említett Cousinéry (1831) és Leon Heuzey (1861) tollából. Első és sokáig leismertebb emléke a talapzattal együtt kb. 8 méter magas, lenyűgöző Amphipoliszi Oroszlán, amelynek első részeit eredetileg görög katonák találták meg a második balkáni háború alatt, 1912-13 között. Az I. Világháború alatt, 1916-ban, brit csapatok fedeztek fel további részeket lövészárok ásás során. Állítólag megpróbálták a leleteket "brit módra" hazavinni, de egy bolgár támadás megakadályozta őket ebben. 1934-ben M. Feyel, az Athéni Francia Iskola régésze vezetett ásatásokat, amely során további maradványokat tártak fel. Kicsivel később a közelben lévő Kerkini-tó iszapjából, híd építési munkálatok során kerültek elő nagyobb darabok. Végül 1937-ben sikerült rekonstruálni az emlékművet, amely ma a 2. számú EO Thessaloniki-Kavalas út mellett található, a Struma folyón átívelő keskeny fém híd közelében (Google térkép: ITT)

Az egykori város érdemi régészeti kutatása csak az 1970-es években kezdődött meg. A Görög Régészeti Társaság D. Lazaridis vezetésével 1972 és 1985 között tárta fel a nekropolist, a városfalak egyes részeit, a bazilikák és az akropolis romjait. Az ezt követő ásatások során fedezték fel a folyó hídját, a gimnáziumot, a görög és a római villákat, valamint számos egyéb sírt is. Az Agora alatt talált egyik sírból ezüst, hamvakat tároló urna és egy arany korona került elő, amelyet a város 2. "alapítójának", a spártai hadvezér Braszidasznak tulajdonítanak. Mindkettő a helyi régészeti Amphipolis Múzeumban megtekinthető.

Az igazi szenzáció azonban az ún. Kasta Sír, amelyet Görögország legnagyobb, a Kasta-hegyen lévő tumulus feltárása során találtak meg 2012-ben. Elsőként egy csiszolt márványból készült, impozáns, közel 500 méter hosszú és 3 méter magas falat tártak fel, amely királyi sírhelyhez méltó. A világsajtót bejárta a hír, miszerint a valaha feltárt legjelentősebb sírlelet előtt állhat a görög régészet. A szakminisztérium ugyan igyekezett csitítani a kedélyeket, de mégis hatalmas várakozás előzte meg a munkálatok végét.
Többen logikusan feltételezték, hogy a sír Nagy Sándor feleséségét, az itt meggyilkolt Roxánát és közös fiúkat, IV. Sándort rejti. Mások szerint a sírban Laomedón, Sándor egyik hadvezére nyugszik, aki a király halála után Szíria kormányzója lett. De voltak (és mai napig vannak), akik a monumentális építkezés alapján egyenesen Nagy Sándor sírjának felfedezéséről írtak. A brit történész, Andrew Chugg viszont könyvében és előadás sorozatában 2018-ban azzal érvelt, hogy a megtalált maradványok között lehet Sándor anyja, Olimpia is. (Sándor sírja egyébként is a régészet egyik nagy talánya. (Erről a témáról olvashatunk egy jó cikket: ITT.)
Vannak tudósok, akik úgy vélik, hogy a sírhalom tetején egykor az 5 km-rel távolabb megtalált oroszlánszobor állhatott.

A feltárások 2015-ig folytatódtak. Egy nagy bejáratot fedeztek fel - amelyet két, fej és szárnynélküli, kb. 2 méteres márvány szfinx őriz - valamint három különálló sírkamrát. Kezdetben reménykedtek egy rejtett negyedikben is, de végül ilyen nem került elő. Az első kamra fehér márvánnyal van burkolva és egy pár, kb. 3,6 méteres kariatida szobor őrzi. A második kamra padlóját egy kb. 3 x 4,5 méteres mozaik díszíti, amelyen többek között Hádész elrabolja Perszephonét. Ennek a motívumnak az adja a jelentőségét, hogy ezt a jelenetet ábrázoló falfestmény került elő II. Fülöp király verginai sírjából is.


(A kép forrása: https://www.facebook.com/amphipolis.tomb.discovery/)

A harmadik sírba egy márványajtón keresztül lehet belépni, amely mögül további szobrok kerültek elő. Beleértve az egyik bejáratnál lévő szfinx fejét is, ami arra utal, hogy sajnos korábban már sírrablók jártak itt.
A sírból öt embertől származó maradvány került elő. A Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem és a Trák Démokritosz Egyetem szakértői szerint egy i.e. 325 és i.e. 300 között eltemetett 60 évesnél idősebb nő, egy újszülött, két 35-45 év közötti férfi, valamint egy további - az i.e. 3-2. században elhamvasztott - felnőtt földi maradványait találták meg.

A régészek 2015-ben az egyik kamrában felfedezték Nagy Sándor legközelebbi barátjának és egyik hadvezérének, Hephaestion-nak a monogramját. A sírkamra stílusa alapján feltételezik, hogy azt Dinocrates (Dimocrates), Sándor fő építésze és technikai tanácsadója, Alexandria városának tervezője készítette. Mindezek alapján a kutató csoport vezetője Michalis Lefantzis 2015-ben kijelentette, hogy a sír a legnagyobb valószínűség szerint Hephaestionnak épült, aki i.e. 324-ben halt meg az iráni Ecbatanában.

A sír sajnos 2019-ben még nem volt látogatható. Az állammegóvási és kiépítési munkálatokra a görög állam 2017 novemberében az EU "Görögország - Bulgária 2014 - 2020" programja részeként 1,5 millió eurós támogatáshoz jutott. A legnagyobb munka, hogy a rómaiak által más épületekhez felhasznált eredeti köveket visszaépítsék a sírba. A munkálatok várható befejezése 2020, de ezt a görögöknél sohasem lehet pontosan tudni.

Amphipolisztól mindössze 60km-re található az ókori Philippi városának régészeti parkja.


Fotógaléria: Amphipolisz