AIGAI (VERGINA), MAKEDÓN KIRÁLYSÍROK
A makedón történelmi fejezetben már írtam róla, de Makedónia feltételezett első fővárosa kapcsán a lényeget újra áttekintem.
Aigai város és ezzel együtt a Makedón Királyság alapítása nem egyértelmű. A legenda szerint az első uralkodóház Argoszból (a Peloponnészoszi-félsziget antik városa) származik, az ún. görög Témenida-dinasztiától. A történelmi források nem egyértelműek abban, hogy ki volt az első argoszi, aki egyesítette a makedón törzseket és megalapította a királyságot.
Argosz legendás hőse Temenus volt, Héraklész unokája. Hérodotosz szerint Temenus leszármazottainak, a 3 fivérnek (Gauanes, Aeropus és Perdiccas) menekülniük kellett Argoszból, és így kerültek Felső-Makedóniába, Lebaea városba. Szerinte közülük Perdiccas (Perdikkasz) volt az első Makedón Király i.e. 650 körül.
Ezzel szemben Theopompus (i.e.380 - i.e. 315) görög történetíró szerint Makedónia első királya Perdiccas dédnagyapja, Caranus (Karanos) volt, aki i.e. 808 - i.e. 778 között uralkodott. Karanos az apja halála után az argoszi trónért való harcok során döntött úgy, hogy megtalálja inkább saját királyságát. Elsőként kikérte Pythia, a Delphoi Apolló Templom jósnőjének a tanácsát, aki ezt válaszolta: "Ott kell megtalálnod a királyságod, ahol sok vad- és háziállatot találsz." A legenda szerint, amikor északra vándorolva megállt a mai Vergina közeli völgyben, felismerte a jóslatot és ott alapította meg királyságát. Hogy ez a sok állat mi lehetett arról a település neve árulkodik. "Aiga" ógörögül ugyanis "kecskét" jelent. "Aigai" pedig kb. azt, hogy "a sok kecskével rendelkező föld".
Az első király, akinek körülbelül és talán valósan meg tudják határozni az uralkodási idejét, I. Amüntasz (i.e. 540-495) volt. Perdikkasz és közte Argaiosz, I. Philipposz, I. Aeroposz és Alketasz királyok nevét ismerjük, de uralkodási idejük nem bizonyított. Tulajdonképpen I. Amüntasz óta ismerjük pontosabban a Makedón történelmet. Ő I. Dareiosz kortársa volt, és - bár Aigai i.e. 513-tól i.e. 480-ig formálisan a Perzsa Birodalom része volt - de sikerült megőriznie egyfajta függetlenségét. Oly annyira, hogy a perzsák i. e. 513-as trák hadjáratát arra használta fel, hogy terjeszkedni tudjon a szomszéd államok területén. Fia I. Alexandrosz szintén remekül lavírozott a perzsa Xerxész terjeszkedései közben a görögök rovására. Makedónia területét - elsősorban Athén ellenében - négyszeresére növelte, és ekkor (i.e. 478-tól) verette az első makedón pénzt is.
I. Arkhelaosz király uralkodás alatt - kb. az i.e. 5. század első negyedében - a fővárost áthelyezték Pella-ba (a mai Thesszalonikitől 40 km-re északnyugatra).
A város - ahol az Argoszi-dinasztia fogant - azonban ezután is fontos maradt. A makedón történelem szakrális és kulturális központja volt, ahol az uralkodók és gazdagok palotákat emeltek, itt tartották legfényesebb ünnepeiket és ide temetkeztek.
Bizonyos, hogy Aigai városát már II. Perdiccas alatt (i.e. 454-413) fallal vették körül. A várostól északnyugatra, a királynők sírja mellett egy kapu, és egy 5. század előtti előtti fal nyomait találták meg.
Nagy Sándor apja, II. Fülöp is különös fontosságot szentelt a városnak, nagyszabású építkezések és fejlesztések köthetőek a nevéhez. A Palota építésén túl, uralkodásának kezdetén (i.e. 359-336) a városfalakat renoválták és újakat építettek, amelyek körülvették a palotától délre fekvő két hegyet is, ahol az Akropolisz feküdt. A kőből és téglából épített falak vastagsága kb. 3m volt, tornyokkal megerősítve. I.e. 336-ban, egy tiszteletére adott ünnepségen saját testőre itt gyilkolta meg a városi színházban. Fia később birodalmi pompával temettette el a királyi nekropoliszban.
Valószínűleg szintén itt nyugszik IV. Alexandrosz (i.e. 323 augusztusa - i.e. 309 nyár vége) Nagy Sándor és a Roxána hercegnő közös gyermeke, az Argosz Ház utolsó makedón királya is. Sándor i.e. 327-ben vette feleségül Oxüartész, az Óperzsa Birodalom Baktria tartomány (a mai Afganisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán határvidékén lévő egykori óperzsa régió, amely nevét a kihalt baktriai nyelvet beszélő iráni népcsoportról kapta) egyik nemes urának leányát. Feljegyzések szerint szerelem volt első látásra. Ezt követően Alexandrosz Oxüartész-t kinevezte Paropamisadae - a mai Afganisztán és Pakisztán területén egykor létezett tartomány - szatrapájává.
Közös fiúk csak Sándor halála után, i.e.323 augusztusában született meg. A hatalomért küzdő katonai és politikai elit az örökös nagykorúságáig régensek által próbálta irányítani a birodalmat. Mindezt azonban kesze-kusza szövetségek és nyílt ellenségeskedések tették törékennyé. IV. Sándor nem élhette meg nagykorúságát, bár nagyanyja Olümpiasz (Nagy Sándor édesanyja) védelme alatt állt.
Halálát Antipatrosz (i.e.397 - i.e.319) - Nagy Sándor egyik hadvezérének és a birodalom kormányzójának - fia, Kasszandrosz (i.e. 354 körül - i.e. 297) okozta, aki jogot formált a makedón és hellén területek stratégoszi címére. Az osztozkodás a trónörökös feje felett, apja egykori hadvezéreinek (Antigonosz, Ptolemaiosz, Szeleukosz és Lüszimakhosz) gyorsan változó erőviszonyai és szövetségei alapján zajlott. Kasszandrosz többszöri próbálkozás után i.e. 316-ban legyőzte a Nagy Sándor édesanyjához hű erőket, Olümpiaszt pedig kivégeztette. Roxánát és a kis IV. Alexandroszt fogságban tartotta Amphipolisz-ban. Elvileg az Antigonosz, Ptolemaiosz és Lüszimakhosz közötti i.e. 311-es békekötés során csak azzal a feltétellel támogatták Kasszandrosz sztratégoszi elismerését, hogy IV. Alexandrosz nagykorúsága esetén azonnal lemond, és garantálja a görög városok szabadságát. Kasszandrosz azonban jobbnak látta ennek elejét venni és végül i.e. 310-ben, titokban megölette a hercegnőt és fiát. Ezzel kihalt az Argoszi dinasztia.
A várost egyébként is megviselték az örökösödési harcok, a dinasztia kihalása pedig háttérbe szorította szakrális jellegét is.
I.e. 276-ban Pürrhosz (i.e. 318 - i.e. 272) Epiruszi Király gall zsoldosai dúlták fel és fosztották ki a sírokat is.
I.e. 168-ban a Pydna-i csatában a Rómaiak legyőzték az utolsó makedón királyt és Aigai városát is felégették. Bár később újjáépült, de a régészeti leletek alapján egy 1. századi földcsuszamlás újból romba döntötte. Az 5. századra gyakorlatilag elnéptelenedett és feledésbe merült. Egykori múltjáról egy kis környező falu neve árulkodik: "Palatitsia" = "palota".
A Vergina nevű várost csak 1922-ben alapították, hogy otthont adjanak a Lausanne-i Szerződés alapján, a Bulgáriából és Törökországból áttelepített görög családoknak. A név választás oka, hogy a "legendás" Vergina királynő (Bergina) azt állította, hogy valahol a Haliacmon folyó északi részén uralkodott, és hogy Palatitsia közelében található nyári palotája. (Ezt az állítást sok helyen meg lehet találni a neten, de hogy ki volt ez a királynő, arról semmilyen információt nem találtam.)
Vergina 2011-ben közigazgatásilag összeolvadt Veroia városával.
A régészek érdeklődése 1850-es években fordult a térség felé. Az első komoly ásatást 1861-ben Leon Heuzey francia régész vezette III. Napóleon anyagi támogatásával. Ekkor fedezték fel a már említett Palatitsa ("palota") nevű falu közelében II. Antigonosz Gonatasz (i.e. 319 - i.e. 239) leégettt palotájának romjait. Az ásatásokat végül malária járvány miatt függesztették fel. 1937-től ugyan a Thesszaloniki Egyetem folytatta az ásatásokat, de a II. Világháború közbeszólt.
1960-70 között a palota feltárást befejezték, megtalálták a nekropolisz egyes részeit is. Ebben az időben NGL Hammond angol történész beszélt először arról a feltételezésről, hogy a település az ősi Aigai lehet.
Az 1970-es években Manolis Andronikos (1919-1992) görög régész, a Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem professzorának meggyőződésévé vált, hogy a Vergina közelében lévő "nagy domb" egy tumulus, azaz halomsír. 1977-ben hat hetes ásatás után négy betemetett sírt találtak, kettőt teljesen érintetlenül. A történészek valószínűsítik, hogy a kb. 100 méter átmérőjű és 10 méter magas földhalom építését - ami megvédte a sírokat a rablóktól - II. Antigonosz Gonatasz király rendelte el a gallok i.e.276-os fosztogatása után.
Andronikos professzor határozott véleménye volt, hogy makedón királysírokat talált, köztük II. Fülöpét, Nagy Sándor apjáét. Továbbá 1978-ban Nagy Sándor fiáét (IV. Sándor) és feleségéét (Roxána).
A régész társadalom sokáig elvitatkozott ezen, többek között Eugene N. Borza a Pennsylvaniai Állami Egyetem ókori történelmi részlegének professzora és Olga Palagiá, az Athéni Egyetem művészettörténésze szerint a festmények és faragványok korábbi stílust képviselnek. Ez alapján 2008-ban arra a következtetésre jutottak, hogy a sír Nagy Sándor féltestvérének, halála után az egyik trónkövetelő és rövid ideig királyként uralkodó III. Philipposz Arrhidaiosz (III. Fülöp) (i.e. 359 - i.e. 317) és felesége Eurüdiké holtestének maradványait őrzi.
(Történelmi ismereteink szerint i.e. 317-ben Nagy Sándor édesanyja, Olimpiász, minkettőjüket meggyilkoltatta, hogy a trónt unokájának, Nagy Sándor fiának, IV. Sándornak biztosítsa. Nekem ezek alapján nem lenne teljesen logikus, hogy ezután III. Fülöp és felesége teste lenne a sírkamrában.)
2010-ben aztán a Bristoli, a Manchesteri és az Oxfordi Egyetem kutatói ezt megkérdőjelezték, és a történelmi elemzéseken túl a maradványok anatómiai vizsgálata alapján arra jutottak, hogy mégis inkább II. Fülöpről lehet szó. Többek között a férfi koponyáján, a jobb arccsonton egy meggyógyult törés volt látható. Ez megegyezik a történelmi feljegyzésekkel, miszerint amikor II. Fülöp i.e. 354 nyarán elfoglalta az Athénnal szövetséges Methónét városát, az ostrom közben egy nyílvessző ütötte ki a jobb szemét. Jelenleg általánosan elfogadott, hogy a sír II. Fülöphöz köthető.
1980-86 között a színház, az Eukleia és Cybele szentélyek és három további makedón sír került feltárásra.
1987-ben az ún. "Királyné csoportban" - az i.e. 340-ből származó, impozáns márvány trónjával szinte bizonyosan Eurüdiké sírja került elő. Ő II. Fülöp édesanyja és nem összekeverendő a későbbi III. Philipposz Arrhidaiosz (III. Fülöp) azonos nevű feleségével. Ezt 1990-ig a Királyné Klaszter további feltárása követte. Többek között felfedezték az elegáns úgynevezett "Jón" vagy "Római" sírt, amely valószínűleg Thesszaloniké (i. e. 352 vagy 345 - i. e. 295) királynő sírhelye. Ő II. Fülöpnek egy thesszáliai feleségétől vagy ágyasától származó lánya, így Nagy Sándor féltestvére volt. Olimpiász (Sándor anyja) nevelte fel és vele volt a Sándor halála utáni zavaros időkben is. Amikor Kasszandrosz - a már korábban említettek szerint - i.e. 315-ben mostohaanyját kivégeztette, kapva kapott a lehetőségen, hogy az Argoszi dinasztiához kösse magát, így Thesszalonikét feleségül vette. Később 3 közös gyermekük szültetett. Kapcsolatuk jellegéről nem sokat tudunk, de árulkodó lehet, hogy amikor Kasszandrosz - elsősorban új kikötőt keresve - i.e. 315 körül új várost alapított az ősi Therma (az egykori Trák Mygdonia tartomány központja) közelében, Thesszalonikének nevezte el.
1996-ban Aigai ókori városa az UNESCO Világörökség része lett.
2009-ig több mint ezer síremléket tártak fel, új városi kerületeket, lakóházakat, temetőket, utcákat, szentélyeket és a város erődítményének részeit. Összeségében több mint 500 sírt találtak, néhányat az i.e. 11. századból.
2011 november végén egy teljesen váratlan felfedezés történt, a palota mellett hat, a korai keresztény időkre visszanyúló sírt találtak.
2012-2014 között az Angeliki Kottaridi görög régész által vezetett kutatócsoport további 20 - sajnos kifosztott - sírt, ebből 5 makedón királyi sírt fedezett fel. A feltételezések szerint ezek is a korai Temenid (ismertebb nevén, Argoszi) - dinasztia tagjaihoz tartoznak. Többek között I. Sándor és fia, II. Perdiccas, akik az i.e 5. században uralkodtak, egy évszázaddal Nagy Sándor előtt. Kottaridi asszony szerint az egyik további sír pedig lehetséges, hogy Kasszandrosz, az Argoszi Ház utolsó tagját (IV. Alexandroszt vagy Sándort) megölető, az ún. Antipatrid dinasztiát alapító király maradványait tartalmazza.
II. Fülöp királyi temetkezési csoport
A nagy tumulus alatt megtalált ún. "II. Fülöp királyi temetkezési csoport" ma egy látogatható földalatti múzeum, amelyet 1993-ban nyitottak meg. A sírokat gyakorlatilag eredeti helyükön hagyták és ráépítették a kiállítótermeket. 4 síremléket és egy kis templomot foglal magába. A négy sírból kettő (a II. és III.) számú érintettlen volt. Köztük az 1977-ben megtalált II. számú sír, amelyet Fülöpnek tulajdonítanak. Az innen származó kincsek alkotják a kiállítás fő gerincét. Köztük a 24 karátos aranyból készült, 11 kg-os urnaként funkcionáló láda, a híres családi jelképpel, az ún. Verginai nappal. (Ezt akarja utánozni az észak-macedón zászló is). A ládában megtalált csontok fogják a jövőben a genetikai vizsgálatok alapját képezni - a későbbiekben bemutatott - Amphipoliszi Kasta sír maradványainak összevétésére. Szintén a ládából került elő a 313 tölgyfalevélből és 68 makkból álló aranykoszorú is, aminek súlya 717 gramm. A sírból még további arany, elefántcsont és bronz temetkezési tárgyak, ezüst edények, aranyozott páncél és fegyverek származnak. Egy női maradványokkal teli urnát is találtak, amelyet II. Fülöp trákiai feleségének, Medának tulajdonítanak, aki a hagyomány szerint feláldozta magát a temetésen. A sírban egy 5,6 méteres vadászatot ábrázoló freskó van, amelyről azt tartják, hogy Fülöpöt és fiát Nagy Sándort ábrázolja.
Az I.sz. sír valószínűleg Fülöp egy másik feleségének, Nikissipoli-nak a hamvait tartalmazta. Ezt sajnos kifosztották. Egyetlen falfestménye Persephone elrablását ábrázolja, amelyről úgy gondolják, hogy a híres festő, Nikomachos festőműve.
1978-ban fedezték fel a III.sz. sírt, amelyről azt feltételezik, hogy IV. Sándort, Nagy Sándor fiát temették ide. Kissé kisebb, mint Fülöp sírja és szintén nem fosztották ki. Benne egy kő talapzaton finoman megmunkált ezüst hydria (hamvakat tartalmazó váza) állt, rajta egy arany tölgy koszorú. A falakat frízek és egy szekérversenyt ábrázoló freskó díszítette. Az arany és elefántcsont díszítések, az ezüst edények és fegyverek királyi státuszt sejtetnek.
(Ahogy később arról írni fogok, 2012-ben az Amphipoliszi Kasta-hegyen lévő tumulus feltárása során megtalálták Görögország legnagyobb macedón sírját. Többen logikusan feltételezik, hogy a királyi méretű sír Nagy Sándor feleséségét, az ott meggyilkolt Roxánát és közös fiúkat, IV. Sándort rejti. Egy kutatócsoport genetikai vizsgálatoknak vetné alá a két lelőhely maradványait, hátha egyszer okosabbak leszünk.)
A IV. sírt 1980-ban fedezeték fel, amelynek lenyűgöző bejárata volt négy dór oszloppal, és szintén értékes kincseket tartalmazott. Valószínűleg II. Antigonosz Gonatasz királynak készült, aki a 10 méter magas földhalom építésével megvédte a sírokat a további rablóktól.
A Palota
A feltárások közül, a sírokon túl, kiemelt figyelmet igényel II. Fülöp által építtetett monumentális Palota is. Sajnos mi időhiány nem tudtuk megnézni, de abban vagy sem vagyok biztos, hogy már látogatható, mert feltárása egy EU-s programban még zajlik.
A palotát nem csak az egyik legnagyobb, hanem a Parthenonnal együtt a klasszikus Görögország legjelentősebb épületének tekintik. Feltehetően 2 vagy 3 emeletes épület lehetett, középen egy dór oszlopokkal szegélyezett hatalmas udvarral. Szerves részét képezte a vele egybeépített színház is, ahol végül Fülöpöt meggyilkolták.
Díszes mozaikpadlóival, festett vakolt falakkal és finom domborművekkel díszített, amelyet kétségtelenül a makedón hatalom és a szépség szimbólumának szántak. Tervezője valószínűleg Pütheosz (Pytheos), aki Szatürosz mellett a Halikarnasszoszi mauzóleum i.e. 353 és i.e. 350 közötti építésének vezetője volt, amelyet Mauszólosz, perzsa királyi helytartó (satrapa) és felesége számára építettek a jelenlegi Törökországban lévő Bodrum városában.
Szintán nem maradt időnk, de azt sem tudtuk kideríteni, hogy látogatható-e a Királynék csoportja, illetve a térképen látható egyéb helyek.
Tekintettel arra, hogy az ókori város méretét közel 800 ezer hektárra becsülik, van még mit keresni :-).
Sajnos a királysíroknál fotózni szigorúan tilos, így kénytelen vagyok internetes fotókat bemutatni.
|
Fotógaléria: AIGAI (VERGINA), MAKEDÓN KIRÁLYSÍROK
|
