Útleírások

Balkáni kalandozások
Makedónia története
Macedón Köztársaság?
Budapest - Berkovitsa (Bulgária)
Berkovitsa - Rila - Melnik
Rozhen Kolostor - Görögország - Kavala - Maronia
Görögország: Maronia
Maronia-Makazai Bolgár Határ-Gomba Sziklák-Assen Erődje-Plovdiv
Szkopje
Görögország: Meteorák
Aigai (Vergina), Makedón Királysírok
Thesszaloniki
Amphipolisz
Filippi (Philippi)
Eikosifoinissa Kolostor - Alistratis barlang
Melnik - Belogradcsik - Vidin
Bolgár és görög szőlőfajták
Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország: Barcelonai séták
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino: A Francia út
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


FILIPPI (PHILIPPI)


A város maradványai az ókori Makedónia területén, a mai Északkelet-Görögországban, Kavalától kb. 15 km-re ÉNy-ra találhatóak. Első utunk során tengerparti pihenésünk alatt akartuk megnézni, ami egy kis hasmenős családi állapot miatt kimaradt. Emiatt a következő évben a Maronia felé vezető 1 napos útra ütemeztük Thessalonikiből indulva. Eredeti neve Krenidesz volt, és ma is ez a közeli település neve. Romterülete 2016-tól a kulturális Világörökség része. (A kép forrása: Athens-Macedonian News Agency (AMNA))

Bár már a korai évezredekből is megtalálták itt emberi közösség nyomait, de városépítő lakói "csak" az i.e. 4. században érkeztek, szintén a közeli Thasszosz szigetéről. Őket a környék aranya és termékeny földje vonzotta. A település egy mocsaras vidék melletti síkságon épült fel.
Az i.e 350-es években a várost a trákok támadták meg, ezért lakói a makedón királyhoz fordultak segítségért. (Egyébként trák törzsi területről beszélünk, amelyet korábban görög telepesek foglaltak el.)
II. Philipphosz makedón király felismerve gazdasági és stratégiai fontosságát, a város segítségére sietett. I.e 356-ban elfoglalta és magáról nevezte el. A "segítő szándék" mellett Fülöpöt igen erősen motiválhatták a környező aranybányák, amelyek - Diodórosz Szikulosz, ókori görög történetíró (i. e. 90., I.e. 30.) szerint - igen tiszteletre méltó, évi 1000 talentum aranyat produkáltak.

(A talentum Mezopotámia óta ismert kezdetben súlymérték, amelyet az i.e. 3. évezredeben már használtak. Eredetileg egy köbláb víz, tömege volt. Az ókorban aztán általánosan elterjedt súly, és pénzérték volt, bár mértéke helyenként eltért. Pl. a késő babiloni, türoszi, szíriai és a zsidó talentum 43,65 kg-nak felelt meg. A görögöknél legelterjedtebb attikai talentum 26,2 kg-ot nyomott. A rómaiak is átvették, náluk 32,7kg-nak felet meg. Az eltérés oka, a talentum váltópénzének súlyából adódott. Kezdetben egy talentum 60 minát, 1 mina pedig 60 sékelt ért. A görögnél jelent meg a 100-as váltás, mert 1 mina 50 sékelre, vagy 100 drachmára volt váltható. 1 talentum így 6000 ezüst pénzt ért. A rómaiaknál 1 talentum 100 római fontot (libre) ért, és amikor bevezették az ezüst váltópénzt a dénárt (denarius), az a libre 1/72-ed részének felelt meg. Egy akkoriban jó fizetésnek számító katona éves fizetése 225-350 ezüst pénz volt, azaz 1 talentumért 20-26 évet kellett szolgálnia.)

Nagy Sándor a perzsa hadjáratban 4000 talentum vagyont zsákmányolt, így már jól érthető, miért volt fontos egy évi 1000 talentum hozamú aranybánya.



Philipposz uralma alatt a város névleg független maradt és virágzásnak indult. Lecsapolták a mocsarakat, elkészültek a város falai, és középületeket építettek. Az ekkor emelt görög színház az egyik legnagyobb volt az országban. Tengeri kikötője Neapolis (a mai modern Kavala) volt.

A település Nagy Sándor halál után, az Antigonida dinasztia uralkodás alatt is megőrizte fontosságát. Amikor a Pydnai csatában az utolsó független makedón király alulmaradt a római csapatokkal való küzdelemben, i.e. 168-tól Filippi is a Római Birodalom része lett. Stratégiai helyen feküdt, a közelében haladt el a Rómaiak híres hadi útja, a Via Egnatia. Ekkor épült a város Fóruma, egy bazilika és a Via Egnatia-hoz kapcsolódó kereskedelmi út is.

I.e. 42-ben Marcus Antonius és Octavianus itt harcolt a két filippi-i csatában Julius Caesar gyilkosai, Brutus és Cassius ellen. A Cassius vezette összeesküvők I.e. 44. március 15-én elkövetett Caesar elleni merénylettel azt gondolták, hogy ezzel visszaáll a köztársasági rend. Ezzel szemben az események zavaros polgárháborúba torkollottak. Caesar örököse, az ifjú Octavianus I.e. 43. során légióival elfoglalta Rómát, majd megegyezett Marcus Antoniusszal és Lepidusszal. I.e. 43. november 26-án a mai Bolognában létrehozták a második triumvirátust. A Triumvirátus a magát "felszabadítóknak" (liberatores) nevezett Cassiusék ellen fordult.
Cassius korábbi provinciájában, Szíriában gyűjtött seregeket, amelyhez több keleti terület is csatlakozott. Seregük hatalmas volt, I.e. 42-ben 17 légióval és 17 000 fős lovassággal átkeltek Európába. A Trimuvirátus sem vette a fenyegetést félvállról, összesen 19 légiót és mintegy 30 000 lovast csoportosítottak át Makedóniába.
Végül két alkalommal, Filippinél küzdöttek meg. Az október 3-án vívott első tengeri ütközetet Cassiusék hajóhada nyerte meg. Nem világos, hogy ennek ellenére Cassius miért végzett önmagával? A vélekedés szerint valamiféle félreértés okán vereségnek élte meg a csatát. Brutus nem tudta sem stratégiában, sem vezetésben őt helyettesíteni. Ráadásul a halott társ csapataiból a légiósok sorra dezertáltak és állásaikat könnyűszerrel foglalták el Octavianus légiói. Az I.e. 42. október 23-án vívott végső ütközetben Brutusnak nem sok esélye volt. A mészárlásban közel 40 ezer ember halt meg. Brutus mindössze 4 légióval ugyan el tudott menekülni a hegyekbe, de végül még aznap szintén öngyilkos lett.
Ezután Octavianus Filippit római kolóniává tette, ahol sok veterán telepedett le. A város tovább nőtt és gazdagodott, a régió művészeti és gazdasági központjává lett. I.e. 27.-ben elnyerte a "Colonia Iulia Augusta Philippensis" tiszteletbeli címe.

Pál Apostol, az 1. század derekán zajló misszióútja alatt, itt alapította meg az első keresztény gyülekezetet Európában 49-ben. A város a kora kereszténység mindvégig fontos települése és püspöki székhely is volt.
Filippi virágzása a 7. századig tartott, amikor is a földrengések, valamint az északi barbár népek (szlávok) támadásai miatt hanyatlásnak indult. A 14. században, az ottomán-török hódítások során végleg elpusztult.

Philippi kiterjedt régészeti parkján belül az egykori színház lenyűgöző, a város egyes részeinek maradványai jól érzékeltetik egykori nagyságát és pompáját. A múzeum átlátható és kifejezetten érdekes. Az alábbi térképen jól követhető gyalogtúránk útvonala, amire legalább 2-3 órát szánjunk.

/1. Színház; 2. Bazilika A; 3. Pál Apostol börtöne; 4. Fórum; 5. Bazilica - B (török neve az oszlopok után Direkler); 6. Kereskedők utcája; 7. Szt. Pál Bazilika / Octagon; 8. Via Egnatia (római hadiút); 9. Lydia megtérésnek helye (ő volt az első európai, aki felvette a keresztény hitet Pál által)/

Fotógaléria: Filippi  


Gyerekeink örömére Filippitől 145km-re és kb. 2 órányi autózással értük el tengerparti szállásunkat, amely Görögország Kelet-Makedónia és Tráki tartományában, a Rhodope régióban található, Plataniti faluban, közel a piciny, mindössze 600 lakosú Maroneia-hoz. (Erről a 2018-as utunk kapcsán már írtam ITT)