Útleírások

Balkáni kalandozások
Makedónia története
Macedón Köztársaság?
Budapest - Berkovitsa (Bulgária)
Berkovitsa - Rila - Melnik
Rozhen Kolostor - Görögország - Kavala - Maronia
Görögország: Maronia
Maronia-Makazai Bolgár Határ-Gomba Sziklák-Assen Erődje-Plovdiv
Szkopje
Görögország: Meteorák
A szerzetesség története
A Meteorák kolostorai
Aigai (Vergina), Makedón Királysírok
Thesszaloniki
Amphipolisz
Filippi (Philippi)
Eikosifoinissa Kolostor - Alistratis barlang
Belogradcsik - Vidin
Bolgár és görög szőlőfajták
Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


METEORÁK


2019-ben egy éjszakás és fél napos Szkopjei megálló után érkeztünk meg a Meteorák-hoz, amely - az Athos félszigeti mintegy húsz ortodox kolostort összefogó ún. Autonóm Teokratikus Köztársaság után - Görögország második legnagyobb kolostor komplexuma. Az ortodox keresztény hívők számára szinte a "Szent Föld", ahová elsősorban Oroszország területéről zarándokolnak a legtöbben.



Földrajzilag Kalambaka településhez közel, az ún. Andikhasiai-hegység déli lejtőin található átlagosan 313m magasan, de vannak 700 méteres csúcsai is.
1988-ban az UNESCO Világörökségi részévé lett, több kultúrtörténeti és természeti kritérium alapján.

Nevének eredete a görög "Meteori" azaz "levegőben lebegő" kifejezésből ered. Nem csoda, hiszen a török Kappadókia tündérszikláira emlékeztető, vagy kínai Hunan tartományban lévő Zhangjiajie Nemzeti Erdőpark égbe meredő kő oszlopaihoz hasonló sziklák - főleg felhős és ködös időben - olyan érzetet keltenek, mintha lebegnének. A táj ismert még "Görögország sziklaerdeje"-ként, illetve az "Olimposz Isteneinek keze"-ként is.

Geológiai értelemben a sziklaformációk kialakulása kb. 60 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor a Meteorák és a Thesszáliai-síkság területét tenger borította, ez hozta létre az uralkodó sekély- és mélytengeri üledékes kőzeteket. 20-30 évvel ezelőtt kezdődött meg a terület tengerből való kiemelkedése, illetve kb. 10 millió ével ezelőtt a Pindosz-hegység felgyűrődése. A kiemelkedett egykori tengerfenék alkotta fennsík berepedezett, és az évmilliókig tartó erózió a fennsík keményebb kőzetei alkotta sziklahegyeket és tornyokat hagyott hátra.

A Meteorák földje régóta lakott terület. Már i.e. 2500 körül ismert neolitikus kultúra létezett itt. A késő bronzkori ún. Mükénéi korszakban (Kr. e. 16.-12. sz) az ősi Thesszália néven Görögország 4 nagy ősi törzse közül az ún. Aiolok-nak adott otthont. (A további három törzs az Akhájok, Iónok és Dórok. Illetve van egy kevéssé ismert és kisebb 5. törzs is, az Aitólok.)
A közeli 20 ezres kisváros, a mai Kalambaka, amelynek egyik legrégebbi templomának (Keresztelő Szent János templom) falába építve William Martin Leake (1777. január 14. - 1860. január 6.) angol katona, topográfus, diplomata és világutazó 1835-ben találat egy feliratot, amely alapján feltételezik, hogy itt állt az ősi Thesszália-i város, Aeginium vagy Aiginion.

Az I. e. 6. században az ún. Thesszáliai Szövetség fennhatósága alatt ált, amely nagyon híres volt a lovasságáról. A görög-perzsa háború idején a perzsákhoz csatlakoztak. Az i. e. 4. század második felében Thesszália Makedón befolyás alá került, a Thesszáliai Szövetség behódolt II. Philipposz-nak, azaz Nagy Sándor apjának. A makedón uralom Nagy Sándor alatt is fennmaradt.
A rómaiak i. e. 148-ban Thesszáliát a Makedónia provincia részévé tették, majd 300-ban külön provincia lett Larisza székhellyel.



A város a Bizánci Birodalom alatt Stagoi néven erőd és püspökségi székhely volt. Első írásos említése VI. (Bölcs) Leo (886-912) Bizánci Császár "Taktikon" című művéből származik, amelyben összegezte hadtudományi tapasztalatait. (Érdekességként említem, hogy ebben a műben utal a magyarok harci szokásaira is, hiszen 894-ben Árpád és Kurszán fejedelmek Bölcs Leó császárral szövetségben Levente herceget - a kabarok urát - a Bizáncot fenyegető bolgárok ellen küldik harcba.)
Az egykori 11.-12. századi katedrális maradványai között feltehetően egy ókori Apolló templom maradványait azonosították.
A város a Bizánci Birodalom része volt 1204-ig, amikorra vlach pásztorok vonták ellenőrzésük alá. Vlachoknak nevezték a középkorban a Római Birodalom megszállta Balkánon élő rómaiak és a rómaiak által asszimilált trákok és illírek leszármazottait.

1204-ben, a negyedik keresztes hadjárat után - amikor a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt - a város a Latin Császárság részévé vált. 1215-ben I. Theodor (Theodórosz) epiruszi despota azonban megtámadta és elfoglalta a várost, ahogyan az ún. Thesszalonikéi Királyságot is (lásd még a Thesszaloniki fejezetben).
Az Epiruszi Despotátus 1205 és 1479 között fennálló középkori állam volt a mai Görögország és Albánia területén, egyike a negyedik keresztes hadjárat következtében összeomlott Bizánci Birodalom romjain létrejött kisebb-nagyobb államoknak, mint pl. Thesszalonikéi Királyság, a Konstantinápolyi Latin Császárság és a Nikaiai Császárság.

Az Epiruszi Despotátus után, 1319-1348 között az ún. Neopatras hercegséghez tartozott, ami egy érdekes képződmény ezen a tájon. Ugyanis a szomszédos Athéni hercegséggel együtt formálisan az Aragóniai Korona része volt, uralkodói az ún. Barcelonai-ház szicíliai ágából származtak. A helyi katalán származású nemesség nagyfokú önállósággal rendelkezett.

Ezt követően egy rövid ismételt bizánci fennhatóság után a hercegség hanyatlását a Szerb birodalmi terjeszkedés okozta. 1348-ban IV. István Uros vagy Dusán ("A hatalmas") szerb király, majd cár elfoglalta.

1394-től végül az Oszmán Birodalom része lett egészen az 1880-as évekig.


Fotógaléria: Meteorák