A METEORÁK KOLOSTORAI
A kolostorokat 1 nap alatt is meg lehet látogatni, de nem biztos, hogy célszerű. Főleg nem 3 gyerekkel, de azért nekünk így is sikerült ötöt abszolválni. Nem állítom azt sem, hogy az augusztusi 37 fok volt a legjobb választás, de nekünk ez adottság volt az iskola miatt. Egyébként a kolostorok kellően hűvösek, a sziklába faragott lépcsők jellemzően árnyékosak voltak. De azért 2 teljes nap (3 ott alvás) az ideális, és akkor egy naplemente fotókirándulásra is maradt volna idő és energia.
A kolostorokat az alábbi sorrendben kerestük fel, ami logikus sorrend: Agios (Szent) Nikolaos Anapafsas, Agias Varvaras Roussanou (vagy Szent Barbara), Nagy Meteora (Metamorphoseos Megalo Meteoro), Varlaam-kolostor, Szentháromság (Agia Triada) kolostor. Ez utóbbihoz közel van a Szent István (Agios Stefanos) kolostor, amely nekünk már kimaradt, de egy fél órás látogatás belefért volna zárásig.
Az alábbi téképen áttekinthetjük a kolostorok fekvését, számmal jelölve a legjobbnak tatott fotózási helyeket:
A nyitvatartás időnként változik, célszerű utazás előtt a hivatalos weboldalakon informálódni!
Agios (Szent) Nikolaos Anapafsas kolostor
(Nyitva egész évben: 9:00-16:00; Minden pénteken zárva)
Feltehetően a 14. század végén alapították, de jelenlegi állapotát a 15. században érte el. Nevének "Anapafsas" számos értelmezés van, amelyek közül kettő a legnépszerűbb. Az első az, hogy az Anapafsas a kolostor építését támogató egyik mecénás neve. A másik a görög "anapafsi" = "pihenés" szóra utal, miszerint a kolostor pihenő hely volt a zarándokok számára. Így Szent Miklós számára is.
A kicsiny sziklán csak függőlegesen lehetett terjeszkedni, első emeletén a templom és a refektórium, a másodikon a szerzetesek cellái (10 darab) kaptak helyet, amelyeket belső lépcsők kötnek össze. A falakon 14. század festmények láthatóak.
A kolostor bejáratánál fekszik a Szent Antalról elnevezett egyhajós templom, kis ablaktalan kupolával, amely 16. század elején épült. Díszítése 1527-ben fejeződött be. A falfestményeket Theophanis Strelitzas krétai barát, korának egyik legnagyobb ortodox festőművésze és a krétai iskola vezetője készítette. A freskók a legrégebbi és legismertebb alkotásai közé tartoznak. Itt található továbbá a kripta is, ahol a kódexeket és a kolostor kincseit őrizték.
Agias Varvaras Roussanou (vagy Szent Barbara) kolostor
(Nyitva tartás: Nyári időszámítás: 9:00-17:00. Minden szerdán zárva; Téli időszámítás: 9:00-14:00, Minden szerdán zárva)
A Roussanou-kolostor egy szembetűnő szila csúcson található, fantasztikus panorámával. Keleten a Szent Szentháromság és a Szent István kolostorok láthatók, nyugatra pedig a Varlaam kolostor és a Nagy Meteoron.
A kolostor nevének eredete nem teljesen igazolható, de a legvalószínűbb, hogy a szikla első lakója, vagy a 14.-15. századi első templom alapítója utána kapta nevét. Az biztos, hogy a 16. század elejétől már így hivatkoznak rá dokumentumokban is. Vannak olyan elméletek is, hogy 1380-ban bizonyos Joasaph és Maximos testvérek is alapíthatták.
A kolostor temploma az Athos-hegy jellegzetes stílusával rendelkezik, mint a Meteorában található kolostorok többsége. A fő templom két oszlopos, kereszt alakú, kupolával a központjában. Gyönyörű, a krétai iskola stílusát hordozó posztbizánci falfestményeit 1560-ban fejezték be, amikor Arsenios volt a kolostor apátja. Ő finanszírozta a munkálatokat.
A kolostorban különös tisztelet övezi Szent Barbarát, akire minden év december 4-én emlékeznek.
(A szentet Magyarországon Szent Borbálának hívják. A bányászok, kohászok, tüzérek, építészek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők védőszentje és vértanú. A tizennégy segítőszent egyike. Az ortodox kereszténységben Barbara nagyvértanúnak számít. Manapság az egyház tudósok legendáját teljesen fikciónak tartják, történeti alapját nem sikerült bizonyítani. Tisztelete eleve csak a 7. századtól ismert, és még az sem teljesen világos, hogy vértanúsága melyik császár idejére esett. Maximinus Thrax (235-238), Maximianus (286-305) vagy Maximinus Daia (308-313)? Ahogyan halála helyszínének tartják Nikomédiát (a mai örök Izmit), de Toszkánát és Rómát is. A hivatalos katolikus naptárból ezért 1969-ben kikerült, de keresztény kultusza a szokásokban továbbra is él.
Legendájának közös motívuma, hogy apja pogány volt, és egy toronyban nevelte. Borbála ennek ellenére titokban keresztény lett. Ez akkoriban halálos véteknek számított, így mikor ez kiderült apja kardot rántott, hogy megölje. Borbála imái hatására azonban megnyílt a fal és ő egy hegyre jutott, ahol pásztorok legeltettek. Apja üldözésére indult, végül elfogta, és a prefektus elé (bizonyos Martinianus) hurcolták. Kegyetlenül megkínozták, de mindig újabb és újabb csoda mentette meg az életét. Börtöne éjszaka fénnyel telt meg, sebei begyógyultak, a fáklyák - aminek lángjával kínozni akarták - kialudtak. Végül saját apja fejezte le, akit - miközben hazafelé tartott - Isten büntetéseként egy villámmal sújtott halálra. Borbálát egy Valentinus nevű keresztény temette el, és sírja később csodák helyszíne lett.)
Sokáig csak kötélhágcsókon lehetett megközelíteni, az első falépcső és fahíd 1868-ban épült, amelyet 1930-ban követett a jelenlegi, stabil hídszerkezet.
A második világháborúban súlyosan megsérült, csak 1988-tól működik újra kolostorként.
Nagy Meteora (Metamorphoseos Megalo Meteoro - A Megváltó átalakulásának kolostora)
(Nyitva tartás: Nyári időszámítás: 9:00-15:00, Minden kedden zárva; Téli időszámítás: 9:00-14:00, Minden kedd, szerda és csütörtök zárva)
A legnagyobb és a legelső kolostornak számít, tulajdonképpen a térség névadója. Ezt az épületet nevezték először "Meteori"-nak, azaz "levegőben lebegő"-nek. 1923-ig csak létrákon lehetett megközelíteni. Jelenleg múzeum.
A már említett Athanassios szerzetes alapította 1380-ban. Napjainkban, közvetlenül a bejárat előtt balra láthatjuk az Athanassios-nak szentelt kis kápolnát, ahol a hagyomány szerint a remete egyedül élt, mielőtt elkezdték volna építeni a templomot.
Athanassios utódja a kolostor második alapítójának tekintett Ioasaph, császári családból származott. Eredetileg Ioannés Ouresés (Uros) Doúkas Palaiologos néven látta meg a napvilágot. Apja Simeon (Palaiologosz) Uros, IV. István Uros vagy Dusán ("A hatalmas") szerb cár (1355-1365) görög anyától származó féltestvére. (Innen a görög Palaeologos családnév).
Apjától - aki magát a szerbek, albánok és görögök császárának tekintette - Thesszália trónját örökölte meg kb. 1370-ben. Az uralkodás azonban távol állt tőle, így 1373-ban lemondott róla Alexios Angelos Philanthropenos javára és a vallásnak szentelte életét. 1381-ben formálisan is csatlakozott az apja által már korábban támogatott szerzetesi közösséghez. Családi hátterének és vagyonának köszönhetően hamarosan a kolostorok vezetője lett és megszervezte annak 1388-1390-es újjáépítését és újabbak létesítését is. 1390-ben az Athos-hegyi kolostor közösségbe ment, onnan csak 1401-ben tért vissza. 1422-ben vagy 1423-ban halt meg.
A kolostoron belül a sekrestye, a korábbi kórház, a régi konya (eredeti kenyér sütővel és főző edényekkel), valamint az ebédlőben található, részben eredeti 16. századi étekőzasztal figyelmet érdemelnek.
A központi udvaron található fő templom falát csodálatos freskók díszítik, amelyek 1387/88-ban, 1483-ban és 1552-ben készültek. A kb. 80 éves szentély kivételével a legutolsó képeket 1552. november 8-án fejezték be.
A narthex négy díszesen festett oszlopot és kilenc kereszttartót tartalmaz. A főbejárat bal oldalán Keresztelő Szent Jánost, jobbra pedig Krisztus keresztségét láthatjuk. Érdekes az északkeleti végén lévő a Niceai első ökumenikus, illetve a délkeleti végén a 7. ökumenikus zsinat ábrázolása.
A templomhajó kupolájában Jézus Krisztus, mint Pantokrátort, az ablakok közötti kupolákban pedig többek között a prófétákat és a négy evangélistát ábrázolták. A nyugati fal déli pillérén a kolostor-alapító Szent Athanassios, az északi pilléren pedig Szent Ioasaph van ábrázolva, jobb oldali kezében tartva az kolostor katholikonját (templomát).
A falfestményeket stílus jegyei alapján a nagy krétai Theophanis festőművésznek, vagy valamelyik tanítványának tulajdonítják. A Szentélyt 1483-ban festették, ami a kolostor eredeti temploma volt.
A múzeumban egyedülálló, 600 kötetes kézzel írott kódex gyűjtemény, illetve hordozható ikonok, aranyozott, hímzett és fafaragott ábrák, kéziratok, kódexek és liturgikus tárgyak, valamint edények gyűjtemény látható.
Varlaam-kolostor
(Nyitva tartás: Nyári időszámítás: 9:00-16:00 Minden pénteken zárva. Téli időszámítás: 9:00-15:00 Minden csütörtökön és pénteken zárva.)
A második legnagyobb kolostor, nevét egy 14. századi remetéről kapta, aki 1350-ben kápolnát épített a sziklán. 1541-42-ben Theophanis és Nectarus építette fel ennek alapjaira a Szent Trion Hierarchon (vagy Agioi Pantes = Mindenszentek) templomot. Freskói és díszítései 1548-ban, illetve 1566-ban készültek. Később megépült a Szent János templom is.
1627-ben Stergion és Kyrillos szerzetesek vezetésével renoválták, ekkor készült a belső kápolna, ún. parakklesion, amelynek freskói 1637-ból származnak.
A régi refektóriumot ma múzeumként használják. A sekrestyében a szentek relikviái, liturgiaöltözetek, keresztek, pergamenre írott kéziratok, könyvek; aranyozott oltárterítők és az alapító vasköve található, de belső berendezései, a faragott trónusa és intarziás bútorai is különlegesek.
A kolostor többi régi épülete közül a konyha, a kórház és a bibliográfiai és arany-hímző műhely figyelmet érdemel, ahogyan egy 16. századi tölgyfahordó is.
Csak 1922-ben építettek hozzá lépcsőt, de a hálós emelőt a mai napig használják áruszállításra, amely eredeti állapotában maradt ránk.
Szentháromság (Agia Triada) kolostor
(Nyári nyitvatartás: 9:00-17:00 Minden csütörtök zárva; Téli nyitvatartás: 10:00-16:00 Minden csütörtök zárva)
A kolostor egy magányos sziklatorony tetején fekszik, amelyet viszonylag nehéz elérni, 140 lépcsőfokot kell hozzá megmásznunk. Ezt kárpótolja ez elénk táruló lenyűgöző kilátás. Délen, a szikla lábánál Kalambaka városa fekszik, a háttérben a Peneios folyóval és távolabb a Koziakas és Pindos hegyeinek látképével. Nyugaton kivehető a Varlaam és a Nagy Meteoron épülete. Keleten pedig a közeli a Szent István kolostor látható.
Egyes feljegyzések szerint 1475-ben építették. De több hivatkozást találtam, miszerint egy Simeon (Palaiologosz) Urostól (IV. István Uros vagy Dusán ("A hatalmas") szerb cár (1355-1365) görög anyától származó féltestvérétől) származó dokumentum alapján már 1362-ben működött ott egy kolostor.
Simeon, mint délmakedóniai deszpota, a "görögök, szerbek és egész Albánia császárává" kiáltotta ki magát, és hadsereget toborozva próbálta meg a trónt, vagy az öccse mellett a társcsászári méltóságot elfoglalni. Egyébként sikertelenül, ami egy külön történet. Nos tehát Simeon tervezett császári székhelyéül a thesszáliai Trikalát választotta, ami alig 25km-re található a Meteoráktól. Teljesen hihető tehát, hogy jól ismerhette a környéket.
A kolostor Szentháromság templomát a 15. században építették. A déli falon lévő lábazaton találtak egy feliratot, miszerint "6984 a világ létrehozása óta", ami a Gergely naptárra átszámítva 1475/76-tot jelent.
A templom jelenlegi festményeit Antonios és bátyja, Nicholaos festette 1741-ben a Theophanis püspöksége és Parthenios apát vezetése alatt. A képek a poszt-bizánci művészet hagyományát követik. A kupolán lévő freskó Krisztust, mint Pantokratort ábrázolja. A négy evangélista közül, az egyik, Lukács, aki Szűz Mária ikonját tartja.
A régi fafaragott ikonosztázot - több értékes ikonnal együtt - 1979-ben ellopták, ma egy másik helyettesíti. Az ellopott ikonok között volt egy 1719-es Szűz Mária, és egy nagyon értékes Krisztust ábrázoló 1662-ből.
A főszentély melletti kis sekrestyét 1684-ben építették.
A boltíves exonarthex-et (külső előcsarnok) később építették a hajóhoz 1689-ben. Festményeit - a fennmaradt feliratok alapján - 1692-ben Arsenios püspöksége és Ionas apát vezetése alatt készítették.
A kolostorban található Timios Prodromos (Keresztelő Szent János) kápolna 1682-ben épült. A kis, kupolás köralakú szentély rendkívül gazdagon díszített. Freskói között Konstantin császár ábrázolását is megtalálhatjuk. Felirata szerint Damaskinos, Ionas és Parthenios pap-szerzetesek végezték a munkákat.
Érdekesség, hogy a francia régész-utazó, Léon Heuzey (Rouen, 1831. december 1. - Párizs, 1922. február 8.) francia régész, ókortudós és restaurátor, 1858 nyarán meglátogatta a Meteora kolostorait, és egyik feljegyzésében szerepel, hogy a Keresztelő Szent János kápolna lábazatán az alábbi felirat látható "alázatos és szegény szolgád Nikodimosz". Később ismeretlen okból, nem tudni mikor és miért, ezt a feliratot eltávolították
A múltban egy kötéllétrát és a hagyományos hálót használták a sziklára való feljutáshoz, illetve tárgyak felemelésére. 1925-ben Polycarpos [Thomas] püspöksége alatt készült el a 140 fokos lépcső, melyet ma is használhatunk.
A helyet sokan látogatják meg azért is, mert a "Szigorúan bizalmas" (eredeti cím: "For Your Eyes Only") című, 1981-ben készült, tizenkettedik James Bond-film fináléját itt forgatták. Ez volt Roger Moore ötödik Bond-főszerepe.
Szent István (Agios Stefanos) kolostor
(Nyári nyitvatartás: 9:00-13:20 és 15:30-17:30, vasárnap nyitva 9:30-tól, hétfőn zárva. Téli nyitvatartás: 9:30-13:00 és 15:00-17:00, hétfőn zárva)
Ezt a kolostor nekünk már nem fért bele, de leírásosamt megosztom róla.
A komplexum a Meteorák délkeleti végén, közvetlenül Kalambaka városa felett található, és az egyetlen kolostor, amely egy kis hídon keresztül, lépcsőzés nélkül látogatható.
Feljegyzések alapján a szikla már az 12. században lakott volt. A kolostor jelenlegi formájában a 14.-16. század között épült. Egyes leírások megemlítik, hogy 1350-ben egy bizonyos Antonios Katahuzinos alapította. Némi nyomozás után eljuthatunk a 10. század óta ismert bizánci nemesi családhoz, a görögösen Kantakouzenoi (latin Cantacuzenus; angol: Cantacuzene) dinasztiához.
Donald MacGillivray Nicol "Meteora: the rock monasteries of Thessaly" (Chapman and Hall, 1963), és a "The Despotate of Epiros 1267-1479: A Contribution to the History of Greece in the Middle Ages" (Cambridge University Press, 1984. aug. 30. - 297 oldal) műveiben egyértelműen leírja, hogy VI. Ióannész Kantakuzénosz (Kantakouzenoi), magyarosan VI. János (1292-1383. június 15.), aki 1347-től 1354-ig bizánci társcsászár volt, Mária Kantakouzenoi nevű lányát feleségül adta II. Nikephoros Orsini (vagy Dukász) (1328-1359) Epiruszi uralkodóhoz.
Ebből a házasságból született egy Manuel Kantakouzenoi nevű fiú, aki később állítólag Antonios néven lett szerzetes a Meteorákon. Kicsi a valószínűsége, hogy 1350-ben kolostort alapíthatott, de a 14. század végére már reális.
A kolostor egyik legrégebbi épülete az eredetileg egyhajós, fazsindelyes Szent István-templom, melynek építését a 14. század végre teszik. A 16. század közepén Philotheos apát újíttatta fel. A templom szerkezete, pl. a háromszöges nyílással elválasztott exonarthex (előcsarnok) a kora keresztény templomépítészet jegyeit tükrözi.
Egy régi hagyomány ezt a kolostort összeköti a női szerzetességgel. A svéd utazó, Jonas Bjornstahl, aki 1779. április 3-án járt itt, feljegyzésében ez szerepel: "Kezdetben ez a kolostor olyan nők számára készült, akik szeretik a csendet, de később elhagyták, amíg szerzetesek által újra lakott nem lett."
A 16. századi freskók a posztbizánci művészet jeles képviselői, és érdekes példák az ún. hagiográfiára, ami a szentek életének kutatásával, bemutatásával, illetve haláluk utáni tiszteletükkel foglalkozó középkori tudomány. Ennek fontos része volt a szentek életének és személyük képi ábrázolása is. Az egyik legfigyelemreméltóbb mű, az ún. "Akathistos Theotokos" ikonszerű ábrázolása, ami eredetileg egy bevezető versszakból és a görög ábécé betűinek megfelelően 24 versszakból (tropárionból) álló Mária-himnusz. (Theotokos = Istenszülő). Az ortodox keleti keresztény liturgiának a mai napig fontos eleme, amely a görög "akathistos" (= "nem ülve") szóból ered, és arra utal, hogy állva éneklik. Szinte bizonyosan Szent Romanus (görögösen Rhómanosz vagy Rhómanosz Melodosz, azaz a "dalszerző") (Kr.u. 515-556) ókeresztény költő írta, aki a mai Szíria területén született, később Konstantinápolyban alkotott.
A himnusz későbbi (és mai is használt) átirata egyes leírások szerint Szergiosz pátriárka műve, aki a 625-ös avar-perzsa-szláv ostrom után, illetve egy másik verzióban Germánosz pátriárka, aki 718-ban az arab hajóhad megsemmisítése után így ad hálát az Istenszülő Szűznek. A bizánci művészetben ezután szőtteseken és ikonokon, képi formában is megjelenítették.
A szentélyben a szokásos ikonográfiai ciklus látható. Az apszisban lévő "Platytera", vagy másképpen a "Jel"-nek nevezett Istenszülő (Szűz Mária) frontálisan ábrázolt, gyermekét az ölében tartó, egész alakos képe, a legarchaikusabb ábrázolásmódok közé tartozik. A széttárt karral imádkozó, s a Megváltót a szíve alatt hordozó Istenszülő "Jel" ikon az imádság emblematikus megjelenítője. Több más vallási szereplő mellett a narthex (előcsarnok) bejáratának bal és jobb oldalán a két alapító pap, Antonios és Filotheos figurái állnak. A narthex nyugati falán, a bejárat fölött és a Mennybemenetel alatt lévő felirat megőrizte készítőnek, a Kastrakiból származó pap és festő Nicholaos nevét.
A kolostoron belül található egy másik a Szent Charalampos tiszteletére emelt templom, amelyet 1798-ban építettek, amikor Paisios Kleinovitis volt Stagoi (a mai Kalambaka) püspöke. Itt őrzik a szent koponyáját, amelyet a leírások szerint Vlachia Vladislav ajándékozott a kolostornak. Az uralkodási idő és a névazonosság alapján feltehetően I. Lászlóról, románosan I. Vladiszlávról (más néven Vlaicu Vodă) (1325-1377) lehet szó, aki Havasalföld fejedelme volt 1364 és 1377 között. Több kolostort is alapított, pl. a Vodita, valamint a Tismana és Cotmeana kolostorokat, így az adományozás is ráillhet.
Charalambos (más átírásban Haralampus, Haralampos , Haralabos vagy Haralambos) (i.sz. kb. 89-202) egy korai keresztény püspök volt a Kis-Ázsiai Magnesia városában. A város ma a törökországi Ismir (az ókori Smyrna) városától 100km-re délre, kb. a tengerparti Kusadasi fürdőhellyel egymagaságban található. Egykor jón görög telepesek alapították és a Jón Liga tagja volt. Septimius Severus uralkodása idején (193-211) Magnesiában egy bizonyos Lucianus volt a helytartó. 202-ben, 113 évesen a helytartó elfogatta, majd bőrét lenyúzatta, végül lefejeztette. Vele együtt szenvedett vértanú halált a kínzás közben megtért két római katona Porfyriosz és Vaptosz, valamint három asszony is.
A templom az Athos-hegy építészeti stílusát hordozza, kereszt alakú, négy oszlopos, kórussal, tágas előcsarnokkal. Figyelemre méltóak a magas és keskeny kupolák, a központi hajó és két kisebb a szentély felett. Fából faragott ikonosztázát 1814-ben készítették Costas és Dimitris mesterek. Csodálatos faragásai madarakat, állatokat és emberi alakokat ábrázolnak.
Az eredeti Pantokratort ábrázoló kupola freskó - és a kolostor számos más része - a II. Világháborúban megsemmisült. Csak 1992-ben kezdték meg a helyreállítást a Krétai Művészeti Iskola eredeti hagyományainak megfelelően.
A múzeumban, a kolostor számos értékes kincse látható, mint például a posztbizánci hordozható ikonok, arany hímzett ruházatok, fafaragott és ezüst liturgikus munkák, használati tárgyak.
Nagy művészi értéket képviselnek a Szent István templom ikonosztázának csodálatosan aranyozott fafaragott királyi ajtói, a felső részen az Angyali üdvözlet ábrázolásával.
A kolostorban napjainkban 147 kézirat található, amelyek közül sokat finom művészi miniatúrákkal, kidolgozott fejrészekkel és színes, dekoratív kezdőbetűkkel díszítenek. Kiemelkedik egy 16.-17. századi irat, amely Szent Máté Evangéliumából tartalmaz részeket.
1961 óta működik itt újra apátság és szerzetesi közösség.
|
Fotógaléria: Meteorák
|
