Útleírások

Bulgáriai utazások 1.
Bulgáriai utazások 2.
Bulgáriai utazások 3.
Észak-Macedónia
Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Görögország: Makedónia és Trákia
Makedónia története
Görögország: Meteorák
Aigai (Vergina), Makedón Királysírok
Thesszaloniki
Melnikből Kelet-Makedónia felé
Amphipolisz
Filippi (Philippi)
Maronia: King Maron Hotel
Maronia látnivalói
Eikosifoinissa Kolostor - Alistratis barlang
Bolgár és görög szőlőfajták
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország: Barcelonai séták
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino: A Francia út
Szerbia: Sretenje Kolostor és az Uvac kanyon
Szerbia: Utazás a Duna mentén
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Bortúrák és kóstolások
A Sangiovese magasiskolája
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúrák - 2011-2023
Spanyolország: Katalán bortúra 2012, 2025
Török bortúra - 2013
Portugál bortúra - 2014
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


KIRÁNDULÁSOK MARONIÁBAN A KING MARON HOTELBŐL

Antik Maronia

A táblák által is jelzett, de földes-köves mezőgazdasági úton elérhető Antik Színház 2018 és 2019 nyarán még régészeti feltárás alatt állt és el volt kerítve. Viszont így is jól látható volt. 2023 óta azonban már szabadon látogatható.(Kedden zárva, a többi napon 8:30 - 15:30 között nyitva, de célszerű ellenőrizni!)

A színház az ókori Marónia délkeleti részén, két domb oldal közé épült az ie. 4. század végén. Befogadó képessége kb. 1300 néző volt. A patkó alakú üléssorok mögött egy márvány csatorna vezette el a vizet a közeli barlangól a patakba. A téglalap alakú színpadi épületet a római korban építették egy oszlopcsarnokkal ellátott előtérrel. Az ókeresztény időszakban (i.sz. 4. század) is színházként használták Az első üléssort eltávolították, és a zenekar körül védőkorlátot helyeztek el. Ezen találták meg az építés 4. századi dátumát.
Fotógaléria: Antik színház  
(Info: A kép megnyitása után, a bal felső sarokban lévő "Back to Album" linkre kattintva böngészhetjük a kapcsolódó képeket!)


Ha tovább megyünk a földúton, akkor olíva ligetek között tekergőzve, gyönyörű panoráma tárul elénk, ahogy elérjük a tengerparti meredek sziklákat, és az út végén található Marmaritsa strandot. Mindenképp megéri a kis kitérőt, gyönyörű, nem túl zsúfolt helyet találunk, ahová egy kis kötélhágcsóba kapaszkodva kell lemásznunk.
Fotógaléria: Marmaritsa Beach  
(Info: A kép megnyitása után, a bal felső sarokban lévő "Back to Album" linkre kattintva böngészhetjük a kapcsolódó képeket!)


Ha a műúton Charalampos kikötője felé vesszük az irányt, akkor bal oldalon tábla fogja jelezni az ún. Mozaikos Házat. Ez szintén körbekerített, de a lakat már évek óta elrozsdásodhatott, és a kapun be lehet menni. Megéri, mert az 5 perces fáradtságnak egy gyönyörű mozaik padló a jutalma, amely egy egykori magán villához tartozott és az i.e. 4 század végéről, 3. század elejéről származik.
Fotógaléria: Mozaikos ház  
(Info: A kép megnyitása után, a bal felső sarokban lévő "Back to Album" linkre kattintva böngészhetjük a kapcsolódó képeket!)

A Stratos Taverna közelében rövid idő alatt szemügyre vehetjük a Római Fórum és a Propylon (kapu) erősen romos maradványait. Építésük feltehetően Hadrianus uralkodása alatt történt i.sz. 124-125 körül. Egyik sem egy lélegzetelállító látvány, inkább Marónia ősi történetének fényében érdekes helyek. Ha körbenézünk a hegyek felé, el tudjuk képzelni az egykori nyüzsgő város hatalmas kiterjedését a mai olajfa ligetek alatt.
Fotógaléria: Római Propylon és Fórum  
(Info: A kép megnyitása után, a bal felső sarokban lévő "Back to Album" linkre kattintva böngészhetjük a kapcsolódó képeket!)

Ha az út másik oldalán követjük a 6. századi Ókeresztény Bazilika irányába mutató táblát, akkor néhány száz méter után ismét egy érdekes, bekerített feltárást érünk el. Az itt lévő lakat is csak vizuális elem, be lehet menni a területre.



Fotógaléria: Ókeresztény Bazilika  
(Info: A kép megnyitása után, a bal felső sarokban lévő "Back to Album" linkre kattintva böngészhetjük a kapcsolódó képeket!)

Kikones Borászat ( http://www.kikones.gr)

A King Maron Hoteltől kb. fél órányira és 35km-re található a környék legközelebbi borászata a Kikones. Előzetes egyeztetés mellett szinte bármikor látogatható. A mi augusztusi ittlétünk már bőven a szüretre esett, és mégis készségesen mutatták be a birtokot és kóstoltatták a borokat. A borászat nevének antik eredetét a Maronia bevezetőben már ismertettem.

Az "új" Kikones az egyik első borászat a görög Trákiában, amelyet 2004-ben alapított Melina Tassou, aki Bordeaux-ban végzett borászként. Célja az volt, hogy az ősi és legendás trák borokat újra megismertesse a világgal. Fő célkitűzési nagyon szimpatikusak, de számunkra alapvetőek is voltak, mint minimális technológiai beavatkozás, a terroir, a fajta és az évjárat sajátosságainak bemutatása. A szőlőtermesztés organikus, amelyet a borász Ausztráliában tanulmányozott, míg a szőlőtermesztési és borászati tudás Bordeauxból és Burgundiából származik. Melina tanulmányai során illusztris borászatokban dolgozott:
- Château Malescot St Exupéry, Margaux, Bordeaux, Franciaország.
- Château Smith Haut Laffite, Pessac Leognan, Bordeaux, Franciaország.
- Domaine Christophe Perrot - Minot, Morey St Denis, Burgundia, Franciaország.
- Brown Brothers, Milawa, Victoria, Ausztrália.

Az Ismaros hegy lejtőin lévő ültetvények talaja (mészkő és vörös agyag), és klímája is kedvezőnek tűnik. A nyári forróságban a közeli tenger és az esti hideg hegyi levegő biztosítja a szőlők savtartalmának oly fontos hőingást. A téli időszakban a hegyen kellően hideg és hó is van annak érdekében, hogy a növény megfelelően tudjon téli álmot aludni. A széljárás pedig a gombás betegségek megelőzés érekében kiváló.

Nagyon kedves és informatív túrán vettünk részt, amit egy kóstoló követett.
A szőlőfajtákat külön fejezetben mutatom be, itt most rövid leírást adok a 2019-ben kóstolt borokról.
1. Maron Kikones White 2018 (100% Malagousia): Kedvelem azt a fajtát, különösen ha ezen a vidéken járok. Nem állítom, hogy itthon is a kedvenc fajtám lenne, de kifejezeten értékelem üde savszerketét, virágos, citrusos, trópusi gyümölcsös aromáit. Jó inni!
2. Rose Kikones 2018 (Limnio 70%, Syrah 20%, Cabernet Sauvignon 10%): 24 órás hideg macerációval készített rozé. Nekem kicsit nehézkes és édeskés. Határozott gyümölcsbomba. Számomra a legérdekesebb a Limnio nevű helyi fajta, amiről sokat nem árul el ez a bor. Hacsak annyit nem, hogy elég határozottak a tanninjai.
3. Limnio Kikones 2017 (100% Limnio ): Illatában erőteljes és komplex, gyümölcs aromákkal (pl. szilva, cseresznye), fűszerek (fahéj), csokoládé és dohány. Hosszú, a 14% alkohol ellenére nem nehéz, de tanninjai nagyon markánsak. Nem sok, de szárító. Nem tudom, hogyan érik az fajta, fiatalon nehezen értelmeztem.
4. Maron Kikones Red 2008 (100% Sangiovese): A nap meglepetés bora nekem ez a toszkán fajta lett, amit Melina nem olasz, hanem ausztrál élményei alapján telepített 2004-ben. Korát meghazudtolóan üde, hosszú és jó savszereketű bor. Mindeközben nagyon komplex, és elegáns! Mindent tud, amit a fajta a legjobb termőhelyeken mutatni szokott. Oly annyira, hogy később itthon vakon beraktam egy Brunello sorba és nem találtunk rajta fogást.

Fotógaléria: Kikones Borászat  
(Info: A kép megnyitása után, a bal felső sarokban lévő "Back to Album" linkre kattintva böngészhetjük a kapcsolódó képeket!)

Kyklopas olíva farm és üzem

A szállodától 40km-re és kb. 40 percnyi autózásra található a régió nemzetközileg is legismertebb olíva készítő vállalkozása. Nyitvatartási időben az üzem is látogatható, az alapító egyik lánya vitt bennünket körbe és egy kifejezetten érdekes, informatív vezetést kaptunk. Amit egy díjmentes kóstoló követett, de természetesen mi is vásároltunk, amit nem bántunk meg.

Az alapító Argiris Kelidis-nek már a felmenői is foglalkoztak olajbogyó fákkal, és ő már gyerekkorában érdeklődést mutatott a termesztés iránt. Saját vállalkozását 1982-ben alapította a Makri nevű faluban, ahol a Földközi-tenger medencéjének egyik legrégebbi olajfaligete található. Az ültetvényen egy 2000 éves példány is fellelhető, egészséges, termő állapotban. A vállalkozás nevét egy közeli barlang legendás lakójáról, a Homérosz által megénekelt Polyphemus Kükplopszról kapta, görögül Kyklopas.

Jelenleg 12000 olajfával rendelkeznek, amiből 2000 organikusan termesztett. Az ültetvényen a falu nevével megegyező olíva, a "makri" terem. Egyike az őshonos görög fajtáknak, amely 2020 augusztus 10-én kapta meg az EU eredetvédettségi státuszát (Protected Designation of Origin (PDO)). A Kelet-Macedónia és Trákia Régió Evros prefektúra helyi mezőgazdasági szolgálatának volt vezetője, egy bizonyos Paschalis Papadakis úr már évek óta dolgozott az elismertetésen. A megelőző kutatások egészen Isztambulig nyúltak vissza, ahol könyvtári dokumentumokkal támasztották alá, hogy a makri olajfa ligetek múltja legalább 3000 éves. A fajtából jelenleg 220.000 fa terem, az éves termés 1000-3000 tonna olaj, ami a világ éves 3-3,5 millió tonna termeléséből igen kevésnek mondható, sőt statisztikai hiba. A makri aromavilága manapság igen divatos, friss fűszernövények, virágok és egzotikus gyümölcsök jellemzik. (Érdekességként megemlítem, hogy több mint 1000 különböző olíva fajta van, de a világ termelésének 85%-át mindössze 139 adja. Hasonlóan, mint a több ezer szőlő fajta, amelyek közül mindössze 30 adja a termelés 70%-át.)

A Kyklopas birtokon a szüret automatizált vibrációs gépekkel történik, amely mind a fák, mind a bogyók szempontjából a legkíméletesebb. Az olívaolajat már betakarítás napján vegyszermentesen préselik, szigorúan 25 fok alatt. A tisztításhoz kemikáliát nem, csak papírszűrőt használnak. Utána az olajat palackozásig rozsdamentes acél tartályokban, hűvös és száraz környezetben tárolják. Nagyon szimpatikus volt, hogy a feldolgozás során keletkező hatalmas mennyiségű száraz gyümölcsmaradványt is hasznosítják. Az üzemen belül környezetbartát kazánokban égetik el, mint valami pelletet.

A Kykplopas olajai a világranglista első tíz helyezettjébe tartoznak, és az egyik legtöbb díjat elnyert olíva termelőnek minősül. Legutóbb 2020-ban nyertek aranyérmet a rangos "NYIOOC World Olive Oil Competition" versenyen. A belépő szintű, 5 literes, fémdobozos olajuk is prémium minőség, a birtokon nagyon kedvező áron kapható. Izgalmas kísérlet a - nagyapám szirupos zölddiójára emlékeztető - édes olívabefőtt. Nagy kedvencem volt még a narancsos és citromos olaj, ami nem utólag van ízesítve, hanem az olívát együtt préselik a gyümölcsökkel. Mindegyik zseniális pl. egy füstölt halas pástétom, vagy éppen egy libamáj tetejére ;-).

Fotógaléria: Kyklopas  
(Info: A kép megnyitása után, a bal felső sarokban lévő "Back to Album" linkre kattintva böngészhetjük a kapcsolódó képeket!)

Komotini

2 alkalommal ellátogattunk a Rodopi régió "fővárosába", Komotini-be. Közel 70 ezer fős város, amelyben az 1973-as alapítású Demokritus Egyetem okán további 10 ezer fő nemzetközi és hazai diák is él. Görögország legnagyobb lélekszámú töröknyelvű muzulmán kisebbségének is otthont ad.

A városról a 2. századtól kezdve vannak utalások, és a régészek feltételezik, hogy a római Breierophara településsel azonos. Ebben az időszakban a környék legfontosabb városa Maximianopolis volt, amelyet a 9. századtól kezdve Mosynopolisként ismerünk. (Legközelebb, ha erre járok kb. 10km-re megtalálhatóak a régi erőd, és egy bizánci templom romjai: Lásd ITT )

Legfontosabb stratégia értéke a Via Egnatiához való kapcsolódása volt, illetve, hogy a Konstantinápolyig tartó útvonal itt ágazott el Philippopolis (a mai bolgár Plovdiv) felé. Bizánc alatt is fontos kereskedelmi állomás volt, erre utalnak a tekintélyes erőd falmaradványai. Ennek ellenére lakossága folyamatosan a nagyobb és fontosabb Mosynopolisba költözött és az 1100-as évekre elnéptelenedett.

Újra benépesedése azt követően kezdődött meg, hogy a bolgár Kaloyan Cár 1207-ben lerombolta Mosynopolist és a lakosság egy része a korábban elhagyott erőd falai között kezdte újra életét. Azóta a térség legfontosabb városa. Az 1320-30-as évek bizánci polgárháborúiból származó feljegyzések már Koumoutzina néven említik. Annak ellenére, hogy folyamatosan a bizánci, bolgár, oszmán ütköző vonal közelében volt, sikeresen túlélte a rombolásokat, míg végül 1361-ben az Oszmán Birodalom foglalta el. A következő évszázadok változó időszakokat hoztak, a dohánytermesztés és kereskedelem adta a város fennmaradásának alapját. Az oszmán vallási türelem lehetővé tette, hogy mind a keresztény, mind a helyi zsidó közösség fennmaradjon.

Az első balkáni háború alatt a bolgár erők elfoglalták a várost, és az kisebb-nagyobb megszakításokkal az I. Világháború végéig Bulgária része volt. Ezt követően került Görögország fennhatósága alá. A II. Világháború alatt a nácikkal szimpatizáló bolgárok ismét elfoglalták és deportálták 863 helyi zsidó lakosát a Treblinkában lévő koncentrációs táborba. Mindössze 28-an élték túl ezt az időszakot.

A mai Komotini virágzó kereskedelmi és közigazgatási központ. S bár nyüzsgő egyetemi városnak írják le, a nyári szünet alatt ennek semmi jele nem volt. Hétköznap is álmatag, meleg, építészetében is tipikus balkáni görög, nem túl szép város. Este, vagy az egyetemisták visszatérésével ez valószínűleg másképp van. Ezzel együtt egy nyaralás során önálló úticélként nem ajánlanám.