Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Portugál bortörténelem
Portugál szőlő fajták
Fehér szőlők: A-C
Fehér szőlők: E-L
Fehér szőlők: M-S
Fehér szőlők: R-V
Kék szőlők: A-C
Kék szőlők: D-S
Kék szőlők: T
Kék szőlők: T-V
Portugália borvidékei
Alentejo
Porto és Douro-völgy
Bairrada
Dao
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Kék portugál szőlőfajták T-V



Touriga Franca / Touriga Francesa

Neve ellenére semmi köze a franciákhoz. DNS vizsgálatok alapján két őshonos Douroi fajta, a Touriga Nacional és a Marufo szülötte. A Tinta Barroca közeli rokona.
A portói egyik legfontosabb alapanyaga, úgymond „strukturális pillére”. A Touriga Nacionalhoz képest, könnyedebb és illatosabb, de ezzel együtt elegáns és fineszes is tud lenni. A két fajta közötti különbséget olyannak írják le, mint a Cabernet Franc és Sauvignon közöttit.

Közepes hozamú (1,5kg/tőke), jól viseli a Douro meredek száraz lejtőinek mostoha körülményeit, valamint ellenáll a kártevőknek és betegségeknek is. Az összes itt telepített szőlő közül a leggyakoribb, az ültetvények 20%-án (közel 9000 hektáron) található, de Portugália más borvidékein is gyakori. Összesen kb. 12.000 hektáron terem, de volumene csökkenő.
A Touriga Franca gazdag színű, sűrű-telt, mégis elegáns bort ad. Komplex aromavilágában jellegzetes szederre, illetve virágokra (rózsák, vadvirágok), gyógynövényekre emlékeztető jegyeket írnak le. Tanninja határozottak, de bársonyosak. Érlelési potenciálja nagyon jó.
Gyakran házasítják Tinta Roriz (Tempranillo) és Touriga Nacional fajtákkal.

Touriga Nacional

A legjobbnak tartott portugál vörös szőlőfajta. A portói egyik legfontosabb alapanyaga, de egyébként a Dao-ból származik. Jól bírja a Douro völgy meredek, köves, nagyon meleg és száraz ültetvényeit. Fürtjének kicsi bogyója feketés-kék árnyalatú.
Genetikai származását tekintve a Touriga Fémea ősi fajtával van szülő-gyermek kapcsolatban. Genetikailag nagyon közel áll a Rufete fajtához.
Az 1990-es években 2760 hektáron, míg 2010-ben már 7300 hektáron termett Portugáliában. Ennek ellenére – mivel hozama rendkívül alacsony, a legkisebb a helyi fajták közül – csak a legjobb portok, és szárazborok alapanyagául szolgál. Egyre gyakrabban készül belőle száraz iskolázású asztali bor, ahol szintén kiváló tulajdonságokat mutat.

Jellemzően nagytestű, koncentrált, erőteljes tanin szerkezetű, jó savakra épülő és hosszan érlelhető borokat ad. Egyes leírások Pinot Noir, Cabernet Sauvignon és Nebbiolo karakterek keveredésének adják vissza. Intenzív és komplex aromatikájában fekete és piros bogyós gyümölcsökre (fekete ribizli, málna), valamint édesgyökérre emlékeztető jegyek dominálnak, amelyet virágos (pl. viola), gyógynövényes, fűszeres karakter kísérhet (pl. rozmaring, bergamott).
Szinonimái közül több kezdődik a Tourigo, illetve a Mortagua kezdőszóval. Coimbra környékén néhol Bical Tinto-ként nevezik, de semmi köze a fehér Bical fajtához, és nem is annak a kékszőlő mutációja.

Trincadeira (Tinta Amarela)

Számtalan alias néven ismert, nagyon sötétszínű vörös, ősi portugál szőlőfajta. Származási helyét Lisszabontól északra, az Oeste régióba teszik. A Douro-völgyben Tinta Amarela és Trincadeira Preta néven a portói blendekben használatos. Száraz területeken érzi jól magát, máshol rothadásra hajlamos. Emiatt a forró Alentejo, Ribatejo és Tejo régiókban is régóta elterjedt. Összesen kb. 14.000 hektáron termesztik.
Az Alentejoban elterjedt Trincadeira das Pratas nevű fehérfajta nem áll vele genetikai kapcsolatban, csak névazonosság. Viszont genetikailag rokonságot mutat a vörös Ramisco és a madeirai fehér Sercial fajtákkal.
Nem tartják könnyen termeszthető szőlőnek, de megfelelő gondoskodás mellett bora magas minőségű és jól érlelhető. Általában testes, jó savakkal és nem túlzó alkohollal bír. Teljes érettségben kifejezetten gazdag, aromáiban szeder, málna, bors, fahéj, füvek és virágok illat és ízjegyei azonosíthatóak. Éretlenül viszont zavarósan vegetális lehet.

Vinhao = lásd Sousao


Fotógaléria: Portugál bortúra teljes fotógaléria