Kék portugál szőlőfajták D-S
Diagalves (Diego Alves, Pendura)
Dél-Portugáliában kb. 1100Ha-on termesztett bizonytalan eredetű fajta. Sokáig a spanyol Palomino Fino-nak hitték, de ezt génvizsgálatok cáfolták.
Leginkább házasításokban fordul elő. Fajtabora könnyű, számottevő szerkezet és savtartalom nélkül. Fiatalon fogyasztandó.
Jaen / Jaen do Dao (spanyol neve Mencía)
Fontos, hogy nem azonos az ékezettel írt Jaén kezdőtagú spanyol fajtákkal! (lásd még: Cayetana Blanca). Mencía néven, elsősorban észak-nyugat spanyol területekről ismert vörös fajta. Bierzo, Ribeira Sacra és Valdeorras régiókban több mint 9100 hektáron termelik.
A tradicionálisan magas hozamra képes fajtából világos, illatos, fiatalon fogyasztandó tételek készültek. Az elmúlt években azonban a palás hegyoldalak idős tőkéiről, elsőként a spanyol Bierzoban - olyan sztárborászok befektetései révén, mint pl. Alvaro Palacios - a fajta új arcát ismerhettük meg. Akár csak Priorat fejlődése esetében. Ezek a borok hihetetlen komplexitást, eleganciát és ásványosságot képesek felmutatni.
Egykor úgy gondolták, hogy a Cabernet Franc egy ősi klónjával állunk szemben, amelyet azonban a Madridi Egyetem Növénybiológiai Tanszékének DNS-profil kutatása megcáfolt. Ahogyan a Garnacha-val (Grenache) való rokonságot is. Kiderült, hogy a fajta megegyezik a portugál Jaen do Dao (vagy "Jaen" rövidnevű) szőlőfajtával. Itt 2010-ben kb. 2500 hektáron termett.
Sajnos Dao-beli iskolázása még hagy kívánni valót maga után. Az esősebb területeken rothadásra hajlamos, borát vizes, vékony, fanyar, "kissé falusias jellegű" jelzőkkel illetik, egyetlen erényeként a szederre, áfonyára és cseresznyére emlékeztető intenzív illatát emelik ki. Általában fiatalon iható, gyümölcsös borként iskolázzák.
Ahogyan a Baga esetében is a megkülönböztetett odafigyelés teremti meg a minőséget, a fajta iránti nemzetközi érdeklődés jó folyamatokat indíthat el Portugáliában is.
Malvasia Preta
Fekete Malvasiaként is hívott Douro völgyi fajta. Semmi köze nincs a Malvasia családhoz, a fehér Cayatena Blanca és a vörös Alfrocheiro természetes kereszteződése. Nagy bogyójú változatát Pinheira Roxa néven is említik. Gyakran Moreto és Mureto néven is említik, de ez nem tévesztendő össze a Moreto do Alentejo és a M. do Dao fajtákkal.
Douroban idős és vegyes ültetvényeken fordul elő, mint a portoi blendek összetevője. A Beirasban lévő Távora-Varosa DOC borai között kóstolhatjuk száraz iskolázásban. Leírások szerint violára és piros gyümölcsökre (leginkább málnára) emlékeztető aromái vannak, amelyhez jó struktúra és jól érlelhetőség társul.
Moreto do Alentejo (Morito)
Ahogy nevében is szerepel elsősorban Alentejo régióban található, de visszaszorulóban lévő vörös fajta. Korábbi népszerűségnek oka, hogy a száraz meleg klímán bőtermőnek számított. Cukorgyűjtő képessége alacsony, ezért alkohol szintje a meleg ellenére sem magas. Bora nem tartós, könnyed, gyümölcsös jellegű, fiatalon fogyasztandó. Leggyakrabban házasítják Trincadeira, Aragonez és Tinta Caiada fajtákkal. Kb. 1100 hektáron terem.
Egyes leírások szerint a Baga szinonimája, de ezt DNS vizsgálatok cáfolták. Ahogyan nincs köze a névrokon Moreto do Dao, a Malvasia Preta és a Castelao fajtákhoz sem. Egy időben tartotta magát a nézet, hogy a nálunk Kékoportó néven elterjedt Portugieser rokona, de génvizsgálatok ezt sem támasztották alá.
Periquita (lásd Castelao)
Ramisco
Ősi, a Lisszabontól északra található Colares régió vörös fajtája. Genetikailag rokonságot mutat a madeirai fehér Sercial és a vörös Trincadeira fajtákkal.
2010-ben mindössze 23 hektáron termett az Atlanti-óceán homokos, szeles, tűző napnak kitett partszakaszán, jellemzően a filoxérát túlélt saját gyökerű ültetvényeken.
Magas savkészlettel és erőteljes (fiatalon már-már agresszív) tanninszerkezettel bír. Meghálálja az érlelést, amikor is leírások szerint elegáns és komplex bor lesz. Aromavilágában friss húsra, sajtra, gombára és nedves földre emlékeztető jegyeket írnak le.
Egy 1964-es évjáratú tételt kóstoltunk, amely szerkezetében még mindig markánsnak bizonyult. Aroma jegyeit torzította, hogy egy étteremben hetekkel korábban kinyitott tételről volt szó.
Sousao (Souzao, Vinhao)
Vinhao néven a Minho régióból származó vörös fajta, de elterjedt a Dao - Lafoes területen, illetve Douroban is, ahol a portói egyik összetevője. Genetikailag igazoltan szülő-gyermek kapcsolatban van az Amaral fajtával. Portugáliában kb. 2000 hektáron terem. A spanyol Galíciában Tinta Pais néven is ismert.
Bora erőteljesen sötét színű, sőt a legsötétebb portugál fajtának tartják. Nagyon magas természetes savtartalom jellemzi, ezért is népszerű a portói házasításokban, ahol a meleg miatt gyakoriak a savproblémák. Egyes vizsgálatok szerint, azonos viszonyok mellett, kétszer magasabb savtartalmat képes produkálni a többi hagyományos fajtához képest. Ízvilágában megjelenő mazsolás jegyek kiválóan illenek a portói stílushoz.
Száraz asztali borként is egyre népszerűbb, és kifejezetten magas árazású. Nagyon jó struktúra és savkészlet, cseresznyés, gyümölcsös aromavilág jellemzi.
|
Fotógaléria: Portugál bortúra teljes fotógaléria
|
