Porto és Douro-völgy
Porto városa és a Douro-völgye egy borvidéket jelentenek, a Spanyolországból eredő és kb. 1000km megtétele után Portóban az óceánba ömlő spanyolul Duero, portugálul Douro folyó mentén.
A folyót követő hegyek számtalan ősi szikla- és barlangrajzot őriztek meg. Nemrégiben 3-4 ezer éves Vitis vinifera magot találtak egy Mirandela közelében feltárt kőkorszaki településen, ez is azt jelzi, hogy ősi, ember által lakott, és szőlőtermő vidéken járunk.
A Római Birodalom fennhatóság alatt már egyértelműek a borkészítés nyomai, különösen a 3.-4. században. A borkészítés szakadatlan maradt a régióban az 5. századi Szvéb (Suevi), majd a Vizigót (6. század) uralom alatt is. A 8.-11. században a mór fennhatóság alatt bort ugyan nem készítettek, de a szőlőtermesztés megmaradt.
A 12. században, a keresztény Portugália létrejötte után, a ciszterciek voltak a legfontosabb bortermelők a régióban, három kolostor is őrzi emléküket Salzedas, Sao Joao de Tarouca és Sao Pedro das Águias falvakban.
Ezt követően a borvidék történelme összeforrt a Portóival, amiről a Portugál bortörténelmi bevezetőmben már írtam.
A klasszikus portói bor hegemóniáját csak lassan törte meg a fejlődés. Az első borász, aki minőségi és száraz asztali bort készített Fernando Nicolau de Almeida volt. Őt Bordeaux-i tapasztalati ihlették, és 1952-ben elkészítette a híres Barca Velha bort. Ez manapság 300-400 eurós árú tétel. Követői viszont alig akadtak az 1970-es évekig. Az áttörést az 1986-os EU csatlakozás hozta meg, amikor a Port Házak monopóliuma megszűnt, ezáltal is utat engedve a kísérletezésnek. A Douro borrégiót 2001-ben a Világörökség részéve nyilvánították.
A Douro DOC általában három részre osztják nyugatról, keletre:
- Baixo Corgo ("alsó Corgo"): A legenyhébb éghajlat és a legtöbb csapadék jellemzi. Területe kb. 14.000 hektár. Ezt a térséget gyengébb minőségűnek tartják.
- Cima Corgo ("fenti Corgo") a Pinhao falu közelében elterülő legnagyobb kistérség 19.000 hektár ültetvénnyel. Adottságai okán a legjobb száraz iskolázású borok kerülnek ki innen.
- Douro Superior ("felső Douro"): a legmelegebb és legszárazabb kistérségek, amely egészen a spanyol határig húzódik. 8700 hektár és a legjobb minőséget adja. Mármint amennyiben portói alapanyagról beszélünk. Száraz borok esetében ez nem teljesen igaz. A tisztán innen származó borok gyakran túlérettek és nagyon magas alkohollal bírnak.
A legfontosabb 5 vörös portói alap fajta a száraz iskolázásban is jelentős. Ezek a Touriga Nacional, Tinta Barroca, Tinto Cao, Tinta Roriz (Tempranillo) és a Touriga Franca.
A fehérek közül pedig a portói alapanyagnak is számító Malvasia Fina, a Rabigato, Viosinho és egyre gyakrabban a Côdega Do Larinho (más néven Roupeiro vagy Síria) fajták a legfontosabbak.
Mivel termőföld alig található, így évszázadok óta teraszos művelés alakult ki, megvédendő azt a keveset is. A jellemző kőzet pala és gránit. Az előző a portói blendek, míg az utóbbi a száraz iskolázású borok legjobb tételeit adja.
A nyár száraz és forró (néhol akár 45 fok is), de télen a -15 fok sem ritkaság.
|
Fotógaléria: Douro
|
Az IVDP (Instituto dos Vinhos do Douro e Porto)
A portói borokra vonatkozó első minőségi előírások először 1756. szeptember 10.-én jelentek meg, amikor Gróf Plombal - Sebastiao Jose de Carvalho e Melo - felhatalmazást kapott I. José királytól, hogy hozza létre a "Compania Geral dos Vinhos do Alto Douro"-t, amelynek a szerepe az volt, hogy ellenőrizze a minőséget, ne engedélyezze hamis borok forgalmazását, és egyensúlyt hozzon létre a kereslet és a kínálat között. A korábban említett borhamisítási időszak (1880-as évek) után 1907-ben Franco diktátor Plombal Gróf előírásai alapján hirdetett rendeletet, mely ugyancsak a portói borok minősítését szabályozta. Többek között előírta, hogy a minimum alkoholtartalom 16,5% lehet. 1926-ban a Portugál kormány egy kereskedelmi övezetet hozott létre Villan Nova de Gaia-ban, azóta a direkt kereskedelem Douro-ból tilos. 1932-ben megalakult a Casa do Douro (az IVDP elődje), mely 1940. április 30.-tól kiterjesztett ellenőrzési jogokat kapott. 1990-ben a Casa do Douro részvényeket vásárolt a Royal Oporto vállalatban, ezért a portugál kormány összeférhetetlenségre hivatkozva elvette az ellenőrzési jogokat, és átadta az IVDP-nek.
Az IVDP az alábbi feladatokat látja el:
- Stratégiai irányt határoz meg a szőlőtermelésre és a borkészítésre vonatkozóan.
- Érdekegyeztetést folytat a termelők és a kereskedők között.
- Ellenőrzi és megvédi a DDR (Douro Demarcated Region) érdekeit.
- Folyamatosan ellenőrzi a borkészítés lépéseit és garanciát vállal a forgalomba hozott borokért, az évjárat során minősíti a szőlőket.
- Szigorúan bünteti a kihágásokat.
- Támogatja a legjobb, esetleg legújabb szőlészeti és borásztati módszerek bevezetését.
A szőlő minősítése:
Minden évjáratban A-tól F-ig terjedő kategóriákban minősítik a szőlőterületeket. Ez azért fontos, mert minél jobb minősítést (A) kap egy terület, a szőlő eladásánál annál magasabb árat érhet el. A maximum pontszám 1840 pont, az A-minősítéshez legalább 1201 pontot kell elérni évről évre. Pontok járnak a talajért, a fekvésért, a szőlő koráért, fajtájáért, a beállított hozamért, a terület karbantartásáért, a művelés minőségéért.
|
Fotógaléria: Porto
|
|
Fotógaléria: Portugál bortúra teljes fotógaléria
|
