Taylor's (Taylor, Fladgate & Yeatman)
(Vila Nova de Gaia)
A borászat az egyik legnagyobb és legrégibb Port Ház. 1692-ben alapította az angol kereskedő Job Bearsley. A borászat folyamatosan fejlődve egészen a Napóleoni háborúkig családi tulajdonban maradt. Az utolsó Bearsley (Francis) 1805-ben bekövetkezett halála után veje befektetőt vont be a vállalatba Dr. Edward Whitaker Gray személyében. A Napóleoni hódítás - angolok számára tragikus - időszakában a cég vezetését egy török származású amerikai üzletember vitte, Joseph Camo, akinek kiválóan sikerült lavírozni a zavaros időkben. Ebben az időszakban egy bizonyos Joseph Taylor a londoni kirendeltség vezetőjeként tevékenykedett. Camo halála után, Taylor az akkor tulajdonos Francis Gray partnere lett. Taylor megalapította a Joseph Taylor Port & Brandy Merchants vállalatot, majd Gray halála után egyesítette a két céget. A további fejlődés érdekében 1838-ban két új partnert vont be John Alexander Fladgate és Morgan Yeatman személyében. Utóbbi az üzletépítésben jeleskedett, míg Fladgate a bor minőségbiztosításának és a birtokfejlesztés elkötelezett híve volt. Többek között 1844-ben vásárolta meg a csodálatos Quinta da Roeda birtokot. A fejlődést sajnos a filoxéra vész megállította. Fladgate hatalmas energiákat mozgatott meg a lehetséges védekezés fejlesztésére, de az alternatív termelési lehetőségek (pl. selyemhernyó tenyésztés) kidolgozására is. Halála után a Roeda birtokot fia Francis eladta 1889-ben a Croft-nak, amit biztosan megbánt volna, ha látja későbbi jövőjét. Francis fiú utód nélkül halt meg, a következő században a birtokot a Yeatman család leszármazottai irányították.
A 20. század elejére a felső Douro ültetvényei a filoxéra miatt teljesen kipusztultak. Ahogy lassan rájöttek a megoldásra - az amerikai vadalanyok ellenálló képességére - a vállalat a Roeda helyett új birtokot keresett. Merész választással Douro Superior-ben lévő egykori Quinta de Vargellas-ra esett a választás. Az ültetvény megszerzése az egyik legjelentősebbnek bizonyult a vállalat jövője szempontjából. Vargellas borai az 1920-as évekre már a legjobb portóit adták és messze földön híressé tették a házat. A minőség érdekében olyan - ma már triviális - forradalmi újításokat végeztek, mint a vegyes ültetvények helyett fajta-blokkok telepítése, ahol többek között jobban optimalizálható a szüret is. Továbbá a fajtánkénti elkülönített feldolgozás és erjesztés bevezetése. 1935-ben elkészítették az első száraz portóit. 1949-ben megvették a Fonseca Port házat is.
Amikor az utolsó férfi Yeatman (Dick) 1966-ban meghalt, a többségi tulajdon felesége, Beryl kezébe került. Ő unokaöccsét - az angliai söriparban sales és marketing érdemeket szerzett - Alistair Robertsont hívta meg, hogy csatlakozzon a céghez. Alistar még a II. Világháború óta talpra nem álló portói piacon is stabil céget talált, de magas eladatlan készletekkel.
Legfontosabb első lépése az volt, hogy csökkentse az Angliától való kereskedelmi függőséget, így új piacokat épített ki az USA-ban és Ázsiában. Ugyancsak Alistair ötlete volt az LBV kategória megálmodásai is. Az első Taylor Late Bottled Vintage az 1965-ös évjárat volt, amely 1970-ben került piacra. S bár kezdetben a többi termelő szkeptikus volt, de ma már mindenki készít ilyen portóit is. Amikor 1973-ban a jogszabályok lehetővé tették az életkor használatát a címkéken, a Taylor - hatalmas idős tawny készletek birtokában - elsők között használta a "10, 20, 30 és 40-Year-Old Tawny" kategóriát.
Kóstolási jegyzetek:
1. Chip dry (white port)
Száraz, fehér portói, amit első között, 1934 óta készítenek. Hidegen javasolt kóstolni.
Illatában trópusi gyümölcsök kavalkádja, virágok, mogyorós jegyek.
Kóstolva gazdag, telt, gyümölcsösség, fás-toastos jegyek, ásványos lecsengés. Egyensúlyához sajnos kevés a sav.
2. First Estate Reserve
Klasszikus blend Cima Corgo térségéből.
Illatában fűszeres-gyümölcsös, komplex, aszalt meggy és szilva. Kóstolva enyhén tanninos, kifejezetten hosszú. Belépő szintű tétel, korrekt, de nem leszek tőle port rajongó.
3. LBV 2008
Mély rubinvörös portói, klasszikus a Taylor's kínálatában.
Illatában gyümölcsbomba (szárított eper, meggy, szilva), kellemes füstösséggel.
Kóstolva is szembetűnően gyümölcsös, hosszú és komplex. Érezhetően jó savkészlete van, de egyensúly a cukor felé billen. Tanninjai kicsit tapadnak. Összességében kusza még, az idő jót tehet neki.
4. Vargellas 2004
Egy nagyon száraz és nehéz év bora. Színe mélyvörös.
Illata rendkívül intenzív és komplex. Egy túlérésben szüretelt "klasszikus" vörösbor, gomba, meglepő görögdinnye, menta és csokoládé.
Kóstolva is brutálisan koncentrált, de komplex, gazdag, és nagyon hosszú. Sok, de érett tanninjához remek savkészlet társul. Komplex ízvilágában aszalt feketegyümölcsök, ásványosság, keserű csokoládés jegyek tombolnak. A cukor itt szükséges kellék. Mindene sok, de mégis lehengerlően jó!
5. Tawny 10 éves
Sötétebb téglaszínű bor.
Illatában szárított-aszalt gyümölcsök (pl. sok sárgabarack) ismerhető fel.
Kóstolva meg picit kusza, és inkább édes-gyümölcsös-karemellás, mint komplex. Korrekt bor, de nem ezért szeretjük a kategóriát.
6. Tawny 20 éves
Kategóriára jellemző intenzív borostyán szín.
Illatában érett komplexitás: a gyümölcsösséget itt már fűszeresség vezeti (gomba, dohány), pörkölt mogyoró, narancsvirág. Összességében inkább hűvös, elegáns, mint édesen túlérett.
Kóstolva semmi nem lóg ki, maga az egybesimult elegancia: jó sav, hosszú, hűvös és friss. Ízvilága ásványos, fűszeres, diós. Zseniális, ezt bármikor innám!
|
Fotógaléria: Taylor's
|
|
Fotógaléria: Portugál bortúra teljes fotógaléria
|
