Fehér portugál szőlőfajták M-S
Malvasia fajták
A Malvasia különböző, de hasonló jellemzőkkel bíró fajták középkori gyűjtőneve. Korábban elsősorban érzékszervi tulajdonságok alapján képzett csoport, amelyek hasonló aromákat, magasabb cukor és alkohol tartalmat jelent. A génvizsgálatok azonban segítenek tisztázni a fajta eredetét.
Származása feltehetően ősi görög, elterjedése és neve a Velenceiekhez kötődik. A 13. századból fennmaradtak olyan feljegyzések, amely szerint a velenceiek "vinum de Malvasias" bort szállítottak Ephesus-ból. (Megjegyzés: ma Törökország területén lévő ősi, hettita időkig visszanyúló Kis-ázsiai város.) Az egyik elmélet szerint a görög Laconiában lévő Monemvasia velencei erődről kapta nevét, míg a másik elmélet szerint a krétai Malevizi volt a névadó.
Genetikai vizsgálatokkal kiderült, hogy korábban sok ősi malvasia fajtáknak gondolt szőlőknek nincs köze egymáshoz. Ezzel szemben a retsina alapjául szolgáló görög Athiri, vagy Athiri Aspro fehér szőlő a génvizsgálatok szerint ősi malvasia klón. (Robinson, Jancis. (2002): Greek grape varieties in Italy not Greek?). A fajta klónjai Görögországból kerültek az Adriai-medencébe, így Olaszországba is, majd a Földközi-tenger mentén Madeirára és a Kanári-szigetekre is.
De a fentiek alapján igazából Malvasia családról nem is beszélhetünk. Portugáliában 12 fajtát illetnek a Malvasia névvel, de kérdéses, hogy mind az-e. Az alábbi nevekkel találkozhatunk a leggyakrabban:
Malvasia Fina
A legfontosabb portugál malvasia, 2010-ben 2200 hektáron termett. A legnagyobb mennyiségben Douro völgyében található, ahol a portói alap fajtájának számít. De gyakori a Tejo és Dao DOC-ben is. Genetikai sokszínűsége alapján régóta helyben lévő, ősi fajta.
Az egyik legismertebb névváltozata a Madeirán lévő Boal. Kevésbé édes, mint a Malmsey, igazán nagy komplexitást képes felmutatni. 2010-ben a szigeten mindössze 20 hektáron termett.
Számos egyéb névváltozata közül genetikai vizsgálatok igazolták, hogy valóban azonos az alábbi fajtákkal: Arinto do Dao, Assario, Boal, Galego, Gual (Kanári szigeteken), Torrontes (Galícia, Spanyolország).
Cáfolták viszont a Boal Ratinho esetében, ami a Fina és Síria nevű fajta keresztezése, továbbá a köztudattal szemben a Folgaso, a Rabigato és a Vital sem azonos fajták.
Bora nem különösebben erőteljes szerkezetű, de korai szürettel és hűvösebb kitettségben még pezsgő alapanyagnak is használják házasításokban. Aromavilága különösen alkalmassá teszi erősített borok összetevőjeként, amelyben melaszt, méhviaszt, szerecsendiót, és még hordó használat nélkül is kissé füstös karaktert fedezhetünk fel.
Malvasia Fina különösen érzékeny a lisztharmatra, de csak mérsékelten hajlamos a rothadásra.
Malvasia Candida:
Bár sok portugál weboldalon cáfolják az azonosságot, de genetikai vizsgálat igazolta, hogy azonos az olasz Malvasia di Lipari klónnal, ami igen elterjedt a Földközi - tenger mentén. A Malvasia de la Palma (Kanári Szigetek), M. de la Tenerife, M. de Sardegna (Szardínia), M. Dubrovacka (Horvátország), és a madeirai Malmsey is mind ez a fajta.
Egyes elméletek szerint valódi eredetét a görög származású Greco Bianco fajtában kellene keresni, de ezt még genetikailag nem vizsgálták.
Szinte mindenütt édes, vagy erősített bor készül belőle.
2010-ben Portugália szárazföldi részén mindössze 1 hektár volt belőle Beiras, és Tejo borvidékeken, míg Madeirán 4 hektáron termett.
Malvasia de Colares
A Lisszabontól észak-nyugatra lévő homokos, tengerparti Colares DOC fő fajtája. Az itteni borok 80%-ban ebből a fajtából állnak. 2010-ben még közel 1000Ha termesztették, de fokozatosan a háttérbe szorul mivel a klimatikus változásokat rosszul viseli. Jelenleg is egyre gyakrabban hálóval kell védeni a napégéstől.
Magasabb minőségű tételeit Jancis Robinson (pl. Quinta das Vinhas de Areia, Monte Casas) virágos, gyümölcsös, trópusi gyümölcsös, gyógynövényes karakterű bornak írja le.
Malvasia Rei:
Genetikailag igazoltan a Sherry alapanyagával azonos andalúziai spanyol fehér fajta, a Palomino Fino.
Portugáliában 2010-ben közel 3500 hektáron termesztették a Douro, Beiras borvidékeken és Lisszabon környékén. Madeirán Listao / Listrao néven is ismert.
Régebben nem csak portói blendekben, hanem asztali borokban is használták, de szép lassan teret veszt jobb minőséget adó fajtákkal szemben.
Malvasia Corada:
A Vital nevű fajtával genetikailag igazoltan azonos, nem a Malvasia fajtacsoport tagja. (lásd még: Vital)
Malvasia da Trincheira:
Egyes leírások szerint a Douro völgyi Folgasao fajta szinonimája és nem a fajtacsoport tagja.
Maria Gomes: lásd Fernao Pires
Moscatel Galego Branco
A Muscat Blanc a Petits Grains fajta leginkább Douroban elterjedt neve.
A fajta Franciaországból indult újkori világhódító útjára, pedig ősi, ún. pontusi, Kis-Ázsiból származó fajta. Feltehetően a rómaiak terjesztették el Európában. Azonos az itthon Sárga Muskotálynak, vagy Muscat Lunelnek hívott kis szemű, intenzíven aromás muskotállyal.
Moscatel Graúdo
Az Alexandria Muskotály helyi neve. Ez is az egyik legrégibb muskotályfajta, amely az egész Mediterránumban elterjedt. Genetikai vizsgálatok alapján a Muscat Blanc a Petits Grains és egy ősi Szardíniához köthető fajta az Axina de Tres Bias spontán kereszteződése, amely az olasz és görög vidékeken számtalan fajtacsaládot alkot. Jelenleg közel 222 fajtát találtak vele genetikai kapcsolatban.
Az Ibériai félszigeten a rómaiak terjesztették el. Jellegzetes aromái között a friss szőlő, mazsola, citrom, licsi, körte és lime virágok jegyei fedezhetőek fel. A jól iható, könnyed, száraz friss savú nyári boroktól, a nehéz, édes és erősített borokig sokféle iskolázásban ismert.
Az egyik leghíresebb a Moscatel de Setúbal, amelynek aromái között narancshéj, méz, fűszerek, jód, narancsvirág és akác azonosítható.
|
Fotógaléria: Portugál bortúra teljes fotógaléria
|
