Kék portugál szőlőfajták A-C
Abundante
Grenache portugál névváltozata
Alfrocheiro Preto:
Daoból származó vörös fajta, amely ma már elterjedt az Alentejo, Ribatejo, Tejo és Palmela régiókban is mivel melegebb klímán is képes savait megőrizni. Annak ellenére, hogy hozamkorlátozása figyelmet igényel, illetve némileg érzékeny a gombás megbetegedésekre. 2010-ben Portugáliában közel 1500Ha-on termesztették.
Ősi fajta, amely a térség nagy genetikai ősével a Cayetana Blanca-val kereszteződve több fajta szülőjének számít az Ibériai-félszigeten (pl. Cornifesto, Castelao, Juan Garcia, Camarate, Malvasia Preta)
Genetikailag igazolt szinonimái az Albarin Negro, Alfrocheiro, Alfurcheiro, Tinta Bastardinha, Tinta Francisca de Viseu. Viszont biztosan nem azonos a francia Trousseau fajtával, ahogy sokáig hitték, de genetikailag közel állnak egymáshoz. A spanyol Leon tartományban népszerű Prieto Picudo viszont feltehetően szintén testvére lehet.
Leírások szerint mélyvörös borát határozott, de érett tanninok, jó egyensúly és savszerkezet jellemzi. Vonzó aromavilágában piros bogyós gyümölcsök, leginkább szederre, érett eperre emlékeztető jegyek dominálnak. Leginkább házasításokban fordul elő, ahol gyakori társa az Aragonez (Tempranillo) és a Touriga Nacional.
Amaral (Azal Tinto)
Azal Tinto, vagy Amaral az észak-portugál Minho régióban, illetve egyes délebbi megyékben előforduló ősi vörös szőlő.
A fajta spanyol neve Caino Bravo, Portugáliában Azal Tinto, Azar néven is ismert. További szinonimái az Amaral Preto, Azal, Azal Preto, Cainho Miudo, Caino, Caino Tinto, Cainzinho.
Korábban azonosnak vélték a Sousao, Sousao Galego, Borracal, Melhorio és Vinhao fajtákkal, de ez genetikai kutatásokkal cáfolt. Viszont az alábbi fajták genetikai vonalában azonosították, mint pl. az Loureiro, Tinta Castanal, Vinhao, Caino Blanco.
Nagytestű, magas savú, de egyhangúnak leírt bort ad, amit leginkább házasításokban használnak.
Aragones / Aragonez (Tinta Roriz)
A spanyol Tempranillo helyi neve.
Alicante Bouschet (vagy Alicante Henri Bouschet)
1866-ban keresztezte a francia névadó Henri Bouschet, a Petit Bouschet és Grenache fajtákból. Az előbbit egyébként édesapja, Louis Bouschet két nagyon ősi fajta a Teinturier du Cher és az Aramon Noir keresztezésével állította elő.
Az Alicante az egyike azon kevés teinturier (magyarul festő) szőlőnek, amely a Vitis vinifera család tagja. Rendkívül mély, vörös színe miatt leginkább világos vörösborokkal házasították.
A szőlő magas hozamokra képes, könnyű termeszteni, ellenálló. Emiatt a filoxéra vész után tömegesen telepítették Franciaországban, ahol 5600 hektárnyi telepítésével jelenleg is a 12. legnagyobb arányban ültetett vörös borszőlő. Elsősorban Languedoc, Provence és a Cognac régiókban. Innen terjedt el Portugáliában is, leginkább az Alentejo régióban. Jelenleg itt kb. 2200 hektáron termesztik. (2010-es adatok)
Vastag bőre ellenállóvá teszi, sőt a szállítását megkönnyíti. Emiatt az alkoholtilalom idején nagy tömegben telepítették Kaliforniában is, kifejezetten export célokra. Feljegyzések szerint a szőlő képes volt vonattal épségben eljutni Kaliforniából New Yorkba.
Míg Franciaországban általában házasításokban használták, tradicionálisan Aramon fajtával, addig Portugáliában fajtaborként vált népszerűvé. Jancis Robinson szerint a fajta legideálisabb termőhelye Alentejo, ahol a 19. század végi bevezetéséért a legtöbbet a ma már ikonikusnak számító Reynolds családi borászat, a Mouchao Estate, majd a Quinta do Carmo tette.
Az 1990-es évek csúcsbor trendje, a koncentráltság, intenzív gyümölcsaromák, nagy test és erőteljes szín a fajta népszerűségének kedveztek. Klimatikus adottságai okán terjedt el Algériában és Izraelben, de megtalálható Közép-és Dél- Olaszországban, valamint 22.000 hektáron termesztik Délkelet-Spanyolországban is. Itt a helyi neve Garnacha tintorera.
Minőséget csak erőteljes hozamkorlátozással érhetünk el, hiszen átlagos hozama 80Hl/Ha. Ilyenkor bora átlagos, hiányzik belőle bármilyen jelleg és komplexitás.
Baga
Bairrada híres vörös fajtája, amely széles körben megtalálható Beirasban, beleértve Daot is. Közel 10 ezer hektáron terem.
Nem egyszerű fajta, kifejezetten későn érik, így hűvösebb termőhelyen, vagy években szinte ihatatlan. Rothadásra érzékeny, így az őszi esők kifejezetten ellenségei. Bogyója kicsi és vastagbőrű, ez adja markáns tannin szerkezetét. Nevének jelentése is egyszerűen: bogyó.
Agyagos, ásványos talajokon és meleg, napos helyen teljesít a legjobban. Ilyen esetekben, megfelelő zöldmunka és korlátozás mellett viszont nagyon magas minőségre képes. Ilyenkor kifejezetten gazdag, jó sav-tannin szerkezetű, komplex borokat ad, ornamentikájában a piros és kék bogyós friss és szárított gyümölcsök, fekete szilva, kávé, széna, fűszerek, chedar sajt, dohány és füst jelenik meg. Fiatalon fanyarak lehetnek, komplexitást éréssel érnek el. Kifejezetten jól érlelhető fajta.
A fajta emblematikus képviselője, maga a Baga misszionárius, Luis Pato.
Baga ismert szinonimái a Baga de Louro, Baguinha, Bairrada (*), Bairrado Tinta(*), Baya, Carrasquenho, Carrega Burros, Goncalveira, Paga Dividas, Poeirinha, Poeirinho, Povolide, Preiinho, Pretinho, Preto Rifete, Rifete, Rosete, Tinta Bairrada(*), Tinta Bairradina, Tinta da Bairrada (*), Tinta de Baga, és a Tinta Fina. (Ezek közül genetikailag csak a csillaggal jelzett igazolt.)
Igazoltan téves fajta azonosság a Moreto és Pedral nevű szőlő is.
Castelao (Periquita)
Két ősi ibériai szőlő a vörös Alfrocheiro Preto és a fehér Cayetana Blanca spontán kereszteződéseként létrejött fajta. Az első írásos emléke 1531-ből származik. Erőteljes, ellenálló és jól alkalmazkodó növény. Emiatt is terjedt el, 2010-ben több mint 18 ezer hektáron termett. Elsősorban a meleg, száraz klímán népszerű, Tejo, Lisszabon, Setúbal, Alentejo borvidékein, de leginkább a déli partvidéken, Algarve régióban. Ritkábban a portói blendekben is előfordulhat. A trend azonban csökkenő 2004-ben még 20 ezer hektáron jegyezték.
Sokféle iskolázásban előfordul a rozétól, az 50Hl/ha terhelés mellett készített magas minőségű, nagy testű, jó savkészletű, és jól érlelhető kisfahordós tételekig. Fiatalon határozott tanninszerkezet jellemzi, ami azonban érleléssel lágyítható. Emiatt Algarve-ban gyakran házasítják Negra Mole nevű fajtával.
A gondosan kezelt, száraz homokos területek, alacsony hozamú idős ültetvényeiről származó borok jól strukturáltak, határozott sav-tannin egyensúlyt mutatnak. Aromajegyeiben piros ribiszke, aszalt szilva és bogyós gyümölcsös jegyek jelenek meg. Ezek szépen érnek, és idősebb Cabernet tételekre hasonlíthatnak.
Setúbal környékén Periquita néven, de az ország több területén Piriquito/Piriquita néven gyakori. Genetikailag igazolt szinonimája még a Joao Santarém is.
Gyakran keverik viszont az alábbi fajtákkal, amelyekhez igazoltan semmi köze: Camarate, Moreto, Pedral, Trincadeira, Trousseau.
|
Fotógaléria: Portugál bortúra teljes fotógaléria
|
